Az EXO kelletlenül vonszolta be magát a megbeszélt terembe.
Valójában senkinek nem volt már kedve semmihez, de csinálniuk kellett, nem
dobhatták be a törölközőt. Mert, ha ők nem dolgoznak, akkor az EXO-L – ek nem
mosolyognak. Valahogy ez csengett mind a nyolc tagnak a fülében, amikor egy
pillanatra is megfordult a fejükben, miszerint ők pihennek egy keveset.
A kanapéra ültek,
egymás mellé, olyanok voltak akár a verebek a drótokon, csendben,- ami tőlük
elég fura volt- várakoztak a menedzserre, hogy elmondja, merre mennek, mit kell
tenniük. Valójában alig vártak negyedórát a mindig fáradt Sehun, lehunyt
pillákkal pihent, Baekhyun feje Minseok vállán foglalt helyet, míg Chanyeol a
telefonját nyomkodta, füleiben zene szólt.
- Fiúk! – lépett a
terembe a menedzser, mire mindenki felkapta a fejét, még a bóbiskoló Jongdae
is. – Holnap Japán, fanmeeting, olyan nagy, mint a múltkor, aztán a további
programokat ott megkapjátok. A hotelben a szoba felosztásokat beküldtem a
chatcsoportba, ha valakinek nem felel meg – nézett jelentőség teljesen
Baekhyunra – szóljon és megpróbálom változtatni. Fél tízkor indulunk a dormból,
jó lenne, ha kilencre a kisbuszba lennétek, a bőröndökkel együtt.
Bár a srácok
fáradtak voltak nem lazsáltak akkor sem, mikor haza lettek küldve. Mindenki
elvonult a szobájába, Junmyeon és Jongdae pakolni kezdett, hogy reggel ne
kelljen neki, Chanyeol zenét írni ment a kis stúdiójába, Minseok és Baekhyun
együtt néztek valamit az idősebb telefonján. A két fiatal táncokat gyakorolt,
míg Kyungsoo szöveget tanult. A dormban nem volt nyüzsgés, mégis a leader
boldogan járkált fel s alá, mert tudta, másnap látni fogja a fanokat, akik
megőrülve mosolyognak majd.
***
-Remélem tudod mit
jelent az, hogy Japánba megyünk! – lépett Baekhyun, Chanyeol mellé, aki elhúzta
a száját.
- Rengeteg skinshippet, igaz?
- És még annál is többet – rázta meg haját a kisebb, majd
beült a helyére a kisbuszban.
Nem szerette, Baekhyun nem szerette, hogy meg kell
játszania magát a fanok előtt. Szerette Chanyeolt, a legjobb barátja volt,
mégis őrültségekre kérték őket. Nem szokták egymást tapogatni, kezét megfogni,
sőt még csak közelebb állni egy méternél, ha nem muszáj, de a japán
fanok annyira ChanBaek mániásak, tenni kell nekik a szépet, mert ebből van
nyereség. Baekhyun sosem értette miért nem lehetnek egyszerűen csak olyan jó
barátok, mint Minseok és Jongdae, miért kell belebeszélni a rajongók hasába a
lyukat?
Elbóbiskolt az úton,
majd mikor észhez tért egy forró tenyeret érzett meg combja belső felén, kissé
meglepődött, hisz sosem fogdosta még meg senki őt ilyen nyíltan, de aztán
körbenézett és rájött, mindenki alszik. Ő és Chanyeol hátul ültek, leghátul,
bár nem volt garancia arra, hogy a sofőrűk nem látja őket, nagy eséllyel
eltakarta kettejüket az előttük ülő széles vállú Sehun és a kisebb Kyungsoo.
- Chanyeol-ah –
suttogta a másik vállába. Elpirult, kimelegedett egy pillant alatt és
kellemetlenül feszengett a másik tenyere miatt. Nem tudta mi a fene ütött belé,
alsó ajkára harapott, ahogy megérezte a forróságot fentebb csúszni. A mellette
ülő felmordult, egy apró nyögés csúszott ki elnyílt ajkai között, majd tovább
pihent, de Baekhyun egyre rosszabbul lett. Kapkodta a levegőt, nem tudta mi
tévő legyen, hiába simított rá a másik nagy és eres kezére, nem tudta elvenni a
helyéről. Nem tudta megmozdítani, mert akkor biztos felnyögött volna a kellemes
érzéstől. Érezte a gyomrában a bizsergést, ahogy az elterülő forróságot is a
mellkasában.
- Chan… kérlekh – szuszogott ezúttal már a másik fülébe,
hogy végre felébredjen, de az csak tovább pihegett minden szó és mozdulat
nélkül.
Chanyeol ördögi
módon kezdte el húzni a kisebb eszét. Elaludt, olyan gyorsan bóbiskolt el, hogy
muszáj volt kihasználni a helyzetet, meg akarta érinteni, óóó, de még milyen
helyeken! Chanyeol mindennél jobban kívánta a kisebbet, sosem vallotta magát
másnak, de úgy gondolta ő Baekhyun-szexuális, bármennyire idiótán is hangzott.
Szerette volna néha
végig húzni a kezét azon a csillogó, hófehér bőrön. Rácsókolni a másik ajkaira
anélkül, hogy az ellökje magától, végig pillantani a fedetlen testen, amin a
vízcseppek lassan folydogálnak lefelé.
Megremegett a gyomra
mikor a másik felébredve kérlelni kezdte. Nem aludt, csak pihentette a fejét,
viszont jól tudta álcázni magát, néha kicsit felsóhajtott, és ilyenkor a kezét
is fentebb csúsztatta a kisebb combján. Száját be akarta harapni, tenyerével a
másik arcára akart simítani, hogy aztán egy lágy puszit nyomjon a vastag
ajkakra, de nem tehette. Nem, mert úgy érezte, Baekhyun sosem tudná viszonozni
azt az imádatot, amit Chanyeol érzett iránta.
- Kérlek... - nyögte
a másik fülébe, majd egy forró érintést vélt felfedezni fülénél. Baekhyun ajkai
rátapadtak a másik fülcimpájára, míg ujjai a pólója alá csúszott. Chanyeol
szíve heves ritmusban kezdett el dübörögni, úgy érezte menten letámadja a
másikat, sosem kerültek még ilyen közel egymáshoz. Talán csak kezdeményezni
kellett és a lavina megindul? Gondolkozott magában Chanyeol, míg ajkait
elnyitva próbált a cirógató ujjaktól eltekinteni, de Baekhyun sem hagyta magát.
Chanyeol keze már a
másik nadrágkorcánál járt, ujjaival a gombokat piszkálta, míg tenyerét másik
férfiasságán pihentette. A kisebb pedig úgy gondolta, ha elkezdték, hát
fejezzék is be. Akkor ott, vagy a repülőn, netán a hotelben, mindegy volt neki,
de megkívánta a colost.
- Chanyeol - nyögte
halkan az édes kis manó fülbe, mire a másiknak kipattantak a szemei. Ujjaival
Baekhyun már fél merev férfiasságát simogatta, nem foglalkozott a nadrággal,
amivel eddig piszkálódott, azonnal a tárgyra tért. Chanyeol lentebb hajtotta a
fejét, hogy bele csókolhasson a hívogató és illatos nyakba, mikor Baek
elhúzódott és kezeit a magas nyaka köré csavarta. Elszántság csillogott a
szemében, lüktető férfiassága és a hevesen dobogó szíve azt hazudta a másiknak,
hogy akarja. Akarja, hogy Chanyeol megcsókolja, leszedje a nadrágját és
erőszakosan tegye magáévá. Ám ez mind szertefoszlott, mikor a kocsi megállt.
Ők ketten
szétrebbentek, és gyorsan alvást színleltek. Baekhyun elterült az ülésen, míg
Chanyeol fejét az ablaknak döntötte. Bár mind a kettejük nadrágja dudorodott,
sőt Baekhyunén egy kis átázás is keletkezett, nem érdekelte. Lehunyt szemei előtt
Chanyeol már durván a falnak préseli a szobájukban, majd az ágyban minden
felkészítés után, tövig merül el benne, míg ő élvezettel nyög fel a maga
rekedtes, buja hangján.
Nyammogva játssza
el, hogy épp felkel, mikor a hátra forduló maknae megérinti a vállát.
Kínos pillanatok követték egymást. A reptéren majdnem
megfogták egymást kezét, de Baekhyun inkább a pulcsijába bújt, míg a magas csak
nevetett rajta. Túlléptek az egészen, nem akadtak fent apróságokon, bár
Chanyeol szíve megrepedve próbált helyre állni, tudta, hogy ennek nem lesz jó
vége.
A repülőn nem egymás
mellett kaptak helyet, ami bár meglepő volt, ebben a légkőrben nem zavarta
egyiket sem. Talán ismét elkezdték volna a játékot, és akkor már kitudja meddig
jutottak volna el.
Japán. A levegő szmogos, mindenkin maszk
volt, a rajongók szinte belenyomták a telefonjukat a fiúk arcába, mégsem tettek
semmi rosszat. Tűrtek, mint mindig, mi mást tehettek volna? Mindenki el volt
veszve a maga kis világában, a pihenésről fantáziáltak, kivéve egy embert. Byun
Baekhyun vére pezsgett, egyre jobban várta, hogy végre a hotelbe érjenek, hogy
Chanyeollal folytassák azt, amit elkezdtek. De hiába. A colos elfáradt, egész
úton a telefonját piszkálta, dalszöveget írt a következő dalához. Agyilag
teljesen lemerült, ha nem lettek volna a többiek, talán rossz kisbuszba ül.
Chanyeol a fejét az enyhén bepárásodott ablaknak döntötte,
míg ujjaival a biztonsági övet piszkálta. Baekhyun csak csendesen olvasott
mellette, de mindez csak látszat volt. Ugyanúgy ültek akárcsak Koreában, a
feszült légkör közéjük telepedett és nem tudták mi legyen. Bűn lett volna
folytatni a dolgokat, mégis Baekhyun elcsábult, olyan gyorsan, mint még soha.
Nem gondolkozott, egyáltalán nem érdekelte, hogy mindenki fent van, ujjai
elindultak. Észrevétlenül kezdte el simogatni a magas combját, hogy aztán
beinduljon és ő is ugyanúgy akarja a kisebbet. De Chanyeol ellenállt a
kísértésnek. Nem tett semmit, csak ugyanúgy kifelé bámult, rájött, hogy nekik
nem szabad ezt csinálniuk. Nem húzhatják egymást, nem kerülhetnek kontaktusba,
mert azzal felborítanának mindent. Hat évig olyan jól megvoltak, nem sok maradt
a szerződés hamarosan lejár, illetve a katonaság is lassan itt van, nem
gabalyodhatnak össze. Már nem.
Baekhyun zavarodott
sóhajt engedett, lebiggyesztette alsó ajkát, és elfordult a colostól. Nem
foglalkozott vele, nem akart már tőle semmit, így inkább csak megvárta, míg a
hotelhez érnek. Becaplatott a szobába, majd minden szó nélkül magára zárta a
fürdő ajtót.
Nem,
nem, nem! – kántálta magában. Tudta, hogy nem szabad ezt csinálni, mégis
minden gondolata Chanyeol teste körül forgott.
Kissé megugrott,
mikor lépteket hallott, nem akarta látni, úgy érezte minden felülkerekedik
rajta, letámadta volna a másikat, és illetlen dolgokat csinált volna, utána
pedig mélységesen szégyellheti magát a további időkben. Viszont az akkori
szobatársa másképp gondolta. Óvatosan kopogott be a fürdőbe, majd zakatoló
szívvel várta a választ, amit nem kapott meg. Az ajtó előtt állva csak arra
várt, hogy Baekhyun megszólaljon. Úgy gondolta már annak is örülne, ha csak egy
„tűnj el” - t kapna, de arra sem
méltatta, pedig beszélniük kellett.
Chanyeol legszívesebben toporzékolva
hisztizett volna, de nem tette. Ki kellett tartania, nem hagyhatta annyiban, a
szíve veszettül kalimpált, agya elborult, teljesen elveszett saját magában.
Kopogni kezdett, nem várt választ, hisz nem szólalt meg, nem kérdezett, pedig
rengeteg minden halmozódott fel benne. Ajkai elnyíltak, ujjaival a falapon
kopogott és türelmesen várt, mert tudta, Baekhyun ki fog jönni.
****
Chanyeol kínos
mosollyal a szája szegletében ült az ágy végében. Kipakolt már a bőröndjéből,
mindent elrendezett, kivette pizsamáját is, készült volna a fürdésre, hogy
aztán lefeküdjön aludni, de a másik még mindig a fürdőben volt. Talán arra
várt, hogy Chanyeol elhagyja a szobát, vagy ő kezdeményezze a szobatárs cserét
a chatcsoportban, de semmi nem történt.
A kisebb a vécén
ült. A fedél lehajtva, tenyerébe temette arcát, amin apró cseppek folytak
végig. Szakadozottan vette a levegőt, nem értette saját magát. Mi történt velem? – tűnődött. Sosem
érzett semmit, nem akarta a másikat, most mégis úgy gondolta nekik tenniük kell
valamit.
- Baekhyun-ah!
A colos hangja miatt
egy másodperce se telt, hogy letörölje a könnyeit a másik. Nem akarta látni, nem
akarta, hogy ott legyen vele, nem akarta, hogy úgy lássa. Összezavarodva,
kipirosodott arccal, feldagadt szemekkel. Baekhyun felállt a vécéről és a tükör
elé lépett, megmosta az arcát, majd az ajtó elé lépett. Remegő mivolta saját
magát is megijesztette, nem gondolta volna, hogy ennyire összeomlik, csak
azért, mert megkívánta az egyik csapattársát.
- Hyung, szeretnék
megfürdeni, illetve nem ártana megbeszélnünk egy-két fontos dolgot.
Baekhyun nem tudott
erőt venni magán, úgy érezte butaságot csinált. Arca lángolt, kezével pedig
ágyékára markolt. Nem szabadott volna felidéznie magában a kisbuszban
történteket, mégis megtette, a képek egy pillanat alatt ellepték agyát, majd
meghátrálva esett össze a padlón. Ismét sírni kezdett, zavarodott volt,
összegubancolta a szálakat, és ahhoz, hogy újra átlásson mindenen szüksége volt
a másikra, de az esze mindig megállította.
Chanyeol hallotta,
ahogy a bent raboskodó hyungja összeesik, szinte látta maga előtt, ahogy
elsápadva rosszul veszi a levegőt. Szüksége volt a segítségre, ő mégsem tudott
odamenni hozzá, mert elválasztotta őket az a fránya bezárt ajtó. A colos
leguggolt, ujjaival kopogni kezdte az egyik számuk ütemét, majd hangosan
sóhajtva próbált lelket önteni a kisebbe.
- Hyung, szeretném,
ha tudnád, hogy minden rendben van. Nem kell elzárkóznod előlem, csak azért,
ami történt a kocsiban. Ne kérdezd, hogy megbántam-e, fent voltam-e végig, vagy
hogy érzek-e irántad valamit. Nem szeretnék válaszolni, mert tudom, hogy a
barátod vagyok, aki még melletted lesz, kitudja meddig. Ha azt mondom,
szeretlek, azt úgy értelmezed, ahogy csak szeretnéd, de kérlek, ne érezd magad
rosszul miattam. Az én hibám minden, nem kellett volna… Ne zárkózz be, gyere
ki, beszélgessünk, és lépjünk ezen túl, jó?
Baekhyun üveges
tekintettel hallgatta végig a kint lévő csapattársa mondókáját. Mindene
bizsergett, ahogy az a mély hang átszűrődött az ajtón, míg ujjaival kopogott,
amolyan megnyugtatásképp. Válaszolni szeretett volna, kinyitni az ajtót, sőt az
is megfordult a fejében, hogy letámadja a másikat, de bizonytalan volt. Nem
tudta mi tévő legyen. Aztán hirtelen rezegni kezdett a telefonja, tudta, hogy
mi történik, látta, ahogy a chatablak felugrik és Chanyeol megkéri a
menedzsert, hogy cserélhessen szobát a leaderrel, mert Baekhyunnal kicsit
összekaptak. Az események gyorsan pörögtek, hiába olvasott el minden üzenetet,
csak egyetlen egy maradt meg benne.
"Nem szeretnék itt aludni, vele!"
Chanyeol hazudott,
minden vágya az volt, hogy ismét együtt alhasson a kisebbel, de ő nem akarta,
úgy érezte elüldözte magától azzal, ahogy viselkedett.
"Minden rendben, nem kell átjönnie Junmyeonnak.
Kibékültünk, maradjatok a helyeteken. Holnap találkozunk! Jó éjt!"
Nem értett semmit, teljesen összezavarodott, amikor
elolvasta a még mindig a fürdőben raboskodó Baekhyun üzenetét. Idegesen csapta
a telefonját az ágyra, majd trappolva az ajtóhoz sietett. Számon akarta kérni a
másikat, de az ajtó kivágódott. Baekhyun enyhén zihálva ragadta meg a colos
vállait, felpipiskedett, majd ajkait a másikéra nyomta. Nem gondolkozott, nem
érdekelte minek mi lesz a következménye, csak szeretett volna végre pontot
tenni ennek az egésznek a végére.