Szavazás!

Sziasztok, ez amolyan bejelentés a szavazás lezárása után. 

   Köszönöm mindenkinek, aki vette a fáradtságot, és szavazott a "furcsa párosokra".

    Hogy mikorra várhatóak ezek a bizonyos írások, nem tudom, manapság semmi sem akar belőlem jönni, hiába ülök a gép elé amolyan, na most akkor írok egy kis valamit, egyszerűen... semmi. Szomorú vagyok, mert az írás az életem, de hátha elkezdődik a suli és az unalmas órákon engem megszáll az ihlet. 

    A végeredmény leírom ide nektek. 

1. SeKai

 34 szavazattal

2. SeBaek

33 szavazattal

3. LayChen

24 szavazattal

4. ChanHun

20 szavazattal

5. SeChen és SeSoo

15-15 szavazattal

6. ChanSoo

14 szavazattal

7. XiuHan

11 szavazattal

8. ChenHan és ChanHan

10-10 szavazattal

9. LayMin

9 szavazattal

10. SeHo

8 szavazattal

    Sajnos a többi párosra kevés szavazat érkezett így azokkal nem igazán tudok mit kezdeni, de azért lehet néha becsúszik majd egy KaiHo, vagy egy ChanXing.

Köszönöm mindenkinek, aki velem tart, olvassa a kis agymenéseimet! ♥♥

Rajongói képzeletek

Baekhyun

      Plusz tizennyolc, plusz tizennyolc, plusz tizennyolc, smut, szexuális tartalom, szex…

   Mindenhol ezek a szavak, és nekem már elegem van belőle. Miért állítja mindenki azt, hogy ilyenek vagyunk egymással szemben? Eltitkoljuk a saját érzéseinket, aztán egymásra rontunk a fürdőben, éjjel mikor a másik alszik, vagy épp olyan kínos pillanatokat élünk meg, mint még soha senki. Az életünk, bár idolok vagyunk nem a szexről és a kielégülésről szól, mind a kilenc tagnak van olyan oldala, amit még a másik nem látott, nem tudjuk egymást elképzelni szeretkezés közben, hisz nem ilyenek vagyunk. Persze… tudjuk, hogy vannak olyan tagok, akik nem csak a nők felé húznak, de nem cikizzük vele, nem bántjuk, mert van olyan közöttünk, aki lassan tíz éve az SMnél van, és nem túl kicsapongó életet él.

   Mindenki elhiszi, hogy jók vagyunk, hogy nem iszunk, nem dohányzunk, tisztelet tudóak vagyunk, mert ez lett belénk nevelve, hogy a színpadon, a fansingen és egyéb olyan helyszínen, ahol megtalálnak minket a rajongók nem lehetünk bunkók, de van egy pár olyan tag az EXO-ban, aki kifejezetten köcsög. Például én, vagy Jongdae és hiába hiszi azt mindenki, hogy Chanyeol egy minta ember, mert nagy szíve van, mindenkire mosolyog, meg bohóckodik, egy seggfej. Szóval az a bizonyos Beagle line volt az EXO köcsög line-ja.

  Épp fanfictiont olvastam, bár kiemelte a menedzserünk, hogy ezek csak felbolygatnak minket, nevetségesek, és nincs benne semmi realitás, mert ugye a beteges fanok mindenbe bele képzelnek mindent, az valahogy megfogott. Nem a szokásos bandás sztori volt, nem azon volt a hangsúly, hogy a dominánsabb a lehető összes helységben megcsinálja a másikat, és közben nyögnek, kiabálnak és szerelmet vallanak. Rólam szólt, Chanyeol-ról és Jongin-ról. Egy sima kávézóban dolgoztam, aminek a főnöke a leader volt, Jongdae volt a legjobb barátom, Jongin tepert utánam, mintha egy olyan jó személyiségű ember lettem volna, míg én epekedtem Chanyeol kigyúrt alakjáért, és titokzatos mivoltáért. Valójában semmi érdemleges nem volt benne, hisz nem történt semmi, csak a dolgos mindennapok voltak leírva, néha bezsebeltem egy-egy kaján pillantást Jongin-tól és ennyi.

  Aztán álmodtam, Chanyeol-lal. Semmi pajzán gondolat, semmi szexualitás, csak egy egyszerű séta volt, arra keltem fel, hogy meg akart csókolni és aztán bejött a kávézóba.

   A legfurcsább abban, hogy olvastam a sztorit az volt, hogy nem tántorított el attól, hogy elolvassam ezt az egy rész, amiben a szex jelentette a főszerepet, hisz nem estem neki Chanyeol-nak, ahogy ő sem nekem, szépen kibontakozott a szerelmünk, és könnyekkel a szememben ültem a kanapén olvastam a szerelmes sorokat, és sírni kezdtem, nem tudom miért, csak jól esett.

   És a drága barátom ezt a pillanatot választotta, hogy mellém üljön és kiröhögjön. Ahogy mondtam, Chanyeol egy seggfej volt, nem kérdezte meg mi bajom van, ránézett a képernyőre és kikerekedtek a szemei. Én csak letöröltem az arcomat, nagy sóhajt engedtem, és letettem a tálcára a megnyitott blogot.

 - Baekhyun, megbeszéltük már egy párszor, hogy nem olvasunk ilyen szennyeket – bökött fejével a gépemre.

 - Nem szenny Chanyeol. Ez kifejezetten tetszik, nem azon volt a hangsúly, hogy milyen pózokban dugsz meg és nem azon, hogy hogy nyomjuk a szadó-mazót. Ha tudnád hány olyat olvastam, ahol fel volt tüntetve szinte minden résznél, hogy plusz tizennyolc, meg hogy szexuális feszültség. Rohadtul untam már, hogy mindig azt kell olvasnom, és ebbe legalább van érzelem…

  - Ami benned nincs meg. Nem is értem miért kell ezt csinálnod. Buzikat olvasgatsz, miközben csinálhatod azt, ami oda le van írva. Te is tudod, hogy nem zavar minket, hogy a fiúkhoz vonzódsz, Sehunt sem baszogatjuk.

  - De. Szegény azt sem tudja, hogy bújjon el, mikor épp olyan hangulatod van, folyamatosan bántod szegényt. – Próbáltam a maknae védelmére állni, hisz sorstársam volt, és én nagyon jókat szoktam vele beszélgetni, hülyülni és persze néha jó valakivel együtt aludni.

  - Jó mindegy. Nem ezért jöttem, elmegyek a stúdióba, majd valamikor hajnalban jövök – állt fel mellőlem, majd intett egyet, és elindult az előszobába felvenni a cipőjét.

  - Kezdesz elviselhetetlen lenni, verd ki – ordítottam utána, majd megráztam a fejem és visszamélyedtem az olvasásba. Olyan jó lenne, ha végre tényleg átölelne valaki, elmorogna nekem egy ’Jó éjt’-et és már aludnánk is. Sehun-nal olyan semmilyen aludni, hiába fészkelem bele magam a mellkasába, hiába húz magához a derekamnál, hiába van köztünk kémia nem olyan jó, mint amilyennek leírják ezekben.

  Aish… lehet Chanyeol-nak van igaza, és nem vagyok normális, hogy ezeket olvasom?

  - Hyung… - lépdelt ki lassan a szobájából a maknae. Elnyomta az arcát, kissé fel volt puffadva és láttam rajta, hogy most kelt fel, én keltettem fel az ordításommal. Levágódott mellém, arcát a nyakamba fúrta, míg egyik kezével átkarolt. Halkan szuszogott, néha felmorrant, de nem tett semmit, csak szüksége volt rám.

  - Baj van Hunnie? – szakítottam el a tekintetem a soroktól, melyeket szinte faltam, hisz annyira élethűen volt ábrázolva minden, ’Yeol ott tényleg szerelmes volt belém, én pedig viszonoztam azt.

  - Nincs – megrázta a fejét, majd elhúzódott tőlem és a képernyőre pillantott – cikket olvasol? Ohm… ez nem cikk – nevetett fel édesen, majd ujjaimra csúsztatta az övét, és lassan görgette le, hogy megnézze, hogy állok. Viszont a kép, ami a fejezet végén volt meglepett.  

  - Te miért olvasol ilyeneket? Nem izgulsz fel? És miért pont Chanyeol-lal tesznek össze mindig, mikor bárki mással jobban járnál, plusz csak barátok vagytok – fűzte össze ujjainkat, míg én csak gyér mosollyal fordítottam felé az arcomat. Nem éreztem semmit, sem heves szívdobogást, vagy pillangókat a hasamban, semmit olyan, mint ami le volt írva, pedig tényleg szerettem Sehunt. Jó talán nem voltam teljesen belehabarodva, de szerettem.

  - A ChanBaek-ből van a legtöbb, sok HunHan van, meg KaiSoo, oh illetve képzeld el, hogy Jongdaet Yixing-gel teszik össze, sőt… vannak olyan elvetemült írások, ahogy hármasba nyomják, mármint olvastam egy olyat, ahol én voltam a főszereplő, kikötözött a Yoda, te meg cigi csikkeket nyomtál el rajtam, felkészítettél hátul és Chanyeol kegyetlen mód bánt velem oda lent, míg te szerelmesen csókoltál! – Teljesen zavarba jöttem, de Sehun-nal legalább tudtam erről beszélni, nem úgy, mint a többiekkel, ő megértett.

  - Ugye tudod, hogy nem lennék képes bántani téged – simított az arcomra, majd egy halvány mosoly után lassan nyomta vékonynak tűnő párnáit az enyémre.

  - Hát persze – motyogtam ajkaiba, lecsuktam a laptop tetejét, óvatosan csúsztattam a kis dohányzó asztalra, majd Sehun tarkójára simítottam a kezem, és elmélyítettem a csókot.

 Hangos cuppanással vált el tőlem, majd a csípőmre fogva ültetett az ölébe. Kissé szomorú voltam, mert tényleg semmit nem tapasztaltam abból, ami le volt írva, nem éreztem a bizsergést, nem történt semmi a testemben, csak a vérem száguldozott az arcomba, ahogy pólóm alá simított és morogva markolt a csípőmre.

  - Sehun-ah… mit szeretnél? – kuncogtam ajkaiba, majd hajába markolva rántottam el bőrömtől.

  - Cigizni – kuncogott, majd végig simított gerincemen, nyomott egy puszit kissé elnyílt ajkaimra, és lefektetett a kanapéra, hogy felálljon, majd az erkély felé vegye az irányt.

 - Várj meg, te idióta! – ugrottam fel, és mosolyogva caplattam utána.

  Bár sosem voltunk olyanok, mint amilyennek elképzeltek minket a rajongók, jó volt olvasni, hogy Chanyeolt egy romantikus alkatnak vélték, volt, aki huncutnak titulált, volt, aki egy visszahúzódó kis senkinek, de volt olyan, aki megírta a nagy számat. Kai-nak és Sehun-nak vagy köcsög szerep jutott, vagy épp egy félisten, Jongdae általában a legjobb barát szerepet töltötte be, ahogy Kyungsoo és Junmyeon is.

  Lay Hyung a kis beszívott unikornis volt, Minseok pedig a heteró barát. Sokan képzeltek el minket együtt, külön párokra osztva, néha perverznek, néha szerelmesnek, de senki sem tudta milyenek is vagyunk igazából. Senki sem gondolta, hogy Sehun-nal van köztünk valami, senki sem gondolta, hogy a Yoda egy seggfej, és senki sem gondolta volna, hogy az egész dormban a veszekedés ment a nap legnagyobb részében. Bár ha ezektől eltekintettünk, tulajdonképpen mindenki olyannak formált meg minket, amilyenek talán sosem voltunk.

Túl sok

Kyungsoo 

    Vihar volt, nekem meg elegem, főleg Sehunból. Annyira, de annyira utáltam benne azt, hogy mindenbe beleszólt, elüldözte mellőlem az embereket, azokat, akik iránt éreztem valamit, valami kis szikrát. Jongint, Chanyeolt, Ambert, de még Baekhyunt is, pedig őt alsó óta ismertem.

     A szélt tombolt szinte megszaggatta a fák lombajait, amelyek nem tudtak ellenállni így néha-néha erősen csapódott az ablaknak. Minden pillanatban megugrottam, vagy dörgött, vagy becsapta a huzat az ablakot, esetleg csak anyám jött be, hogy nálam is elment-e az áram.

   Végül is csak csendben kuporogtam az ágyamban, kezemben a telefonommal, és játszottam, el akartam terelni a gondolatomat Sehunról.

   Régóta mellettem volt, olyan öt éve, de az elmúlt egyben furcsán viselkedett, úgy bánt velem, mintha egy gyerek lennék, noha egy évvel idősebb voltam nála. Féltett, védett és eltüntette mellőlem a számára nem oda illő személyeket. Már szinte ki sem mozdultam otthonról, mert valamilyen csoda folytán mindig az idegesítő hal feje jelent meg előttem és mosolyogva hívott el valahova.

 Idegesített a pösze beszéde a világos haja, azok az igéző szemei és a mindig vörösen csillogó ajkai.

 

    Végzősként elértem arra a pontra mikor igen is akartam valakit magam mellé. Azt akartam, hogy reggel egy csókkal indítsam a napom, és a végén azzal is zárjam. Kézen fogva, szerelmesen andalogni az utcán, megmutatni mindenkinek, hogy nekem is van valakim, akinek kellek.

   Bár Chanyeollal tényleg sikerült volna kapcsolatot kialakítani, Sehun ügyesen elintézte, hogy ő is lekopjon. Nem tudom, mit tett, mit mondott a Fülesnek, de egy bocsánatkéréssel és egy homlok puszival hagyott ott a randi helyszínen.

   Egy órára rá Sehun feljött hozzám, és az ölébe húzva vígasztalt, azt hajtogatta majd találok valakit, aki tiszta szívből szeret, és azt, hogy sajnálja. Tudtam, hogy ki akart sajátítani magának, hogy rossz volt a gyerekkora, nem voltak barátai és az apja is elhagyta őket, de nekem szükségem volt valaki másra is, nem csak az ő colos alakjára, aki iránt ráadásul nem is éreztem semmi furát. Vagyis azt hittem.

  ’oohsehun’

  Hyung, fent vagy?

 Ha igen, és félsz átmehetek, szívesem alszom veled.

 Tudod, hogy megvédelek!

   Na igen, pont ez volt a baj, Sehun túl gyakran aludt nálunk, én pedig képtelen voltam mondani neki, hogy hagyjon békén, mert jól esett, hallgatni a szuszogását és tudni, hogy legalább ő mellettem van, ha már mindenkit elüldözött mellőlem.

   Néha megremegtem, ahogy a nagy forgolódásában hozzámért, de az sem zavart, hisz nem éreztem azt a valamit a szívemben, a gyomromban. Nem voltam a rajongója Sehun egyetlen porcikájának sem, viszont néha magával ragadott a tekintete, esetleg az összkép, amit mutatott magából.

 

'D_oSoo'

   Még megkérdezed? Sehun itt vagyok ebbe a nagy szobában egyedül, anyám már valószínűleg alszik, én meg rettegek a villámlástól, dörgéstől.

   Mindenki elhagyott, te vagy az egyetlen szóval haladj és húzd ide a segged!

    Valójában nem voltam ideges, nem akartam bántani őt, hisz az egyetlen ember, aki mindig ott volt mellettem az tényleg ő volt. Hangosan szusszantam egyet, és tovább folytattam az idétlen játékot a telefonom, az ágyamat már teljesen széttúrtam, a takaró félig lelógott a matracról, ahogy én is. Egy-egy hangosabb dörrenésnél felkaptam a fejem, de megrázva azt csak magamhoz öleltem a párnám.

 

    Alig vártam fél órát, Sehun megcsörgetett én pedig kimentem beengedni. Szótlanok voltunk, csak hallgattuk a hatalmas vihar haragját, levette a cipőjét, a kabátját a szárítóra terítette, míg én öntöttem magamnak egy pohár narancslevet.

    Nem beszéltünk, és pont ezért szerettem Sehun társaságát. Ha tudta, hogy valami bajom van, félek, csalódott vagyok, esetleg ideges nem szólalt meg, kussban volt.  Kint hagyva őt mentem vissza, mezítlábas talpam szinte csattogott a hideg járólapon, de akkor nem érdekelt semmi, csak a meleg ágyamban akartam lenni, és ott rettegni… vele.

   Összegömbölyödve feküdtem az bal oldalamon, az egyik párnámat szorítottam, lehunyt szemekkel vártam Sehun mikor lép már be azon a nyamvadt ajtón.  Viszont nem számítottam rá, hogy egy szál hófehér bokszerben és a haját törölgetve jelenik meg a szobámba és fordítja el a kulcsot a zárban.

    A hátam mögé lépdelt, lassan süppedt a matrac az egyszemélyes ágyam másik felén, majd jéghideg ujjaival a csípőmre simított. A hideget, amit a teste árasztott magából szinte teljesen a bőrömön éreztem, majd nekem nyomta hideg mellkasát, és szorosan húzott magához.

    - Kyungsoo… - Oly' lassan és halkan ejtette ki nevem, hogy beleremegtem. Ajkai lassan érintették a fülemet, kifújt levegője miatt libabőrös lettem, és ha mindez nem lett volna elég bucskázott a gyomrom.

    Nem értettem magam, hirtelen túl sok volt.

    - Hmm? - fordítottam felé a fejem, mire bennem rekedt a levegő. Sosem volt még ilyen közel, szinte éreztem vékony ajkainak érintését enyémen, a jéghideg fuvallatot, ami ajkain indultak el, és végül nálam kötöttek ki. Csillogó szemeibe bámultam, ujjaimmal az övére simítottam, majd megfordultam a másik oldalamra, ezzel teljesen felé fordultam.

 - Vigyázom rád - ölelt át, karját felajánlotta párnaként, én pedig kaptam az alkalmon, leengedtem lábaimat, így közelebb húzódott hozzám, de nem akartam. Túl sok helyen értem hozzá, szinte éreztem a hevesen zakatoló szívét, a kapkodó levegő vételét és nem tudtam mire véljem. Sietett hozzám és kifulladt volna? Netán valami baj van vele, az egészségével?

 - Baj van Sehun? - emelkedtem fel, megtámaszkodtam az alkaromon, míg ő gyorsan megrázta a fejét.

 - Hallottam milyen hevesen ver a szíved és kapkodod a levegőt. Tudod, hogy nekem elmondhatod, a barátod vagyok - nyeltem egyet.

   Remegő ujjakkal simítottam bal, forró arcára, míg torkomban a gombóc megjelent. Sosem voltam ennyire közel hozzá, vonzott a tekintete, amivel a szemeimbe meredt, azok az erek a nyakán, melyek csak arra vártak, hogy valaki érzékien szántson rajta végig, a még kissé nedves mellkasa, amin megcsillant a Hold által beáramlott fény.

   Ajkaimat megnyalva ráztam meg feltűnően a fejem, nem mondhatok ilyeneket a legjobb barátomra. Bár meleg férfinak vallottam magam, sosem gondoltam, hogy minden helyes pasira -ez esetben a legjobb barátomra- képes lennék felizgulni, vagy csak megkívánni, de kudarcot vallottam.

  Valamilyen oknál fogva remegtem felette, meg akartam kóstolni az ajkait és szerettem volna, heves érzéseket kimutatni felé, szó sem volt szerelemről, sokkal inkább vonzott a teste, a külső tulajdonságai, a varázsa.

 - Miattad van - szusszantott egy nagyot, majd lehunyt szemekkel próbált magához közel tartani. Csípőmbe markolt, nem akart elengedni, nem akarta, hogy eltávolodjak tőle, én pedig jó barát voltam, így nem húzódtam el. Helyette nyakába nyomtam az arcom, és mélyen szívtam be édes, de mégis férfiasan markáns illatát.

 - Ne hagyj egyedül Soo, sose engedd, hogy megint egyedül legyek, kérlek.

   Hangja kétségbe esetten csengett, továbbra is a csípőmbe kapaszkodott, ujjaival néha lassan simított végig bőrömön, én pedig remegve és felsóhajtva csúsztattam meztelen lábam az övé közé.

  Forró bőre perzselte az enyémet, zakatoló szíve az enyémmel együtt rohant. Éreztem valamit, valami megmagyarázhatatlant. Valamit, amit nem szabadott volna, a vonzalom elvette az eszem, akartam Sehunnal lenni, akartam az ajkait, a bőrét az enyémen, az illatát a párnámban.

 Őt akartam, minden porcikámmal.

   - Túl sok mindent érzek irántad Hyung.

    A tűz, amely pár pillanattal a mondata előtt még nyaldosta a belsőmet kialudt. Ijedten löktem el magamtól és az ágy másik végébe igyekeztem.

    Nem akartam. Nem volt rá szükségem, nem kellett a szerelme, sem a védelme, a társasága. Magam elé bámultam, csak lestem az alattunk húzódó hófehér paplant, nem akartam elhinni, hogy Sehun kimondta azokat a szavakat, viszont most már tudtam mit miért tett, az elmúlt egy évben. Megértettem a viselkedését; megszakadt a szívem, mikor keserűen elmosolyodott, felállt, majd az íróasztal előtti székhez sétált, felvette a vizes pólóját, majd a nadrágját kezdte el kifordítani, hogy fel tudja venni azt is.

   Én csak megbabonázva néztem a tökéletes mozdulatait, de nem akartam, hogy elmenjen. Ő volt az egyetlen, aki megvédett, neki pedig én voltam az egyetlen, aki sosem hagyta őt cserben. Kétségbe estem, hiába gondoltam azt, hogy nincs rá szükségem, nem volt senki, aki szeretett volna, rajta kívül.

 - Mit csinálsz? - álltam fel kissé bizonytalanul remegő gyomorral. Szorított a mellkasom, úgy éreztem mintha egy pillangókkal teli kalitka lennék, akik arra várnak, hogy végre kiszabaduljanak. Én is ki akartam szabadulni, abból a fojtogató légkörből, amibe keveredtem.

  Sehun előttem állt, kezeivel a saját körmeit piszkálta, amelyen az általa kreált minták foglaltak helyet. Nem zavart, hogy festette őket és apró csíkokat vagy épp pöttyöket firkantott rá, hisz annyira ő volt.

 - Ha most elmész ki fog rám vigyázni? Ki fog melletted lenni? Ki fogja mellőlem elüldözni az embereket, hogy csak egyre figyeljek? Ki fogja a fülembe suttogni, hogy nincs semmi baj? Sehun... ki fogja nekem mondani azt, hogy szeretlek?

  Egy heves széllökés csapta be az ablakot, az ég megdörrent, a földbe csapó fénycsóva pedig elérte nálam, hogy rettegve bújjak Sehun méretes mellkasába. Erősen kapaszkodtam a vizes felsőjébe, és szakadozott légzéssel próbáltam minden félelmemet lecsillapítani.

 - Ha most nem engeded, hogy elmenjek, sosem találsz magad mellé senkit, akit tiszta szívből szerethetnél. Ha most elmegyek talán ma este félni fogsz, de lehet, hogy holnap már Chanyeollal fogsz az ágyban feküdni, és az erősen ölelő karjaiba bújni. Túl sok vagyok neked Kyungsoo, nem lehetek többé önző, nem vallhatok neked szerelmet, ha te nem érzel így.

   Összetörtem. Mellkasomban a pillangók továbbra is a kalitkában repdestek, az erősen meghúzott vonalat már rég átléptem, túl sok mindent tettünk már meg együtt, nem hagyhattam, kicsúszni az ujjaim közül egy gyenge láncszemet.

 - Nem mész sehova!

Hangom ellentmondást nem tűrő volt, elvesztettem minden eddigi gondolatomat, és csak ő volt előttem, a legjobb barátom, akit meg kellett védenem, akinek én jelentettem a menekvést a borzalmas világ elől.

  Ujjaimmal megkerestem felsőjének alját, és egy heves mozdulattal vettem le róla. Arcomba tódult a vérem ezzel teljesen vörössé varázsolva azt, de nem érdekelt, csak az ágyamban akartam őt tudni, azt akartam, hogy ott legyen és vigyázzon rám, átöleljen és megnyugtasson, miszerint nincs semmi baj, ez csak egy kis vihar, holnap jobb lesz.

 - Vetkőzz le és védj meg - léptem el tőle.

 

   Hatalmasat nyeltem, nem akartam elhinni, hogy képes volt összezavarni. Nem akartam ezt érezni, mégis megtörtént, hatással volt rám, kötődtem hozzá, csak magamnak sem vallottam be.

  Kívántam őt, akkor mindenért akartam, nem csak a testét és a sármját. A szívét akartam érezni az enyémmel együtt, a heves kapálózást és a forró sóhajokat. Szükségem volt rá.

 - Kyungsoo - nyalta meg ajkait, mire azok a köcsög pillangók ismét mocorogni kezdtek.

  - Nem lehetne, hogy... Áh mindegy - ejtette vissza a fejét a párnára, míg én felemeltem a fejem, közel hajoltam hozzá és egy lágy mosollyal simítottam nyakára. Hüvelykujjammal simogatni kezdtem selymes, felforrósodott bőrét, majd lehunyt szemekkel suttogtam szinte ajkaira.

 - Mutasd meg nekem a szerelmed!

 

   Éreztem rajta, ahogy megfeszül, és benne reked a levegő, azt hittem meg akar csókolni. Hogy végre teljesen átadja magát az irántam érzett szerelmének, de ő csak hangosan fújta ki a levegőt és megrázta a fejét.

  - Nem akarok többé önző lenni.

  - Nem akarom, hogy annak érezd magad, csak fordíts magad alá, fészkelődj be a lábaim közé, simítsd az ujjaid az arcomra, lassan hajolj az ajkaimra, és add át magad az érzésnek, annak, amit ott legbelül érzel.  Próbálj meg velem játékos lenni, legyünk egy csapat és nyerjünk együtt rendben? - szuszogtam hangosan ajkaira. Érezni akartam őket, azokat a vékony, rózsaszín ajkakat az enyémen, a játékát, a csapatmunkát, őt.

   Nyelt egy hatalmasat, majd óvatosan nyomott maga alá, és azt tette, amit mondtam. Lassan mászott lábaim közé, teljesen hozzám simult, míg én csak remegve markoltam az alattunk lévő takaróba.    Hevesen dübörgő szívvel vártam, hogy ajkait az enyémnek nyomja. Abban a pillanatban engedtem szabadjára a pillangókat, és éhesen kaptam nyakába, és szinte reflexből karoltam át derekát lábammal.

  Ajkaink között szinte pattogott a szikra, a forróság elöntött, Sehun nyálának íze hozzám keveredett, nyelve édesen siklott az enyémre, én pedig felsóhajtva a kellemes érzésre túrtam hajába.

   Lihegve szakadt el ajkaimtól, míg én elengedtem eddig szorongatott tincseit és kinyitottam a szemem, viszont a természet nem nyugodott le.

  Egy újabb fénycsóva, majd pár perccel később ostorcsapásra hasonlító dörrenés. Nyüszögve húztam magamhoz őt, majd megtámasztottam talpaim a matracon.

  - Szerintem játszanunk kell még a vihar ellen, mert vesztettünk - simított lassan derekamra, majd ajkait a nyakamra nyomva lassan vette ajkai közé bőröm, hogy egy kisebbet szívjon rajta, nekem pedig bizseregni kezdjen az alhasam.

 - Túl sok vagy Sehun, és én ennél is többet akarok belőled!

Lépésről-Lépésre [7]

(+18)

     Remegve vártam, hogy ajkaival lentebb csússzon, hogy végre alhasamon végig nyaljon érdes nyelvével, de megállt. Csak hevesen szuszogott a köldökömbe, mire én felkuncogtam. Csikis voltam, nagyon, és ez ellen nem tudtam mit csinálni. Elszakadt tőle, és egy gyors mozdulattal kapta le magáról a felsőjét, míg én befejeztem a nevetést.

      Alig fogtam fel, ő már a nadrágját tette az ágy mellé, majd a lábaim közé mászva fogott a csípőmre, hogy kihúzzon az ágy szélére. Csak mentem utána, nem tudtam mit akar, zakatoló szívvel néztem le bozontos fürtjeire, majd bele vezettem ujjaimat, és kissé meghúzva próbáltam magamhoz rántani őt, de helyette, csak rámarkolt tagomra. Felsóhajtva döbbentem rá, ő most… a szájába fogja venni? 

     - Jézus mit csinálszh? – martam vállába, ahogy megéreztem forró nyálát makkomon. Nem akartam elhinni, komolyan képes belevenni a szájába, nem undorodik tőle? Elvégre neki is olyanja van, olyan mintha a sajátját venné… ez nem nekünk való. – Chanyeol, erre szükség van? – kérdeztem elkerekedett szemekkel, majd csak belső combomra markolt, és pedig hátra vetett fejjel nyögtem fel a kellemes érzésre. Nyelve lassan csúszott péniszem hegyére, mire én remegve fújtam ki elhasznált levegőmet. Ujjaimat inkább a paplanba száműztem, nem akartam, hogy Chanyeol kisebesedjen.

   - Hidd el, láttam egy filmben – mosolygott, majd párnái közé fogta hosszom, és egy erősebbet szívott rajta, én pedig jobban szétnyitottam neki a lábamat. Hihetetlen szemekkel lestem őt, és próbáltam rájönni ez neki miért jó, olyan intenzíven nyalogatott, és cuppogott rajtam, hogy néha megemeltem a csípőm, és lentebb csúsztam torkán. Teljesen kizártam a külvilágot az érzéseimmel együtt, csak Chanyeolt akartam végre, és nem úgy, hogy a lábam között nyalogat.

   - Komolyan pornót néztél? – motyogtam ajkaira, mikor megunta a velem való játszadozást, és visszamásztunk az ágyra. Ő feküdt alul, még mindig bokszerben, míg én feje mellett támaszkodtam, és combján ültem. Férfiasságomat, néha óvatosan dörgöltem az övéhez, kezei fenekemen állapodtak meg, és néha egy erőteljesebbet lökött rajtam.

    - Túl sok mindent csináltam már, és te nem tudsz róla – kuncogott ajkaimra, mire én kissé elhúzódtam tőle.

    - De ugye nem csaltál meg? – támaszkodtam meg mellein, hogy felnyomjam magam, és fenekemhez dörzsöljem méretes tagját.

    - Sehol sem találnék még egy ilyen gyönyörű teremtést, mint amilyen te vagy. Ráadásul, ha megtettem volna, képtelen lennék a szemedbe nézni, de hidd el. Nálad jobbat, ha keresnék, sem találnék – ült fel ő is, majd erősen magához ölelve harapott ajkaimra, hogy annál fogva húzzon magához, és nyomja nekem csípőjét. Ajkaiba nyögve, remegve kapaszkodtam a nyakába, lassan kezdtem el előre-hátra mozgatni csípőmet rajta, míg a pillangók a gyomromban szinte versenyt repültek, a torkomban a gombóc pedig lassan kezdett feloldódni, ahogy a köd és az élvezet mámora átvette az irányítást felettem.

    Ujjaimmal lassan simítottam be párom alsójába, hogy végre megfoghassam őt, egy olyan helyen, ahol még sosem; nagyot nyelve szakadtam el tőle, és lábai közé másztam. Lerángatta róla az utolsó textil darabot is, majd szemezni kezdtem vele. Hatalmas volt, teljesen neki feszült az alhasához, ráadásul elő nedvtől csillogott és eres is volt. A saját farkamat se lestem sokszor, de Chanyeolé tetszett, izgatottá tett. Úgy tettem, ahogy ő, óvatosan simítottam fel tenyerem rá, majd mutató ujjammal kétszer-háromszor megpiszkáltam a hegyét, fel-le mozgattam rajta a markom, míg néha az összegyűjtött nyálam ráengedtem, majd eloszlattam rajta.

   Chan hangja töltötte be az egész szobát, ahogy férfias mély morgásait és nyögéseit csak úgy kiengedte ajkai közül. Nagyon tetszett, viszont éreztem, ahogy mozgolódni kezd alattam, felpillantottam rá, mire tekintetünk összekapcsolódott. Egy nagyot nyelve vettem magamon a bátorságot, és nyelvem hegyét lassan érintettem hozzá makkjához. Remegve kapott sötét hajamba, majd meghúzva tincseim kényszerített többre, készségesen fogadtam be férfiasságának felét ajkaim közé, majd szívtam rajta egy nagyot, és elszakadtam tőle. Még megízlelni sem tudtam őt, már azonnal arcomra fogott két kézzel és hevesen csókolt meg. Kezem továbbra is hosszán időzött el, míg ő tenyerével félgömbjeimet masszírozta, és egyre több nyögést váltott ki belőlem. Hevesen kapkodtam a levegőt az orromon, hisz a szám vagy Chanyeol ajkaival foglalkozott vagy épp a nyakán húzódó általam foltos nyakán.

  - Állj meg – tolt el magától, mire meglepődve húzódtam el tőle, és kezeimet is elvettem férfiasságától.

  - Mi a baj? – fordítottam oldalra a fejem, és óriási szemekkel vizslattam őt, akár egy kiskutya. Gyönyörű volt, kipirult az arca, homlokára tapadtak izzadt tincsei, és ajkai vöröses színben pompáztak.

  - Kell gumi, meg síkosító, de nincs nálam semmi.

 - Legfelső fiókban van gumi, és a nyálad nem jó?

  - Honnan szedtél te óvszert? Ugye nem anyádéktól loptad? – kuncogott fel, míg én csak felfújtam az arcomat.

 - De, és akkor mi van?! – másztam le róla, és mellé feküdtem. Nem tudtam mit kéne csinálnom, terpeszteni neki, megfordulni, vagy feltérdelni kutyapózba? Sohasem néztem meleg pornót, nem volt ilyenben részem, nagyon tudatlan voltam. Hallottam, ahogy Chanyeol elkuncogja magát, és visszacsukja a fiókomat.

 - Fordulj meg, és nyomd ki a feneked – simított belső combomra, majd nyomott egy puszit a homlokomra, és megvárta, míg teljesítem utasítását. Kínosan éreztem magam, legszívesebben inkább eltűntem volna, hisz ott feküdtem Chan előtt teljesen kiszolgáltatottan, nem tudtam mit akar és zavart a tudat.

  - Ha kellemetlen szólj! – simította kezét félgömbjeimre, mire felsóhajtottam, és megragadtam a párnám, hogy az arcomat belenyomjam, ha úgy érzem túl kellemetlen a helyzet. Felnyögve és hangosan, hevesen szuszogva vártam, hogy mi fog történni, párom lassan húzta szét fenekem, mire én egy nagyot nyeltem. Lehelete bőrömre csapódott, mire én meglepődve néztem hátra, és a párnába martam. Nyelvével lassan nyalt vájatomba, én pedig kétségbe esetten nyögtem fel alatta. Kínosabbnál kínosabb dolgokat művelt velem, én pedig majd’ belehaltam, remegtem, hangosan szuszogtam, legszívesebben rászóltam volna, hogy fejezze, be, de nem tudtam, mert ajkaimon nyögések sorozata csúszott ki szavak helyett.

    - Basszus – csaptam hátra a fejem, és Chanyeol hajába markolva húztam magamhoz, hogy teljesen elvesszen alsótájékomban. Nyelvével lassan furakodott be izomgyűrűim közé, majd lassan ki-be jártatta izmát, én pedig teljesen elvesztettem önmagam. Szinte rámozogtam nyelvére, míg ő belemorgott bőrömbe, és egy kisebbet csapott fenekemre, csak jobban kitoltam magam, és nagyobb terpeszbe csúsztattam lábaim. Felkaromon haraptam a bőröm a kellemes érzésre, hiába vesztettem el az eszem, a fájdalom kissé meghozta azt.

  - Elégh leszh – mutogattam neki, ő pedig elszakadt tőlem, és cuppanva egyet lassan kezdett el ujjával belém hatolni. Nem fájt, kifejezetten nem is feszített, csak furcsa volt, hogy volt bennem valami történetesen a pasim ujja. Míg egy ujjával lassan mozgott másik kezével elfeledett hosszomra fogott, és egyszerre mozgatva kezeit kezdtem esze-veszett nyögésbe. Túl kellemes volt, túl jó és túl sok volt a lehuny szemem előtt a csillag.

  Ismét a felkaromba haraptam, mikor második ujjával is eltűnt bennem, majd heréimre fogott, megrogytam, nem tudtam alkaromon támaszkodni, így mellkasom teljesen az ágyra nyomódott, ami még nehezebbé tette a lélegzést.

 - Chan kérlek – kapálóztam felé, mert már úgy éreztem elég volt a felkészítésből, azt akartam, hogy bennem legyen, hogy végre teljesen beteljesüljön a szerelmünk.

 - Nem volt rossz? – húzódott ki belőlem, és a hátamra hajolva nyomott reszketeg csókot gerincemre, majd végig nyalva annak vonalát csókolt nyakamba, míg ágyékával beférkőzött vájatomba, és apró lökésekkel ingerelte már így is pulzáló alfelemet.

 - Sohasem éreztem még ehhez foghatót – markoltam továbbra is az alattam húzódó paplant, majd felnyögve megvártam, míg Chanyeol lemászik rólam, és mellém ülve magára húzza az óvszert.

   Nagy nehezen készen volt, majd elfeküdt, arra várt, hogy fölé merészkedjek, de remegett mindenem, és még mindig nem fogtam fel, hogy tényleg ezt csináljuk. Minden félelem kiveszett belőlem, képes voltam a számba venni őt, nem volt furcsa, és ő bennem volt a nyelvével, sőt két ujját is belém nyomta, és nem is fájt, vagy csak elvette az eszem?  

   - Látni akarlak, azért várok rád – simította kezét arcomra, majd vállaimnál megtartott, és óvatosan húzta felsőtestem az övére. Lágyan csókolt ajkaimra, majd tenyerét lassan simította végig oldalamon, majd fenekembe markolva húzta magára alsó felem is. Arcát két kezem közé fogva nyögtem ajkaira, ahogy megéreztem ismét őt, ezúttal kissé síkosabban, biztos belém fog férni, olyan nagynak tűnik.

 - Csak lassan Baekhyun, nehogy bajod essen – szakadt el tőlem, mire én egy apró mosolyt engedtem, és hátra pillantottam. Ő óvatosan helyezte makkját bejáratomhoz, míg én hevesen szuszogva kaptam ajkai után, és magamba fogadva őt kezdtem el egyre lejjebb ereszkedni, egészen addig, míg nem éreztem úgy, hogy feszít. Megállva támaszkodtam rá mellkasára, és bágyadtan pislogtam fel rá, míg ő lágy mosollyal túrt hajamba, és csókolt bele. Bennem volt, éreztem, ahogy pulzálok körülötte ő pedig ajkait beharapva nyög fel, majd nagyot nyel, és mintha megelégelte volna fellökte csípőjét.

 - Hmmm… neh, ez így nem jóh – ráztam a fejem, és feltámaszkodva ereszkedtem teljesen rá, majd nyakába vezettem a kezem és felhúztam magamhoz. Szerelmes mosollyal az ajkaimon nyaltam végig az övén és nyelvemmel az övét keresve kezdtem el óvatosan mozogni hevesen kalimpáló szívvel.

  

   Éreztem forró bőrét az enyémnek nyomódni, egymás elől kapkodtuk a levegőt, egymás ajkára nyögtünk, míg a szobát betöltötte a szeretkezésünknek csodás hangjai az esőcseppek ablakon való koppanásával együtt. Meghitt volt az egész, sosem gondoltam volna, hogy ennyire felengedek mellette, hogy egy hét kellett ahhoz, hogy rájöjjek, nekem tényleg szükségem van Chanyeolra, ahogy neki is rám. Összetartozunk, és ezt Sehun is megerősítette.

  - Oh… baby – nyögte ajkaimra Chan, mire én csak megremegtem. Ajkaim közül szinte másodpercenként szöktek ki a hangosabb nyögések, míg párom csak sóhajtozott, és néha becézett.

Testünk teljesen egyszerre ringatózott a kényelmes ágyon, lábaim már szinte zsibbadtak, de az örömért, és Chanyeolért bármit.

  - Fáj a lábam – nevettem bele a csókunkba, mire összekoccant a fogunk. Elváltunk egymástól, és hangos kacagásban törtünk ki. Lenyugodva szálltam le róla, hogy aztán a hátamra fekve terpeszbe nyissam a lábam, és párom nyakába csúsztatva a kezem húzzam magamhoz.  

    Könnyes szemekkel néztem az övébe, mikor lassan pozícionálta magát, hogy ismét elmerülhessen bennem, viszont mikor felfogta, hogy a szemeim könnytől csillognak megmerevedett felettem, és sarkaira ült.

   - Nem akarod? – fordította el egy kicsit a fejét, mire én elkuncogtam magam, és legördült a könnycsepp arcomon. Éreztem, hogy mindenem bizsereg, ahol eddig megérintett, szívem felkúszott a torkomba, és csak is azt akartam, hogy végre ismét bennem legyen, és szeressen. 

   - Csak… rájöttem mennyire hülye vagyok, kár volt elhanyagolni téged, csak lépkednünk kellett volna, fel kellett volna engednem, és bízni benned. Sajnálom – töröltem meg erőszakosan szemeimet, majd feltámaszkodva visszahúztam magamra, hogy szipogva és teljesen meghatódva csókoljak ajkaira, majd lökjem fel a csípőm.

    Csak elmosolyodott végig simított oldalamon, majd végre magára fogva segítette be férfiasságát, én pedig alsó ajkára haraptam a hirtelen jött intenzív élvezettől. Elengedve őt, lassan kezdett el bennem mozogni, majd véres ajkaival csókolni kezdett, én pedig hátát karmoltam. Borzalmasan mélyen volt bennem, minden mozdulatára megremegtem, majd egy pillanatra még lélegezni is elfelejtettem. Nem volt gyors a mozgása helyette kisebb időközönként lökött bennem egy nagyobbat, meg akartam szólalni, elmorogni neki mennyire élvezem, de a gombóc a torkomban nem engedte, az egész testemben éreztem, hevesen kalapált a szívem, és hátra vetettem a fejem.

    Eltalált bennem valamit, de én nem tudtam megszólalni, nem tudtam kérlelni, pedig azt akartam, hogy minél többször, és mélyebben érintse meg az a valamit ott. Az egész testem heves remegésbe kezdett, majd egy hatalmas nyögés hagyta el ajkaimat, Chanyeol nyakamba morgott, majd rám fogott, heves mozgással érte el, hogy bőrünk csattogása csatlakozzon az esőhöz és ajkaink által elhagyott nyögések szimfóniájához. Kezének és csípőjének mozgása megegyezett, hátam ívbe feszült, míg felkarját markoltam ujjaimmal, majd alhasamban lévő bizsergés eldurrant, és hasamra élveztem. Alul hevesen pulzáltam, és próbáltam minden erőmmel azon lenni, hogy ne legyek túl hangos, de szinte beleremegtek a szobám falai az általam kiadott hangba.

   Nehezen kapkodtam a levegőt, Chanyeol óvatosan húzódott ki belőlem, majd nyakába tette lábaimat, míg én kétségbe esetten néztem rá.

  - Chanyeol-ah… én nem vagyok ennyire hajlékohh… ah… mégis – csaptam a paplanra, majd belemarkolva nyögtem fel párom heves mozgásának köszönhetően.

+18 gif

 Kezeimmel mellkasát markoltam, hogy minél tovább érezzem őt magamban, de őt is elérte a gyönyör, így remegve férfias nyögést engedett magából, majd meg-megrándulva adta ki magából az eddig felgyülemlett élvezetet.

   Leengedtem a lábaim, majd erősen magamhoz húztam levegőért kapkodó énjét, halántékára csókoltam, majd ujjaimmal izzadt tincsei közé túrva játszadoztam vele.

  - Mikor ismételünk? – motyogtam hajába, mire ő hangos nevetésbe kezdett. Én csak csatlakoztam hozzá, majd lepillantva rá lágy és szerelmes csókot nyomtam ajkaira.

   - Bármikor – szuszogta ajkaimra, majd megtámaszkodva mellettem, fentebb csúszott rajtam, ezzel együtt ismét megérintette az a bizonyos pontot bennem, mire felnyögtem, és ívbefeszült a hátam. Mi a jó isten van bennem, ami ezt váltja ki?

  Remegő ajkakkal csókoltam meg, míg egyik kezemmel nyakába karoltam másikkal pedig megtámasztottam magam, hogy felnyomhassam a csípőm és újabb kört kezdeményezzek. Chan kissé elnyílt szemekkel vált el tőlem, majd a nyakamba hajolt és megharapta a bőrömet.

   - Biztos vagy benne? – markolt a hajamba, majd egy mélyet lökött bennem.

   - Azt mondtad bármikor! 

Lépésről-Lépésre [6]

Egy hete nem beszéltem Chanyeollal, egyszerűen nem akartam, hogy sajnáljon, magyarázkodjon, vagy olyan lépést tegyen, ami csak ront a helyzeten. Féltem mindentől, tőle, az érintésektől, a szerelmemtől.

  Már a harmadik nap, hogy remegve, sírva és párom nevét kántálva riadok fel az éjszaka közepét képtelen vagyok megemberelni magam, egyszerűen félek tőle, de annyira hiányzott, hogy nem lehetett elmondani.

  Péntek este remegve léptem ki a szobámból, és a kanapéra feküdtem, rázott a hideg, szemeim majd' leragadtak, fáradt voltam, de nem sikerült elaludnom.

Azon a héten nem mentem iskolába, hánytam, néha lázas lettem, aztán csak a mellkasom szorított, a szívem fájt, amiért szenvedtetem magam és Chanyeolt is.

 Az instám tele volt vele, irkált ezerszer bocsánatot kért, amiért elsiette a dolgot, magát hibáztatta pedig én tehettem róla. Minden az én rohadt hibám volt, amiért képtelen voltam túl lépni a félelmeimen, tudtam, hogy nem bántott volna, én mégis úgy húzódtam el tőle akkor szombat reggel, mintha minimum anyagyilkos lett volna.

   Elfordulva tőle csak elsuttogtam neki, hogy menjen el, aznap nem sírtam. Viszont utána igen, nem is keveset, borzalmasan festettem.

'oohsehun'

 Baekhyun, azt üzeni a pasid, hogy sajnálja, és ne haragudj rá! :/

'baekhyunee'

  Nem haragszom rá, csak a saját démonjaimmal küzdök.

  Sehun, szeretem őt, de nem tudok vele lépést tartani.

  Szeretnék vele végre együtt lenni, kielégíteni a beteges, perverz vágyait, de nem megy.

'oohsehun'

 Haver, kapcsolj ki. Szard le mit érzel, csak engedd neki, hogy irányítson téged.

  Hidd el, élvezni fogod. ;)

'baekhyunee'

 Veled van? Ugye nem csinált marhaságot? Minden oké vele?

 Nem válaszoltam neki, remélem a cigizésnél többet nem csinált.

'oohsehun'

 Nyugi van. Hallod miért zárkóztál el előle?

 Nektek szükségetek van egymásra.

 Ha most elküldöm, hozzád felengedsz?

'baekhyunee'

 Sehun nekem ez nem ilyen könnyű.

 Rohadtul félek, remegek, zakatol a szívem és a hányinger kerülget a gombóctól,

 ami a torkomba kúszik.

 Mi van, ha soha nem fogom tudni kielégíteni?

'oohsehun'

 Omo... Baekhyun, te hülye vagy.

 Fél kettőre ott van.

 'baekhyunee'

  NE KÜLD IDE! FÉLEK! :’(

'oohsehun'

  Engeszteld ki! :D ❤

Nem írtam neki vissza, helyette letettem a telefonom, és azonnal a fürdőbe igyekeztem, hogy egy gyors zuhanyt vegyek. Megmostam a hajam is, majd felvettem egy egyszerű fehér, lenge inget, remegő gyomorral ültem le a kanapéra és a kopogó esőcseppeket hallgattam.

  Egy héttel később talán már leülepedett annyira a félelmem, hogy sikerüljön valamit kezdenem vele? Ha ideállít részegen, vagy fáradtan akkor csak kicsókolom belőle a szuszt és befogom macinak.

  Nem érzékeltem az időt, viszont izgatottan pattantam fel, és szinte szaladtam a telefonhoz, hogy meghalljam hangját. Izgatott lettem, annak ellenére, hogy ellenkeztem Sehunnal. Szükségem volt már Chanyeolra, mindenére, akartam őt, mégis lehetetlennek éreztem magam.

 - A szerencsétlen, sokat akaró pasid az. Ha még annak tartasz. - Hallottam a hangján mennyire szarul esett neki ez az egész. Enyhén elérzékenyülve nyomtam meg a gombot, és vártam, hogy felliftezzen a tizenkettedikre.

 A zuhany jót tett, nem éreztem magam rosszul, minden eddigi negatívum kiveszett belőlem, izgatottan toporogtam az ajtó előtt, hogy hiányolt párom karjaiba vessem magam.

 'real__pcy' 

  Itt állok az ajtó előtt, de nem merek bekopogni. Tényleg sajnálom, és ha nem akarsz tőlem már semmit megértem. Sehun rángatott el ide, de én nem akartam jönni, mert tudom, hogy haragszol rám.

 

 Elolvasva az üzenetét halvány mosollyal az ajkaimon caplattam az ajtó elé, hogy aztán nagy hévvel nyissam ki az ajtót. Egy pillanatra megtorpantam, hisz fel kellett mérnem őt.

 Haja megváltozott, apró szőke tincsekkel díszítette őket és az eső miatt kissé begöndörödött neki. Fekete bőr kabátjából csavarni lehetett volna a vizet, szemeiben megcsillantak a könnyei.

    Akkor tudatosult bennem mennyire fontos vagyok neki! Zakatoló szívvel, ragadtam meg gallérját, hogy magamhoz rántva tapadjak édes, kissé mentolos ajkaira. Tudtam, valahogy éreztem, hogy most kell lépnünk egy hatalmasat, vagy soha nem haladunk sehova.

  - Hiányoztál - simította kezét bokszerrel takart fenekemre, mire én felnyögve váltam el tőle.

  - Utálom magam, amiért szenvedtettem magunkat. Sajnálom, amiért képtelen voltam lefeküdni veled - csúsztattam ujjaim vizes hajába, majd egy lágy mosollyal az arcomon simítottam el szeméből a haját.

  - Nem ezen van a hangsúly Baekhyun. Nem akarok veled szexelni, ha te nem vagy kész - engedett el, majd bezárta a bejáratit, letette a kabátját, illetve a cipőjét is, majd lassan a szobámba csoszogott.

 Hatalmas mosollyal az arcomon kapcsolgattam le villanyokat, és utána sétáltam, csak becsuktam a szobaajtót is, és az ágyon ülő kissé még csapzott Chanyeol ölébe ültem, akárcsak egy hete.

 - Álmos vagy kicsim? - simított derekamra. Bepánikoltam, éreztem testemben szétáramlani a félelmet enyhe vággyal megfűszerezve. Remegve fújtam ki a levegőmet, mire ő elkapta a kezét és inkább megtámaszkodott a háta mögött

  - Nem nyúlok hozzád, ha nem szeretnéd - rázta meg fejét, majd szemeit szabadon hagyott nyakamon és kulcscsontomon legeltette.

 

  Továbbra is remegve nyúltam lassan felsőjének aljához, hogy óvatosan felhúzva juttassam be ujjam felforrósodott bőréhez, lágy mosollyal az arcomon nyomtam le vállainál, míg ő nagy sóhajjal adta be nekem a derekát. Talán úgy gondolta az lesz a legjobb, ha ő nem ér hozzám, és békén hagy, hogy azt csináljam, ami jól esik nekem, amire felkészültem.

   Ajkait ostromoltam, nem engedtem, hogy elszakadjon tőlem, hiányzott, szerettem, és nem akartam elengedni őt. Körmeimet mélyen vájtam bőrébe, mire elmorogta magát, és erőszakosan rántotta el fejét. Égtem a vágytól, hogy ismét léphessek vele, mint egy héttel előtte, szerettem volna, ha hozzáérhetek az ajkaimmal, ha közre foghatnám bőrét.

   - Miért bántasz? – szuszogott hangosan, majd kezeit a feje fölé tette, és összefogta őket, hogy még véletlen se nyúljon hozzám, pedig én akartam azt is, hogy ő érintsen meg. Lassan húzza végig ujjait az oldalamon, vagy lassan csúsztassa végig gerincemen kezét, hogy aztán a fenekemre simítson. Bár remegtem felette, féltem és a gombóc továbbra is helyet foglalt a torkomban, fejben már eldöntöttem mit akarok.

   - Nem bántalak. Próbálom kifejezni mennyire hiányoztál, és mennyire szeretlek – ráztam meg fejem felette támaszkodva, majd fentebb csúszva ölén, lassan simultam hozzá ágyékához, mire kitágult szemekkel figyelt engem – Szeretlek Chanyeol – hunytam le a szemeimet, ahogy megéreztem kezeit csípőmön, majd ajkait az enyémen.

    Nem kellett sokáig győzködni, azonnal maga alá gyűrt, és lekapta rólam a felsőm, hogy ismét egyetlen bokszerben lásson maga alatt. Remegtem, féltem a fájdalomtól, attól, hogy Chanyeolnak csak erre kellenék. Nem akartam, hogy kihasználjon, nem akartam csak azért lefeküdni vele, mert muszáj, ki akartam élvezni a helyzetet, ahogy ajkaival bőrömet szívogatja, majd kezeivel lassan simít végig alhasamon. Testem lángolt alatta, és már kezdtem egyre merevebb lenni, de a gondolataim csak a szenvedés körül forgott, hogy el fog hagyni, ha most hagyom magam.

   - Nem akarom még jobban elrontani Baekhyun. Szeretlek, szeretnék végre veled lenni, de te remegsz, érzem a félelmet rajtad, és nem akarlak belelökni egy érzelmi szakadékba. Itt leszek melletted akkor is, ha majd csak fél év múlva engeded ezt az egészet. Tudom, hogy félsz, vigyázok rád, eddig is azt tettem, sosem erőlködtem, kitartottam melletted, mert érzem azt a valamit, nélküled…

     Annyira meghatódtam szavain, hogy nem is engedtem neki, hogy befejezze, nem akartam még azt is hallani tőle, hogy nélkülem nem akar élni, vagy ilyenek. Fülig szerelmes volt belém, én is belé, mégsem sikerült teljesen feloldódnom mellette, nem maradhattam örökre egy félénk nyúl, aki a puszikon és egy-egy elvétett érintésen él. Tizenkilenc évesen igen is rá kellett lépnem a szexuális életem útjára!

    Két tenyérrel tartottam közel arcát hozzám, hogy nyelvemmel az övét simogassam, nehezen emelkedő mellkassal kapkodtam a levegőt az orromon, míg Chanyeol keze a csípőmre vándorolt, és ajkaim közé morgott. Érezte merev péniszemet, ahogy a bokszeremhez nyomódik, kiváltotta belőlem ezt. Forró voltam, akár a tűz és csak még forróbb és érzéssel telibb akartam lenni.

    Hangos cuppanással vált el tőlem, majd ajkait lassan nyomta bőrömhöz. Nyakamon elidőzött egy kicsit, míg én tátott szájjal némán nyögtem alatta, nyelvével óvatosan piszkálta hevesen lüktető eremet, majd nagyra nyitotta száját, párnáival közre fogta bőrömet, és egy jól irányzott szívással egy mély nyögést váltott ki belőlem. Ujjaimat hajába csúsztattam, hogy néha megmarkolva tincseit bíztassam még több nyalakodásra bőrömön.

  - Akarlak Chanyeol! Most – éreztem, ahogy pulzálni kezdtem alul már csak attól is, hogy ő ragyogó mosollyal csókolt meg, és akasztotta ujját bokszerembe, hogy lehúzva rólam forró tenyerével rám markoljon. 

Lépésről-Lépésre [5]

Mondanám, hogy azonnal az jutott eszembe, hogy Chanyeollal pajzánkodjak, viszont akkor hazudnék.

 Azon voltam, hogy a lehető leghalkabban másszak ki az ágyból, és lépkedjek ki a konyhába. Rák vörös fejjel támasztottam a pultot csípőmmel, míg kezemben egy pohár vizet tartottam, azon filóztam miért álmodtam ilyet, és mi a fene ütött belém?

  - Mi a baj baby? - csoszogott ki egy kómás Chanyeol a szobámból, míg szemeit dörzsölte, és leült az asztalhoz.

 Azonnal hátat fordítottam neki, és próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne érjen a szekrény, lüktető férfiasságomhoz.

  - Semmi csak... - tettem le a poharat, majd hangosan fújtam ki a levegőmet. Nem tudtam neki válaszolni, kirázott a hideg hangjától, és lehunyt szemeim előtt megjelent a kép, amit álmomban láttam. Azt hittem csak képzelődöm mikor édes csókot éreztem vállamon, de rá kellett jönnöm, hogy párom tényleg ott áll a hátam mögött, enyhén nekem tolt ágyékkal.

 - Elmondod mi van? - nyomott puszit tarkómra, mire én megremegve rogytam meg. Hasamat azonnal elkapta tökéletes reflexeinek köszönhetően, majd megtámaszkodott a pulton, ezzel teljesen hozzám préselődve, pilláimat rebegtetve jöttem rá, hogy, ha nem tart meg összeesek.

 Kellemes nyögés csúszott ki belőlem, ahogy ágyéka felforrósodott valómhoz ért.

  - Lázas vagy? - kérdezte kissé aggódva, majd óvatosan engedett el, - nehogy összeessek - és a kis törölközőt megkeresve, bevizezte azt, hogy aztán rá terítse a tarkómra.

 Persze felszisszentem, majd akár egy kisgyerek odakapva vágtam hozzá a járólaphoz, toporzékolni kezdtem, minden bajom volt, szorított a mackóm és a bokszerem is, majd meghaltam annyira fáj a farkam és a legrosszabb az egészben az volt, hogy a pult nyomta.

 - Chanyeol, állok - nyögtem ki nagy nehezen. Éreztem, ahogy eltávolodik tőlem, és inkább visszaül az asztalhoz. Nem láttam mit csinált, hisz a pulton támaszkodtam, de gondolom a haját tépi, miközben izzadt hátamat lesi.

   Zakatoló szívemmel, és kapkodó lélegzetemmel nem tudtam mit csinálni, viszont muszáj volt innom egy keveset. A poharam tartalmát lehúztam, majd tenyeremmel takarva ágyékom, sétáltam el a nappaliba, hogy leüljek a kanapéra és az első kezem ügyébe kerülő párnát, sátrat vert nadrágomra nyomjam, egy kisebb, fájdalmas nyögéssel jutalmazva saját ostobaságom.

  - Utálom - nyögtem fel ismét. Le se mertem hunyni a szemeim, mert mindig megjelent előttem a kép.

Úgy éreztem magam, mintha épp kiszálltam volna a mocsárból, mocskos voltam, és vagy saját magamon segítek vagy más segít rajtam, amit nem akartam.

- Segítsek? - huppant mellém Chanyeol kisebb csillogással a szemében, amit a kislámpának köszönhetően láttam.

 Az ablak be volt csukva, pedig szükségem lett volna a hűs szeptemberi levegőre, próbáltam ujjaimmal Chanyeol felé kapálózni, de mintha meghallotta volna a gondolataim kinyitotta mindkét ablakot. Aztán egy kis világítást kapcsolt, a dohányzó asztal alatt lévő led-es megoldás mellett döntött, hisz így hangulatosabb volt az egész szoba.

 - Segítek... - mászott közelebb, majd ujjait lassan simítottam mellkasomra, hogy ujjaival mellbimbómat kezdje el piszkálni.

 Egyetlen érintésétől képes lettem volna a bokszerembe élvezni, de valahogy nem akart sikerülni, pedig könnyen letudhattuk volna az egészet.

 Bőröm már nem lehetett forróbb, viszont a szívem egyenesen az alhasamba vándorolt, hogy ott lüktetve biztos legyek benne, hogy merevedésem egyre inkább kiállt a kielégülésért.

  Elengedtem a párnát, majd ellökve magamtól páromat ő a hátára esett a kanapén, míg én azonnal lábai közé mászva markoltam meg haját.  Úgy éreztem képtelen vagyok magamat irányítani, így feladtam. Mindent, amit eddig képviseltem, a félénkségemet, a jégherceg ruhámat szinte lerugdostam magamról.

 Heves mozdulatokkal kerestem Chan nyelvét a szájába, és apró kissé már-már nyüszögő nyögésekkel próbáltam rájönni mi is lenne a legjobb nekem. Hogy Chanyeol mit akart? Őszintén, leszartam, a lényeg az volt, hogy valahogy csillapítsam a vágyam, és ne essek át a ló túl oldalara.

 

   - Baekh... - nyögött fel alattam Chan, ahogy teljesen neki dörgöltem ágyékom az ő fél merev, bokszerrel fedett férfiasságához - Kicsimh - húzta el fejét követelőző csókom elől.

Hangja mély és rekedtes volt, zihált és haja a homlokára tapadt az izzadságának köszönhetően. Nagyot nyeltem a következő mozdulatára, kezeit a fenekemre simította, én pedig remegve támaszkodtam felette.

  Annyira akartam már a kielégülést, belekóstolni ebbe a dologba, a mámorba, a vágyba, a ködbe.

  - Le fogom venni a nadrágodat - suttogta ajkaimra, míg én csak a fejemet rázva élesen szívtam be a lehűlt levegőt, ami az ablak másik oldaláról jött be.

 - Nem - ráztam folyamatosan a fejem, és vállara csapva homlokom az övének döntve szemeit bámultam.

  

 - Rohadt izgató vagy baby... - nyalta meg ajkait, én pedig teljesen elvesztettem minden eddigi eszemet is. Lehunyt szemekkel kaptam bokszeréhez, hogy minden szégyenérzet nélkül simítsak már merev péniszére.

 Éreztem forró nyögését a számba, hangosan szuszogva váltam el nyálas ajkaitól, majd nyakára akartam hajolni, de fenekembe markoló keze megállított.

   - Állj le - remegtem felette. A torkomat elszorította a gombóc, majd' meghaltam annyira kívántam Őt viszont rettegni kezdtem.

 Egyáltalán nem álltam még készen erre, feltámaszkodva feje mellé, felültem sarkaimra és felpattanva a szobámba rohantam, hogy az erkélyajtót kinyissam és a levegőre kiérve a kis kerítésbe kapaszkodva csússzak le a földre. A hideg levegőt csak úgy kapkodtam, ujjaimmal erősen fogtam a vasat, nehogy bajom essen.

 Szívem fájdalmasan kalimpált balra-jobbra, fejem megfájdult és úgy éreztem, ha nem nyugszom meg mehetek a vécére hányni.

  Heves szuszogásom alább hagyott, kinyitottam a szemeim és elém tárult az a gyönyörű látkép, amit mindig is imádtam.

  - Nem akartam rád ijeszteni - lépett ki az erkélyre, hogy aztán a kint lévő műanyag széken foglaljon helyet. Hallottam, ahogy felpattintotta a dobozának a tetejét, öngyújtót ragadt, majd egy hangos szusszanással fújta ki ajkai között a káros füstöt.

 Imádtam nézni, ahogy dohányzik, annyira rossz fiúnak tűnt így, bár sosem volt az a láncdohányos neki elég volt egy nap egy szál, már is jobban érezte magát.

  Összeszedtem magam, felálltam és óvatosan elé lépkedve ültem az ölébe. Éreztem rajta, hogy meglepődött, hogy még mindig merev hiába telt el majd' húsz perc, hiába tartogatja azt a méreg rudat az ujjai között, ugyanúgy kíván engem.

  - Sajnálom, hogy... elhitettem veled, és aztán meghátráltam - simítottam hajába, majd egy puszit nyomtam mentolos ajkaira.  Szabad kezével csípőmre markolt, majd nyelvével ajkaim közé férkőzve kezdett bele egy szenvedélyes csókba.

 Ujjaimmal hajába kapaszkodtam, míg csípőmmel előrébb csúsztam, így pénisze teljesen fenekemet nyomta. Egyszerre nyögtünk fel a kellemes érzésre. Kemény volt, akár egy gumibot, de engem nem zavart. Hirtelen pulzálni kezdtem alul, ami még soha nem fordult elő, nem akartam elhinni, túlságosan is élveztem mindent.

  Chanyeol letette ujjai közül a füstölgő cigarettát, majd mindkét kezét fenekemre simította. Míg én elvesztem ajkainak játékában addig ő lassan mozgatott rá magára, így egy-egy mélyebb nyögést kiváltva belőlem. Torkomon olyan hangok csúsztak ki, amiket még soha nem hallottam, Chanyeol pedig csak készségesen nyelte el őket, míg egyre erősebben szorított magához.

  Remegve túrtam hátra haját izzadt homlokából, majd megemelve csípőmet löktem egyet felé.

 Hátra vetette a fejét, hangosan nyögött fel, majd zihálva markolt fenekembe.

   Torkomban ismét megnőtt a csomó, hihetetlennek hatott, hogy végre éreztem egy kis élvezetet és mindennél jobban kívántam Chanyeolt a saját félelmeim bezavartak.

  - Neh, állj megh - simított fel gerincem mentén tarkómra, hogy ajkaimra harapjon, de én megremegtem, lángoltam és majdnem elhánytam magam.

 Éreztem, ahogy szemeimben összegyűlnek a könnyeim, hevesen mozgattam ajkaim páromén, majd ujjaival lassan mászott bele nadrágomba, hogy elő nedvtől síkos péniszemre fogjon.

   Szemeimet összeszorítva gurultak le a cseppek szememből, lassan végig az arcomon. Élveznem kellett volna, mindent megadni Chanyeolnak, amiért ezt teszi velem, és ezt váltja ki belőlem én mégis szerettem volna meghalni, mint végig csinálni ezt az egészet. Csókunkat lassan ízesítette meg sóskönnyem, mire elszakadt tőlem, kezét kikapta alsómból, és tarkómnál húzott a nyakába, vigasztalás képpen .

  Hangosan zokogtam fel, tudtam, hogy nem akart bántani, szeretett volna segíteni rajtam, de én nem engedtem. Helyette úgy zokogtam meztelen bőrére, mintha elvesztettem volna egy családtagom.

  - Semmi baj, gyere - nyomott egy puszit halántékomra, majd erősen tartva bevitt a szobába, lefektetett az ágyra, majd gerincemet simogatva altatott el, akár egy csecsemőt.

Lépésről-Lépésre [4]

   Enyhe fejfájásra keltem. A lámpa égett, a zene elhalt csak a csend fogadott, és az éjjelin lévő pohár, egy fél szem gyógyszerrel. Elmosolyodva ültem fel az ágyamban, majd körül nézve rá kellett jönnöm, hogy Chanyeol eltűnt. A levetett ingje nem volt az ágyban, és ahogy kinéztem az ajtón a táskája se volt az előszobában. Haza ment volna? Úgy gondolta ennyi bővel elég belőlem, és inkább haza megy? Végülis, ha jobban belegondolok, részegen vártam, egy szál alsóban, ott ráztam előtte magam, aztán smároltunk, és az ágyban kötöttünk ki. Viszont örültem, hogy nem tettünk semmi olyat, amit megbántunk volna, és túl gyorsnak véltem volna.

  Bevettem a gyógyszert, megittam a vizet és kezembe véve telefonomat megnéztem, hogy írt-e nekem. Viszont nem számítottam arra, ami fogadott. Lekapott miközben én aludtam, ráadásul szétkürtölte mindenkinek a tényeket. Kissé zavarba jöttem, de inkább ideges lettem. A beleegyezésem nélkül publikál rólam olyan fotókat, amiket nem kéne.

  ’baekhyunee’

  ~Elküldtél egy hivatkozást neki: real__pcy.~

 Most úgy őszintén normális vagy? ._. Lehet, hogy részeg voltam, meg léptünk egy nagyobbat.

  De nem kellene a beleegyezésem nélkül kipakolnod a képet.

’real__pcy’

 Jó reggelt álomszuszék. Csináltam vacsorát, nem jössz ki? 

   Csak szusszanva egyet másztam ki az ágyból és egy mackó nadrágot, meg egy pólót felkapva mentem ki a konyhába, hogy ott találkozhassak egy kivirult Chanyeollal, aki a telefonját bújta és közben a megmelegített tésztát turkálja.

   - Ne bánts azért, mert büszke vagyok magunkra – állt fel, és lepakolva mindent a kezéből lépett elém, hogy derekamra simítsa kezét, és ajkaimra nyomjon egy puszit.

   - Nem akartalak bántani, de legközelebb, kérdezd meg, hogy kiteheted-e, kérlek – húzódtam el, hogy karjaimat belevezessem nyakába, és elmosolyodva, szemeimet behunyva hajoljak ajkaira, és egy lágy szerelmes csókot nyomjak rá. Nyelvemmel óvatosan simogattam az alsót, majd csak felkuncogva ugrottam hírtelen fel rá, és kulcsoltam át lábammal csípőjét. Nem tudom miért, de akkor már nem éreztem magam annyira kellemetlenül, talán hírtelen elfogadtam az érintéseit és nyelvének ízét. Azonnal fenekem alá kapott, hogy megtartson, majd belemorgott a csókba, és nyelvével elkezdte az enyémet keresni. Erősen markoltam a tarkóját, míg ő lassan sétált a konyhába, hogy aztán a pultra tegyen. Elszakadt tőlem, majd a kezébe vette a tányért, amin az általa készített étel volt, és lassan kezdett el etetni.

   - Remélem, tudod, hogy… ha egyszer eljutunk oda, hogy… tudod … - annyira édes volt, ahogy próbálta kinyögni a szavakat. Nem tudta, hogyan fogalmazzon, ő maga is zavarba jött nemhogy még kimondja és engem is zavarba hozzon. Csak megráztam a fejem, hogy nem kérek több tésztát, és a fehér felsője nyakánál megfogva, magamhoz rántottam.

     - Tudom, hogy kell hozzá gumi, meg síkosító. Nem vagyok olyan buta Chanyeol… csak még félek egy kicsit, de ha itt vagy velem, és segítesz átlépni ezeket az akadályokat nem lesz baj. Csak ne siessük el jó? Ha készen állok valami újra szólok, vagy… ha bele lendülsz, de én még nem készültem fel rá akkor is – bólogattam neki, miközben a haját rendezgettem, és néha nyomtam egy puszit kissé elnyílt ajkaira.

    - A félénk és jégherceg Baekhyun képes lesz felengedni? – állt be teljesen lábaim közé. Ujjbegyeivel lassan csúszott be pólóm alá, hogy csípőcsontomat simogassa, miközben a másik kezével rámarkolt.

   Zakatoló szívvel és reszketeg sóhajokkal díjaztam Chanyeol munkálkodását ajkaival a nyakamon, viszont nem szerettem volna messzire menni. Körmömet óvatosan mélyesztettem vállába, mikor éhesen harapott kulcscsontomba, ha úgy megjelöl, hogy meglátszik, biztos lehet benne, hogy nem fogom takargatni, és abban is, hogy visszakapja.

     - Azt hiszem el kéne mennünk fürdeni, aztán nézhetnénk egy filmet… vagy valami – nyaltam végig a nyakam, majd fülcimpámat megnyalva nézett ködös tekintettel.

    - A-a – ráztam a fejem, és közel hajolva hozzá szuszogtam kipirultan ajkaira – vigyél be a szobába!

    Chanyeol csak fenekemnél fogva lassan lépkedett be velem az említett helységbe, néha egyik kezével elengedett, de csak annyira, hogy lekapcsolja a villanyt, majd visszatette tenyerét. Annyira szerettem volna egy kicsit kalandozni rajta, én akartam érinteni őt, nem fordítva, csak rá volt szükség, hogy kezem bőrén barangoljon.

  Miután lefektetett a teljesen széttúrt ágyra úgy gondoltam itt az ideje összeszednem magam, minden eddigi erőmet összekaparva, vállára simítottam a kezem és egy jó megmozdulással magam mellé löktem, majd csípőjén foglaltam helyet. Minden zavarom az arcomba tódult, éreztem, hogy lángolok, combjaim kissé feszítettek, hisz sosem fogtam még így közre Chanyeolt, de nem zavart. Felülve rajta először kifújtam magam, hogy ne legyen baj ebből az egészből, majd hajamba vezettem ujjaim. Megigazítottam az elcsászkált tincseim, hogy rendben álljanak, majd megtámaszkodtam párom feje mellett. Szívem majd’ kiesett bordáim fogságából, de Chan lágy mosolya megnyugtatott.

   - Érzem mennyire feszengsz. Tudok várni baby – suttogta remegő pillákkal. Várta, hogy végre megcsókoljam, de én csak nagyot nyelve kicsit lentebb csúsztam rajta ezzel ágyékán ültem, kissé zavartan, hisz sosem éreztem még más férfiasságát csak a sajátom, és akkor konkrétan azon ültem. Nem volt felizgulva, semmi jelét nem mutatta annak, hogy képes lenne velem szeretkezni, de éreztem a puhaságot, ahogy kissé kitüremkedik. Jó érzéssel töltött el, ahogy fenekemhez simult, így egy szakadozott sóhaj után hajoltam párom nyakához, és béna csókokkal leptem el bőrét. Nem tudtam, hogyan kéne csinálnom, úgy mintha az ajkain tétováznék, vagy csak apró puszikat nyomjak rá? Ha beleviszem a nyelvemet is a játékba, akkor jobb lesz neki? Én élveztem, mikor a mellbimbómmal játszadozott, nekem is ezt kellene tennem?

     Kissé nehezen vettem rá magam, hogy nagyobbra nyissam a szám és szívni kezdjem a bőrét, de úgy gondoltam jó neki, hisz hírtelen vezette kezeit fenekemre, majd kissé megmarkolta félgömbjeimet, mire én felnyögve estem mellkasára. Forró leheletem nyakára csapódott, ajkaimat beharaptam, majd felülve kissé félve húztam mosolyra ajkaimat. Mellkasán megtámaszkodtam egy pillanatra, míg elhelyezkedtem rendesen combján utána pedig ujjaimmal óvatosan toltam fel felsőjét, hogy aztán egy kisebbet csapjak mellkasára és megemelkedve leszedjem róla azt.

    - Nem kell ezt csinálnod – markolt csípőmre teljesen kipirulva, zilált hajzattal, vörös, felduzzadt ajkakkal.

    - De én most ezt akarom – biggyesztettem le ajkaim, és egy gyors puszit nyomtam a szájára, majd megremegve a félelemtől hajoltam mellkasára. Bár tartottam magam felette, úgy reszkettem, hogy néha a kezem összecsuklott, így ajkaimmal kissé erősebben érintettem őt. Ezerszer jobban éreztem magam ebben a szerepben, hogy én irányíthattam, nem kellett néznem, ahogy rajtam tevékenykedik, és nem kellett megküzdenem azzal a ténnyel, hogy ő érint engem. 

Csak egy kézzel támaszkodtam az ágyon mellette a másikkal az oldalát cirógattam, míg nyelvemmel óvatosan simogattam köldökét. Néha egy apró sóhaj csúszott ki belőle, aztán egy kuncogás, végül ahogy ujjaimmal felsimítottam melléhez, majd körmeimet belevájtam bőrébe, férfias nyögés hagyta el párnáit. Elszakadtam selymes és forró bőrétől, majd alhasára fújva éreztem, ahogy megmerevedik alattam, –nem rosszra gondolni- teljesen befeszült, kockái alakot öltöttek és mellizma megrándult. Bár azt csak éreztem felért egy szenvedélyes csókkal.

  -Baekh... Azt hiszem most kell megállnod – nyelt egy hatalmasat, majd hajamba simította ujjait.

  - Én meg úgy hiszem, hogy… bár már nem vagyok részeg szükségem van arra, hogy megérints, megcsókolj, simogass, és megmarkold a fenekem – egy-egy csókot nyomtam bőrére, majd felérve ajkaihoz nyelvemmel az övé közé nyalintottam, nyeltem egy nagyot mellyel megpróbáltam a torkomba keletkezett gombócot legyűrni, majd megéreztem forró tenyerét csípőmön. Remegve fújtam ki a levegőmet, majd nyakába hajolva estem mellkasára. Hevesen kapkodtam a levegőt, ahogy egyik kezével belső combomra, míg másikkal a nadrágomba simított. Éreztem szívünk heves ütemét, amely néha egyszerre, néha ellentétesen kalimpált, nem akartam elhinni, hogy ezt csináljuk, és nem éreztem magam kellemetlenül! Talán csak rá kellett jönnöm, hogy Chanyeol tényleg nem bántana engem soha, és sóvárgok az érintéséért, csak nem mertem bevallani magamnak.

    - Csak szólj rám, ha túlmentem, vagy épp a határon toporgok – markolt erősen combomba. Én csak kipirulva bólogattam bele nyakába, és felsóhajtottam az intenzív érzésre.

     Fülemben éreztem, ahogy a vérem száguld, Chanyeol heves szívverését a mellkasomon, ahogy lábam között fekve, fedetlen mellkasomon szívogatja a bőrt. Ujjaimat már az első cuppanásnál a hajába vezettem, így mikor kicsit intenzívebb volt az érzés meghúztam azt. Hátra vetett fejjel, elnyílt ajkakkal nyögtem halkan. Kezeivel már nem oldalamon, hanem belső combomon matatott, ami nem volt baj, hisz élveztem, de mikor végig simított egész tenyerével ágyékomon egy nyögésbe burkolózott „neh” volt a válaszom. Megértette, amit szerettem volna, így elszakadva bőrömtől hajolt vissza ajkaimhoz, hogy aztán bele mosolyogva a csókba elmorgott egy „édes”-t.  

   -Aludjunk, mára elég volt ennyi – mászott le rólam, és oldalára fordulva ujjainkat összefűzve nyomott a homlokomra egy csókot, míg magunkra húzta a takarót, és közelebb csúszott hozzám.

Alig fogtam fel, hogy Chanyeol hozzám nyúlt ott, szinte bebarangolta az egész testem a kezével, sőt a szájával is ő már szinte horkolt mellettem. Heves szívverésemet lecsillapítottam, kicsit kitakaróztam, hisz nekem állati melegem volt hála neki, majd egy pillangó csókot nyomtam ajkaira, és lehunyt szemekkel „jó éjt”-et kívántam. Viszont arra nem számítottam, hogy a szemeim előtt árnyékba burkolva saját magunkat fogom látni, ahogy Chanyeol merev tagomra fog, összegyűjti nyálát, és óvatosan engedi rám, míg én felnyögve hajába kapok és erőszakosan nyomom fejét ágyékomhoz.

   Mondanom sem kell, hatalmas merevedéssel, és a saját izzadságomba fürödve keltem hajnali négy tájékában. 

Lépésről-Lépésre [3]

’baekhyunee’

   Szerintem sietnünk… Lehet nem állok erre készen.

  Én már végeztem, remélem jól fog sikerülni a zongoravizsgád, aztán pedig siess,

   mert tegnap óta itt van a bubu és a csoki is. Még a végén megromlik.

’real__pcy’

  ~Egy hivatkozást küldött neked.~

’baekhyunee’

  Én meg a pasid vagyok és nem mentem el.

  Ne haragudj, de ha jó minősítést kapsz, megünnepeljük…

  Valahogy ._.

’real__pcy’

  Fél négyre ott vagyok!

Hiába tudtam, hogy Chanyeolnak azon a pénteken vizsgája volt én nem mentem el meglátogatni a sulijába, miközben Sehun és Jongdae ott voltak, már csak én hiányoztam arról a képről, így úgy gondoltam megérdemel Chan a darabja előtt legalább annyit, hogy tudja minden rendben velem, és már várom őt.

’baekhyunee’

 ~Egy hivatkozást küldtél neki: real__pcy. ~

   Ne haragudj rám. Anyáék vacsorázni mennek, aztán Busanba.

   Egyedül leszünk, de ez nem jelent semmi olyat!

   Remélem nem lesz baj, ha még vacsit is csinálnunk kell.

    Pár perccel később ismét írtam neki.

’baekhyunee’

   Izgulok érted Chanyeol. Szeretlek!

 Aztán csak vergődtem az ágyamban, és azon gondolkoztam Chanyeol mit csinálhat épp. Bár biztos voltam benne, hogy fejben épp a darabot játssza, vagy a zongora előtt ülve nyomkodja a billentyűket.

  Hangosan kifújtam a levegőmet, és kicsoszogtam a konyhába, hogy valami ehető után nézzek, persze a tegnapi bevásárlásom jól jött, hisz anya este főzött egy kis tésztát, így arra rá kellett melegíteni, vagy amilyen konyhatündér az én párom ki talál valamit. Kivettem a hűtőből egy üveg hideg sört, és visszasétálva a szobámba lassan iszogatva a keserű italom kezdtem el pakolni. Ahogy belekortyoltam, már nem voltam éhes. Bár már nem volt annyira meleg, mint a nyáron, kinyitottam az ablakot, és levetettem a pólómat is. Talán a tácikálásom miatt, de az is lehet, hogy a csekély alkohol miatt melegedtem ki, átmentem anyuék szobájába és az éjjeliszekrény fiókjait átnéztem. Nem készültem semmi pajzánkodásra Chanyeollal, de ha egyszer –talán egy hónap múlva- eljutunk oda, szükségünk lesz pár dologra. Például óvszerre, és síkosítóra, esetleg valami krémre, viszont csak gumit találtam, így azt lengetve az ujjaim között –némi levegőt legyezve magamra vele- mentem át a saját birodalmamba, és a legfelső fiókba dobtam a telefontöltő, fülhallgató, szemüveg és egyéb csecse-becsék közé.

    Nem észleltem az időt, viszont már a harmadik sörös dobozt dobtam ki a kukába, egy szál bokszerben feszítettem, és az egész lakásban hangosan ordított az I Got a Boy az SNSD-től. A nappaliba lépdeltem, kissé ingatagon, majd a hófehér szőnyeget arrébb rugdosva kezdtem el táncolni a koreográfiát, de csak a refrént. Őszintén nem tudom mi ütött belém akkor, csak kihasználtam, hogy senki sem foglalkozik velem, szórakoztam kicsit. Viszont mikor megéreztem a forró tenyereket a derekamra simulni, miközben forró ajkak érintették nyakam kissé összerezzentem és megálltam.

     - Nem hittem volna, hogy erre érek ide – duruzsolta ezerszer mélyebb hangon fülembe szavait, míg én remegve álltam egyhelyben, és a kispolcon lévő DVD-s dobozokat figyeltem. – Tetszett folytathatod, esetleg egy öl táncot is elfogadok – kezdett el ujjaival oldalamon szaladgálni. Bőröm eleve forró volt, de most éreztem, ahogy a vérem száguld az ereimben, és egyáltalán nem jó irányba. Apró sóhajt engedtem ki remegő ajkaim közül, és ujjaira fogtam. Megfordultam ölelésében, és kezeimet azonnal a nyakába simítottam. Eldobtam a gátlásaimat, nem érdekelt semmi csak az, hogy az engem akaró pasimmal legyek. Felpipiskedve hozzá nyomtam ajkaim az övére, és egyből átvezettem hozzá nyelvemet.

     Annyira szokatlan volt, ahogy bőre az enyémhez ért, érezni nyálának ízét nálam, miközben keze folyamatosan gerincem mentén mozgott. Remegni kezdtem karjaiban, és egy apró sóhajt engedtem el, óvatosan harapott alsó ajkamba, én pedig kicsit bepánikoltam. Nem akartam semmi butaságot csinálni Chanyeollal, még úgy sem, hogy én ittam.

    - Megittam három sört – motyogtam ajkaira lehunyt szemekkel, hangosan zihálva. Számon csak úgy kapkodtam levegőt a több mint ötpercnyi smárolás után.

    - Én meg jelesre vizsgáztam – mosolygott. Büszke voltam rá, mint mindig, ezerszer érdekesebb nálam, én itthon punnyadok, nem csinálok semmit soha, míg ő zongorázik, dobol, kosarazik, sőt még zenét is szokott csinálni, és én? Azon kívül, hogy tanulok, és néha apa bevon az üzletbe nem csinálok semmit. – Azt mondtad megünnepeljük, ráadásul anyádék nincsenek itthon, egy szál bokszerben feszítesz előttem, semmi szégyenérzet nélkül. Szerintem nem annyira gáz, ha felizgulok a pasimra nem igaz? – vezette tenyerét fenekemre, mire egy kisebb nyögés hagyta el ajkaimat. Sohasem produkáltam még ilyen hangokat, ráadásul Chanyeol váltotta ki belőlem ezeket, de én nem voltam teljesen észnél. Zavart az a kevés alkohol, amit megittam, mert bár nem voltam taj részeg, kissé forgott velem minden, és sokkal felszabadultabb lettem, pedig ne szabadot volna.  Főleg nem ilyenkor, épp próbáljuk a kapcsolatunkat fentebb emelni azon a bizonyos létrán és meg ittam, és eldobom a gátlásaimat, pont most!

     -Nem szabad semmit sem, amit épp fejjel sem csinálnék meg – markoltam nyakánál az ingjét – Szóval elmondom, mit csinálnék meg épp ésszel, te pedig, ha nagyon szeretnéd, megteheted – simítottam ujjaim nyakára, hogy arrébb húzhassam a gallérját, és égő ajkaimat bőrére nyomjam.

  – Először is… Óvatosan szeretnék veled csókolózni, nem akarok túl szenvedélyes lenni, kigombolnám az ingedet, egyesével hogy húzzam az agyad, utána lassan ülnék a csípődre, ráhajolva a bőrödre kényeztetnélek, míg te a csípőmet markolásznád, és szép hangokat hallatnál. Ezt akarom Chanyeol. Most! – simítottam le a zakóját a földre, mire ő felszusszant, és a fenekem alá fogva tartott meg. Reflexszerűen karoltam át lábammal derekát, míg ujjaimat igényesen belőtt hajába vezettem, ajkaimmal végig pusziltam állkapcsának vonalát, és mikor végre ajkaihoz értem volna elengedett.

    Szinte visszapattantam az ágyról, de időm sem volt felfogni mi történik velem, Chanyeol úgy mászott rám, mint egy felidegesített tigris, akinek a szemében a vágy tüze ég. Testem mellett lévő kezemet óvatosan vezette ingjeinek gombjaihoz, mire én megremegtem, ismét. Utáltam a tényt, hogy végre felengedtem egy kicsit az alkoholnak köszönhetően, erre visszatér a nyuszi énem.

  -Ne játssz velem, kérlek – támaszkodott meg fejem mellett, és ajkaimra hajolva óvatosan kezdte el szopogatni az alsót. Lábaim közé nyúlt egyik kezével, és kissé erőszakosan nyitotta szét lábaimat, hogy aztán közéjük simulva megmutassa izgalmának kézzel fogható jelét.

   -Chanyeol-ah… - suttogtam szinte a szájába, majd lassan kezdtem el kigombolni ingjét, hogy aztán a legvégén a nyelvemet átvezessem szájába és lesimítsam róla a fehér anyagot.

   -Csss, csak kérlek… maradj csendben, nem bántalak – nyelt egy nagyot, majd elszakadva tőlem indult el a mellkasom felé. Hevesen kapkodtam a levegőt kiszáradt ajkaimat egyre gyakrabban nyaltam meg, ujjaimmal a paplant markoltam. Ahogy párom ajkai hozzáértek mellkasomon húzódó, forró bőrömhöz fel-felsóhajtottam, e próbáltam csendben maradni, mert arra kért.

   -Oh baby… nem hiszem el – nyalta végig teljesen megkeményedett bimbómat, mire a hátam kissé ívbe feszült, és egy nagyobb nyögés hagyta el ajkaimat. Alhasamban éreztem a bizsergést, a bokszerem oly’ annyira szorított már, hogy legszívesebben lekaptam volna magamról, de nem tehettem. Vállába martam, és próbáltam magamhoz felhúzni, hogy végre újra érezzem ajkait az enyémen, de nem értett a szóból, csak továbbra is nyelvével körözött rajtam, én pedig hangosan szuszogtam felette, lehunyt szemekkel, eltátott szájjal.

   - Szeretlek, nagyon Baekhyun – hajolt fel ajkaimhoz, mire én úgy tapadtam rá, mintha minimum ő lett volna a levegő számomra. Hátára simítottam kezem, míg lábaimat a derekára kulcsoltam, és nyelvemmel folyamatosan az övét cirógattam. Apró nyál csík húzódott közöttünk, ahogy elvált egy kisebb cuppanással. Szemeimet kinyitva egy boldog Chanyeollal találtam magam szemben, aki kipirulva temette fejét a nyakamba, míg fentebb csúszott rajtam. Értékeltem, hogy nem ment tovább, bőven elég volt ennyi nekünk, ráadásul úgy éreztem nem csak egy fokot léptünk akkor. Alig múlt öt óra, de mindketten hangosan szuszogva aludtunk az ágyamon, miközben a házban zene szólt.