Pajkos kezek

Baekhyun

  

  Kínosan éreztem magam, ahogy ott ültem Chanyeol szüleinél a kanapén. Soha nem voltam még náluk, és igazából az édesapja, nem is tudta, hogy fia a saját neméhez vonzódik, így hatalmas meglepetés voltam én, mint férfi a házban, hisz egy mosolygós, nagymellű lányt vártak, gondolom én.
   Chan hatalmas mosollyal az arcán csücsült mellettem, és ujjait az enyém között szorongatta, míg az anyukájával társalgott az útról, hisz mi a Han-folyó mellett laktunk a közös kis albérletünkben, míg Chanyeol szülei Szöul-on kívül egy nagyobb városban Guri-ban. Én csak szótlanul kapkodtam a fejem, hol szerelmem, hol pedig a gyönyörű nő között, aki le sem tagadhatná a fiát, hisz szinte minden vonása egyezik a vele. 

    - És te Baekhyun drágám? - fordult felém a nő, mire csak összerezzentem nevem hallatán. Szívem hevesen dobogott odabent, ki akart szakadni a helyéről, arcom égett, és kihúztam ujjaimat Chanyeolé közül. Azt hiszem nem szabadna így megnyilvánulnunk. Az apukája olyan csúnyán nézett rám, és én egy kicsit mindig is féltem a többi ember véleményétől. Ráadásul ők a családja! 
     - Én? Öhm... elnézést, de nem igazán figyeltem, megtudná ismételni? - hajtottam le a fejem, és megköszörültem a torkom. Nem szabadna így viselkednem, de zavar a tudat, hogy Chan-apuka úgy néz, hogy a szemeivel már máglyán éget, pedig csak egy fiú vagyok, aki ellopta az ő fia szívét -na igen, talán pont ez a problémája!- Én mondtam a colosnak, hogy rossz ötlet idejönni, úgy hogy el sem mondja, hogy full meleg, ráadásul pasija is van, de azzal nyugtatott, hogy minden rendben lesz. Hát nem úgy érzem! 
     - Semmi baj, azt kérdeztem nem vagy-e éhes, mert bár már este van, főztem. Azt hittem hamarabb jöttök - mosolygott rám a nő, majd felállt, és meg sem várta a válaszomat már ment is a konyhában. Chanyeol ebben is rá hasonlított, sosem várta meg míg válaszolok neki, ha valamit mondott már csinálta is, mindegy volt, hogy én akartam-e.

         A kínos vacsora után én csak álltam a nappaliban, és vártam, hogy valaki utasítson, mert mindenki eltűnt míg én elszaladtam a mosdóba. Nem hallottam egyetlen neszt sem, így inkább leültem a kanapéra, és csak vártam. 
      - Ja, hogy itt vagy - pattant mellém párom, mire én csak kissé megugorva húzódtam közelebb hozzá - Anya és apa fent vannak, ők általában hamar fekszenek, de mi nézhetünk egy filmet, ha szeretnél - suttogott nyakamba. Hírtelen légszomjam lett, izzadni kezdtem, és levert a víz, éreztem, ahogy nyelve lassan kalandozik végig nyakamon, míg ő maga enyhén magához húzott és keze a nadrágom korcánál matatott. 
       - Chan... - ziháltam a nevét, és ajkaimra harapva döntöttem fejemet a vállára - Mi lesz, ha anyukád lejön inni, vagy apukád mosdóba? Nem szabadna ezt csinálnunk. Túl illetlen! - Torkomat már elszorította a feltörni vágyó nyögés, ahogy fogaival közre vett egy apró bőr darabot. Ujjai már jócskán az ágyékomat simogatták, míg én továbbra is hangosan, kapkodtam a levegőt. 
      - Túl aranyos voltál ahhoz, hogy ne tudjak neked ellen állni. Nem volt semmi baj, ismét túl gondoltál mindent. Apa is kedvel, csak még kicsit fura neki a tény, hogy fiú vagy - cuppant le nyakamról, és másik kezével segített, hogy bokszerembe tudjon nyúlni, és éledező tagomra kulcsolja forró markát. 
         Számat elnyitva emeltem oda a kezem, hogy arra harapva elfojtsak minden hangot, amit Chanyeol vált ki belőlem. 

     Lábaimat felhúzva, gerincem ívbe feszült, ahogy hüvelyk ujjával tagom hegyét dörzsölte, és ajkaival ostromolta nyakam. Hangosan szuszogtam, és nagyokat nyeltem, majd mikor már megéreztem másik kezét is belső combomon erőt vettem magamon, és eltoltam magamtól.  Remegve néztem feltüzelt valójára, rövid nadrágjára, amin hatalmas dudor éktelenkedett, míg ujjait mosolyogva nyalta meg, és mellkasomra tapasztva tenyerét döntött el a zöld kanapén. Csak álltam a tekintetét, teljesen kipirulva, és kezeimet nyakába simítva tártam szét a lábaim, hogy közé fekve tökéletesen hozzám férjen. 

       - Már nem zavar, hogy anyámék lejöhetnek? - lihegett ajkaimra, míg én csak hevesen zakatoló szívemre tudtam koncentrálni, mi a fenéért kell mindig ennyire felizgatni? Miért kell egy ilyen szexi vadállattal együtt lennem? Ő a halálom, esküszöm. - Mit szeretnél kicsi Baekhyun? - húzta végig benyálazott ajkait az enyémen, hogy aztán fogaival közre fogja alsó párnámat, és óvatosan ráharapva kuncogjon rá. 

          - Vagy itt, vagy a szobádba, de siessünk... kérlek - nyögtem fel, majd erősen megkapaszkodva a kapucnijába húztam magamhoz, hogy birtokba vehessem édes, forró és tüzes ajkait. Chanyeolban mindig is szerettem az, hogy képes volt aranyos, jófej és érzéki lenni, viszont, ha úgy tartotta kedve kegyetlenül bánt velem, amit én boldogan fogadtam. 

          

       Próbáltam nem hangosan nyikkanni, mikor ledobott az ágyára, de nem erre számítottam, azt hittem annyira fel van húzva, hogy ott a kanapén magáévá tesz. Erre behozott a szobájába, ami állítása szerint úgy néz ki, mint középiskolás korában. Bár a félmeztelen nő kissé zavart a falon nem szóltam, csak ajkaira és annak tempós mozgására figyeltem. 

    - Agh... - nyögtem fel halkan, ahogy ágyékát nekem nyomta ezáltal összeérintette már fájdalmasan lüktető tagjainkat. 

      - Ugye tudod, hogy itthon vagyok? Azt teszek veled, amit szeretnék... Elfoglak fenekelni Baekkie - suttogta fülembe, míg én csak élvezettem nyögtem fel alatta. Igazából ezt a közös albérletünkben is megtehetné, hisz annak a felét ő fizeti ő mégis ezt a házat tekinti otthonának. Kéjben fürdő arcomat próbáltam karommal eltakarni, de nem engedte. Szorosan fogta össze két csuklómat fejem felett, míg én zihálva és vörösen pislogtam rá. 

      - Szeretlek - suttogtam neki mosolyogva, majd feltolva a csípőm ösztönöztem, hogy még több szenvedélyben, kéjben és vágyban legyen részem. Bár ő annyira nem érdekelte a szerelmi vallomásom, csak ködös szemekkel figyelt miközben lesimogatta rólam a ruháimat. 

      Már mindenünk a földön hevert, Chanyeol óvatosan simogatta az oldalamat, míg ajkaival bejáratomnál cuppogott. Igazából soha nem csinált ilyet, de lehet kérni fogom tőle ezt, ha mindig ilyen jól csinálja. Bár gerincem már fájt, a térdem kipirosodott a támaszkodástól Chan csak nyomta belém síkos izmát, míg én a paplanba markolva nyögtem a párnába. Hangosan sikkantottam fel, mikor hatalmas tenyerének csattanását éreztem fenekemen. Csípett, kissé fájt, de, amit odalent művelt teljesen elvette az eszem, így csak fenekemet jobban kinyomva kérleltem őt a további munkára. 

        - Tudod, hogy nagyon felhúztál, Édesem? - fülembe suttogott, mély, öblös hangján míg én csak hangosan zihálva bólogattam neki. - Szeretnél még kapni a fenekedre? - csattant ismét tenyere bőrömön. 

        - Uhhum - fogtam fogaim közé a hófehér paplant - Gyerünk Channie! 

       - Ez nem így megy - markolt tagomra, mire előre bicsaklott a fejem az érzéstől. Annyira vágytam már arra, hogy végre elmerüljön bennem, hogy érezzem őt magamban. Lassan fél hónapja erre várok. 

        - Azt akarom, hogy úgy... úgy fenekelj el, miközben bennem vagyh! Kellesz - nyökögtem, és hátra nyúlva egyik kezemmel ragadtam meg csípőjét ezzel magamhoz vonva. 

        Nem tett semmit, csak kezét húzgálta tagomon, míg merev tagját vájatomba illesztette, és minden mozdulatnál lökött rajtam egyet. Már mindenem bizsergett, alul pulzáltam, és arra vártam, hogy végre minimum a makkját megérezzem magamban. 

       Előváladékomat lassan kente bejáratomra, mire csak szuszogva néztem hátra. Apró mosoly húzódott a száján, és a hátamhoz nyomta mellkasát. Egyik tenyerét hasamra tette ezzel felhúzott, majd másik kezével addig tartotta saját merevségét, míg el nem merült bennem. Ajkaim elnyíltak, de hangom már nem volt. Berekedtem a kis játéka alatt, és már nem tudtam nyögni sem, mert fájt. 

      - Gyerünk adj ki hangot - mért egy újabb ütést bőrömre, mire én csak hangtalanul felsikkantottam. Akár milyen vad is volt megértette, hogy hiába csinálja, nekem már nem volt hangom. Vállamat csókolgatta, néha belém harapott, de nem mozdult meg. Már tövig bennem volt, csak pulzáltam körülötte, de ő kínozta saját magát és persze engem is. 

              - Köszönöm, hogy itt vagy nekem - suttogta fülembe, mire a hátamon is felállt a szőr. Hangja minden eddiginél mélyebb volt, nyelvével lassan piszkálta a Harapásokat, majd hajamba kapva lökött bennem egy nagyot. 

          Kiakartam öklendezni mindent, ami bennem volt. Az érzéseimet, a szívemet a torkomból, a vacsorát a gyomromból, de mindhiába semmi sem jött ki belőlem, csak az a fránya színtelen cucc csöpögött merev tagomból. Minden hajszálam fájt, ahogy párom kapaszkodott belém, de imádtam. Durva volt velem, és ilyet még sohasem csináltunk. 

            Pajkos kezei fel és le jártak gerincemen, míg én még mindig kutyapózban térdeltem. Ujjaim szinte görcsben álltak, de a Chanyeoltól kapott élvezetek miatt nem tudtam rájuk figyelni. Csak elakartam végre élvezni, de a mocsok nem engedett el. 

          - Nagyon... nagyon szeretlek ugye tudod? - suttogta ajkaimra ezúttal már teljesen misszionárius pózban fekve. Sokkal inkább szerettem így, hisz ki ne akarná megcsókolni a párját szeretkezés netán szex közben? Minden porcikámmal szerettem őt, akartam, hogy ő is éreztesse ezt velem. 

           - Uhhum - hümmögtem ismételten neki, majd csak hátába mélyesztve körmeimet jeleztem, hogy nem sok választ el attól, hogy elélvezzek. Már talán egy óra is eltelhetett, de mi még mindig egymást hajszoltuk az élvezet felé. Bár mikor már látta rajtam, hogy nem tetszik az előző póz leállt, nem fenekelt tovább, -pedig élveztem- nem volt vad. Ugyanaz a Chanyeol volt, akivel legelőször szeretkeztem. 

           - Gyerünk élvezz csak el - lassan hajolt fülemhez, hogy a lágy részen végig csókoljon, majd ismét hátborzongatóan mély hangján belesuttogjon - Életem! 

          Nem is kellett több, saját hasfalamra élveztem, remegve és ívbe feszült háttal, láttam a csillagokat, arra a pár percre, majd visszaesve az ágyra szorultam össze párom körül. Fejem mellett támaszkodva hajolt ajkaimra, hogy azokat megtépázva tovább mozogjon bennem, és saját magát is a gyönyörbe repítse az én testem segítségével. Hangos, férfias nyögése csókunkban halt el, majd remegő teste rám esett, hogy belém engedve minden cseppjét, szuszogjon nyakamba. 

            

          - Utálom, mikor így kifolyik belőlem - mérgelődtem korán reggel az ágyban, és próbáltam lábra állni, de valami nem engedte, méghozzá a drága, vörös párom kezei. Erősen húzott vissza magához, majd mégfáradt valóját rám helyezte.

         - Nem mész sehova, ma egész nap, csak pihizünk! - nyomott reggeli csókot felduzzadt ajkaimra, mire elmosolyodva csak hümmögtem egyet neki. 

             - Legalább a paplant rúgjuk a földre kérlek.

           - Aish.. te meg a rendmániád!

Új cica

Luhan

    Meghalt. Egyszerűen csak itt hagyott. Reggel még minden rendben volt, és mire haza érek már csak a kihűlt tetem fogad, amit a tenyerembe fogtam. Könnyeim csak úgy száguldottak, és egyenesen a szürke bundára potyogtak. Maga tehetetlen voltam. Kellett, valaki, aki megvigasztal, szükségem volt egy régi jó barátra, ha már a hűséges kiscicám elment.

     - Chanyeol? - szipogtam bele a telefonba, míg ő csak álmos hangon felelt. 

     - Luhan?

    - Én vagyok. Elment. Itt hagyott érted? Tegnap este még bújt, nyávogott, és játszott a helyén, ma meg... haza érek, és itt fekszik a padlón holtan! - Nem akartam ekkora felhajtást ennek az egésznek, de kegyetlenül fájt, egyedül voltam, senki nem volt mellettem ezekben az időkben, ha néha idegesített is nagyon szerettem. 

    - Hyung... átmenjek? - ásított egyet. Válasz helyett inkább csak szipogtam, és letöröltem a könnyeimet. - Tíz perc múlva nyisd ki az ajtót, és addig nyugodj meg kérlek, eltemetjük a kertedben - halkult el a hangja, és kinyomta. 

     Utáltam a tényt, hogy még Chanyeolra is várnom kellett, ő volt a mindenem, legjobb barát, néha a bátyám, -miközben én vagyok az idősebb- és néha az az ember, akinek az érzelmeit kihasználtam. Köztudottan szerelmes volt belém, míg én tényleg csak barátként tekintettem rá. Megakarta nekem mutatni milyen a szenvedélyes szerelem, milyen a "Chanyeol-féle" szeretet, de én nem kértem belőle. Csak felhasználtam őt a rosszabbik napjaimon, mikor szükségem volt arra, hogy valaki szeressen egy kicsit, ha arra vágytam, hogy megcsókoljanak, vagy épp lerázzak valakit egy buliban. 

      Tényleg tíz percet vártam rá, kopogott az ajtón, mire én elengedtem a Nagy Szürkét, és már ki is nyitottam. Azonnal a karjaiba estem, érzelmeim, melyek a cicához kötöttek elöntöttek, és könnycseppek formájában adtam ki őket magamból. 

        Remegtem, fülemben hallottam a szívem dobogását, és legszívesebben meghaltam volna, csakhogy ismét nekem doromboljon, hozzám dörgölőzzön, illetve talp nyalogatással keltsen. 

      - A konyhában van - suttogtam jó fél óra bömbölés után. Chanyeol elengedett, a konyhába lépkedett, majd hallottam, hogy elővesz egy zacskót. - Mit csinálsz vele? Ne bántsd Chanyeol, kérlek! - támaszkodtam meg a falban, majd utána trappoltam. A lábam csak úgy csattogott a hideg járólapon, de jelenleg az sem érdekelt, ha oda az egészségemnek. Én szerettem őt, és itt hagyott. Ismét könnyek gyűltek a szemembe, mikor 'Yeol belecsúsztatta a kihűlt tetemet a fehér zacskóba, majd összekötötte a füleit. 

        - Gyere - lépkedett hozzám, és ujjait az enyém közé csúsztatta. Csak csendben folytak végig a forró, sós könnycseppek az arcomon, és próbáltam nem bömbölni, mint óvodában. Itt vagyok huszonhét évesen, és azért sírok, mert meghalt a cicám. De nekem ő jelentette az élettársamat, nem volt szükségem emberre, aki mindenféle bonyodalmat okozott volna az életemben. Nekem csak Szürkére volt szükségem. 

  

   - Nyugodj békében Nagy Szürke, Luhan nagyon szeret téged, de sajnos most nem tud tőled elköszönni, teljesen ki van. - Hallottam, ahogy Chanyeol a kis keresztnek és a feldúlt földnek beszél a virág ágyás mellett. Én csak üveges tekintettel bámultam legjobb barátom fenekét, és a kis gallyból készített keresztet. Miért kellett neki is itt hagyni? Már megéltem két halált, most miért kellett még egyet? 

      - Sajnálom - ült le elém a colos, mire én csak felsóhajtottam, és próbáltam a darabokra tört szívemet egy helyre söpörni, hogy valaki, vagy valami összetegye, mint ez előtt. - Luhan - suttogta a nevem. Forró, hatalmas tenyerével arcomra simított, mire én csak felsóhajtottam. Akkor ismét szükségem volt rá, muszájnak éreztem kihasználni őt. Belemarkoltam a felsőjébe, és lágyan csókoltam vastag ajkára, édes íze azonnal átfutott hozzám, éreztem rajta valami furcsát, régen sosem volt ilyen. A forróság csak úgy végig szaladt a gerincemen, mire megremegtem, és belemásztam 'Yeol ölébe. Lábaimat összekulcsoltam derekán, teljesen közel húzódtam hozzá, és szinte belesóhajtottam az ajkai közé, mikor nyelvével alsó párnámon játszadozott. Átadtam neki magam, csak az volt a lényeg, hogy érezzem valaki szeretetét. 

         - Szeretlek Lu - suttogta, majd derekamra simítva a kezét vont magához közelebb. Mellkasunk összesimult, mire kicsit összezavarodtam. Éreztem hevesen dobogó szívét, melynek ritmusa majdnem megegyezett az enyémmel. Nem értettem magam, Ő szerelmes belém, de én nem tápláltam iránta olyan érzelmeket. Csak kétségbe esett voltam, és hiányzott a cicám. 

        Egy hónapja, hogy eltávozott tőlem a cicám, azóta Chanyeollal sokkal többet voltam együtt, mert nincs, akin levezessem a szeretetem, és akitől kapnám azt. Volt, hogy itt aludt, mert nem volt mit-kit ölelgetnem, aztán másnap megkértem, hogy együtt vacsorázzunk. Tudom, hogy nem kellett volna, mert azt hitte bennem is elindult valami, én pedig el akartam hitetni vele, -és tulajdonképpen saját magammal is- hogy ez nem így van. Chanyeol nekem csak barát... volt egy darabig. 

         Aztán eljutottunk oda, hogy egymás szájába lihegve próbáltam meg minél inkább felizgatni őt, pedig a macskámmal sosem csináltam ilyet. Chanyeol pedig azt hiszem jóval többet ad, mint Nagy Szürke... Belém csapott a villám, mikor ujjaival közre fogta izgalmam jelét, erőszakosan toltam el magamtól, és felkapkodva a cuccomat szaladtam haza, és zárkóztam be az üres, hatalmas házba. 

      Két napig nem reagáltam semmire, a munkahelyemen megjegyezték, hogy milyen szótlan vagyok, és milyen gyorsan dolgozom. Persze... mert még én magam sem fogtam fel mégis mi a büdös francot művelt velem ez a halál eset. Miután meghalt a nagyim rájöttem, hogy a fiúk vonzanak, apa halála után befejeztem a focizást, és most a macskám halála után annyira elmegy az eszem, hogy beleszeretek a legjobb barátomba? Nem voltam normális, de már nem tudtam kimagyarázni ebből magam. 

      Hazaérve egy kis dobozka foglalt helyet a bejárati ajtóm előtt. Csak annyi volt ráírva, hogy "Lu", így egyből leesett, hogy Chanyeoltól kaptam. Viszont nem akartam semmit, ami tőle volt, kikerültem és csörögni kezdtem a kulcs csomómmal, mikor egy nyávogást hallottam a papír dobozból. Összeráncoltam a szemöldököm, és jobban szemügyre vettem azt, kinyitottam és egy gyönyörű vörös cica tárult elém. Bár egyáltalán nem hasonlított, az elhunyt kedvencemre azonnal megfogott. 

       - Nem normális - fújtattam, majd bevonszoltam a cicát dobozzal együtt.  

       Egy héttel később már Lu boldogan szaladgált a régi kaparó fán, és ügyesen rászokott az alomra. Bár egyből Chan jutott eszembe nem akartam vele ismét összegabalyodni. Viszont nagyon hiányzott. Mindene, az érintése, a mosolya, azok az apró gesztusok, amiket az utcán is képes volt produkálni. 

      Bár este volt, kissé meg is fáztam, de hiányzott Chan' védelmező karja derekam körül, az illata, ami az orromba kúszott, míg én a mellkasán hallgattam szívének heves ütemét. 

Nem is tudom, mit vagy hogyan írtam neki, de alig tíz perc elteltével a csengő megszólalt. Én kicsattogtam az előszobába, ahol egy elázott 'Yeollal találtam magam szemben. 

      - Nem tudtam, hogy esik... sajnálom - hajtottam le a fejem, és ellépve az útjából engedtem be a házba. Csak a kabátját, és a cipőjét dobta le, azonnal a derekamra fogott, a falnak nyomott és hiányolt ajkait az enyémre tapasztotta. 

     Egyre hangosabban nevettem mellette, minden erőmmel azon voltam, hogy samponos haját fel állítsam, de nem akart sikerülni. 

       - Yah ... Nem sikerül - mosolyogtam, és lefröcsköltem vízzel habos mellkasát. 

       - Nézd! - mutatott a kis fehér szekrény felé, mire én azonnal oda kaptam a fejem. Lu édesen fordította felén a fejét. Csak még nagyobb mosoly húzódott az arcomra, és közel húzódtam Chanyeolhoz. Lábaimat derekára csúsztatta, és államat a mellkasára támasztva néztem fel rá. 

       - Szeretlek, és nagyon köszönöm, hogy átsegítettél a rossz időszakon, illetve nekem ajándékoztad Lu-t - csücsörítettem neki, mire ő csak lehunyt szemekkel adott egy szerelmes csókot. 

     Bár Nagy Szürke meghalt, ezzel magával vitte a régi emlékeimet, de kaptam egy új cicát és egy olyan pasit, aki mind végig ott volt a szemem előtt, csak én vak voltam. Most pedig szerelmes.  

Toben VS. Vivi

Sehun

    - Chanyeol! - ordítottam minden erőmből. Talán az összes szomszéd felébredt rá, talán mindenki engem szidott az utcában, de elegem lett. A zoknimból csöpögött a pisi, a fehér nadrágom tele volt szőrrel, ráadásul ez a kis vakarcs elkezdett ugatni. 

   - Miért csinálod a fesztivált korán reggel? - csoszogott ki drága barátom, mire én csak még idegesebb lettem - Aish Sehun-ah. Még csak fél nyolc, de te már üvöltesz, és amúgy is, hogy a fenébe van erőd ilyen hamar felkelni, mikor szabadnapod van? 

      Szemeit dörzsölgette, majd végig simított meztelen felső testén. Lassan csoszogott oda hozzánk, és ahelyett, hogy egy csókkal üdvözölt volna, leguggolt, és megsimogatta a kutyát. 

      - Bele léptem a drága kiskutyád pisijébe, nézd meg milyen a  nadrágom, és még meg is ugat ez a kis vakarcs. Vivi miért okosabb ennél a dögnél? - Szinte már toporzékoltam, annyira elegem volt ebből a kutyából. Nincs meg régóta, de annyi felfordulást csinált már, hogy a kezeimen sem tudom megszámolni. 

      - Ne beszélj már így róla! Még kölyök. Te is bepisiltél mikor kicsi voltál. Nem hibáztathatod azért, mert még nem tanulta meg használni a kutya pelenkát. Vivi majdnem egy évvel idősebb, ráadásul a te kutyád csúnya is. - Kinyújtotta a nyelvét, megfogta a kutyát és kiengedte őt az udvarra. 

       - Nem beszélhetsz így róla. Ezzel nem csak őt bántod meg, hanem engem is. Nem én járok rosszabbul, ha megharagszom rád - lassan lépkedtem utána és lekapva a lábamról a zoknit a fürdőbe menve tettem a szennyes tartóba. 

       - Vivi! - hallottam a hangos ordítást, mire csak önelégülten elmosolyodtam. Letettem az ölemből a gépet, és lassan botorkáltam ki a nappaliba, hogy meglessem mi folyik ott. 

       Elkuncogva magam hívtam magamhoz kiskutyámat, hogy megsimogatva kiküldjem a másikhoz. 

     - Annyira utálom - igazgatta a haját 'Yeol míg én csak továbbra is mosolyogva lépkedtem oda a kanapéhoz - Mit szeretsz annyira benne? Vagyis... Miért szereti a kutya megenni a ruháimat? A hajamat, és a cipőmet? Ha te szeretsz, ő miért nem? - fújta fel az arcát, majd elterült, és kezeit a feje alá tette.

     Továbbra is mosolyogva söpörtem arrébb a lábát, hogy helyet adhasson nekem, és letudjam tenni a fenekem. Ujjaimat lassan simítottam fedetlen combján, majd ráfeküdtem a hasára. Éreztem rajta, hogy kissé meglepődött, izmai megrándultak, kissé megremegett, míg ajkai között egy apró sóhaj szökött ki. 

    - Ő így mutatja a ki a szeretetét. Hyung... - kissé erősebben kezdett el dobogni a szívem, és zavarba is jöttem, mert túl közel voltam hozzá. Régen voltunk egymás karjaiban.

    - De nekem a te szereteted kell. Hiányzol nekem, Sehun - simított a vállamra, mire csak egy apró sóhajt engedtem én is ki ajkaim között. Nekem is hiányzik, hisz, szinte mindig váltjuk egymást itthon. Ha ő dolgozik, én itthon szenvedek a kutyákkal. Ha én dolgozom ő van itthon, és így tovább. Utáltam, hogy a bár - ahol dolgozom pultosként - ennyire megdönti a kapcsolatunkat. Már nem is emlékszem mikor volt utoljára, hogy megcsókoljon, úgy isten igazából. Mikor ért hozzám némi vággyal, és szenvedéllyel a szemében. Szükségem volt már rá. 

    - Még mindig nem szeret a kutyád - vállt el ajkaimtól, és elmosolyodva simította kezeit fenekemre, hogy magára húzva ismét csókba hívhasson, de a nyüszítés szinte fájdalmasan érintette a fülem. Miért ilyen nehéz végre együtt lennünk egy kicsit? Vivi miért ilyen ragaszkodó? Toben miért pisil mindig össze mindent és miért nem képes csendben maradni? 

   - Nem tudom eldönteni melyik kutya volt rosszabb választás... Toben vagy Vivi? - temettem lángoló arcomat Chanyeol illatos nyakába, hogy aztán pillangó csókokkal lepjem el bőrét. 

    - Mmm - éreztem, ahogy egy nagyot nyelt. Ujjaival görcsösen kapaszkodott nadrágom korcába, míg én lábaimat dereka köré kulcsolva nyelvemmel kezdtem el kényeztetni őt. 

     - Be kéne engedni őket... Egyre jobban nyüszít Toben - sóhajtott hatalmasat, ahogy ujjaimmal felhúztam a felsőjét, és óvatosan felforrósodott bőrére simítottam. 

     - Kéne... De hidd el, meglesznek Vivivel - távolodtam el tőle, és előrébb csúszva ölébe egy gyors mozdulattal kaptam le felsőjét, majd alsó ajkára marva értem el, hogy elfelejtse a kint síró kutyákat. Legalább addig, míg velem van. 

Szülinap

   Fáradtan estem be a szobámba, és próbáltam magam kicsit jobb színben feltüntetni. A folyamatos hajtás miatt, a koncertek miatt is fáradt voltam, ráadásul esténként nem sokat aludtam, mert szerettem volna minden pillanatot kihasználni arra, hogy Baekhyun születésnapi ajándékát elkészítsem. Bár tudom, hogy nem szereti a meglepetéseket, ő maga is hangoztatta, hogy a szülinapi fanmeetinget is csak az Exo-L- ek miatt csinálta végig, aztán szinte menekült a helyszínről, mert sok volt neki a sikoltozás.

   Megráztam magam, rendeztem a légzésemet, és elmentem zuhanyozni. Szinte felragyogott az arcom, mikor megláttam a ruháit a szennyestartóban heverni. Megint itt fürdött, pedig már milliószor megbeszéltük, hogy befejezi, és nélkülem nem csinálja. Ahogy a zuhanykabinba léptem megéreztem tusfürdőjének édeskés illatát, majd csak gyorsan magamra folyattam a jó meleg vizet, végig sikáltam minden pontomat, és már mentem is kifelé, hogy gyors öltözés után sétálhassak vissza a szobámba. A fiókomból elővettem a szétterülő kis dobozt. Még össze kell ragasztanom, körbe kell kötni egy kis szalaggal, és már oda is adhatom. Bár lehet annyira nem fog neki tetszeni, de saját kezűleg csináltam az egészet, szóval benne van minden kreativitásom -ami nem igen van, ha ilyenről van szó-.

  Kidugott nyelvvel próbáltam végre egy szép masni tenni a dobozka tetejére, de valahogy nem akart sikerülni. A ragasztópisztollyal háromszor égettem meg az ujjam, ami lüktet, én pedig legszívesebben sírva fakadnék, de nem lehet. Meg kell csinálnom, mert így nem fogom tudni oda adni neki éjfélkor.
   Így is már tizenegy múlt, alig maradt időm.

  Nagy szenvedések után kissé ügyetlen, de aránylag szép masnit tettem az egyik szélére, gyorsan elpakolva indultam el az ő szobájába. Be kopogtam, majd mikor hallottam egy erőtlen nyöszörgést benyitottam.  Nem számítottam a látványra; a kis lámpa égett az ágya mellett, a takarója a földön, ő meg az ágyán feküdt, a hasán, és párnája a fején volt.
   - Baekhyunnie... minden oké? - lépkedtem oda mellé, majd mellé ülve simítottam végig meztelen gerincén. Bár már rengetegszer láttam őtb így, nem akartam, hogy a születésnapja előtti éjszaka, ilyen megviselt legyen.
    - Chanyeol-ah... miért fáj mindenem? - fordította felém, teljesen elfehéredett arcát. Az aggodalom felül kerekedett rajtam, és már nem is érdekelt a saját fáradtságom, csak azt akartam, hogy ő jól legyen.
    - Gyere - simítottam óvatosan a karjára, felhúzva őt nyomtam a hátát a falnak. Lábait törökülésbe húzta így oda fértem elé én is. Szemeit becsukta, és hangosan vette a levegőt. Szinte remegtem, ahogy végig néztem vékony alakján, próbáltam elnyomni magamban a felé irányuló vonzalmamat, hisz most épp nincs jó passzban, nem kéne még ráerőltetni magam. - Remélem jó volt nálam zuhanyozni, csak tudnám miért jó neked - mosolyogtam rá, és óvatosan simítottam az arcára, hogy aztán közelebb hajolva hozzá nyomhassam ajkaim homlokához.

     Éreztem, ahogy keze lassan csúszik végig mellkasomon, majd a tarkómnál állapodott meg, és nagyot szusszanva húzott magához.
     - Szeretlek 'Yeol - köszörülte meg a torkát, én pedig lángolni kezdtem. Kissé kínosan éreztem magam, mert rosszul van, vagyis fáj mindene, én mégis legszívesebben leteperném, kicsókolnám belőle a szuszt is, és elmerülnék a forróságában, hogy aztán együtt hajszoljuk a megérdemelt élvezetet, de sajnos most nem lehet.
       - Tudom, hogy utálod a meglepetéseket, de én csináltam neked. Minden saját kezűleg készült, szóval kérlek, ne dobd ki az ablakon - vettem fel a földről a kis dobozkát, hogy aztán a kezébe nyomhassam.

     Nem tudtam arcáról leolvasni semmit. Kissé meglepődött, én pedig elvörösödve húzódtam távolabb tőle, hogyha úgy alakul gyorsan felpattanhassak, és kiszaladhassak. Édesen forgatta ujjai között az apró papírdobozt, majd elkuncogta magát, bennem pedig szertefoszlott a feszültség. Csak lassan húzta végig a masnin nőies ujjait, és eloldozva azt nyílt szét azonnal a papír,  a rengeteg kép pedig az ölébe hullott.
     Édes mosoly csúszott ajkaira, én pedig elkönyveltem egy sikert. Minden szeretetem benne van ebbe, illetve nem viccből szenvedtem vele már két hete. Óvatosan simogatta végig a képeket; boldogan figyeltem mozdulatait. A szívem hevesebben kezdett el dobogni, mikor összeszedte a sok fényes papírt, és az éjjeli szekrényre tette.
      - Látszik, hogy te csináltad. Olyan ocsmány, mint te - kuncogott fel, majd mellkasomra csúsztatta kezét, az ágyára nyomott, hogy aztán lábaim közé beférkőzve hajthassa a fejét nyakamba, és apró csókokkal bombázza már felforrósodott bőrömet.

    Édes nyögései töltötték be a szobát, míg én ajkaimat beharapva markoltam a mellettünk összegyűrődött lepedőt, és mélyeket lökve benne hajszoltam őt az orgazmus csillogó kapujához. Megremegve karmolt fedetlen hátamba, míg én össze szorított ajkaimat az övére nyomva erőteljesen kezdtem el húzogatni hasfalához feszülő férfiasságán a bőrt, hogy aztán ívbe feszüljön a háta, és hangosan felnyögve, remegve eressze sikamlós élvezetét ujjaim közé.

       - Éjfél múlt, szóval... Boldog születésnapot Hyung - kuncogtam nyakát csókolgatva, miközben óvatosan ringattam a csípőmet, amolyan levezetésként, de ő máshogy gondolta.
         - A fanok biztos várják, hogy posztolj instára, mert elmúlt éjfél, de nem fogsz - lökte fel csípőjét, és alsó ajkamra harapva kezdeményezett egy újabb menetet.

Kiruccanás 2/2

      Meleg érintésre eszméltem fel. Nem nyitottam ki a szememet, mert féltem, hogy olyat fogok látni, amitől ismét rosszul leszek. Ahogy visszagondoltam mi történt velem, és Chanyeollal a zuhanyzóban legszívesebben sírtam volna, de nem sikerült. Túl gyenge voltam már ahhoz is, hogy azok a forró-sós könnycseppek végig szántsák arcomat.

        Lehelete hozzá csapódott meztelen hátamnak, ez volt az a pont, ahol kipattantak a szemeim, és azonnal felültem. A fejem fájni kezdett, szédültem, a szememnek sem esett jól az apró fény, ami betöltötte a szobát. Nem mertem oldalra pillantani, mert féltem, hogy a göndör hajú idióta fog mellettem feküdni, rettegtem, hogy hozzám ért, hogy ott volt a zuhanyzóban. Felrémlettek az érintései, amiket valamilyen szintem élveztem, de mikor erőszakoskodott azonnal megváltozott a véleményem, mind az érintéseiről, mind Chanyeolról.

        - Hyung - suttogta a mellett lévő. Ujjait megéreztem gerincemen végig siklani, mire elhúzódtam tőle. Tudtam, hogy itt lesz mellettem. Remegtem, miatta, az érzés miatt, amit bennem keltett. Felült, és hátamra terített egy takarót, majd átölelve húzott magához. Apró puszit nyomot a hajamba, én pedig csak oda dőltem mellkasához. Illatát mélyen beszívtam és ismét sírni akartam. - Semmi baj, nem bántott, leállítottam, és áthoztalak magamhoz, hogy ne vele kelljen egy szobán osztoznod. Biztosan bánja a dolgot, de én itt vagyok melletted - simogatta mondandója közben a kezemet, a takarón keresztül.

      Megakartam köszönni, tudatni vele, hogy mennyire röstellem, hogy mindig bajt okozok neki, miközben ő a maknae, és nekem kéne vigyázni rá, és nem fordítva.
          - Sehun - kerestem a hangomat, ami nem akart kijönni a torkomon. Megköszörülve azt próbáltam ismét kimondani ezúttal nagyobb sikerrel. - Szeretném megköszönni, hogy mindig segítesz nekem. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és ezek után megpróbálok majd én vigyázni rád jó? - suttogtam magam elé csukott szemekkel. Nem akartam látni az arcát, azt a felnőtt férfit, aki lett négy év alatt. A kiskölyök Sehun mindig aranyosabb volt, könnyebben a szívére vette a dolgokat, és többet vigyáztam én rá, mint fordítva. Két éve viszont már fordult a kocka. Nincs neki Luhan, én vettem át a szerepét, velem alszik, és engem nevettet meg, esetleg fordítva. Nekem mondja el a problémáit, és ő segít rajtam.
                 - Hyung - suttogta közel arcomhoz, mire összerezzentem. Éreztem, hogy milyen közel van hozzám, kifújt levegője ajkaimnak ütközött, de nem nyitottam ki a szemeimet, kíváncsi voltam és izgatott. Nála nem éreztem azt az undort, vagy félelmet. Úgy éreztem nyugalom költözött belém. Azt akartam, hogy végre hozzá legyek oly közel, nem Chanyeolhoz.

         Szívem hevesen dübörgött odabent, ajkaim égni kezdtek, gyomromban pedig megindultak azok a bizonyos pillangók. Egy pár pillanatig csak élveztem, ahogy édes párnái az enyémen pihennek mikor észbe kaptam. Elfordítottam a fejem, és fel ülve bontakoztam ki a takaróból. Sehun értetlen szemei rajtam cikáztak. Meztelen testemen, de nem érdekelt. Lehúztam róla a takarót, úgy hogy ölébe tudjak ülni, majd miután elhelyezkedtem ott, két kezem közé fogtam. Zakatoló szívemnek nem tudtam parancsolni, ajkaim égtek csókja után, és tudtam hogy minden porcikám őt kívánja. Sehunt akartam magamnak, talán már az elejétől fogva. És talán azért voltam mindig is féltékeny Luhanra.
     

    Szemeit bámultam, amik most másképp csillogtak, és ajkai is megremegtek. Szólásra nyitottam a szám, de inkább hagytam a fenébe, lehunytam a szemeimet, és erőszakosan martam ajkaira. Ujjaim megindultak hajába, és másik tenyeremmel dübörgő mellkasára simítottam, majd lenyomtam az ágyon. Orromon kapkodtam a levegőt, hogy ne kelljen elválnom tőle. Hogy továbbra is ilyen közel lehessek hozzá. Tovább bizseregtem,  ahol hozzámért. Ujjai először csak a tarkómon időztek el, majd óvatosan simított végig gerincem mentén. Csípőmre simította egész tenyerét, így teljesen elöntött a forróság. Éreztem ereimben száguldani a vérem, nem hallottam semmit, csak az ajkaink által kiadott cuppogó hangot. Nyelvét óvatosan csúsztatta át hozzám, mire kissé megállva nyitottam fel szemeimet, és szakadtam el tőle. Ölére teljes súlyomat ráeresztve éreztem a dudort nadrágjában, ami tökéletesen hozzá simult csupasz fenekemhez. Felsóhajtva próbáltam karjaimmal megtámaszkodni arca mellett, egész tenyere rácsúszott a fenekemre, és óvatosan markolt bele, mire felnyögve terültem ki hatalmas mellkasán.
        - Hyung ... - suttogta, de ujjaimat ajkaira tettem, ezzel egy némítva őt. Laposakat pislogva néztem fel rá, ő pedig csak mosolyogva vett erőn magán, és fordított maga alá. - Vigyázni fogok rád, bármi történjen is! Mindig itt leszek - simította orrát végig az enyémen, majd oldalra döntve fejét nagyon szusszanva vezette végig ajkaimon nyelvét, és tüntette el azt nálam. A hideg kirázott ahogy megérintett, és hideg ujjaival bebarangolta a testem. Körmeimmel csal a vállába marva próbáltam többet kérni belőle.


    A kis kiruccanásunk során jöttem rá sok mindenre. Mondjuk, hogy Chanyeoltól félnem kell, és nem zuhanyzom vele többet sosem. Hogy mindvégig szerelmes voltam Sehunba. Hogy ő is szeret engem, és hogy végül nem tanultam meg snowboard-ozni, viszont a kis maknae, egy olyan világba lökött, amiből sosem akarok kiszakadni. Érezni akarom őt, a szerelmét, és hallani akarom, ahogy a fülem mellett nyög.

"Azok a fiúk"

    Összevesztünk; persze, mint az elmúlt két hónapban mindig. Én mindig is sokkal érettebben gondolkoztam, mint ő és talán ez lehetett a baj. Bár kilenc hónapja pont azért szerettem belé, mert annyira édes volt, illetve a birtoklási vágyam felül kerekedett rajtam. Megszereztem magamnak, persze hozzám képest tényleg fiatal volt és féltem, hogy baja esne, így sajnos nem jutottunk tovább soha, egy túlfűtött érintésnél. Kicsi volt még hozza.  

       - Nem is figyelsz rám. Yifan! - toporzékolt a konyhába felkötött hajjal. Elég volt csak ránéznem, máris közelebb léptem hozzá, a kezemet a derekára simítva húztam magamhoz. Éreztem hatalmas tenyereim alatt, hogy a teste megfeszült, beszívta a levegőjét, és mozdulatlan marad. Szemeimmel végig pásztáztam gyönyörű porcelán baba bőrét, ami úgy csillogott ebben a kevés fényben is, mint egy gyémánt. Szőke szép lenövéses haja egy apró, fekete gumival a feje tetején összefogva, oldalt pedig a füle mögé tűrte. Olyan gyönyörű volt, bambi szemei szinte megvakítottak egy pillanatra, majd fogai közé vett vörös, duzzadt ajkaira pillantottam. 

         - Meg akarlak ütni Gege! - suttogta maga elé, és ökölbe szorított kezét arcomhoz emelte. Vártam, nem fordultam el tőle, nem ellenkezdtem. Mert tudtam, hogy sosem bántana, még ha valami hatalmas baromságot csinálnék is. Luhan mellettem maradna, segítene, mert szeret. 

             - Én pedig meg akarlak csókolni, melyik a jobb? Megvered azt, aki elhozott egy rossz helyről, nem tesz semmi olyat, amit te nem szeretnél, vagy inkább elfelejted a gyerekes butaságod, és végre megcsókolsz? - döntöttem oldalra a fejem, majd közelebb húzódtam hozzá. Megremegett a szempillája, és nyelt egy hatalmasat. Egy féloldalas mosoly után vártam, hogy mi fog történni. Apró ökle még mindig a arcomhoz simult, így kicsit féltem, hogy tényleg mindjárt behúz nekem egyed, de ő nem olyan. Ahhoz túl félénk. 

        Alig volt tizenhét éves, míg én már tapostam a harminc küszöbét. Bár rajtam nem látszott meg a kor, az utcán inkább csak barátokként mutatkoztunk. Mindenkinek furcsa lenne, ha két fiú együtt sétálgat, netán összefűzött ujjakkal. Bár a kis szőke azt sem tudta, hogyan néz ki egy női test, milyen örömöket adhat az embernek, és mikre képesek én tudtam. Nekem elegem lett belőlük, miután szépen összetörték a szívem, így aztán sokáig nem volt senkim egészen Luhanig. 

        Elmélkedésemből azok az édes, kívánatos, forró és sikamlós ajkak zökkentettek ki, mire én egyből reagáltam. Kicsit megszorítottam a csípőjét, majd közelebb rángattam magamhoz. Ajkaimat lassan, s óvatosan mozgattam az övén. Élveztem  a leges-legelső csókot, amit önszántából adott, a kilenc hónap alatt. 

        

        Nehezen bízott meg bennem, mindig azt hitte bántani, éheztetni fogom, netalán megölni. Éjjeleket töltöttem azzal, hogy csak ültem mellette és próbáltam bizalmat lehelni belé. Ha beteg lett levest főztem neki, nem mentem be az irodába, hanem mellette voltam. Egészen addig, míg több, mint négy hónap után azt mondta érez valami furát ott bent. 

             Mindig is imádtam. hogy ilyen gyermekien fejezte ki magát. Hiába volt lassan tizenhét, ő mindig egy öt éves szinten volt. Magyaráztam neki, hogy talán szerelmes, esetleg csak bízik bennem. Megkérdeztem milyen érzés, mire csak annyit válaszolt, hogy megakar puszilni, és mindig örül, mikor meglát. Félsikernek könyveltem el. Végül egy hónapnál tovább nem bírtam; egy dolgos hét után, mikor a szuszogó, félmeztelen teste mellé dőltem, apró csókokat nyomtam homlokára. Én már azokon az átszenvedett éjszakákon éreztem, hogy teljesen bele szerettem. Elvette az eszem. 

      - Gege - suttogtam ajkaimra, mire én elváltam tőle. Bizonyára túl messzire mentem nála a fenékre simítással. Éreztem, hogy remeg alattam, és a pólómba markolva döntötte a homlokát a kissé hevesebben emelkedő mellkasomra. - Miért pumpálod így a vért? Mire kell? Elzsibbadt valamid? Vagy megint oda megy és zuhanyoznod kell? - nézett egy pillanatra a szemembe, én pedig csak elmosolyodtam. Kínosan ráztam a fejem, majd tarkójára fogva húztam vissza ajkaimra, óvatosan simítottam combjára, emeltem fel, hogy derekamra kulcsolja és a szívem kiessen a helyéről. Teljesen elképedtem, mikor végig húztam mézédes nyelvét alsó ajkamon, kirázott a hideg, és megálltam. Tartottam magamnál, hisz elejteni nem akartam, viszont az, hogy így közeledik furcsa volt. 

    - Rosszul csináltam? Azok a birkózó fiúk is ezt csinálták ott a mesés szobában - pillantott az említett helyiség felé. Én még mindig sokkosan néztem őt. Milyen birkózó fiúk? Hol bukkant rá ilyenre? És miért nézte egyáltalán? Kevesebbet kell itthon hagynom, iskolába kell íratnom!

      - Mit csináltam még azok a fiúk? - kérdeztem az elsőt, ami eszembe jutott.

     - Fura hangokat adtak ki, mint mikor te zuhanyzol, folyamatosan a "még" szavakat suttogták, és bevették a szájukba a másik micsodáját - túrt a hajamba, mire csak hangosan felnevetve letettem, és a konyhából besétáltam a hálóba. Leültem az ágyra, a fejemet fogva nevettem, és próbáltam nem felidézni azt a fejet, amit vágott. Teljesen elvörösödött, zavarba jött, és elharapta a mondandója végét. Nem tudtam, hogy most ez jó-e, vagy sem. Hogy ezzel előrébb vihetem-e a kapcsolatunkat, vagy a Luhan esetében ez csak egy apró felvilágosítás volt, amit most hagyni kell, hogy fel dolgozza. 

      - Gege, miért mondták, és csinálták azokat? - hallottam a hangját a közvetlen közelemből. Lassan csúsztatta lábát át a derekamon, és helyezte rám a súlyát. Ujjaival a nadrágom övét piszkálták, mire kipattantak a szemeim, és lefogtam a kezét. 

      - Azért édesem, mert ezt élvezik. Ha valakik szeretik egymást, vagy bíznak egymásban és magasabbra  he- 

      - De te azt mondtad szerelmes vagy belém! Akkor miért nem csináltál velem olyat? 

     - Mert nem vagy rá felkészülve.  

      - De én azt akarom csinálni, mint azok a fiúk.