Százféleképp project: Századik rózsafej

http://szazfelekepp.blogspot.hu/

100.feladat: "Szép álmokat!"

Páros: Kim Jongin x Huang Zitao + Oh Sehun

Érintett banda: EXO

Műfaj: Fluff, élet

Korhatár: + 12

Szép álmokat!

    Halk zihálás hallatszik az egyik teremből. A zene ritmusa megbolondította mindkettőt, de Jongin megállt. Szíve zakatolt, majd’ kiszakadt a helyéről, száján kapkodta a levegőt –habár tudta, hogy rosszul teszi- és lassan a magnóhoz lépkedett.  Hosszú ujjaival, kinyomta a zenét, és komoran tekintett a fiatalabbra.

     - Sehun, elmondtam már ötször, hogy a karlendítésnél hátrafelé lépsz és nem előre! – emelte meg egy kicsit a hangját, mire a szőke elkapta a fejét. Felvette a földről a cuccát, és elrohant.

      Jongin kifújta a levegőjét, majd összeszedte cuccát. Lekapcsolta az áramot a táncteremben, bezárta az ajtót, és a kocsija felé vette az irányt.

     Hazaérve egy hisztis Zitao várta. Amint belépett a panel lakás ajtaján, féltékeny szempár fogadta. Ő csak fáradtan ledobta a cuccát a cipős szekrény elé, és a konyhába sétált, hogy tölthessen magának egy pohár vizet.

    - Már megint hol voltál ilyen sokáig? Tudod mennyi az idő Kim Jongin? Ha nem, akkor szívesen elmondom. Fél tizenkettő – hadonászott kezeivel az idősebb, és közelebb sétált a feketéhez. Féltékeny volt Sehunra, egyre gyakrabban maradt ki Jongin, és őt ez zavarta. Tudta, hogy nem tesznek semmi említésre méltót, öt mégis zavarta a tény, hogy a párja egy másik fiúval táncikál este.

     - Tudom mennyi az idő. Nagyon sajnálom. – Nem tudott mást kinyögni. Fáradt volt, és nem vágyott másra csak egy forró fürdőre.

    - Ennyi? Nagyon sajnálod? – háborodott fel teljesen Tao – Jó akkor tudod mit? Menj el Sehunkához, és kérj bocsánatot tőle, amiért képtelenek vagytok hamarabb elszakadni egymástól.

    - Féltékeny vagy? – mosolyodott el Jongin kedvesén. Aranyosnak találta, hogy egy olyan fiúra féltékeny, akivel alig beszélnek. Csak tanítja.

     - Én meg a féltékenység? Ugyan! – legyintett a másik – Mindegy is, menj Sehunhoz. Jó legyél, és vigyázz a hátadra meg ne fájduljon – ejtette ki ajkain könnyedén a szavakat, de belülről lángolt. Tüzet tudott volna okádni, annyira utálta akkor a fiút.  Erősen dobogó szívvel és óriási akarat erővel fordított hátat kedvesének, majd lassan a hálóba igyekezett.

     - A hátamra? – kérdezett vissza a ledöbbent Jongin.

     - Igen, mert ma a kanapén alszol. Szép álmokat! – mondta enyhe gúnnyal, majd vágta rá a másikra a háló ajtót, ő pedig apró mosollyal az arcán feküdt be a bevetett ágyra, mert tudta, hogy kedvese fürdés után úgy is mellé fekszik, és apró csókot nyom vállára. 

Százféleképp project: Hetvenharmadik rózsafej

http://szazfelekepp.blogspot.hu/

73. feladat: "Szeretlek"

Páros: 61. Zhang Yixing x Oh Sehun

Érintett banda: EXO

Műfaj: slice of life

Korhatár: +12

Szeretlek! 

    - Miért? – álltam teljesen lefagyva a park közepén. Ott állt előttem, engem nézett azokkal a mindig is ragyogó szemeivel, alsó ajkát beharapta, majd felemelve a kezét egy hópehely után kapott. Akár egy gyerek, és én annyira szerettem ezt a gyerekes viselkedését. Mosolygó ajkai leginkább arra az időkre emlékeztetett, mikor együtt fetrengtünk a hóban, a másik ajkai után kapkodtunk, hogy felmelegítsük magunkat valamivel. Szerettem vele lenni, ő volt a mindenem, vele éltem egy fedél alatt, bár sokáig csak a lakótársam volt a sok közös iszogatás, a másik megismerése és egy közös buli Chanyeolnál meghozta a gyümölcsét. Erre most, alig két év telt el, de azt mondja nekem, hogy visszamegy Kínába. Nem értettem őt, szeretett, együtt átéltünk minden butaságot, megbeszéltük, kihúztuk a nehezebb időszakokat is együtt, erre ő elém áll azzal, hogy elmegy.

    - Yixing jól meggondoltad ezt? – léptem hozzá közelebb egy lépéssel, de ő hátrált. Összeszorult a torkom, a szemeimben összegyűltek a könnyeim, nem akartam sírni, nem akartam elengedni, de nem láncolhattam magamhoz, ha menni akart, el kellett fogadnom. Hatalmasat nyeltem és erőszakosan töröltem meg a szemeimet.

   - Szeretlek! Ezért kell elmennem – fújta ki a bent rekedt levegőjét, majd rám mosolygott – és te jössz velem, hogy bemutassalak a családomnak.

    Teljesen megdermedve néztem megremegő ajkaira. Nem fogtam fel a mondandóját, összezavarodtam, elkaptam a szálat, melyet előttem lengetett, de ő másképp gondolta és összecsomózta, amit saját magamnak kellett kibogoznom. Zavaros tekintettel kerestem az övét, hogy biztos legyek abban, amit mondott, az agyam egyre inkább felengedett lefagyott állapotából, majd mikor úgy éreztem felfogtam a hallottakat, elé léptem, kezemet óvatosan simítottam a nyakába, majd magamhoz húztam.

   - Én is szeretlek – suttogtam éjfekete sáljába, majd hatalmas mosollyal az ajkaimon, nyomtam egy apró puszit lefagyott, már-már kicserepesedett ajkaira. 

Százféleképp project: Hatvannegyedik rózsafej

http://szazfelekepp.blogspot.hu/

64.feladat: "Enyém lehet ez a tánc?"

Páros: Byun Baekhyun x Kim Jongin, Kim Jongdae

Érintett Banda: EXO

Műfaj: slice of life

Enyém lehet ez a tánc?

   Ott álltam, letaglózva, teljesen elveszve a saját érzéseimben, mikor megláttalak titeket. A rengeteg kérdés, mely bennem kavargott egyszerűen kikészített.

    Miért nem voltam elég bátor? Miért nem tudtam oda menni hozzád? Miért nem tudtam a barátságunkat eldobni, hogy aztán valami sokkal komolyabb, érzelmesebb legyen belőle? Miért vagyok ilyen béna? Én akarok lenni melletted!

    Meg akarom fogni a kezed, el akarom suttogni neked, miszerint mindig is szerettelek, oly' sok mindent szeretnék, mégis gyáva voltam és elvesztettelek. Elvesztettem a szerelmemet, a barátomat, azt az embert, akit minden pillanatban magam mellett akartam tudni.

     De nem siránkozom, ha azon a bálon én lépek eléd Baekhyun, ha én simogatom végig a karod, akkor mellettem lennél, nekem címeznéd a szerelmes mosolyokat nem Jongdae-nak.  Engem csókolnál meg büszkén a szűk családi és baráti körben, az én segítségemre támaszkodnál, de nem teszed. Mert én nem mertem eléd állni, Kim Jongin-ban nem volt annyi, hogy oda álljon eléd, majd átöleljen.

    Mosolyogva fogadtad volna és talán meg egy puszit is nyomtál volna a hajamba. Ismertelek, túl jól ismertelek, de nem mertem oda lépni.

 Helyette végig néztem, ahogy Jongdae eléd áll, remegő ujjaival lassan simít végig a hófehér zakóval takart karodon, majd füledhez hajolva megkérdezi: Enyém lehet ez a tánc?

  Éreztem, hogy a mellkasom összeszorul, a kép előttem homályossá válik, és a gyomrom összeszűkül. Zavaros gondolataim miatt egy szempillantás alatt eltűntem. Nem akartam, hogy lásd, szenvedek.

    Te boldog vagy, én pedig mindig is szerelmesen zakatoló szívvel vágyódom utánad, Byun Baekhyun!

Százféleképp project: Hatvanegyedik rózsafej

http://szazfelekepp.blogspot.hu/

61. feledat: "Menj vissza aludni!"

Szereplők: Oh Sehun x Byun Baekhyun

Érintett banda: EXO

Műfaj: slice of life

Korhatár: +12

Megjegyzés: Szereplő betegsége

Menj vissza aludni!

    Zakatoló szívvel ébredtem az éjszaka közepén, nem igazán értettem mi lehet a probléma elvégre a gyógyszereimet bevettem, az este folyamán semmi kimerítő nem történt, Baekhyun nem akart az éjszakába nyúló, élvezetes tevékenységet folytatni, ami miatt a szívem bedobogott volna, így nehezen feltornázva magam az ágyban próbáltam nem felkelteni a mellettem édesdeden alvó szerelmemet.

    Hatalmas levegőket vettem, a tenyeremet a mellkasomra csúsztattam, majd a bőrömbe markolva, alsó ajkamat beharapva próbáltam meg megnyugtatni saját magam, viszont hiába, a szívem a vonatokat megszégyenítő gyorsasággal pumpálta a véremet, míg szinte én is megsüketültem tőle. Felkelve a meleg ágyból a konyhába mentem, hogy remegő kezeim közé vegyem az életmentő gyógyszeremet, és egy pohár vizet, hogy lenyugtassam a ketyegőmet, mely bármelyik pillanatban felrobbanhatott volna.

    Nagy kínok között nyeltem le a bogyót, majd a pultra támaszkodva nagy levegőket vettem, és jéghideg kezemet visszavezettem a mellkasomra. Ki…be… ki… be… - ezt ismételgettem fejben, és a testem reagálva a szavakra tette azt, amit kellett. Sosem történt még ilyen, sosem voltam még rosszul az éjszaka folyamán.

   - Sehun – suttogó hangot hallottam bal oldalamról, de a szívem nm akart megnyugodni, épp ellenkezőleg. Felkúszva a torkomban, ott dübörgött, míg én megrogyva kapaszkodtam meg a konyhapultban.

 - Menj vissza aludni, Baekhyun – motyogtam magam elé, de ő teljesen remegő valójával sétált mellém, hogy a kezei segítségével a nappaliban lévő fotelbe ültessen. A combjaimon foglalt helyet és egy pillangó csókot nyomott elnyílt ajkaimra, míg én hangosan szuszogtam.

 Ki… be… ki… be… - hajtogattam folyamatosan, hogy ne legyen bajom, levegő kellett, Baekhyun kellett és az, hogy érezzem a jelenlétét. Ő volt számomra a gyógyír. 

Százféleképp project: Huszonhetedik rózsafej

http://szazfelekepp.blogspot.hu/

27.Feladat: "Szórakozzunk!"

Páros: Park ChanYeol x Byun BaekHyun

Érintett banda: EXO
Műfaj: fluff, élet

Korhatár: +16

Szórakozzunk!

      A csend hírtelen állt be közénk. Nekem sem, és neki sem volt semmi mondani valója márpedig egy randin ez kicsit sem jó jel. Kínosan figyeltem minden egyes mozdulatát. Azt, ahogy felemelte a poharat vékony ajkaihoz, majd ivott egy korty vörösbort, közben becsukta a szemét és még a pilláit is megrebegtette. Ujjait, ahogy lassan csúsztak le a pohárról, és a székre fogott velük. Feléledtem mikor megszólított.  Ajkaimat összezártam, hogy ne legyen annyira feltűnő a bámulásom.

     - Menjünk haza – ejtette ki lassan a szavakat. Tudtam, éreztem, hogy akar valamit, hisz nem szokott egyik pillanatról a másikra megváltozni. Most viszont így történt. Hívta a pincért, aki azonnal hozta is a blokkot. Ő akart fizetni, de gyorsan lerendeztem én. Elmotyogott egy köszönömöt, és elindultunk hozzá.

    Ujjaink néha-néha összeértek, ahogy sétáltunk egymás mellett. A lehullott levelekbe belekapott a szél, és a fákat is kissé megmozdította. A hűs levegő miatt leheletünk látszódott, a szívem pedig egyre gyorsabban vert, mikor oda értünk a ház elé.

    - Köszönöm ChanYeol ezt a ma estét! – mosolygott, és ujjait a nyakamra csúsztatta. Bőröm égni kezdett, mikor hozzám ért, lassan közeledett hozzám. Pipiskedni kezdett, csakhogy elérje ajkaimat. Elmosolyodva fogtam derekára, és húztam magamhoz közelebb, hogy ajkaimat az övére nyomhassam. Ajkaink lassan forrtak össze, és egyre gyorsabban mozogtak. Ujjait hajamba vezette, és megragadva egy-egy tincset játszott velük. Szívem majd’ kiszakadt a helyéről, mikor levegőhiány miatt elváltunk.

    Nem ez volt az első csókunk, mégis úgy éltük meg az egészet. Mikor nyakkendőmnél húzott magához, kissé megszeppenve követtem ujjait, amelyek ingem gombjaival kezdtek el bíbelődni. Engedtem egy perverz mosolyt, mikor rájöttem, mit is szeretne a kicsi BaekHyun, majd ujjait levettem az ingemről, és csuklóját lefogva csókoltam meg. Nyelvemet azonnal végig húztam húsos alsó ajkán, és engedélyért könyörögtem, amit meg is adott. Kezeit mozgatni kezdte, majd mikor elengedtem őket zsebébe nyúlt, és kihúzta a kulcsot.

      Egy gyors mozdulattal nyitotta ki az ajtót, húzott be rajta, és zárta is be azt. Erősen nyomtam neki a masszív fának törékeny testét. Elködösül elmém arra ösztönzött, hogy kezdjem el vetkőztetni, de megállított.

    - ChanYeol – nyögte két csók között nevemet.  - Szórakozzunk! – húzta perverz mosolyra ajkait, majd az ajtómentén csúszott le lábamhoz, és ujjaival, a nadrág gombaival kezdett el szöszmötölni.