Kiruccanás 2/1

        Direkt csinálja! Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy Park Chanyeol nem véletlen éget le az egész világ előtt. Pár pillanat alatt akkora felhajtás lett körülöttünk, hogy szívesen vettem volna le a lábamról ezt a nagy izét, és hisztisen mentem volna vissza a szállásra. Ahogy puffogtam magamban, nem is figyeltem mi történik körülöttem. csak akkor eszméltem fel, mikor a jéghideg havat haraptam. Ismét.

       - Baekhyunnie Hyung! - csúszott oda mellém a maknae és felsegített, majd leporolta a ruhámat. - Segítsek egy kicsit? - nézett rám azokkal a gyönyörűen ívelt szemeivel. Csak szégyenlősen bólintottam, és magyarázni kezdett a súly eloszlatással kapcsolatban meg a térdem hajlításával, de nem igazán értettem meg. Elmagyarázta az oktató, a menedzser, Chanyeol és most Sehun is, de egyszerűen a megállás, és a megfordulás nem akart menni. Csak Sehun kezeit éreztem az enyémen, és azt, hogy odaadással próbál nekem segíteni, hogy végre ne nyaljam fel az egész sí pályát. Épp kezdtem bele jönni, mikor egyszer csak bumm, nekem jöttek hátulról, kirúgva alólam a deszkát, amin egyensúlyoztam. 

       - Park elcseszett Chanyeol - suttogtam, és a fenekemre ülve töröltem ki arcomból a havat, ma már sokadjára. - Elegem van, ebből az egészből, hogy nem megy, mert mindig elesek, és belőled is Chanyeol! - ordítottam a fiatalabbra, majd kesztyűs kezemmel elkezdtem a csatokat szétszedni, ami tartotta a lábamon a deszkát. Kifújtam a levegőmet, és minden zajt kizárva a fejemből -gondolok itt Sehun kérlelő szavaira, és Chanyeol idegesítő nevetésére- kaptam a hónom alá a fekete deszkámat, és duzzogva lépkedtem a kivezető sávba. Elegem van belőle!

          A forró teámat szürcsöltem a büfébe, kabátom a hátamra simult, ezzel melegítettem fel még jobban, az átfagyott testemet. Ujjaim a bögre köré kulcsolódott, és még mindig sértetten éreztem magam.
          Persze kommenteltem a füles Insta feltöltése alá, de nem fejeztem ki annyira a dühömet, csak a végén. Választ nem vártam, így inkább el is rejtettem a zsebembe a lenémított telefont, és a eladó lányt méregettem. Gyönyörű fekete, hosszú haja kissé göndör volt, és úgy hullott a vállára, mikor megigazította azt. Kiszáradt ajkait nyalogatta, és kesztyűjét felvéve készített egy szendvicset egy hatalmas alaknak. Elkaptam róla a tekintetem, és a gőzölgő teának szenteltem. Tetszett nekem az a lány, és most hogy kiruccantunk megfordult a fejemben, hogy megkörnyékezem, hisz talán gimiben volt az utolsó lány, akivel történt valami. Bár szűzként kezeltem magam hisz egy tapi és szenvedélyes csóknál tovább sosem jutottam senkivel. Az összes lány előszeretettel borzolta össze a hajamat, és fogdosott rossz helyeken, de sose csináltam, mert féltem. Önmagamtól, tőlük, mások reakciójától.

         - Föld hívja Byun Baekhyunt! - éreztem meg egy hideg  kezet az enyémen, és megrázva a fejem kissé elpirultam. - Baj van hyung? - döntötte oldalra a fejét a fekete hajú, és hatalmas mosolyra húzta kivörösödött ajkait.
         Hirtelen elöntött a forróság, ahogy Sehun ajkait figyeltem, minden előzmény nélkül simítottam arcára, majd mikor rájöttem mi csinálok kínosan elhúzva a kezem a teámat bűvöltem ajkai, és kipirosodott arca helyett. Teljesen megsemmisültem, melegem lett és úgy éreztem egy gombóc van a torkomban, amit a tea sem akart lentebb vinni.
         Nem figyeltem a velem szemben ülő maknaet, viszont ő folyamatosan bámult, éreztem a tekintetét a mellkasomon, és a kezemen. Csak gyorsan megittam a meleg italomat, és a zsebembe nyúltam, ahol a hotel szoba kártyája volt. Felálltam, és el akartam indulni, de megragadta az alkaromat, ezzel megállított. Nem tudtam mit szeretne, de még mindig zavarban voltam,
         - Én is megyek - állt fel, és elindult a pult felé. Azon gondolkoztam, hogy most vagy gyorsan elszaladok, és bezárkózok a szobába, vagy megvárom és tovább rontok a helyzeten. Már épp eldöntöttem fejben, hogy akkor sprint van, és futok a lifthez, mikor a lány -akit kinéztem magamnak- hangosan kacagott. A fejemet azonnal oda kaptam, és megforgatva szemeimet, dühösen indultam el a lifthez hátra hagyva a flörtölő Sehunt.
     
        A szobába első utam a fürdőbe vezetett, mert jobban leizzadtam, mint gyakorlás közben szoktam. A cuccaimat gyorsan összeszedtem, és nem is figyelve a körülöttem lévő dolgokra csak bementem a fürdőbe, és ledobálva magamról a ruhákat álltam be a zuhany alá. De nem számítottam a látványra. Ugyan is, Park elcseszett Chanyeol ismét keresztbe húzta a számításaimat, ott állt előttem anyaszült meztelenül, habos hajjal, és kidolgozott testtel. Sose jöttem zavarba tőle, megszoktam már a viselkedését, de most haragudtam rá, és Sehunnal is olyan fura voltam.
       - Oh hyung, nem tudtam, hogy így rám törsz majd, azok után, hogy elszaladtál a pályáról - mosta le a hajáról a habot, én meg legszívesebben a csempéhez lökve fojtottam volna meg. De nem tehettem, hisz az EXO nem teljes a multifunkciós füles nélkül.
      Nem foglalkozva vele vizeztem le magam, és hátat fordítva neki mostam le magam. Zavart a tudat, hogy Sehun és a lány beszéltek, flörtöltek, és megnevettette. Mind erre én is képes lennék, csak félek lépéseket tenni. Hogy kire voltam jobban féltékeny azt magam sem tudom, imádom a maknaet, talán úgy tekintek rá, mintha az öcsém lenne, de mikor este átjön a szobámba, és mellém kúszik, kezét végig simítja az oldalamon, puszit nyom a tarkómra, és elsuttogja, hogy "Jó éjt Hyung" remegni kezdek. A mellkasom szét akar szakadni, kipirulok, és inkább csak nyelek egyet. Reggel eljátszom, hogy meglepődök, amiért mellettem van, és idegesen rivallok rá, hogy ne zavarja meg a magánszférámat. Mindeközben, mikor ő már szuszog bele bújok a mellkasába, és magamba szívom férfias illatát. Megbolondulok mikor hozzámér, és hangjától elszorul a torkom.

    Hevesen kapkodtam a levegőt, majd Chanyeol mellkasára nyomtam a tenyerem. Ráztam a fejem, ellenkezni akartam, de megbénított egy pillanatra. A csókjai a bőrömön, a közelsége, és a hozzám simuló combja. Össze szorítottam a szemeimet, és utat engedtem a már az első érintésénél összegyűlt könnyeimet. Ökölbe szorítottam a mellkasán pihenő kezem, és ütni kezdtem.
       - Engedj el - suttogtam, és hangosan felszipogtam - Chanyeol, fejezd be... kérlek - fordítottam oldalra az arcom, hogy ne lássa a hatalmas könnyeimet, kipirosodott szemeimet. Úgy bánt velem, mint egy ronggyal össze-vissza fordított, mindenhol megérintett, és olyan hangokat adott ki, amik megrémítettek. Kiáltani akartam valakinek, hogy meg mentsen és a füles felhagyjon ezzel a cselekménnyel, de megnémultam. A zuhany üveg ajtaján dörömböltem, mikor végig csókolta mellkasom, és illetlen helyek felé indult. Ajkaimat beharaptam, és lehunyva a szememet megsemmisültem. Megakartam halni, itt hagyni az egész világot, hogy utána fentről végig nézzem, ahogy Junmyeon hyung megalázza Chanyeolt. Azt akartam, hogy a fülesnek is annyira fájjon, mint nekem, a szívem összetört, a barátságom felé teljesen elszállt. Csak menekülni akartam attól a nyomasztó érzéstől, a mellkasom fájdalmas feszítésétől.
   
       - Mégis mit képzelsz magadról? Nem látod, hogy teljesen kivan bukva? Folyik a könnye, remeg, és üt, hyung térj észhez, szexuálisan zaklatod őt!
         Megnyugodtam, hangja simogatta a fülemet, a fájdalom kiveszett belőle, és pillanatok alatt rosszul lettem. A térdemre rogytam, megtámasztottam a tálcán a kezemet, és öklendezni kezdtem. Olyan volt, mintha még mindig éreztem volna Chanyeol mocskos érintéseit magamon, fáztam, de izzadtam a gőz miatt, ami a zuhanyzóban uralkodott. Csak öklendeztem, de nem jött ki belőlem semmi, elvégre ma alig ettem. Végül csak teljesen kizárva magam körül az üvöltözést feküdtem el a zuhanyzóban, és vesztettem el az eszméletemet.

A stúdió szoba

  Baekhyun

Hangos csattanással dőlt el mellettem a gitár, amit azonnal fel is állítottam.

 - Chanyeol! - suttogtam a keresett emberem nevét, de nem válaszolt. Ismét megpróbálkoztam vele, de semmi.

 - Yoda, alszol? Hol vagy? - tapogatóztam a sötét studióban. Ujjaimmal valami hideghez értem, mire felsikkantva léptem egyet hátra. Erőt vettem magamon, majd újra a hideg valamihez nyúltam. Teljesen kitapogatva rájöttem, hogy a villanykapcsolót taperolom. Kissebb erőt kifejtve rá nyomtam meg, mire a gyenge, sárgás fény betöltötte a szobát. 

 Enyhe mosollyal figyeltem a billentyűkön fekvő, szürke hajú fiút. Levettem a cipőm, felkaptam egy papucsot, és oda lépkedtem hozzá. 

 Nem tudtam magamon uralkodni, így ujjaimat belevezettem hajába, majd kissé megmarkolva engedtem el. 

 - Chanyeollie - nyájas hangomon még saját magam is meglepődtem. Lassan emelte fel fejét, és kezdte el nyitogatni gyönyörü barna szemeit. Szívem hevesebb tempóra kapcsolt, mikor kidugta nyelvét, és végig nyalta ajkait. Én is akartam azt! Hogy azok a mézédes ajkak az enyémet birtokolják, vagy csak hozzám érjenek. Végig csókolják mellkasom, majd nyelvével kényeztesse alhasam. De mindez csak ábránd volt, ami úgy tűnt el, mint a köd egy felderülő reggelen.

 - Bealudtam? - emelte férfias kezeit szeméhez, majd nyomkodni és dörzsölni kezdte őket. Bátyadt mosollyal figyelt, majd kipirult arcomhoz nyúlt.

 - Hyung minden oké? - állt fel ezzel fölém tornyosult.

 - Én... izé... - hebegtem - fellöktem az egyik gitárodat, de nem lett baja! - emeltem magam elé a kezem védekezés képp. Bár sosem bántott senkit, és természtéből fakadóan nem is olyan tipus volt én féltem tőle, mert a hangszerei olyanok voltak neki, mint a szerettei. 

 Sokszor képzeltem el, hogy Chanyeol úgy bánik velem is, mint a kedvenc gitárjával. Óvatosan nyúlna bőrömhöz, lassan simítva végig rajtam, majd teljes bele éléssel élvezne.

 - Édes vagy - suttogta már-már vészesen közel ajkaimhoz. Bepánikoltam. Nem tudtam mit akar, hevesen dübörgő szívemnek nem tudtam megálljt parancsolni. Éreztem, hogy kipirulok, melegem lett, és teljesen kiszáradt a szám. Azt akartam, hogy Chanyeol nedvesítse be ajkaimat.

 - Chan... Chanyeol - tettem apró tenyerem mellkasára, hogy ellökjem magamtól, de agyam mást mondott. Ujjaimmal pólójába markoltam, és lassan pipiskedve nyomtam párnáimat az övére. ÉN kezdeményeztem. Én! Byun Baekhyun! 

 Elhúzta a fejét, ki sem élvezhettem a pillanatot, egyből elhúzódott. Szomorúan nyitottam fel pilláim, és ujjaimmal fekete, vastag felsőjét piszkáltam.

 - Ne hara... 

 Nem tudtam végig mondani a mondatom, mert vállamnál fogva döntött a falnak. Megszeppenve szegtem le a földre tekintetem, nem akartam rá nézni. Nem akartam látni az utálkozó, és megvető pillantásait. Belülről sikítottam, és már a hajamat téptem volna legszívesebben, de Chanyeol nem engedte. Hangosan zihálva fogta le csuklómat, amit a falnak szorított, majd homlokomra adott egy nyálas puszit.

  - Ne kérj bocsánatot! Én akartam, de megelőztél - döntötte homlokát az enyémnek, ezzel elérte, hogy barna szemébe nézzek, és teljesen elgyengüljek. 

  - Fáj - nyögtem kezeimet megmozdítva. Elmosolyodva húzta őket derekára, majd két oldalt arcomra tapasztotta óriás, forró tenyerét, és ajkaival bírtokba vette az enyémet. Gyomrom bucskázott egyet, majd pillangókat kergetett. 

  Nem tudtam mit teszek. Nem fogtam fel, a köd teljesen ellepte agyamat ezzel elfeledtetve velem miért is jöttem. Apró nyögés szakadt fel torkomból, mikor hosszú lábaival az enyém közé férkőzött, és tüzelt fel csípőjének érintése.

 Ajkainak mozgása megrészegített, egy hosszú pillantra elfelejtettem hol vagyok. Fogainak érintése miatt kirázott a hideg, majd mikor megéreztem forró nyelvét alsó ajkamon leejtettem állam, hogy találkozzunk félúton.

 Ujjaival lassan simogatott pólón keresztül, a hideg folyamatosan rázott, villám csapásként ért az egész. Elengedve pólóját fogtam meg arcát, és elhúzódva tőle sóhajtottam fel. Eleve vastag ajkai szinte kiáltottak többér, de nem tettük. Nem csókoltam meg, és ő se.

  - Bánod igaz? - mosolygott keserűen. Nem válaszoltam. Legszivesebben letepertem volna, és mondtam volna neki, hogy tegye meg, de ehhez én túl beszari voltam. Persze senki sem gondolta volna, hogy Byun Baekhyun a nagyszájú, nem mer kezdeményezni, és  engedni magának. Sosem voltam még ilyen helyzetben, itt nem viccelődni, énekelni vagy zenélni kell, hanem magadat adni.

  - Hyung - fordította maga felé pirospozsgás arcom, de belebújtam nyakába. Kezemet nyaka köré csavartam, és lábaimat óvatosan csúsztattam derekára. 

 Fenekemre fogott, és a falhoz nyomva emelt fel. Istenhez imátkoztam, hogy megértsen.

  - Miért nem mondasz semmit? - értetlenkedett.

   - És te minek beszélsz ennyit? - húzódtam el kívánatos nyakától, majd ajkaira tapadva vezettem át hozzá enyből nyelvem, és szorítottam magamhoz erősebben.

  Óvatosan feltolva csípőjét adta tudtomra mit is szeretne valójában. Ám a köd eltünt agyamról, és riadót fújt. 

 Nem ezért jöttél Baekhyun! - szólalt meg a hang, de nem igazán érdekelt. Chanyeol ajkai miatt mindent elfelejtettem, a számat befogni midenképp.

 Hangosan nyögtem fel csípője egyenletes mozgása miatt. Aranyosan kuncogott párnáimra, majd ujjaival lassan nyúlt kettőnk közé és nadrágom korcát piszkálta, hosszú vaskos ujjaival.

   - Mmm Chan... - ördögi vigyorral lökte fel csípőjét, mire szám elé kaptam kezem. Kiakartam öklendezni a szívem a helyéről, és eldobni a francba, mert már képtelen volt felfogni a helyzetet. - Mi.. mit csinálsz? - néztem rá piros színben pompázó arccal.

  - Kiengendjük a megfáradt gőzt. Tudom, hogy akarod! - hangja miatt megremegtem. Az a tömény erotika, ami a hangjában volt egyszerűen levett a lábamról. Hátra hajtottam a fejem, hogy élvezzem érintését, de arra nem számítottam, hogy nyakamra tapadva kezdi el ostromolni így is érzékeny bőrömet. Teljesen elvesztve fejem haraptam be alsó ajkam, és mélyesztettem körmömet börébe. Felszisszent, majd tejfehér fogaival ráharapott bőrömre. Kéjes nyögés hagyta el a számat, és bátorításnak fellöktem a csípöm, mire kicsaltam belőle egy férfias hörgést(?)

   - Nem is... nem engedjük ki! Kínzol, pettingelsz, pedig... térj a tárgyra! - sütöttem le szemeimet, majd egyik lábamat a padlóhoz érintve kezdtem el kigombolni nadrágját. Láttam arcán a meglepődöttséget, ahogy lábai közé térdeltem. Igazán nem akartam ilyen helyzetbe kerülni vele. 

  A francokat! 

 Minden  vágyam az volt, hogy megfektessen, már a legelejétől fogva. Szerettem? Talán, de inkább vonzott. 

  Ujjaimmal lassan simítottam végig előbukkanó bokszerén, majd egy elnyomott mosollyal csókoltam meg hosszát textílián keresztül. Ujjait hajamba vezette, és hátra vetett fejjel élvezte mozdulataimat. 

  Nem húztam le róla a nadrágot, csak úgy hogy éppen kilátszódjon a lényeg.  Továbbra is hevesen verő szívvel, pillangókkal teli gyomorral és sípoló füllel kezdtem el óvatosan játszani alsóval fedett, kőkemény és óriás tagján. 

  Kezeimmel csípőjét fogtam, és cirógattam bőrét. Hangos nyögések sorozata hagyta el ajkait, felpillantva Rá teljesen felizgultam. A nyakán kidülledő erek és az apró izom szalagok miatt úgy éreztem hosszabb lesz ez az egész, mint hittem.

   Nem szenvedtetve tovább, toltam lentebb alsóját is és piszkáltam meg nyelvem hegyével az alhasához feszülő büszkeségét. Hangosan és remegő hanggal nyögte nevemet, ami jól esett. Ujjaival hajamat tépte, mire mosolyogva fogtam ajkaim közé  férfiasságát. Ujjaimmal rásegítve kezdtem el dolgozni rajta, de elrántott magától.

 Felhúzott magához, és egy csókba részesített. Mosolyogva guggolt elém, és rángatta le rólam a nadrágot, alsóval együtt.

 Lábamat kissé széttárta, majd az egyiket a nyakába húzta. Ujjaimmal a falat kapartam,mikor megéreztem forró szájat magam körül. Felnyüszítve toltam előre a csípőm, egy ujjal már bennem volt.

  - Chan... Cha...Akarom. Gyere. Tedd be!- hebegtem össze-vissza minden butaságot, de nem hagyta abba, folytatta ajkainak és nyelvének játékát, miközben már három ujjal tágított.

 Hajába markolva szakítottam el lüktető tagomtól, majd leemelve róla lábam húztam fel magamhoz. Reszkető kezekkel öleltem ismét magamhoz, s bámultam ködös és vággyal teli szemeit.

  - Régóta akarom már ezt! - nyalta meg nyakam, majd combjaim alá nyúlt. Érintése perzselt, hangja teljesen megbolondított, bőrének lenyomata nyakamon égett.

 Lábaimat erősen szorítottam csípőjén, míg ő jobban a falhoz nyomva helyezkedett el előkészített alfelemhez. 

 Izomgyűrűimre koncentráltam, hogy ellazulva várjam Chanyeol hatalmas hosszát, de nem sietett. Nem férkőzött közelebb hozzám, csak ajkamra lihegve pihegett. Összeszedte magát, majd egy nagyot nyelve szorított combomra.

 Mikor megéreztem, hátra vetett fejjel nyögtem, majd vissza hajolva 'Yeolhoz nyakát vettem célba. Nyelvemmel nyalogattam forró és érdes bőrét, ami kissé keserű volt a rajta maradt parfüm miatt, mégis élveztem. Nem mozdult meg, csak kiélvezte a szűk forróságot, amit megadtam neki. Hosszú ujjaimmal hajába túrtam és erősen belemarkolva húztam magam fentebb rajta.

  Hangos sóhajok, erőteljes nyögések és börünk szeretet teljes csattogása töltötte be az apró studió szobát. Remegő lábakkal próbáltam tartani magam, míg Chanyeol fenekemet markolva húzott magához, és lökött egyre mélyebbeket. Alhasamban éreztem azt a kéjt és vágyat, amit ez az ember kiváltott belőlem. Hangosan szitkozódni kezdett, mire megijedve szájára tapasztottam a kezem, és füléhez hajolva hajtogattam neki mennyire jól csinálja.

Akár az utolsó kurva is megirigyelhetett volna azon az éjszakán. Hangosan zihálva haraptam nyakába, és mozgattam a csípőmet, hogy Chanyeol pihenhessen egy keveset.

  Éreztem izzadt valóját hozzám préselődni, szíve oly' hevesen vert, akár az enyém és férfias nyögései terembe végződtek.

 - Baek... Hyung.. - szólongatott, de másra figyeltem, nem álltam le a csípőm mozgásával, azt akartam, hogy elélvezzen, hogy érezzem magamban minden egyes cseppjét.

 - Chanyeoool! - nyögtem hangosan, majd nyakába mélyesztettem körmeim, és felhúzva magam, tapadtam kipirosodott ajkaira.

 Fenekemet fogva kezdett el erőteljesen lökni, majd elszakadt párnáimtól, és nyakamba harapott, fogaival összecsípte bőrömet, és szívni kezdte azt.

 Csak hangosan nyögve bizsergett mindenem. Ketyegőm ütemére már nem is figyeltem, alhasamhoz feszülő férfiasságom, pedig eldurranni készült.

   Chanyeol csak a folyamatosan gyorsuló mozgására figyelt, elszakadt bőrömtől, és megremegve engedett egy kicsit szorításomon, így én lentebb csúsztam. Mélyen bennem élvezett el, nekem pedig prosztatámat nyomta tagja. Remegtem kezei között, szemeimet becsuktam, és ajkaira tapadva élveztem felsőnkre.

 - Istenem. Chanyeol, én... mindennél jobban akartam már... ezt! - még fel- fel nyögtem levezető mozgása, és ujjai szorítása miatt.

  - Szeretlek Baek! - mondta úgy, hogy nyakamba hajtotta a fejét, és apró puszit hitett -gondolom már lila- nyakamra.

 Én csak elhúzódtam érintése elől, és megemelve magam húztam ki magamból, még kissé merev tagját.

 Lábaimra állva hírtelen éreztem a fájdalmat fenekembe nyilálni, így majdnem összeestem, de utánam kapott.

  - Segítek! - suttogta megbántottan, majd a kanapéra fektetett, és mellem üllt, miután felhúzta fekete nadrágját. Én csak lihegve és fájdalmasan nyögve próbáltam helyre tenni magam. 

   -  Baek -  fogta meg kezem ezzel elérte, hogy figyeljek - én tényleg szeretlek Tudom... azt mondtam csak kiengedjük a fáradt gőzt, de... - elhalkult.

 Megszorítottam kezét, és gyéren elmosolyogva suttogtam neki.

   - Gyere! - invitáltam magamhoz. Ő engedelmesen közelebb húzódott, én pedig tarkójára fogtam. Füléhez hajoltam.

   - Suho küldött, hogy feküdj le aludni, és ne legyél fent ma is fél négyig. De azt hiszem - pillantottam a falon lévő órára - megszegtük a kérését. 

*~*

 Mosolyogva lépkedtem a már megszokott padlón papuccsal a lábamon. Már nem is kopogtam, csak benyitottam a studióba.

  - Na halihó! - nyávogtam, de nem is figyelt rám, mintha ott sem lettem volna - Chanyeollie - nyájas hanggal próbáltam felkellteni az érdeklődését, de még mindig nem figyelt.

   - Itt vagyok bazd meg! - csaptam az asztalra, mire hihetetlen sebességgel tolta ki maga alól a széket, -ami azonnal fel is borult- és azonnal torkomra szorítva a kezét pillantott rám dühösen. Abban a percben úgy éreztem meghalok. Próbáltam nyelni, de forró tenyere megakadályozta. Kérlelően néztem rá, mire elengedett, én felszusszantam ő pedig tarkómra csúsztatva a kezét tapadt ajkaimra.

    - Sajnálom. Még mindig szeretlek - mosolygott rám édesen, mire én furán néztem rá. Úgy ki akartam mondani neki, hogy én is, de csak megráztam a fejem és mosolyogva pillantottam rá, elpirulva ajkai miatt.

     - Indísd el, segítek neked. Vokálozok! 

   Persze ez nem jött össze, ismét a falnál kötöttünk ki, egy más szájába lihegve, kéjes nyögéseket hagyva magunk után. 

Utálva szeretni.

 Jongdae

         - Nem Yixing, tudod miből van elegem? Abból, hogy nem törődsz velem. Abból, hogy amióta csak ismerlek több időt fordítottál a barátaidra, mint rám. Minden péntek és szombat estéd abból áll, hogy elmész szívni Chanyeollal. Az nem érdekel, hogy velem mi a helyzet, szeretlek-e még egyáltalán, hogy megvagyok-e elégedve azzal, amit kapok tőled. Az a baj, hogy nem veszed észre, mi történik körülötted. Elvesztesz magad mellől, engem, pedig én szeretlek, de te csak a hülye, cula ismerősöddel töltöd a szabad idődet. Én meg itthon verem a seggemet a földhöz, és várom, hogy haza gyere, miközben halálra izgulom magam, miattad!

         Utáltam vele veszekedni, egy légtérbe lenni, de legfőképp az utáltam, hogy minden hülyesége ellenére szerettem. Jobban, mint bárki mást. A tudat, hogy még csak meg sem próbál tenni a helyzet ellen, szimplán elszomorított. Mindig próbálta egy sajnálommal lerendezni, de nem láttam rajta azt a igazi megbánást. Ennek egy oka volt, sosem bánta igazán. Nem érdekelte mi van velem, nem kérdezett soha semmit, egyetlen egy érdeklődő pillantást sem mutatott, csak élte az életét, dolgozott, pihent, de a szerelmi életével nem foglalkozott. 

       - Chen - suttogta a barátaim által kitalált nevet. Még arra sem méltatott, hogy az igazi nevemen szólítson. Olyannyira rosszul esett, hogy egy könnycsepp száguldott végig hófehér felhevült bőrömön. Csukott szemeimnek köszönhetően nem láttam mit csinál, de a padló hangosan szólalt meg, és csak annyit suttogott nekem, hogy meneküljek. Megfogadva a tanácsát, hátat fordítottam neki, és letöröltem a könnyemet. Kinyitottam szemeimet, és az ajtó felé indultam. De nem jutottam messzire, mert egy erős rántást éreztem meg az alkaromon. Elmosódott tekintettel, néztem Yixingre. 

     - Nyögd ki! Vágd a fejemhez, hogy csak kihasználsz! - suttogtam én is, majd kirántottam kezem a szorításából. Fájt, minden fájt, amit tett velem. Ahogy hozzám ért, vagy csak ahogy rám nézett. Tekintetünk találkozott, és nem hagyták el egymást. Azok a szépen ívelt szemei, amiket imádtam nézni egy végig csókolózott éjszaka után, most nem ragyogtak. Megköszörülte a torkát, majd szólásra nyitotta a száját, de nem tette meg. Nem mondott semmit. Hevesen dobogó szívvel pillantottam fére, majd hátráltam egyet. 

     - Ne várjak magyarázatot ugye? Ne várjak arra, hogy beszélni kezdj, vagy arra, hogy marasztalj. Ne aggódj, holnap már boldogan és hisztis barát nélkül élheted a napjaidat - bólintottam egy aprót, és megfogva a kilincset összetört belsővel mentem ki a szobából, le a nappaliba. Ott leültem a kanapéra, és zokogni kezdtem. Ahova pillantottam mindig Ő jutott eszembe, és a tudat, hogy itt van, ebben a házban végleg megsemmisített. 

     - Képes lennél itt hagyni? - hallottam meg magam mellől hangját, majd kezeit a hátamra simította. Úgy éreztem, mintha villám csapott volna belém. Azonnal elhúzódtam, és megtöröltem könnyes szemeimet. 

         - Nem - motyogtam így nem halhatta. 
        - Hmm? - guggolt elé, és egyik kezét combomra simítottam, míg a másikkal állam alá nyúlt, és maga felé fordított. 
         - Mondom nem - suttogtam, majd lesütöttem szemeimet. 
        - Akkor ne hagyj itt... 

      Régen éreztem azokat a vastag ajkakat az enyémen, de akkor ott olyan volt, mintha vissza kaptam volna a régi Yixinget. Azt aki minden nap, munka után egy apró csókkal köszöntött, vacsorát készített, és jobbik esetben kimosott. Potyogó könnyekkel karoltam át nyakát, és nyögtem ki egy sajnálomot.
         
      Másnap reggel, míg ő aludt, összeszedtem cuccaimat, felültem a Busanba tartó buszra, és soha többet nem találkoztam azzal az emberrel, akit életem végéig szerettem.

Modell fiú

 Jongdae 

          Mosolyogva szaladtam egyik helyiségből a másikba. Kezemben a papírok sokasága egyre csak nőtt, majd mikor már úgy éreztem nem bírok el többet bementem az irodámba. Ott felkaptam a fekete, vastag keretes szemüvegemet, és tanulmányozni kezdtem a már előhívott képeket. Ez az ember egyszerűen tökéletes. Azok a mosolyok amiket mutat, a kreol bőre, azok az ajkak, a teste. 

       Mindenen tökéletesnek bizonyult, így azt hiszem meg sem nézem a többit - gondolkoztam, majd elindultam kifelé, és Jongin felé vettem az irányt. Megpillantva Őt, földbe gyökerezett lábakkal álltam meg és csak figyeltem. Azt, ahogy az újságot tartja a kezében, miközben elmosolyodik és a hajába túr. A kamera közben kattog, és mindenki lélegzet visszafojtva figyelte a tehetséget. 

            

          - Mára ennyi lenne Jongin. Gratulálok, most is jó voltál, mint mindig - növelte az önbizalmát Chanyeol, a fotós. Elmosolyodtam, mikor mellém ért. Szívem hevesen kezdett el dobogni, és nyelnem kellett egy nagyot, ahhoz hogy meg tudjak szólalni. 

          - Öhm... izé. Jongin, szeretettel várlak az irodámban. Lenne egy pár dolog, amit meg kell beszélnünk! - kínos mosoly bújt el ajkaim szegletében, majd lenyelve a félelmemet, elindultam a birodalmam felé, kezemben azzal az egyetlen képpel, amit a legjobbnak találtam. 

                     

          Elkényelmesedtem a bőr fotelben, miközben a szívem heves pumpálását próbáltam rendbe szedni. De hiába, ahogy belépett, abban a feszes bőr nadrágban, és a  mellkasán majd' szétszakadó felsőben pulzusom ismét az eget verte. 

       - Igen főnök? - Mint mindig most is meglepett lágy hangja, és kezének érintése. Mindig ezt csinálta, először a főnökének hív, majd végig simít alkaromon. Ám most meglepően jó kedvében lehetett, mert a hátam mögé lépkedett és fülembe suttogott. 

     - Talán valami rosszat tettem? - ujjai nem álltak meg, folytonosan szaladgáltak karomon, majd mellkasomra áttérve lefelé haladt. Hangos sóhaj szökött ki beharapott ajkaim közül, mikor ujjaival ingem alányúlt, és alhasamat kezdte el simogatni. Elengedtem a kezemben szorongatott képet, majd rácsaptam munkálkodó végtagjaira. 

                            

        - Nos ... - fújtam ki a levegőmet - miután kiélted magad, szeretnék veled beszélni erről a képről! - emeltem fel a szorongatott papírt. - Egy tökéletes vigyor, tökéletes reklám - bólogattam elismerően, majd az előttem ülőhöz hajoltam. 

       - Akkor mi itt a probléma? - emelte fel a kezét, majd a zsebébe nyúlva előhalászta a cigarettás dobozát. Kissé szigorúan pillantottam rá, mire csak kinyújtotta a nyelvét, és egy gyors mozdulattal gyújtotta meg a méregrúd végét, amely egyből piroslani kezdett. 

      - El rontod a tüdődet - ráztam a fejem, majd letettem mindent a kezemből, és felállva a helyemről az asztal másik végéhez sétáltam. Pír szökött az arcomra, mikor megéreztem Jongin cigarettától aromás ajkait enyémen. Szemeimet csukva tartva vártam egy jelre, ami bebizonyítja, hogy nem álmodom. Lassan mozgatta ajkait enyémen, majd kezeivel derekamra fogott, és enyhén megdöntve hátam az asztalnak csapódott. 

                               

       Szívem heves dobogása ismét felélénkült, bőröm felforrósodott, és ajkaim felduzzadtak, mikor Jongin hófehér fogsorával harapdálni kezdett. A cigaretta füstje megtöltötte az egész szobát, így a káros levegőért kapkodtam. Jongin füstös ajkai, egyre merészebb helyeken jártak, mire óvatosan felnyögtem alatta. 

          - Mit művel a modell fiú? Megrontja a főnökét? - fogtam rá tarkójára, majd egy mély csókba hívtam miközben már csupasz lábaimat fontam meztelen valójára. 

Mint egy nő...

Baekhyun   

           Csendben figyeltem őt bal karjan végig fekve. Haja lazán hullott homlokára, bőre hófehéren csillogott a sötét szobába beszűrődő napfénynek köszönhetően. Ajkai lassan húzódtak mosolyra, mikor észre vette, hogy figyelem.

               Mosolya ártatlan volt és gyermeki, fogai tejfehéren villantak ki rózsaszín párnái alól. Lassan formálta a szavakat, majd alsó ajkába harapott.

        Szemem nyakára tévedt, ahol apró, mélyvörös foltok látszottak. Kicserepesedett párnáit benedvesítette, majd mély hangján megszólalt. Picit elpirulva figyeltem továbbra is a másikat, végül szóra nyitottam a számat.

           - Chan, te boldog vagy?

           -  Talán te nem? - ráncolta a szemöldökét, miközben lepillantott rám. Azonnal rávágtam volna, hogy kérdésre kérdéssel nem válaszolunk, de inkább nem foglalkoztam ezzel.

       - Én az vagyok, de téged kérdeztelek! - Kíváncsiskodtam. Viszont nem válaszolt, kezem felsiklott kidolgozott hasára, majd a kockákat kezdtem el körberajzolni. Sokszor gyönyörködtem benne, hisz imádtam mindenét.

          Az ébenfekete hajat, a nevetni képes, fekete szemeit melyek talán egy gyöngyre hasonlítottak igazán. A mindig mosolyra álló száját. Azokat a nagy füleit; imádtam, hogy a pozitivitása sosem hagyott engem elszontyolodni. Mellette sosem éreztem magam boldogtalannak. Imádtam, hogy képes volt elviselni, mert tény, hogy nem vagyok könnyű eset, de Ő itt van mellettem.

        

          Kezem játékát egy kicsit meghökkentő mondat miatt abba hagytam.

        - Hát lehetne kicsit kalandosabb az életünk, de szeretlek szóval nekem jó. - Mondata elgondolkodtatott.

        - Tehát unalmas vagyok... - hümmögtem, mire felnevetett. Nem értettem mit talál oly' viccesnek, így elhúzódtam tőle, magamra húztam a takarót, és hátat fordítva neki kezdtem el duzzogni..

       -  Mit csinálsz? - hangjából megtudtam ítélni, hogy a nagy fülig érő mosoly most is ott csücsül a helyes fején. A takaró alatt kezdett el tapogatózni, szívem gyorsabban kezdett el verni, arcom égett, mikor combomra markolt.

        - Baek! - simult hozzám. Éreztem, ahogy ágyéka fenekemhez ér, kezeim megremegtek magam mellett, nyelnem kellett, hogy ne nyögjek fel a kellemes, már megszokott érzésre. Legyőzve az élvezetet próbáltam magamból valamit kicsikarni.

         - Hagyjál jó? - hangom talán valami hisztis tinilányéra hasonlított a legjobban, de nem igazan esett jól az, amit mondott. Ha jól értettem konkrétan unalmas vagyok. Tehát volt okom hisztizni, és hiába próbált megnyugtatni, vagy hozzám érni, eltoltam magamtól.

         - Olyan vagy, mint egy nő - hallottam férfiasan mély hangját. Viszont én ettől az egy mondatától teljesen kiakadtam. Lesöpörtem kezeit a combomról, kitakartam magam, és fel kapva a nadrágom, pólómmal együtt lementem a konyhába.

          Elővettem az  energiaitalom, beleöntöttem egy pohárba, majd jégkockát tettem bele. Vártam egy keveset, hogy az ital hidegebb legyen, késöbb nagyokat kortyoltam belőle. Éreztem, ahogy a szénsav szinte marja a torkomat, és hogy az agyamba bele nyilall a fájdalom. Hideg ujjaimmal halántékomhoz kaptam, inkább visszatettem a poharat a hűtőbe, és felkaptam a cipőmet.

          Utáltam mikor valaki egy nőhöz hasonlított. Tudtam magamról, hogy úgy viselkedek néha, mint egy hisztis kurva, de nem kell minden második héten az arcomba nyomni az információt... És a vicc az egészben, hogy mindig az után kapatm meg miután odaadtam neki magam. Már komolyan azon gondolkozom, hogy nem is fekszem le vele, mert olyankor kielégülten mindig valami hülyeség jön ki a száján, és nem is érdekli, hogy én mit érzek. Jó tudom... én sem vagyok normális a hülye kérdéseimmel.

          Igaza van Yeolnak. Miért lenne velem lassan három éve, ha nem szeretne? Ha nem lenne boldog? Ha nem fogadná el a világot olyannak, amilyen?  -  Sok kérdés mégse kapok egyikre se választ.

          - Megint besértődtél? - éreztem meg leheletét a nyakamon, majd hűvös ajkak nyomai szaporodtak a vékony bőrrétegen. Beleborzongtam érintéseibe, majd egész tenyeremet az arcába nyomtam, és úgy toltam el magamtól.  

          - Mit nem értettél azon, hogy hagyjál? - álltam fel a bárszékről, majd az ajtóhoz indultam. 
          - És most hova akarsz menni? Megint szaladsz a drága Jongdae-hez? Remélem miközben itt tetteted nekem a boldogságodat, közben neki is szét tetted a lábadat! - kiabált utána, de én már az ajtón kívül álltam. 
         Tudtam, hogy ott van a hátam mögött, és nem választ el minket csupán egy masszív tölgyfa ajtó. Bosszankodott, és magát kezdte el okolni a kialakult vita miatt. Pedig én tehettem róla, miattam volt, mert mindig hülyeségeket kérdezek. Megfordultam, és lenyomtam a kilincset. Benyitottam, és neki ütköztem meztelen felső testének. Szemeim kikerekedtek, levegőm benn rekedt tüdőmben, és mikor megéreztem ujjait a derekamon sírni támadt kedvem. 

            - Ne haragudj - mondtuk egyszerre. Szívem hirtelen nagyot dobbant, majd gyorsan kezdett el verni. Kezeimet felcsúsztattam hátán, majd felpillantva rá, egyből egy csókot nyomott ajkaimra. Szipogva vezettem át nyelvem hozzá. Kivált a csókból, majd becsapta az ajtót, és erőszakosan nyomott neki a fának vállamnál. 
             - Szeretlek - suttogtuk ismét együtt, egymás szemébe meredve. 

Rossz megérzés

      Felnyögve terültem el a próbaterem hideg padlóján közel Kyungsoohoz. Szívem ki akart esni a helyéről, olyan hevesen vert, légzésem szapora volt, szám és torkom pedig kiszáradt. Kezemet a homlokomra tapasztottam, hogy eltakarjam a vakító fényt. Lehunytam a szememet, és pihentettem a szervezetemet, ami vízért kiáltott. 

      Hála Sehunnak nem tudtam sokáig ott feküdni, mert mellém gurított egy palack vizet. Elmosolyodva bólintottam neki, és lehúztam az egész üveg tartalmát. Közelebb csúsztam a kicsi Dyohoz, fejemet a lábára tettem, és ujjaimmal lassan kezdtem el simogatni kézfejét. Szívem heves pumpálása már kissé lenyugodott, de számon még mindig kapkodtam a levegőt. 

      - Ugye mára ennyi volt ? - hallottam meg Jongdae kifáradt hangját. Hát igen általában vagy ő kérdezi meg hamarabb, vagy én. Mi ketten utálunk táncolni, mert mindketten tudjuk, hogy botlábunk van. Jaewon felnevetett, majd csak annyit mondott, hogy mehetünk. 

     Magam körül alig észleltem valamit, csak lassan vettem le a nadrágomat, és az utcaiért nyúltam. Holnap semmi dolgom, csak otthon meresztem a fenekem, és pihenek, míg a többiek a saját programjukat teljesítik. Bár nekem is lassan mennem kell filmbemutatóra, az csak jövőhéten lesz, addig pedig rengeteg időm van. Csak az új számunk koreóját kell megtanulnom. 

      - Chanyeollie~ - hallottam meg Baekhyun magas hangját, majd leült az egyik székre. Felkaptam a nadrágom és a cipőmet, majd felé fordultam. 

      - Egy pillanat és mehetünk is - álltam be az egész alakos tükör elé, ahol a hajamat kezdtem el igazítani, illetve felvettem a divat szemüvegemet. Baekhyun volt az, aki általában megvárt, mert szinte mindig én voltam az, aki képtelen volt gyorsan öltözni. Láttam, ahogy figyel a barna szemeivel, majd mikor késznek nyilvánítottam magam elmosolyodott. 

       Szótlanul sétáltunk a dorm felé. Nem beszéltünk, ma nem, pedig mindig van valami téma. Hülyéskedünk, vagy én hisztizek, hogy a fáj a lábam esetleg a csípőm, Baek általában csak nevet rajtam, vagy énekel. De ma amolyan kínos csönd volt köztünk. Vissza érve a dormhoz megtorpantam, a folyosó falához támasztottam a fejem, és vártam, hogy ajtót nyisson, de még mielőtt elfordította volna a zárban a kulcsot rám nézett. 

      - Chanyeol - ejtette ki vékony, rózsaszín ajkai közül a nevemet. Másmilyen volt, mint szokott lenni. mindig viccesen, boldogan, vagy ha épp olyan kedve van gúnyolódva mondja, akkor mintha kicsit megbántott lett volna. Szemeibe bámultam, és úgy vártam a mondani valóját. Bár nem tudtam mit is szeretne közölni velem rossz előérzetem volt. 

      - Neked most van valami bajod velem? - kapta el fejét, és a folyosó szőnyegét pásztázta tovább. Láttam, ahogy arcára enyhe pír szökik, és ádámcsutkája megmozdul. Nyeltem egy nagyot, és barna üstökére pillantottam. 

     - Te nem gúnyolódtál - fújtam ki a benn rekedt levegőmet. Közelebb léptem, és ujjaira ráfogva nyitottam ki az ajtót. Felvettem a cuccomat a földről, és bementem hátam mögött hagyva a piros arcú, Baekhyunt. 

    Fáradt voltam, és álmos, de nem tudtam aludni. Utálom mikor ez történik. Törökülésbe szenvedtem magam, lábamra tettem a laptopomat, majd felmentem Youtube-ra, és mindenre rákattintottam, ami elém került. Leginkább persze magunkra kerestem rá, de mikor már felnőtt tartalmú videókat láttam az ajánlóba rosszul kezdtem el érezni magam. Nem szabadna ilyeneket néznem, felélénkül a fantáziám, és a soha nem fogok tudni elaludni. Aztán megláttam valami olyat, amit már sejtettem, de nem gondoltam, hogy ténylegesen vannak ilyenek. Egy fan videó, amelyben én szerepeltem Baekhyunnal karöltve, és bár sosem gondoltam, hogy valaha is megfogok nézni egy olyan videót, most mégis rákattintottam. 

    Nem kellett volna! Annyi minden volt ott, akkor, abban a videóban, hogy inkább letettem a laptopot, és csak visszafekve az ágyba lestem a plafont. Szívem összeszorult, a vérem szinte forrt és mindenem remegett, mikor elém került egy kép. Az a jól meg szerkesztett kép, ahogy én és Baek csókolózunk. Kezem a mellkasomon volt, szinte már kapkodtam a levegőt, majd oldalamra fordulva kaptam ki a párnám alól a telefonomat. 

        @real__pcy  :   Alszol? 

       Küldtem el az egyszerű üzenetet Baekhyunnak. Hallottam, ahogy a nappaliban megszólalt a telefonja, mert igen, még mindig kint alszik, Junmyeon rendetlensége miatt. 

        @baekhyunee_exo  :  Nem tudok... Miért?

     

       Kaptam a választ, mire kezem megremegett ismét. El akartam neki küldeni a videót, vagy csak a képet, és elbeszélgetni vele erről. Hogy nem szabad közel kerülnünk egymáshoz, tartanom kell a távolságot. Nem viszem többet robogóval sehova, ha műsorban vagyok nem őt hívom meg, és nem teszek semmi olyat, ami férre érthető lehet és, hogy mindez vonatkozik rá is. De nem tudtam leírni, mert... én tényleg szerettem néha megsimítani a kezét, vagy a hátát. Boldogan segítettem neki, nem csak azért, mert muszáj volt. Mosolyogva hívtam meg műsorokba, és a rengeteg időmet azért rá szántam, mert szerettem vele lenni.

     @real__pcy    : Nem akarsz egy kicsit beszélgetni?

     @baekhyunee_exo  :  Yeol, fél három van, és te beszélgetni akarsz? Mégis miről? Arról, hogy miért álltam kint az ajtó előtt? :/

    Dühösnek tűnt az üzenete, így kitakartam magam, és óvatosan a nappaliba lépdeltem. Nem tudom mi ütött belém, de tényleg megszerettem volna beszélni ezt vele.

     - Nem fogok neked semmit sem mondani! - hallottam suttogó hangját, a leválasztott részről. Közelebb csoszogtam a függönyhöz, és elhúzva azt megláttam, egy kissé rendetlen ágyat, egy kitakarózott, kócos hajú Baekhyunnal, aki egy szál alsóban és pólóban feküdt a matracon.

      - De szeretnéd elmondani? - kérdeztem, és mellé ülve simítottam reflex szerűen kezemet mellkasára. Úgy éreztem, mintha megremegett volna ujjaim alatt, egy pillanatra még a szívverését is éreztem, majd eltolt magától. De talán csak bebeszéltem már magamnak ezt a rengeteg hülyeséget.

       - Ne érj hozzám kérlek!  - suttogta, majd megfogta a takaróját, és átkarolta azt.

      - Én mondani akarok neked valami nagyon fontosat Baekhyun - suttogtam, majd elfeküdtem mellette remegő végtagokkal, és lehunyt szemeit vizslattam. Ajkai elnyíltak egymástól, és hallottam egy apró hangot, amit kierőszakolt magából, de egy nyeléssel legyűrte a torkán a feltörő szavakat.

      Kínos csendbe burkolózva feküdtem mellette, míg ő egyenletesen vette a levegőt, és kezével átkarolta a derekamat. Nem aludt tudtam, hogy fent van, mégis hozzámért. Csak voltam ott mellette, nem csináltam semmit. Éreztem, ahogy arcom égni kezd, és hogy minden mozzanatánál megbizsergek. Annyira hihetetlennek tűnt minden. A videó előtt sosem éreztem magam ilyen kellemetlenül mellette, mindig el hülyéskedtük még a kínos pillanatokat is. Aludtunk is együtt, mert fél a vihartól, és olyankor engem szokott hívni, mert magas vagyok, és mert szét durran a kezem, az ő szavaival élve.

     - Nem tudtam aludni, és videókat kezdtem el nézni - kezdtem suttogni, mire felém emelte arcát, és arcomat fürkészte, míg én ujjaimmal a hátát kezdtem el simogatni. - Mindegy volt, hogy milyen, csak álmosítson. Aztán már olyanokat dobott ki nekem a Youtube, amin mi vagyunk ketten - megálltam a beszédben, mert éreztem, ahogy lábai megfeszülnek.

      - Te most komolyan ChanBaek videókat néztél? - emelte fel a hangját. Mellkasomra tette remegő, jéghideg kezét, és eltolt magától. Feldúltan pillantott rám, majd egy amolyan "Nem vagy normális"  fejjel hátat fordított nekem.

      Ott feküdtem mellette továbbra is csendben. Kezemet rávezettem a hátára, de morogva lelökdöste azokat. Nem akartam elhinni, hogy egy egyszerű mondaton kiakadt. ennyire, hogy még szóba sem akar velem állni.

      - Baekhyun! - szólítottam meg közel hajolva hozzá. Ajkaim majdnem súrolták a  puha, porcelán bőrét, mire felém fordította az arcát, és tenyerét az arcomba nyomva tolt el magától. Vissza feküdtem mellé, és a plafont bámulva beszéltem tovább. 

       - Nem tudom, most hirtelen miért lettél ilyen elutasító Hyung, de ha már itt vagyok akkor elmondhatod, hogy miért álltál kint az ajtó előtt - fordultam felé, és közelebb csúsztam hozzá. Lábaival lökött el magától ismét, én pedig tenyeremet derekára simítva húztam magamhoz. Óriási levegőt vett, és hátra nézett rám, ahogy feneke majdnem hozzáért ágyékomhoz. Nehezen, de felém fordult, karjaim között, és mellkasomra nyomta mindkét kezét, majd a hátam teljesen a matracnak nyomódott. Óvatosan mászott rám, és ült rá csípőmre. Ujjait felvezette arcomra, és közel hajolt hozzám. 

       Éreztem, ahogy arcomba vér szökik, ahogy megremegek minden érintésére, és hogy kifújt levegője ajkamra csapódik. Óvatosan kezdett el suttogni, megmagyarázta a dolgokat, és bár alig fogtam fel valamit azokból a értelmetlen mondatokból, amik elhagyták rózsaszín ajkait, tudtam mindent. Kezemet derekára simítottam, mire bent rekedt a levegője. 

         - Tudom, hogy sok videó van fent, és tudom, hogy te nem tekintesz rám másképp, mint egy csapattársra, de szerintem van ezekben valami. Valami, ami igaz, mikor óvatosan simítasz végig a karomon, vagy átölelsz este mikor vihar van, vagy amikor bejössz miközben én fürdök. Szerintem ez csak egy rossz megérzés, de lehet te sem tudod, hogy mit akarsz. Kaphatok választ?   - remegett a hangja, éreztem rajta, hogy fél a reakciómtól. 

           Viszont én nem tudtam uralkodni magamon. Kíváncsi voltam, bizsergett mindenem, és igazságot véltem felfedezni a szavai mögött. Nem mondta ki, hogy szeret, nem tett érzelemre célzást, csak a vonzalomra. Nyeltem egy nagyot, benedvesítettem párnáimat, és felemelve fejemet, remegő ajkakkal csókoltam meg. Ujjaimmal pólója alá nyúltam, és bokszerének a vonalánál simogattam. Kezével hajamba dúrt, mire felsóhajtottam, melegem lett, a fülem sípolt, és a szívem hevesen kezdett el kalimpálni odabent. Enyhén oldalra döntötte a fejét, így jobban hozzáfértem, nyelvemmel végig simítottam alsó párnáján, és enyhén ráharapva arra, kértem engedélyt a bejutásra.  Megkapva azt feltérképezhettem üregét, majd belemosolyogva a csókba, indítottam meg a kezemet lefelé, hogy fenekére simíthassam kezem. Azokra a formás félgömbökre, amiket minden viharos éjszakán érezhettem magamhoz közel. Levegőhiány miatt váltunk el egymás édes ajkaitól, majd homlokát az enyémnek döntötte, és zihálva csúszott fentebb fenekével. 

       Felnyögtem, mikor megéreztem férfiasságomnál őt, szemeibe bámultam, ő pedig mosolyogva figyelt. Egyik  kezével közénk nyúlt, és lassan simított végig azon a részemen, amire a legbüszkébb vagyok. Ismét felnyögve csókolt nyakamra. Kezemmel bokszerébe nyúltam, majd erősen markoltam puha bőrébe. Apró nyögéssel díjazta mozdulataimat, majd elszakadt a nyakamtól. 

          - Lehet ezt nem kéne! - ráztam meg a fejemet. Kaptam egy csalódott pillantást, és egy újabb csípő mozgást. Vérem száguldani kezdett az ereimben, oly annyira melegem volt már, hogy éreztem, ahogy izzadságcseppjeim a homlokomon sorakoznak. 

           Baek pedig csak jót mosolygott rajtam, és hergelt tovább, egészen addig míg be nem adtam a derekam, és lefeküdtünk.

        Reggel apró mozdulatokra keltem magam mellett. Kinyitottam a szemem, és egy mosolygó Hyunggal találtam magam szemben. Apró csókot nyomott ajkaimra, mire csak felsóhajtottam. 

          - Köszönöm az estét Chanyeollie~ - suttogta, édes hanglejtéssel. Egy utolsó csókkal váltam el tőle, és magamra kaptam a bokszerem. 

          - Talán tényleg csak egy rossz megérzés volt! - hagytam ott a leválasztott részen, és vissza mentem a saját szobámba. 

           És talán akkora görény sosem voltam, mint azon az éjszakán, mert nem sok hiányzott, hogy kimondjam azokat az érzéseket, amikre akkor jöttem rá, mikor kielégülten szuszogott a mellkasomon.