Bizalom

 

Music Challenge

  Lágy dallam a szobában. Meztelen testen végig szántó ujjbegy, nagyot emelkedő mellkas, lassan kifújt, kéjjel teli levegő. Két test, mely az elmúlt percekben egybe simulva, ringatózva élte át élete legszebb pillanatait. Elködösült gondolatok, melyek már kitisztultak, a levegőben függő szavak, amik egyre inkább erősödnek a másikban.

  Egyikük sem gondolta, hogy valaha eljutnak arra a pontra, hogy éhesen marnak egymás ajkaira. Sehun mindig is az a fajta ember volt, aki mindent elviccelt, hagyta, hogy a tettek megtörténjenek, sodródott az árral, míg a másik fél, mindig is kicsit öntörvényű volt. Sosem szerette, ha meg van kötve a keze, ha nem tehet meg bármit.

  Az éjszaka zavaró fényeit a koromfekete függöny sem tudta meg állítani. Pontosan úgy vetült a szobára, hogy sejtető legyen. Hiába tudta mind a két fiatal, hogy akkor ott, mi történt, talán még ők sem akarták elhinni. 

   Sehun meg akart szólalni, magához akarta ragadni a pillanatot, hogy végre közölje a mellette fekvő tapsifülessel, hogy mit érez, mi van a fejében, miért mosolyog értelmetlenül a félhomályban. A mellkasát majd szétvetette a boldogság, de nem tudta ajkait megmozdítani. Érthetetlen hümmögés volt csak, ami kiszökött belőle. A másik lassan fordult az oldalára, izzadt homlokát Sehun vállához nyomta, hatalmas, eres kezét pedig felsimította a mozdulatlan, már-már porcelán színű hasra. Chanyeol meglepetten húzta fel a szemöldökét, megnyalta ajkait, majd óvatos puszit nyomott a párja karjára. 

 - Jól érzed magad? – mozdította meg hüvelykujját a másikon, majd erősen megragadta a kidudorodó medencecsontot és maga felé fordította Sehun még lesokkolódott mivoltát.

A fiatalabb nem válaszolt, csak lehunyt szemekkel bólogatott és megragadva párja arcát mély csókba hívta. A szikrák ismét pattogni kezdtek közöttük, érezte Sehun, hogy meg kell tennie, ki kell mondania, mert szinte a torkát égette a szó. Az a szó, ami mindig is ott volt kettejük között, de egyik sem mondta ki. Nem egy egyszerű szeretlekről volt szó, Sehunnak többet jelentett, ha valaki tényleg ott volt mellette, és vigyázott rá. Ha megkapta mind azt, amit szeretett volna a másiktól. 

 - Bíztam benned Chanyeol. Bízok benned és ez mindennél fontosabb! – hangos levegővétel, majd egymáshoz tapadó ajkak. 

  Ezt jelentette Sehunnak a szerelem, ha valakiben teljes mértékig megbízhat. Akkor, abban a szobában ő biztonságban érezte magát, úgy érezte senki és semmi nem változtathat a helyzeten. Jöjjön bármi, ő Chanyeol mellett mindig nyugodtnak fogja magát érezni. És persze szerelmesnek.

Egy lehetőség

Music Challenge

   Meglepődik azon bárki is, ha azt mondom: másnapos fejfájással, lehányt ingujjal és undorító szájízzel keltem? Gondolom most még igen, viszont van egy dolog, amit még nem mondtam. Szerelmi háromszögbe keveredtem, és én voltam az a személy, akit ki kellett iktatni.

   Az egész úgy kezdődött, hogy hat hónapja találkoztam vele. Az első dolog, ami megfogott benne az a kidolgozott felsőteste, a karjai és a szeme volt. Világos, már-már szürke haja, kissé izzadt tincsei, amik homlokára tapadtak, illetve a szemei, amik megigéztek. Ahogy rám pillantott, súlyokkal a kezében, nyakán kidudorodott erein akadt meg a tekintetem. Piszkos fehér trikója szinte szét akart szakadni mellén a hirtelen bedurrant izmok miatt, én pedig megtorpanva néztem őt.

   Megnyalva ajkaim, kissé remegő lábakkal léptem a mellette lévő géphez, majd a cuccaimat lepakolva ültem le és kezdtem el emelni. Míg csináltam a beütemezett gyakorlatomat, ha ötvenszer nem pillantottam rá a szemem sarkából egyszer sem. Viszont az utolsó három percben már csak pimasz vigyorral támasztotta a falat és engem nézett, éreztem a tekintetét rajtam. Lassan csúszott fel lábaimon, kezemen és arcomra térve elmosolyodott. Koncentráltam, nyelvem kidugtam, míg lábaimmal erőlködve emeltem a súlyokat. Befejezve a feladatot összeszedtem magam, majd megtorpantam. Oda állt elém, megfogta a kulacsomat, letekerte a tetejét és beleszagolt.

   - Ízesített vizet iszol edzés közben? – hangja mély, kissé karcos volt. Bohókásan megrázta a fejét, majd a közeli mosdóba ment. Elvitte a kulacsom. Igazából nem akartam rá parázni a dologra, és úgy voltam vele, majd veszek másikat. Nekem időre kellett hazamennem, nem szabadott hagynom, hogy elvigyen magával a pillanat. Így aztán mentem a futópadra, és beállítva azt tizenöt percre, kocogni kezdtem. Alig kezdtem el, ő ismét megjelent előttem. Leállította a gépet, kezembe nyomta a megtöltött kulacsot és kezével mutogatni kezdett, miszerint igyak belőle.

   Sosem gondoltam, hogy egy olyan emberrel fúj össze a szél, mint Chanyeol. Igazán kedves ember volt, állandóan mosolygott, folyamatosan kereste a pillanatokat. A pillanatokat, ahol a közelemben lehet, ahol meg tud érinteni. Másfél hónappal a találkozásunk után történ az első gyomorbizsergető pillanat. Bár állítása szerint véletlen volt, én tudom, hogy már akkor direkt csinálta a dolgokat, végig simított a combomon. Aztán sorozatosan jöttek az incselkedések, megragadta a felkaromat és úgy segített fel, edzés előtt a háztömb előtt várt, néha belecsípett a fenekembe, hogy kicsit gyorsabban lépkedjek előtte.

   Egy fáradt estémen aztán elkapott, elvette azt, amit akart tőlem. A testemet nem adtam oda neki, de szívemet igen. Lassan nyomott neki a háztömb koszos falának, keze a hátamra simult ajkait az enyémnek nyomta, én pedig reménykedtem, hogy nem álmodok. Nagyot szusszanva húzódtam el, majd a vállára döntve homlokom elengedtem kabátját.

   - Részeg vagy – suttogtam szinte magam elé. Nem tagadta, nem mondott semmit, csak erőszakosan mart ismét ajkaimra, míg kezeivel a kabátom alá nyúlt. Remegve próbáltam összeszedni magam és eltolni, de erősebb volt nálam. „Itt van a jelent a fejemben, nem tudom hogy végződik majd” – de nem akartam, hogy olyat tegyen, amit másnap megbán, így aztán összegyűjtve minden erőmet, meglendítettem a kezem. Megpofozva őt, majd bemenekültem a háztömbbe. Szinte szaladtam a lifthez, sietve megnyomva a hetes gombot vártam, hogy minél hamarabb felérhessek a lakásba, és biztonságban tudjam magam.

  Utána nem találkoztam vele. Rosszul éreztem maga, hiányzott, hogy a konditeremben mosolyogva állítsa fentebb a futó padot, hogy a vizemet kicserélje, hiányzott nekem az a Chanyeol, akit megismertem.

 Ez a szerelem? Amikor ellököm magamtól, és mégis minden porcikám hiányolja?

Kaptam egy üzenetet az incidens után egy héttel, miszerint ne haragudjak rá. Nem tettem, sosem tudtam volna haragudni rá, egyszerűen csak megijedtem, a torkomban dobogott a szívem, a gyomrom bucskázott egyet és a lehunyt szemeim előtt csillagok jelentek meg.

Válaszoltam neki, hogy jöjjön fel hozzám beszéljük meg és tegyük rendbe a dolgokat. Nem kellett volna kezdeményeznem. Aznap este megtettem azt, amit nem gondoltam volna sosem, oda dobtam magam neki, miután kellő mennyiségű alkoholt lecsúsztattam a torkomon. Onnan pedig nem volt megállás, majdnem mindennap találkoztunk, szexeltünk és elment. Chanyeolnak nem voltam más, mint egy játék, akivel jót szórakozhat, míg a másik várt rá otthon.

**

   - Ő itt Baekhyun – mutatott be a másik félnek. Elöntött a düh, arcom kipirosodott, és az a rengeteg ábrándozás, hogy majd mi együtt leszünk viccnek tűnt. Utáltam. Utáltam Chanyeolt, amiért felültetett, amiért annyira beleestem. Utáltam Baekhyunt, mert ő sokkal többet ért Chanyeol számára, mint én. Utáltam magam, mert elhittem, hogy érek valakinek valamit.

 - Luhan – mutatkoztam be, majd meghajolva vékony kis teste előtt inkább előkerestem a telefonom és úgy tettem, mintha valami fontos üzenetem jött volna. Persze, a kutya se keresett.

  

  Aztán elkezdődött a lejtő, belementem mindenbe. Én csak kiélveztem azt az időt, amikor vele lehettem, és ha ez azt jelentette, hogy le kell innom magam, és szexelnem kell vele, hogy érezzem felőle a törődést, megtettem. Hogy miért? Mert akkor éreztem magam valakinek. Agyamat elborították a csúnya gondolatok, nem éreztem magamban erőt, nem éreztem az élni akarást. Erőltetett mosolyokkal nyugtattam a munkatársaimat, sminkkel takartam el a karikákat a szemem alatt, és hatalmas ruhákkal az alkatomat.

Két hónapja nem kerestem. Két hónapja kocsmából kocsmába járok, házibulikba esek be részegen és kitudja miket teszek az idő alatt, míg homályba merül az elmém… Elvesztem.

 Csak az jár a fejemben mindennap, amikor felkelek, amit aznap este mondott.

„Új gyógymódom van a magányra.

És ha megadod nekem, amit akarok.

Akkor megadom, amit szeretnél.”

  Hazudott nekem, én pedig naivan elhittem mindent, amit mondott. Mert én csak egy elfeledett gyermek voltam, aki éhezett a szeretetre, a törődésre. Beleestem a csapdájába, és talán sosem fogok kilábalni ebből, mert a szavak belém égtek, és a csalódást nem tudom feldolgozni. Még mindig szeretem és tönkre teszem magam, mindez miatta. Egy fiú miatt, aki csak kihasználta a lehetőséget.

Ez voltam én… Egy lehetőség.

Tudom, hogy semmi értelme, de 9 hónap kihagyás után ennyi jött ki belőlem erre a zenére. Sajnálom ._.

Te

    Csókolom! Visszatértem, mert... Mert tulajdonképp muszáj volt. ☺ Hoztam egy ilyen valamit, amit a Music Challenge-re írtam. Queen - I want to break free - számára kellett írni és belőlem ezt hozta ki. A címet nézzétek el nekem, tudom, hogy borzalmas, de több mint fél óra gondolkozás után ez tűnt a legjobbnak. 
 Jó olvasást!

   Leláncolva éreztem magam, szerelmes voltam és vak. Te voltál az, aki elvakított. Hogy is lehettem, annyira naiv? Miért nem hallgattam azokra a kis hangokra magamban, akik néha-néha felvetettek egy-egy gondolatot veled kapcsolatban? Talán azért, mert rosszak voltak, és én egy csodálatos embernek ismertelek meg. Olyan voltál, mint egy kaktusz. Hagytad, hogy csodáljalak, figyeljek rád, gondozzalak, de amikor közelebb kerültem volna hozzád, te megszúrtál. Hatalmas szemekkel néztél rám, bocsánatért esedeztél, ezerszer elmondtad, hogy nehéz a természeted és még egy kicsit bírjam ki. Amikor észbe kaptam a tüskéid már beborították a testemet, mindenhol.

  Bár kétségbe esetten álltál előttem nem tehettem mást, ki kellett mondanom azt, hogy vége. Szerettem volna egy kis szünetet, azt akartam, hogy te magad is rájöjj, milyen értékes vagyok. Hogy egy olyan ember volt melletted végig, aki segített, aki ott volt, amikor bajban voltál. Akinek sírtál, amikor a szüleid elváltak, aki mind végig semmibe vette a saját értékeit, hogy a tiédet őrizze. Ki akartam szabadulni a kalitkából, amibe bezártál!

   Az ajtóban állva jöttem rá, hogy nem kéne. Aggódtam érted, már akkor, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nem lesz, aki kihúzzon a depressziódból. Nem lesz, aki rád szól, hogy vedd be a gyógyszered, mert másképp a betegséged felülkerekedik rajtad. Eszembe jutott, amikor először láttalak az ágyba bújva. Csak halkan szuszogtál, kiküldtél a szobából és inkább a fejedre húztad a takarót, hogy biztos ne láss, és tudj pihenni. Azt hittem elkaptál valami betegséget a vendéglőben, de aztán alig négy nappal később boldogan pattantál mögém, amikor a reggelit készítettem. Elakartál menni futni, tele voltál energiával, és rájöttem mi is a baj. Azért voltál velem olyan, amilyen, mert nem akartad, hogy a labilis lelkiállapotod miatt megsajnáljalak. Azt akartad nekem beadni, hogy egy nem törődöm ember vagy. De tudtam, legbelül éreztem, hogy ez nem így van.

  - Mihez kezdek nélküled? – kérdezted. Hangod megremegett, szemeid megteltek könnyel, míg ujjaiddal erősen martál a kabátodba. Szerettem volna megrántani a vállamat, azt mondani, hogy nem érdekel, én csak szerettem volna úgy élni az életemet, hogy jó legyen, hogy ne érezzem magam burokba.  Nem néztem a szemeidbe, nem akartam elgyengülni, így minden szó nélkül csuktam be az orrod előtt az ajtót.

   Hatalmasat sóhajtva lépkedtem a szobánkba, leültem az ágyra és könnyeket hullajtva dőltem el rajta. Sírtam, mert elküldtelek. Sírtam, mert szerettelek. Sírtam, mert te voltál a mindenem Chanyeol, te mégis előrébb helyezted magad, én pedig bedőltem a hazugságaidnak. Úgy éreztem végre kitörtem, lebontottam minden buta falat, amit te építettél fel körém.

Szívdobogás

    Chanyeol értetlenül ült a kocsiban, nem tudta mi történt párjával. Úgy érezte Baekhyun egyszerűen valahogy nem adta önmagát. Amióta visszatértek a Tempoval, másképp viselkedett és ez nem tetszett neki. Még ott a vlive közben eldöntötte, hogy ha hazaérnek rákérdez, mégis mi a fene baja van a másiknak. Viszont nem úgy sült el a dolog, ahogy ő azt szerette volna. Baekhyun elvonult a fürdőbe, magával vitte a pipere cuccait és a vízcsobogásából arra következtetett, hogy az idősebb valószínűleg a tőle kapott fürdőbombát is kipróbálja.

   Igazából nem bánta, hogy az alacsonyabb elvonult, így legalább volt egy kis ideje beszélgetni a maknaeval a költözéséről. Szívesen segített az ő kis Sehunjának. Nem sokan maradtak a dormban, ő sem lakott már ott velük, inkább a saját kis lakásában pihent és alkotott, kivéve, amikor közös volt az ütemterv.

   Chanyeol már mindent megbeszélt Sehunnal, és kettesben hagyta a leaderrel, hogy beszélgessenek, és kicsit megszeretgessék egymást; a maguk módján. Ő az ágyban feküdt és értelmetlenül görgette az instagram főoldalát. Nem is oda figyelt, fülelt, minden kis hangra felkapta a fejét, elvégre alvótársa elég régóta a fürdőben időzött.

   Körülötte a ruhái szétdobálva hevertek a földön, a fekete pulcsija félig lelógott a fotelkarfájáról, de nem zavartatta magát, ő ugyanúgy egyetlen bokszerben feküdt, két párnával a feje alatt és várta, hogy Baekhyun kicammogjon, vizesen, szexin és vadítóan illatosan, majd számon kérhesse idióta viselkedését.

    Nem kellett sokat várnia, a vörös hajú kicsapta a szobaajtót, hogy biztos mindenki hallja kész van, majd a köntösét lecsúsztatta magáról, felakasztotta, és a fiókját kihúzva egy megfelelő bokszert keresett. Chanyeol szemei azonnal oda tévedtek, kezéből szinte kiesett a fényesen világító telefon, csak az alacsonyabb vonzó testét látta maga előtt. Az illat, ami megcsapta elcsavarta a fejet, egyetlen pillanat kellett ahhoz, hogy mindenegyes porcikájával megkívánja párját.

  - Bezárjam az ajtót? - libbent mosolyogva a nyílászáróhoz majdnem ádámkosztümben, majd egyetlen mozdulattal kulcsolta be azt. Édes tekintettel mérte végig a másik férfias idomait, majd szemei Chanyeol legkívánatosabb pontján állapodott meg. Ajkait pásztázva lépdelt hozzá. Babarózsaszín nyelvével óvatosan nedvesítette be saját ajkait, majd mutatóujját a szájába vette és lassan nyalt végig rajta.

   Chanyeol érezte, hogy valami nem okés. Régen voltak együtt, régen szeretkeztek, de Baekhyun sosem volt ennyire buja. Szemei kikerekedtek, fentebb tornázta magát az ágyban és értetlenül kezdett el pislogni. Baekhyun forró, nedves ujjai hozzáértek, mellbimbója azonnal reagált, ahogy az egész teste is. Bizseregni kezdett, alsó ajkát fogai közé vette, míg ujjaival inkább a paplanba mart. A vörös nem tétovázott, vizes mivoltával lassan mászott fel az ágyra, nyelvet kidugva nyalt végig párja medence csontján, majd sikamlós ujjait a mellbimbóról az ajkakhoz vezette.

   Chanyeol kétségbeesetten sóhajtott, majd a szájába lévő csontos, de annál kívánatosabb ujjat kezdte el szopogatni. Nem értette hogy tudta a másik pár másodperc alatt feltüzelni, de elég volt hozzáérnie ő már azonnal készenlétben állt. Az alacsonyabb csillogó szemekkel nézett fel párjára, nedves testén a vízcseppek csillogtak, ami Chanyeolt elbűvölte, gyönyörűnek tartotta a másikat, egy darabig csak nézelődött, de amikor Baekhyun átvetette a lábát derekán, majd pont úgy helyezkedett el, hogy mindkettőjüknek a legkedvezőbb legyen mély morgás csúszott ki ajkai között. Ismét nem értette a kisebbet, miért pont most? Mit szeretne, miért viselkedik így?

    Erőt vett magán, egyik kezével kedvese csuklójára fogott és kihúzta az ujját szájából, míg a másikkal a derekára markolt.

   - Mi a baj Baekhyun? Miért vagy ilyen? - suttogta kissé már rekedten és feltüzelve.

    A másik szemeibe nézett, a vágy ott csillogott a barna szemekben, de ő másra volt kíváncsi. Baekhyun kellemetlenül érezte magát a kérdések miatt. De csak hangosan sóhajtott és Chanyeol meztelen mellkasára borult. Ujjaikat összekulcsolta és csak szuszogott egy darabig. Érezte, hogy vesztett, a feszültség, ami felhalmozódott benne bántotta, és nem akarta pont Chanyeolnak elpanaszolni a dolgokat.

   - Hiányzol Chanyeol - suttogta szinte csak magának, ám a másik egyből reagált. Ujjaira szorított és egy puszit nyomott hajába.

   - Itt vagyok melletted, te is tudod! - kezdte el simogatni a vörös derekát, majd megmarkolva azt maga alá fordította a kisebbet.

   - Másképp hiányzol. Mikor szexeltünk utoljára? Mikor éreztetted velem, hogy számítok neked valamit? Az utóbbi időben Sehunnal vagy, mindent vele beszélsz meg, vele mész el inni, én meg csak vagyok. Úgy érzem elhanyagolsz Chanyeol.

   A colos lehunyt szemekkel ült a sarkaira és fújta ki a levegőjét. Nem tudta mit kellene mondania, elvégre sose tudott volna más szemmel nézni a maknaera, de Baekhyun talán rosszul látja a dolgokat. Chanyeol úgy érezte nem csak ez nyomja a másik lelkét.

   - Nem csak ez a baj igaz? - hajolt vissza a vöröshöz, majd egy óvatos puszit nyomott az édes ajkakra.

   Baekhyun nem tudott magán erőt venni, nem akarta elengedni a másikat, így lábait azonnal átkulcsolta Chanyeol derekán, ujjait a fekete, természetes göndör tincsek közé vezette, majd lassan csókolta párját. Elkapta egy nosztalgikusérzés, amikor Yoora esküvője után ugyanígy voltak. Ő akkor is úgy érezte elhanyagoljak, míg Chanyeol nem tudta mi lehet a baj. Rosszul esett neki az, hogy látta milyen boldog a friss házaspár, és ő sosem lehet majd olyan, mert Chanyeollal van, mert mindketten férfiak, híresek és akkor a másik, hogy hatalmas botrány lenne belőle.

  - Tudod, hogy kitartok melletted, igaz? - motyogta Chanyeol, majd kezét óvatosan csúsztatta be az alacsonyabb bokszerébe, hogy aztán a fél merev férfiasságára markoljon.

Baekhyun csak elnyílt ajkakkal bólogatott, majd átadta magát párja szerelmének.

   Mindketten a felizzott levegőt kapkodták, Baekhyun minden lökésnél úgy érezte kiesik a szíve a helyéről, süllyedni kezdett az érzelmek tengerében, szinte Titanicnak érezte magát. Lába remegett, ajkai között egyre édesebb és magasabb nyögések haltak el, bőrük érintkezése mindennél többet jelentett neki; csípője szinte felmondta a szolgálatot, nyaka sajgott a harapások miatt, de imádta minden percét, mert úgy érezte nincs elhanyagolva.

   Egy pillanatra elfelejtette, hogy ki is ő valójában, csak Chanyeol szerelmes szavait fogta fel, a mámorító érzést, ahogy párja remegve élvez el, míg ő mosolyogva, meghatódva húzza magához a forró testet.

   - Mindig itt leszek - ölelte magához a magasabb, majd érzelmes csókot váltottak.

   - Sose hagyj el - nyöszörögte Baekhyun könnyes szemekkel, majd arcát kedvese izzadt vállába temette.

   Bár Chanyeol még az orgazmus bódító ködében úszkált tudta, hogy a másiknak most szüksége van rá. Így elhúzódva tőle feküdt az oldalára, és magához ölelte az alacsonyabbat. Hüvelykujjával szerelme lapockáját simogatta, ajkaival pedig édes csókokat nyomott Baekhyun könnyes arcára.

   - Tudom, hogy most nehéz a pletykák miatt, de én segítek neked. Szeretlek, és ez nem változott az elmúlt hat évben - nyugtatta könnyező párját, majd egy édes csókba hívta.

   - Ne engedj el Chanyeol. Tarts erősen, és ne engedd, hogy bárki is elvegyen tőled. Ha kapálóznod is kell, tedd meg, mert bizonytalan vagyok. Szeress, mert én nem vagyok elég - suttogta, majd a fekete hajú mellkasára hajtotta a fejét és csak hallgatta a szívdobogást.

   A szívdobogást, ami életben tartotta.

[ Ezt a történetet az egyik legjobb szereptársnak és barátnak köszönhetem! 

Neki ajánlom, mert ha kell akkor ott van, és tudom, hogy sosem hagyna cserben! ]

Japán huncutság [1]

   Az EXO kelletlenül vonszolta be magát a megbeszélt terembe. Valójában senkinek nem volt már kedve semmihez, de csinálniuk kellett, nem dobhatták be a törölközőt. Mert, ha ők nem dolgoznak, akkor az EXO-L – ek nem mosolyognak. Valahogy ez csengett mind a nyolc tagnak a fülében, amikor egy pillanatra is megfordult a fejükben, miszerint ők pihennek egy keveset.

   A kanapéra ültek, egymás mellé, olyanok voltak akár a verebek a drótokon, csendben,- ami tőlük elég fura volt- várakoztak a menedzserre, hogy elmondja, merre mennek, mit kell tenniük. Valójában alig vártak negyedórát a mindig fáradt Sehun, lehunyt pillákkal pihent, Baekhyun feje Minseok vállán foglalt helyet, míg Chanyeol a telefonját nyomkodta, füleiben zene szólt.

   - Fiúk! – lépett a terembe a menedzser, mire mindenki felkapta a fejét, még a bóbiskoló Jongdae is. – Holnap Japán, fanmeeting, olyan nagy, mint a múltkor, aztán a további programokat ott megkapjátok. A hotelben a szoba felosztásokat beküldtem a chatcsoportba, ha valakinek nem felel meg – nézett jelentőség teljesen Baekhyunra – szóljon és megpróbálom változtatni. Fél tízkor indulunk a dormból, jó lenne, ha kilencre a kisbuszba lennétek, a bőröndökkel együtt.

  Bár a srácok fáradtak voltak nem lazsáltak akkor sem, mikor haza lettek küldve. Mindenki elvonult a szobájába, Junmyeon és Jongdae pakolni kezdett, hogy reggel ne kelljen neki, Chanyeol zenét írni ment a kis stúdiójába, Minseok és Baekhyun együtt néztek valamit az idősebb telefonján. A két fiatal táncokat gyakorolt, míg Kyungsoo szöveget tanult. A dormban nem volt nyüzsgés, mégis a leader boldogan járkált fel s alá, mert tudta, másnap látni fogja a fanokat, akik megőrülve mosolyognak majd.

***

  -Remélem tudod mit jelent az, hogy Japánba megyünk! – lépett Baekhyun, Chanyeol mellé, aki elhúzta a száját.

  - Rengeteg skinshippet, igaz?

  - És még annál is többet – rázta meg haját a kisebb, majd beült a helyére a kisbuszban.

   Nem szerette, Baekhyun nem szerette, hogy meg kell játszania magát a fanok előtt. Szerette Chanyeolt, a legjobb barátja volt, mégis őrültségekre kérték őket. Nem szokták egymást tapogatni, kezét megfogni, sőt még csak közelebb állni egy méternél, ha nem muszáj, de a japán fanok annyira ChanBaek mániásak, tenni kell nekik a szépet, mert ebből van nyereség. Baekhyun sosem értette miért nem lehetnek egyszerűen csak olyan jó barátok, mint Minseok és Jongdae, miért kell belebeszélni a rajongók hasába a lyukat?

 Elbóbiskolt az úton, majd mikor észhez tért egy forró tenyeret érzett meg combja belső felén, kissé meglepődött, hisz sosem fogdosta még meg senki őt ilyen nyíltan, de aztán körbenézett és rájött, mindenki alszik. Ő és Chanyeol hátul ültek, leghátul, bár nem volt garancia arra, hogy a sofőrűk nem látja őket, nagy eséllyel eltakarta kettejüket az előttük ülő széles vállú Sehun és a kisebb Kyungsoo.

 - Chanyeol-ah – suttogta a másik vállába. Elpirult, kimelegedett egy pillant alatt és kellemetlenül feszengett a másik tenyere miatt. Nem tudta mi a fene ütött belé, alsó ajkára harapott, ahogy megérezte a forróságot fentebb csúszni. A mellette ülő felmordult, egy apró nyögés csúszott ki elnyílt ajkai között, majd tovább pihent, de Baekhyun egyre rosszabbul lett. Kapkodta a levegőt, nem tudta mi tévő legyen, hiába simított rá a másik nagy és eres kezére, nem tudta elvenni a helyéről. Nem tudta megmozdítani, mert akkor biztos felnyögött volna a kellemes érzéstől. Érezte a gyomrában a bizsergést, ahogy az elterülő forróságot is a mellkasában.

  - Chan… kérlekh – szuszogott ezúttal már a másik fülébe, hogy végre felébredjen, de az csak tovább pihegett minden szó és mozdulat nélkül.

 Chanyeol ördögi módon kezdte el húzni a kisebb eszét. Elaludt, olyan gyorsan bóbiskolt el, hogy muszáj volt kihasználni a helyzetet, meg akarta érinteni, óóó, de még milyen helyeken! Chanyeol mindennél jobban kívánta a kisebbet, sosem vallotta magát másnak, de úgy gondolta ő Baekhyun-szexuális, bármennyire idiótán is hangzott.

 Szerette volna néha végig húzni a kezét azon a csillogó, hófehér bőrön. Rácsókolni a másik ajkaira anélkül, hogy az ellökje magától, végig pillantani a fedetlen testen, amin a vízcseppek lassan folydogálnak lefelé.

 Megremegett a gyomra mikor a másik felébredve kérlelni kezdte. Nem aludt, csak pihentette a fejét, viszont jól tudta álcázni magát, néha kicsit felsóhajtott, és ilyenkor a kezét is fentebb csúsztatta a kisebb combján. Száját be akarta harapni, tenyerével a másik arcára akart simítani, hogy aztán egy lágy puszit nyomjon a vastag ajkakra, de nem tehette. Nem, mert úgy érezte, Baekhyun sosem tudná viszonozni azt az imádatot, amit Chanyeol érzett iránta.

 - Kérlek... - nyögte a másik fülébe, majd egy forró érintést vélt felfedezni fülénél. Baekhyun ajkai rátapadtak a másik fülcimpájára, míg ujjai a pólója alá csúszott. Chanyeol szíve heves ritmusban kezdett el dübörögni, úgy érezte menten letámadja a másikat, sosem kerültek még ilyen közel egymáshoz. Talán csak kezdeményezni kellett és a lavina megindul? Gondolkozott magában Chanyeol, míg ajkait elnyitva próbált a cirógató ujjaktól eltekinteni, de Baekhyun sem hagyta magát.

 Chanyeol keze már a másik nadrágkorcánál járt, ujjaival a gombokat piszkálta, míg tenyerét másik férfiasságán pihentette. A kisebb pedig úgy gondolta, ha elkezdték, hát fejezzék is be. Akkor ott, vagy a repülőn, netán a hotelben, mindegy volt neki, de megkívánta a colost.

 - Chanyeol - nyögte halkan az édes kis manó fülbe, mire a másiknak kipattantak a szemei. Ujjaival Baekhyun már fél merev férfiasságát simogatta, nem foglalkozott a nadrággal, amivel eddig piszkálódott, azonnal a tárgyra tért. Chanyeol lentebb hajtotta a fejét, hogy bele csókolhasson a hívogató és illatos nyakba, mikor Baek elhúzódott és kezeit a magas nyaka köré csavarta. Elszántság csillogott a szemében, lüktető férfiassága és a hevesen dobogó szíve azt hazudta a másiknak, hogy akarja. Akarja, hogy Chanyeol megcsókolja, leszedje a nadrágját és erőszakosan tegye magáévá. Ám ez mind szertefoszlott, mikor a kocsi megállt.

 Ők ketten szétrebbentek, és gyorsan alvást színleltek. Baekhyun elterült az ülésen, míg Chanyeol fejét az ablaknak döntötte. Bár mind a kettejük nadrágja dudorodott, sőt Baekhyunén egy kis átázás is keletkezett, nem érdekelte. Lehunyt szemei előtt Chanyeol már durván a falnak préseli a szobájukban, majd az ágyban minden felkészítés után, tövig merül el benne, míg ő élvezettel nyög fel a maga rekedtes, buja hangján.

 Nyammogva játssza el, hogy épp felkel, mikor a hátra forduló maknae megérinti a vállát.

   Kínos pillanatok követték egymást. A reptéren majdnem megfogták egymást kezét, de Baekhyun inkább a pulcsijába bújt, míg a magas csak nevetett rajta. Túlléptek az egészen, nem akadtak fent apróságokon, bár Chanyeol szíve megrepedve próbált helyre állni, tudta, hogy ennek nem lesz jó vége.

 A repülőn nem egymás mellett kaptak helyet, ami bár meglepő volt, ebben a légkőrben nem zavarta egyiket sem. Talán ismét elkezdték volna a játékot, és akkor már kitudja meddig jutottak volna el.

  Japán. A levegő szmogos, mindenkin maszk volt, a rajongók szinte belenyomták a telefonjukat a fiúk arcába, mégsem tettek semmi rosszat. Tűrtek, mint mindig, mi mást tehettek volna? Mindenki el volt veszve a maga kis világában, a pihenésről fantáziáltak, kivéve egy embert. Byun Baekhyun vére pezsgett, egyre jobban várta, hogy végre a hotelbe érjenek, hogy Chanyeollal folytassák azt, amit elkezdtek. De hiába. A colos elfáradt, egész úton a telefonját piszkálta, dalszöveget írt a következő dalához. Agyilag teljesen lemerült, ha nem lettek volna a többiek, talán rossz kisbuszba ül.

   Chanyeol a fejét az enyhén bepárásodott ablaknak döntötte, míg ujjaival a biztonsági övet piszkálta. Baekhyun csak csendesen olvasott mellette, de mindez csak látszat volt. Ugyanúgy ültek akárcsak Koreában, a feszült légkör közéjük telepedett és nem tudták mi legyen. Bűn lett volna folytatni a dolgokat, mégis Baekhyun elcsábult, olyan gyorsan, mint még soha. Nem gondolkozott, egyáltalán nem érdekelte, hogy mindenki fent van, ujjai elindultak. Észrevétlenül kezdte el simogatni a magas combját, hogy aztán beinduljon és ő is ugyanúgy akarja a kisebbet. De Chanyeol ellenállt a kísértésnek. Nem tett semmit, csak ugyanúgy kifelé bámult, rájött, hogy nekik nem szabad ezt csinálniuk. Nem húzhatják egymást, nem kerülhetnek kontaktusba, mert azzal felborítanának mindent. Hat évig olyan jól megvoltak, nem sok maradt a szerződés hamarosan lejár, illetve a katonaság is lassan itt van, nem gabalyodhatnak össze. Már nem.

  Baekhyun zavarodott sóhajt engedett, lebiggyesztette alsó ajkát, és elfordult a colostól. Nem foglalkozott vele, nem akart már tőle semmit, így inkább csak megvárta, míg a hotelhez érnek. Becaplatott a szobába, majd minden szó nélkül magára zárta a fürdő ajtót.

   Nem, nem, nem! – kántálta magában. Tudta, hogy nem szabad ezt csinálni, mégis minden gondolata Chanyeol teste körül forgott.

 Kissé megugrott, mikor lépteket hallott, nem akarta látni, úgy érezte minden felülkerekedik rajta, letámadta volna a másikat, és illetlen dolgokat csinált volna, utána pedig mélységesen szégyellheti magát a további időkben. Viszont az akkori szobatársa másképp gondolta. Óvatosan kopogott be a fürdőbe, majd zakatoló szívvel várta a választ, amit nem kapott meg. Az ajtó előtt állva csak arra várt, hogy Baekhyun megszólaljon. Úgy gondolta már annak is örülne, ha csak egy „tűnj el” - t kapna, de arra sem méltatta, pedig beszélniük kellett.

 Chanyeol legszívesebben toporzékolva hisztizett volna, de nem tette. Ki kellett tartania, nem hagyhatta annyiban, a szíve veszettül kalimpált, agya elborult, teljesen elveszett saját magában. Kopogni kezdett, nem várt választ, hisz nem szólalt meg, nem kérdezett, pedig rengeteg minden halmozódott fel benne. Ajkai elnyíltak, ujjaival a falapon kopogott és türelmesen várt, mert tudta, Baekhyun ki fog jönni.

****

 Chanyeol kínos mosollyal a szája szegletében ült az ágy végében. Kipakolt már a bőröndjéből, mindent elrendezett, kivette pizsamáját is, készült volna a fürdésre, hogy aztán lefeküdjön aludni, de a másik még mindig a fürdőben volt. Talán arra várt, hogy Chanyeol elhagyja a szobát, vagy ő kezdeményezze a szobatárs cserét a chatcsoportban, de semmi nem történt.

 A kisebb a vécén ült. A fedél lehajtva, tenyerébe temette arcát, amin apró cseppek folytak végig. Szakadozottan vette a levegőt, nem értette saját magát. Mi történt velem? – tűnődött. Sosem érzett semmit, nem akarta a másikat, most mégis úgy gondolta nekik tenniük kell valamit.

  - Baekhyun-ah!

  A colos hangja miatt egy másodperce se telt, hogy letörölje a könnyeit a másik. Nem akarta látni, nem akarta, hogy ott legyen vele, nem akarta, hogy úgy lássa. Összezavarodva, kipirosodott arccal, feldagadt szemekkel. Baekhyun felállt a vécéről és a tükör elé lépett, megmosta az arcát, majd az ajtó elé lépett. Remegő mivolta saját magát is megijesztette, nem gondolta volna, hogy ennyire összeomlik, csak azért, mert megkívánta az egyik csapattársát.

  - Hyung, szeretnék megfürdeni, illetve nem ártana megbeszélnünk egy-két fontos dolgot.

 Baekhyun nem tudott erőt venni magán, úgy érezte butaságot csinált. Arca lángolt, kezével pedig ágyékára markolt. Nem szabadott volna felidéznie magában a kisbuszban történteket, mégis megtette, a képek egy pillanat alatt ellepték agyát, majd meghátrálva esett össze a padlón. Ismét sírni kezdett, zavarodott volt, összegubancolta a szálakat, és ahhoz, hogy újra átlásson mindenen szüksége volt a másikra, de az esze mindig megállította.

  

  Chanyeol hallotta, ahogy a bent raboskodó hyungja összeesik, szinte látta maga előtt, ahogy elsápadva rosszul veszi a levegőt. Szüksége volt a segítségre, ő mégsem tudott odamenni hozzá, mert elválasztotta őket az a fránya bezárt ajtó. A colos leguggolt, ujjaival kopogni kezdte az egyik számuk ütemét, majd hangosan sóhajtva próbált lelket önteni a kisebbe.

   - Hyung, szeretném, ha tudnád, hogy minden rendben van. Nem kell elzárkóznod előlem, csak azért, ami történt a kocsiban. Ne kérdezd, hogy megbántam-e, fent voltam-e végig, vagy hogy érzek-e irántad valamit. Nem szeretnék válaszolni, mert tudom, hogy a barátod vagyok, aki még melletted lesz, kitudja meddig. Ha azt mondom, szeretlek, azt úgy értelmezed, ahogy csak szeretnéd, de kérlek, ne érezd magad rosszul miattam. Az én hibám minden, nem kellett volna… Ne zárkózz be, gyere ki, beszélgessünk, és lépjünk ezen túl, jó?

  Baekhyun üveges tekintettel hallgatta végig a kint lévő csapattársa mondókáját. Mindene bizsergett, ahogy az a mély hang átszűrődött az ajtón, míg ujjaival kopogott, amolyan megnyugtatásképp. Válaszolni szeretett volna, kinyitni az ajtót, sőt az is megfordult a fejében, hogy letámadja a másikat, de bizonytalan volt. Nem tudta mi tévő legyen. Aztán hirtelen rezegni kezdett a telefonja, tudta, hogy mi történik, látta, ahogy a chatablak felugrik és Chanyeol megkéri a menedzsert, hogy cserélhessen szobát a leaderrel, mert Baekhyunnal kicsit összekaptak. Az események gyorsan pörögtek, hiába olvasott el minden üzenetet, csak egyetlen egy maradt meg benne.

 "Nem szeretnék itt aludni, vele!"

   Chanyeol hazudott, minden vágya az volt, hogy ismét együtt alhasson a kisebbel, de ő nem akarta, úgy érezte elüldözte magától azzal, ahogy viselkedett.

 "Minden rendben, nem kell átjönnie Junmyeonnak. Kibékültünk, maradjatok a helyeteken. Holnap találkozunk! Jó éjt!"

   Nem értett semmit, teljesen összezavarodott, amikor elolvasta a még mindig a fürdőben raboskodó Baekhyun üzenetét. Idegesen csapta a telefonját az ágyra, majd trappolva az ajtóhoz sietett. Számon akarta kérni a másikat, de az ajtó kivágódott. Baekhyun enyhén zihálva ragadta meg a colos vállait, felpipiskedett, majd ajkait a másikéra nyomta. Nem gondolkozott, nem érdekelte minek mi lesz a következménye, csak szeretett volna végre pontot tenni ennek az egésznek a végére.