A stúdió szoba

  Baekhyun

Hangos csattanással dőlt el mellettem a gitár, amit azonnal fel is állítottam.

 - Chanyeol! - suttogtam a keresett emberem nevét, de nem válaszolt. Ismét megpróbálkoztam vele, de semmi.

 - Yoda, alszol? Hol vagy? - tapogatóztam a sötét studióban. Ujjaimmal valami hideghez értem, mire felsikkantva léptem egyet hátra. Erőt vettem magamon, majd újra a hideg valamihez nyúltam. Teljesen kitapogatva rájöttem, hogy a villanykapcsolót taperolom. Kissebb erőt kifejtve rá nyomtam meg, mire a gyenge, sárgás fény betöltötte a szobát. 

 Enyhe mosollyal figyeltem a billentyűkön fekvő, szürke hajú fiút. Levettem a cipőm, felkaptam egy papucsot, és oda lépkedtem hozzá. 

 Nem tudtam magamon uralkodni, így ujjaimat belevezettem hajába, majd kissé megmarkolva engedtem el. 

 - Chanyeollie - nyájas hangomon még saját magam is meglepődtem. Lassan emelte fel fejét, és kezdte el nyitogatni gyönyörü barna szemeit. Szívem hevesebb tempóra kapcsolt, mikor kidugta nyelvét, és végig nyalta ajkait. Én is akartam azt! Hogy azok a mézédes ajkak az enyémet birtokolják, vagy csak hozzám érjenek. Végig csókolják mellkasom, majd nyelvével kényeztesse alhasam. De mindez csak ábránd volt, ami úgy tűnt el, mint a köd egy felderülő reggelen.

 - Bealudtam? - emelte férfias kezeit szeméhez, majd nyomkodni és dörzsölni kezdte őket. Bátyadt mosollyal figyelt, majd kipirult arcomhoz nyúlt.

 - Hyung minden oké? - állt fel ezzel fölém tornyosult.

 - Én... izé... - hebegtem - fellöktem az egyik gitárodat, de nem lett baja! - emeltem magam elé a kezem védekezés képp. Bár sosem bántott senkit, és természtéből fakadóan nem is olyan tipus volt én féltem tőle, mert a hangszerei olyanok voltak neki, mint a szerettei. 

 Sokszor képzeltem el, hogy Chanyeol úgy bánik velem is, mint a kedvenc gitárjával. Óvatosan nyúlna bőrömhöz, lassan simítva végig rajtam, majd teljes bele éléssel élvezne.

 - Édes vagy - suttogta már-már vészesen közel ajkaimhoz. Bepánikoltam. Nem tudtam mit akar, hevesen dübörgő szívemnek nem tudtam megálljt parancsolni. Éreztem, hogy kipirulok, melegem lett, és teljesen kiszáradt a szám. Azt akartam, hogy Chanyeol nedvesítse be ajkaimat.

 - Chan... Chanyeol - tettem apró tenyerem mellkasára, hogy ellökjem magamtól, de agyam mást mondott. Ujjaimmal pólójába markoltam, és lassan pipiskedve nyomtam párnáimat az övére. ÉN kezdeményeztem. Én! Byun Baekhyun! 

 Elhúzta a fejét, ki sem élvezhettem a pillanatot, egyből elhúzódott. Szomorúan nyitottam fel pilláim, és ujjaimmal fekete, vastag felsőjét piszkáltam.

 - Ne hara... 

 Nem tudtam végig mondani a mondatom, mert vállamnál fogva döntött a falnak. Megszeppenve szegtem le a földre tekintetem, nem akartam rá nézni. Nem akartam látni az utálkozó, és megvető pillantásait. Belülről sikítottam, és már a hajamat téptem volna legszívesebben, de Chanyeol nem engedte. Hangosan zihálva fogta le csuklómat, amit a falnak szorított, majd homlokomra adott egy nyálas puszit.

  - Ne kérj bocsánatot! Én akartam, de megelőztél - döntötte homlokát az enyémnek, ezzel elérte, hogy barna szemébe nézzek, és teljesen elgyengüljek. 

  - Fáj - nyögtem kezeimet megmozdítva. Elmosolyodva húzta őket derekára, majd két oldalt arcomra tapasztotta óriás, forró tenyerét, és ajkaival bírtokba vette az enyémet. Gyomrom bucskázott egyet, majd pillangókat kergetett. 

  Nem tudtam mit teszek. Nem fogtam fel, a köd teljesen ellepte agyamat ezzel elfeledtetve velem miért is jöttem. Apró nyögés szakadt fel torkomból, mikor hosszú lábaival az enyém közé férkőzött, és tüzelt fel csípőjének érintése.

 Ajkainak mozgása megrészegített, egy hosszú pillantra elfelejtettem hol vagyok. Fogainak érintése miatt kirázott a hideg, majd mikor megéreztem forró nyelvét alsó ajkamon leejtettem állam, hogy találkozzunk félúton.

 Ujjaival lassan simogatott pólón keresztül, a hideg folyamatosan rázott, villám csapásként ért az egész. Elengedve pólóját fogtam meg arcát, és elhúzódva tőle sóhajtottam fel. Eleve vastag ajkai szinte kiáltottak többér, de nem tettük. Nem csókoltam meg, és ő se.

  - Bánod igaz? - mosolygott keserűen. Nem válaszoltam. Legszivesebben letepertem volna, és mondtam volna neki, hogy tegye meg, de ehhez én túl beszari voltam. Persze senki sem gondolta volna, hogy Byun Baekhyun a nagyszájú, nem mer kezdeményezni, és  engedni magának. Sosem voltam még ilyen helyzetben, itt nem viccelődni, énekelni vagy zenélni kell, hanem magadat adni.

  - Hyung - fordította maga felé pirospozsgás arcom, de belebújtam nyakába. Kezemet nyaka köré csavartam, és lábaimat óvatosan csúsztattam derekára. 

 Fenekemre fogott, és a falhoz nyomva emelt fel. Istenhez imátkoztam, hogy megértsen.

  - Miért nem mondasz semmit? - értetlenkedett.

   - És te minek beszélsz ennyit? - húzódtam el kívánatos nyakától, majd ajkaira tapadva vezettem át hozzá enyből nyelvem, és szorítottam magamhoz erősebben.

  Óvatosan feltolva csípőjét adta tudtomra mit is szeretne valójában. Ám a köd eltünt agyamról, és riadót fújt. 

 Nem ezért jöttél Baekhyun! - szólalt meg a hang, de nem igazán érdekelt. Chanyeol ajkai miatt mindent elfelejtettem, a számat befogni midenképp.

 Hangosan nyögtem fel csípője egyenletes mozgása miatt. Aranyosan kuncogott párnáimra, majd ujjaival lassan nyúlt kettőnk közé és nadrágom korcát piszkálta, hosszú vaskos ujjaival.

   - Mmm Chan... - ördögi vigyorral lökte fel csípőjét, mire szám elé kaptam kezem. Kiakartam öklendezni a szívem a helyéről, és eldobni a francba, mert már képtelen volt felfogni a helyzetet. - Mi.. mit csinálsz? - néztem rá piros színben pompázó arccal.

  - Kiengendjük a megfáradt gőzt. Tudom, hogy akarod! - hangja miatt megremegtem. Az a tömény erotika, ami a hangjában volt egyszerűen levett a lábamról. Hátra hajtottam a fejem, hogy élvezzem érintését, de arra nem számítottam, hogy nyakamra tapadva kezdi el ostromolni így is érzékeny bőrömet. Teljesen elvesztve fejem haraptam be alsó ajkam, és mélyesztettem körmömet börébe. Felszisszent, majd tejfehér fogaival ráharapott bőrömre. Kéjes nyögés hagyta el a számat, és bátorításnak fellöktem a csípöm, mire kicsaltam belőle egy férfias hörgést(?)

   - Nem is... nem engedjük ki! Kínzol, pettingelsz, pedig... térj a tárgyra! - sütöttem le szemeimet, majd egyik lábamat a padlóhoz érintve kezdtem el kigombolni nadrágját. Láttam arcán a meglepődöttséget, ahogy lábai közé térdeltem. Igazán nem akartam ilyen helyzetbe kerülni vele. 

  A francokat! 

 Minden  vágyam az volt, hogy megfektessen, már a legelejétől fogva. Szerettem? Talán, de inkább vonzott. 

  Ujjaimmal lassan simítottam végig előbukkanó bokszerén, majd egy elnyomott mosollyal csókoltam meg hosszát textílián keresztül. Ujjait hajamba vezette, és hátra vetett fejjel élvezte mozdulataimat. 

  Nem húztam le róla a nadrágot, csak úgy hogy éppen kilátszódjon a lényeg.  Továbbra is hevesen verő szívvel, pillangókkal teli gyomorral és sípoló füllel kezdtem el óvatosan játszani alsóval fedett, kőkemény és óriás tagján. 

  Kezeimmel csípőjét fogtam, és cirógattam bőrét. Hangos nyögések sorozata hagyta el ajkait, felpillantva Rá teljesen felizgultam. A nyakán kidülledő erek és az apró izom szalagok miatt úgy éreztem hosszabb lesz ez az egész, mint hittem.

   Nem szenvedtetve tovább, toltam lentebb alsóját is és piszkáltam meg nyelvem hegyével az alhasához feszülő büszkeségét. Hangosan és remegő hanggal nyögte nevemet, ami jól esett. Ujjaival hajamat tépte, mire mosolyogva fogtam ajkaim közé  férfiasságát. Ujjaimmal rásegítve kezdtem el dolgozni rajta, de elrántott magától.

 Felhúzott magához, és egy csókba részesített. Mosolyogva guggolt elém, és rángatta le rólam a nadrágot, alsóval együtt.

 Lábamat kissé széttárta, majd az egyiket a nyakába húzta. Ujjaimmal a falat kapartam,mikor megéreztem forró szájat magam körül. Felnyüszítve toltam előre a csípőm, egy ujjal már bennem volt.

  - Chan... Cha...Akarom. Gyere. Tedd be!- hebegtem össze-vissza minden butaságot, de nem hagyta abba, folytatta ajkainak és nyelvének játékát, miközben már három ujjal tágított.

 Hajába markolva szakítottam el lüktető tagomtól, majd leemelve róla lábam húztam fel magamhoz. Reszkető kezekkel öleltem ismét magamhoz, s bámultam ködös és vággyal teli szemeit.

  - Régóta akarom már ezt! - nyalta meg nyakam, majd combjaim alá nyúlt. Érintése perzselt, hangja teljesen megbolondított, bőrének lenyomata nyakamon égett.

 Lábaimat erősen szorítottam csípőjén, míg ő jobban a falhoz nyomva helyezkedett el előkészített alfelemhez. 

 Izomgyűrűimre koncentráltam, hogy ellazulva várjam Chanyeol hatalmas hosszát, de nem sietett. Nem férkőzött közelebb hozzám, csak ajkamra lihegve pihegett. Összeszedte magát, majd egy nagyot nyelve szorított combomra.

 Mikor megéreztem, hátra vetett fejjel nyögtem, majd vissza hajolva 'Yeolhoz nyakát vettem célba. Nyelvemmel nyalogattam forró és érdes bőrét, ami kissé keserű volt a rajta maradt parfüm miatt, mégis élveztem. Nem mozdult meg, csak kiélvezte a szűk forróságot, amit megadtam neki. Hosszú ujjaimmal hajába túrtam és erősen belemarkolva húztam magam fentebb rajta.

  Hangos sóhajok, erőteljes nyögések és börünk szeretet teljes csattogása töltötte be az apró studió szobát. Remegő lábakkal próbáltam tartani magam, míg Chanyeol fenekemet markolva húzott magához, és lökött egyre mélyebbeket. Alhasamban éreztem azt a kéjt és vágyat, amit ez az ember kiváltott belőlem. Hangosan szitkozódni kezdett, mire megijedve szájára tapasztottam a kezem, és füléhez hajolva hajtogattam neki mennyire jól csinálja.

Akár az utolsó kurva is megirigyelhetett volna azon az éjszakán. Hangosan zihálva haraptam nyakába, és mozgattam a csípőmet, hogy Chanyeol pihenhessen egy keveset.

  Éreztem izzadt valóját hozzám préselődni, szíve oly' hevesen vert, akár az enyém és férfias nyögései terembe végződtek.

 - Baek... Hyung.. - szólongatott, de másra figyeltem, nem álltam le a csípőm mozgásával, azt akartam, hogy elélvezzen, hogy érezzem magamban minden egyes cseppjét.

 - Chanyeoool! - nyögtem hangosan, majd nyakába mélyesztettem körmeim, és felhúzva magam, tapadtam kipirosodott ajkaira.

 Fenekemet fogva kezdett el erőteljesen lökni, majd elszakadt párnáimtól, és nyakamba harapott, fogaival összecsípte bőrömet, és szívni kezdte azt.

 Csak hangosan nyögve bizsergett mindenem. Ketyegőm ütemére már nem is figyeltem, alhasamhoz feszülő férfiasságom, pedig eldurranni készült.

   Chanyeol csak a folyamatosan gyorsuló mozgására figyelt, elszakadt bőrömtől, és megremegve engedett egy kicsit szorításomon, így én lentebb csúsztam. Mélyen bennem élvezett el, nekem pedig prosztatámat nyomta tagja. Remegtem kezei között, szemeimet becsuktam, és ajkaira tapadva élveztem felsőnkre.

 - Istenem. Chanyeol, én... mindennél jobban akartam már... ezt! - még fel- fel nyögtem levezető mozgása, és ujjai szorítása miatt.

  - Szeretlek Baek! - mondta úgy, hogy nyakamba hajtotta a fejét, és apró puszit hitett -gondolom már lila- nyakamra.

 Én csak elhúzódtam érintése elől, és megemelve magam húztam ki magamból, még kissé merev tagját.

 Lábaimra állva hírtelen éreztem a fájdalmat fenekembe nyilálni, így majdnem összeestem, de utánam kapott.

  - Segítek! - suttogta megbántottan, majd a kanapéra fektetett, és mellem üllt, miután felhúzta fekete nadrágját. Én csak lihegve és fájdalmasan nyögve próbáltam helyre tenni magam. 

   -  Baek -  fogta meg kezem ezzel elérte, hogy figyeljek - én tényleg szeretlek Tudom... azt mondtam csak kiengedjük a fáradt gőzt, de... - elhalkult.

 Megszorítottam kezét, és gyéren elmosolyogva suttogtam neki.

   - Gyere! - invitáltam magamhoz. Ő engedelmesen közelebb húzódott, én pedig tarkójára fogtam. Füléhez hajoltam.

   - Suho küldött, hogy feküdj le aludni, és ne legyél fent ma is fél négyig. De azt hiszem - pillantottam a falon lévő órára - megszegtük a kérését. 

*~*

 Mosolyogva lépkedtem a már megszokott padlón papuccsal a lábamon. Már nem is kopogtam, csak benyitottam a studióba.

  - Na halihó! - nyávogtam, de nem is figyelt rám, mintha ott sem lettem volna - Chanyeollie - nyájas hanggal próbáltam felkellteni az érdeklődését, de még mindig nem figyelt.

   - Itt vagyok bazd meg! - csaptam az asztalra, mire hihetetlen sebességgel tolta ki maga alól a széket, -ami azonnal fel is borult- és azonnal torkomra szorítva a kezét pillantott rám dühösen. Abban a percben úgy éreztem meghalok. Próbáltam nyelni, de forró tenyere megakadályozta. Kérlelően néztem rá, mire elengedett, én felszusszantam ő pedig tarkómra csúsztatva a kezét tapadt ajkaimra.

    - Sajnálom. Még mindig szeretlek - mosolygott rám édesen, mire én furán néztem rá. Úgy ki akartam mondani neki, hogy én is, de csak megráztam a fejem és mosolyogva pillantottam rá, elpirulva ajkai miatt.

     - Indísd el, segítek neked. Vokálozok! 

   Persze ez nem jött össze, ismét a falnál kötöttünk ki, egy más szájába lihegve, kéjes nyögéseket hagyva magunk után. 

Utálva szeretni.

 Jongdae

         - Nem Yixing, tudod miből van elegem? Abból, hogy nem törődsz velem. Abból, hogy amióta csak ismerlek több időt fordítottál a barátaidra, mint rám. Minden péntek és szombat estéd abból áll, hogy elmész szívni Chanyeollal. Az nem érdekel, hogy velem mi a helyzet, szeretlek-e még egyáltalán, hogy megvagyok-e elégedve azzal, amit kapok tőled. Az a baj, hogy nem veszed észre, mi történik körülötted. Elvesztesz magad mellől, engem, pedig én szeretlek, de te csak a hülye, cula ismerősöddel töltöd a szabad idődet. Én meg itthon verem a seggemet a földhöz, és várom, hogy haza gyere, miközben halálra izgulom magam, miattad!

         Utáltam vele veszekedni, egy légtérbe lenni, de legfőképp az utáltam, hogy minden hülyesége ellenére szerettem. Jobban, mint bárki mást. A tudat, hogy még csak meg sem próbál tenni a helyzet ellen, szimplán elszomorított. Mindig próbálta egy sajnálommal lerendezni, de nem láttam rajta azt a igazi megbánást. Ennek egy oka volt, sosem bánta igazán. Nem érdekelte mi van velem, nem kérdezett soha semmit, egyetlen egy érdeklődő pillantást sem mutatott, csak élte az életét, dolgozott, pihent, de a szerelmi életével nem foglalkozott. 

       - Chen - suttogta a barátaim által kitalált nevet. Még arra sem méltatott, hogy az igazi nevemen szólítson. Olyannyira rosszul esett, hogy egy könnycsepp száguldott végig hófehér felhevült bőrömön. Csukott szemeimnek köszönhetően nem láttam mit csinál, de a padló hangosan szólalt meg, és csak annyit suttogott nekem, hogy meneküljek. Megfogadva a tanácsát, hátat fordítottam neki, és letöröltem a könnyemet. Kinyitottam szemeimet, és az ajtó felé indultam. De nem jutottam messzire, mert egy erős rántást éreztem meg az alkaromon. Elmosódott tekintettel, néztem Yixingre. 

     - Nyögd ki! Vágd a fejemhez, hogy csak kihasználsz! - suttogtam én is, majd kirántottam kezem a szorításából. Fájt, minden fájt, amit tett velem. Ahogy hozzám ért, vagy csak ahogy rám nézett. Tekintetünk találkozott, és nem hagyták el egymást. Azok a szépen ívelt szemei, amiket imádtam nézni egy végig csókolózott éjszaka után, most nem ragyogtak. Megköszörülte a torkát, majd szólásra nyitotta a száját, de nem tette meg. Nem mondott semmit. Hevesen dobogó szívvel pillantottam fére, majd hátráltam egyet. 

     - Ne várjak magyarázatot ugye? Ne várjak arra, hogy beszélni kezdj, vagy arra, hogy marasztalj. Ne aggódj, holnap már boldogan és hisztis barát nélkül élheted a napjaidat - bólintottam egy aprót, és megfogva a kilincset összetört belsővel mentem ki a szobából, le a nappaliba. Ott leültem a kanapéra, és zokogni kezdtem. Ahova pillantottam mindig Ő jutott eszembe, és a tudat, hogy itt van, ebben a házban végleg megsemmisített. 

     - Képes lennél itt hagyni? - hallottam meg magam mellől hangját, majd kezeit a hátamra simította. Úgy éreztem, mintha villám csapott volna belém. Azonnal elhúzódtam, és megtöröltem könnyes szemeimet. 

         - Nem - motyogtam így nem halhatta. 
        - Hmm? - guggolt elé, és egyik kezét combomra simítottam, míg a másikkal állam alá nyúlt, és maga felé fordított. 
         - Mondom nem - suttogtam, majd lesütöttem szemeimet. 
        - Akkor ne hagyj itt... 

      Régen éreztem azokat a vastag ajkakat az enyémen, de akkor ott olyan volt, mintha vissza kaptam volna a régi Yixinget. Azt aki minden nap, munka után egy apró csókkal köszöntött, vacsorát készített, és jobbik esetben kimosott. Potyogó könnyekkel karoltam át nyakát, és nyögtem ki egy sajnálomot.
         
      Másnap reggel, míg ő aludt, összeszedtem cuccaimat, felültem a Busanba tartó buszra, és soha többet nem találkoztam azzal az emberrel, akit életem végéig szerettem.

Modell fiú

 Jongdae 

          Mosolyogva szaladtam egyik helyiségből a másikba. Kezemben a papírok sokasága egyre csak nőtt, majd mikor már úgy éreztem nem bírok el többet bementem az irodámba. Ott felkaptam a fekete, vastag keretes szemüvegemet, és tanulmányozni kezdtem a már előhívott képeket. Ez az ember egyszerűen tökéletes. Azok a mosolyok amiket mutat, a kreol bőre, azok az ajkak, a teste. 

       Mindenen tökéletesnek bizonyult, így azt hiszem meg sem nézem a többit - gondolkoztam, majd elindultam kifelé, és Jongin felé vettem az irányt. Megpillantva Őt, földbe gyökerezett lábakkal álltam meg és csak figyeltem. Azt, ahogy az újságot tartja a kezében, miközben elmosolyodik és a hajába túr. A kamera közben kattog, és mindenki lélegzet visszafojtva figyelte a tehetséget. 

            

          - Mára ennyi lenne Jongin. Gratulálok, most is jó voltál, mint mindig - növelte az önbizalmát Chanyeol, a fotós. Elmosolyodtam, mikor mellém ért. Szívem hevesen kezdett el dobogni, és nyelnem kellett egy nagyot, ahhoz hogy meg tudjak szólalni. 

          - Öhm... izé. Jongin, szeretettel várlak az irodámban. Lenne egy pár dolog, amit meg kell beszélnünk! - kínos mosoly bújt el ajkaim szegletében, majd lenyelve a félelmemet, elindultam a birodalmam felé, kezemben azzal az egyetlen képpel, amit a legjobbnak találtam. 

                     

          Elkényelmesedtem a bőr fotelben, miközben a szívem heves pumpálását próbáltam rendbe szedni. De hiába, ahogy belépett, abban a feszes bőr nadrágban, és a  mellkasán majd' szétszakadó felsőben pulzusom ismét az eget verte. 

       - Igen főnök? - Mint mindig most is meglepett lágy hangja, és kezének érintése. Mindig ezt csinálta, először a főnökének hív, majd végig simít alkaromon. Ám most meglepően jó kedvében lehetett, mert a hátam mögé lépkedett és fülembe suttogott. 

     - Talán valami rosszat tettem? - ujjai nem álltak meg, folytonosan szaladgáltak karomon, majd mellkasomra áttérve lefelé haladt. Hangos sóhaj szökött ki beharapott ajkaim közül, mikor ujjaival ingem alányúlt, és alhasamat kezdte el simogatni. Elengedtem a kezemben szorongatott képet, majd rácsaptam munkálkodó végtagjaira. 

                            

        - Nos ... - fújtam ki a levegőmet - miután kiélted magad, szeretnék veled beszélni erről a képről! - emeltem fel a szorongatott papírt. - Egy tökéletes vigyor, tökéletes reklám - bólogattam elismerően, majd az előttem ülőhöz hajoltam. 

       - Akkor mi itt a probléma? - emelte fel a kezét, majd a zsebébe nyúlva előhalászta a cigarettás dobozát. Kissé szigorúan pillantottam rá, mire csak kinyújtotta a nyelvét, és egy gyors mozdulattal gyújtotta meg a méregrúd végét, amely egyből piroslani kezdett. 

      - El rontod a tüdődet - ráztam a fejem, majd letettem mindent a kezemből, és felállva a helyemről az asztal másik végéhez sétáltam. Pír szökött az arcomra, mikor megéreztem Jongin cigarettától aromás ajkait enyémen. Szemeimet csukva tartva vártam egy jelre, ami bebizonyítja, hogy nem álmodom. Lassan mozgatta ajkait enyémen, majd kezeivel derekamra fogott, és enyhén megdöntve hátam az asztalnak csapódott. 

                               

       Szívem heves dobogása ismét felélénkült, bőröm felforrósodott, és ajkaim felduzzadtak, mikor Jongin hófehér fogsorával harapdálni kezdett. A cigaretta füstje megtöltötte az egész szobát, így a káros levegőért kapkodtam. Jongin füstös ajkai, egyre merészebb helyeken jártak, mire óvatosan felnyögtem alatta. 

          - Mit művel a modell fiú? Megrontja a főnökét? - fogtam rá tarkójára, majd egy mély csókba hívtam miközben már csupasz lábaimat fontam meztelen valójára. 

Mint egy nő...

Baekhyun   

           Csendben figyeltem őt bal karjan végig fekve. Haja lazán hullott homlokára, bőre hófehéren csillogott a sötét szobába beszűrődő napfénynek köszönhetően. Ajkai lassan húzódtak mosolyra, mikor észre vette, hogy figyelem.

               Mosolya ártatlan volt és gyermeki, fogai tejfehéren villantak ki rózsaszín párnái alól. Lassan formálta a szavakat, majd alsó ajkába harapott.

        Szemem nyakára tévedt, ahol apró, mélyvörös foltok látszottak. Kicserepesedett párnáit benedvesítette, majd mély hangján megszólalt. Picit elpirulva figyeltem továbbra is a másikat, végül szóra nyitottam a számat.

           - Chan, te boldog vagy?

           -  Talán te nem? - ráncolta a szemöldökét, miközben lepillantott rám. Azonnal rávágtam volna, hogy kérdésre kérdéssel nem válaszolunk, de inkább nem foglalkoztam ezzel.

       - Én az vagyok, de téged kérdeztelek! - Kíváncsiskodtam. Viszont nem válaszolt, kezem felsiklott kidolgozott hasára, majd a kockákat kezdtem el körberajzolni. Sokszor gyönyörködtem benne, hisz imádtam mindenét.

          Az ébenfekete hajat, a nevetni képes, fekete szemeit melyek talán egy gyöngyre hasonlítottak igazán. A mindig mosolyra álló száját. Azokat a nagy füleit; imádtam, hogy a pozitivitása sosem hagyott engem elszontyolodni. Mellette sosem éreztem magam boldogtalannak. Imádtam, hogy képes volt elviselni, mert tény, hogy nem vagyok könnyű eset, de Ő itt van mellettem.

        

          Kezem játékát egy kicsit meghökkentő mondat miatt abba hagytam.

        - Hát lehetne kicsit kalandosabb az életünk, de szeretlek szóval nekem jó. - Mondata elgondolkodtatott.

        - Tehát unalmas vagyok... - hümmögtem, mire felnevetett. Nem értettem mit talál oly' viccesnek, így elhúzódtam tőle, magamra húztam a takarót, és hátat fordítva neki kezdtem el duzzogni..

       -  Mit csinálsz? - hangjából megtudtam ítélni, hogy a nagy fülig érő mosoly most is ott csücsül a helyes fején. A takaró alatt kezdett el tapogatózni, szívem gyorsabban kezdett el verni, arcom égett, mikor combomra markolt.

        - Baek! - simult hozzám. Éreztem, ahogy ágyéka fenekemhez ér, kezeim megremegtek magam mellett, nyelnem kellett, hogy ne nyögjek fel a kellemes, már megszokott érzésre. Legyőzve az élvezetet próbáltam magamból valamit kicsikarni.

         - Hagyjál jó? - hangom talán valami hisztis tinilányéra hasonlított a legjobban, de nem igazan esett jól az, amit mondott. Ha jól értettem konkrétan unalmas vagyok. Tehát volt okom hisztizni, és hiába próbált megnyugtatni, vagy hozzám érni, eltoltam magamtól.

         - Olyan vagy, mint egy nő - hallottam férfiasan mély hangját. Viszont én ettől az egy mondatától teljesen kiakadtam. Lesöpörtem kezeit a combomról, kitakartam magam, és fel kapva a nadrágom, pólómmal együtt lementem a konyhába.

          Elővettem az  energiaitalom, beleöntöttem egy pohárba, majd jégkockát tettem bele. Vártam egy keveset, hogy az ital hidegebb legyen, késöbb nagyokat kortyoltam belőle. Éreztem, ahogy a szénsav szinte marja a torkomat, és hogy az agyamba bele nyilall a fájdalom. Hideg ujjaimmal halántékomhoz kaptam, inkább visszatettem a poharat a hűtőbe, és felkaptam a cipőmet.

          Utáltam mikor valaki egy nőhöz hasonlított. Tudtam magamról, hogy úgy viselkedek néha, mint egy hisztis kurva, de nem kell minden második héten az arcomba nyomni az információt... És a vicc az egészben, hogy mindig az után kapatm meg miután odaadtam neki magam. Már komolyan azon gondolkozom, hogy nem is fekszem le vele, mert olyankor kielégülten mindig valami hülyeség jön ki a száján, és nem is érdekli, hogy én mit érzek. Jó tudom... én sem vagyok normális a hülye kérdéseimmel.

          Igaza van Yeolnak. Miért lenne velem lassan három éve, ha nem szeretne? Ha nem lenne boldog? Ha nem fogadná el a világot olyannak, amilyen?  -  Sok kérdés mégse kapok egyikre se választ.

          - Megint besértődtél? - éreztem meg leheletét a nyakamon, majd hűvös ajkak nyomai szaporodtak a vékony bőrrétegen. Beleborzongtam érintéseibe, majd egész tenyeremet az arcába nyomtam, és úgy toltam el magamtól.  

          - Mit nem értettél azon, hogy hagyjál? - álltam fel a bárszékről, majd az ajtóhoz indultam. 
          - És most hova akarsz menni? Megint szaladsz a drága Jongdae-hez? Remélem miközben itt tetteted nekem a boldogságodat, közben neki is szét tetted a lábadat! - kiabált utána, de én már az ajtón kívül álltam. 
         Tudtam, hogy ott van a hátam mögött, és nem választ el minket csupán egy masszív tölgyfa ajtó. Bosszankodott, és magát kezdte el okolni a kialakult vita miatt. Pedig én tehettem róla, miattam volt, mert mindig hülyeségeket kérdezek. Megfordultam, és lenyomtam a kilincset. Benyitottam, és neki ütköztem meztelen felső testének. Szemeim kikerekedtek, levegőm benn rekedt tüdőmben, és mikor megéreztem ujjait a derekamon sírni támadt kedvem. 

            - Ne haragudj - mondtuk egyszerre. Szívem hirtelen nagyot dobbant, majd gyorsan kezdett el verni. Kezeimet felcsúsztattam hátán, majd felpillantva rá, egyből egy csókot nyomott ajkaimra. Szipogva vezettem át nyelvem hozzá. Kivált a csókból, majd becsapta az ajtót, és erőszakosan nyomott neki a fának vállamnál. 
             - Szeretlek - suttogtuk ismét együtt, egymás szemébe meredve. 

Rossz megérzés

      Felnyögve terültem el a próbaterem hideg padlóján közel Kyungsoohoz. Szívem ki akart esni a helyéről, olyan hevesen vert, légzésem szapora volt, szám és torkom pedig kiszáradt. Kezemet a homlokomra tapasztottam, hogy eltakarjam a vakító fényt. Lehunytam a szememet, és pihentettem a szervezetemet, ami vízért kiáltott. 

      Hála Sehunnak nem tudtam sokáig ott feküdni, mert mellém gurított egy palack vizet. Elmosolyodva bólintottam neki, és lehúztam az egész üveg tartalmát. Közelebb csúsztam a kicsi Dyohoz, fejemet a lábára tettem, és ujjaimmal lassan kezdtem el simogatni kézfejét. Szívem heves pumpálása már kissé lenyugodott, de számon még mindig kapkodtam a levegőt. 

      - Ugye mára ennyi volt ? - hallottam meg Jongdae kifáradt hangját. Hát igen általában vagy ő kérdezi meg hamarabb, vagy én. Mi ketten utálunk táncolni, mert mindketten tudjuk, hogy botlábunk van. Jaewon felnevetett, majd csak annyit mondott, hogy mehetünk. 

     Magam körül alig észleltem valamit, csak lassan vettem le a nadrágomat, és az utcaiért nyúltam. Holnap semmi dolgom, csak otthon meresztem a fenekem, és pihenek, míg a többiek a saját programjukat teljesítik. Bár nekem is lassan mennem kell filmbemutatóra, az csak jövőhéten lesz, addig pedig rengeteg időm van. Csak az új számunk koreóját kell megtanulnom. 

      - Chanyeollie~ - hallottam meg Baekhyun magas hangját, majd leült az egyik székre. Felkaptam a nadrágom és a cipőmet, majd felé fordultam. 

      - Egy pillanat és mehetünk is - álltam be az egész alakos tükör elé, ahol a hajamat kezdtem el igazítani, illetve felvettem a divat szemüvegemet. Baekhyun volt az, aki általában megvárt, mert szinte mindig én voltam az, aki képtelen volt gyorsan öltözni. Láttam, ahogy figyel a barna szemeivel, majd mikor késznek nyilvánítottam magam elmosolyodott. 

       Szótlanul sétáltunk a dorm felé. Nem beszéltünk, ma nem, pedig mindig van valami téma. Hülyéskedünk, vagy én hisztizek, hogy a fáj a lábam esetleg a csípőm, Baek általában csak nevet rajtam, vagy énekel. De ma amolyan kínos csönd volt köztünk. Vissza érve a dormhoz megtorpantam, a folyosó falához támasztottam a fejem, és vártam, hogy ajtót nyisson, de még mielőtt elfordította volna a zárban a kulcsot rám nézett. 

      - Chanyeol - ejtette ki vékony, rózsaszín ajkai közül a nevemet. Másmilyen volt, mint szokott lenni. mindig viccesen, boldogan, vagy ha épp olyan kedve van gúnyolódva mondja, akkor mintha kicsit megbántott lett volna. Szemeibe bámultam, és úgy vártam a mondani valóját. Bár nem tudtam mit is szeretne közölni velem rossz előérzetem volt. 

      - Neked most van valami bajod velem? - kapta el fejét, és a folyosó szőnyegét pásztázta tovább. Láttam, ahogy arcára enyhe pír szökik, és ádámcsutkája megmozdul. Nyeltem egy nagyot, és barna üstökére pillantottam. 

     - Te nem gúnyolódtál - fújtam ki a benn rekedt levegőmet. Közelebb léptem, és ujjaira ráfogva nyitottam ki az ajtót. Felvettem a cuccomat a földről, és bementem hátam mögött hagyva a piros arcú, Baekhyunt. 

    Fáradt voltam, és álmos, de nem tudtam aludni. Utálom mikor ez történik. Törökülésbe szenvedtem magam, lábamra tettem a laptopomat, majd felmentem Youtube-ra, és mindenre rákattintottam, ami elém került. Leginkább persze magunkra kerestem rá, de mikor már felnőtt tartalmú videókat láttam az ajánlóba rosszul kezdtem el érezni magam. Nem szabadna ilyeneket néznem, felélénkül a fantáziám, és a soha nem fogok tudni elaludni. Aztán megláttam valami olyat, amit már sejtettem, de nem gondoltam, hogy ténylegesen vannak ilyenek. Egy fan videó, amelyben én szerepeltem Baekhyunnal karöltve, és bár sosem gondoltam, hogy valaha is megfogok nézni egy olyan videót, most mégis rákattintottam. 

    Nem kellett volna! Annyi minden volt ott, akkor, abban a videóban, hogy inkább letettem a laptopot, és csak visszafekve az ágyba lestem a plafont. Szívem összeszorult, a vérem szinte forrt és mindenem remegett, mikor elém került egy kép. Az a jól meg szerkesztett kép, ahogy én és Baek csókolózunk. Kezem a mellkasomon volt, szinte már kapkodtam a levegőt, majd oldalamra fordulva kaptam ki a párnám alól a telefonomat. 

        @real__pcy  :   Alszol? 

       Küldtem el az egyszerű üzenetet Baekhyunnak. Hallottam, ahogy a nappaliban megszólalt a telefonja, mert igen, még mindig kint alszik, Junmyeon rendetlensége miatt. 

        @baekhyunee_exo  :  Nem tudok... Miért?

     

       Kaptam a választ, mire kezem megremegett ismét. El akartam neki küldeni a videót, vagy csak a képet, és elbeszélgetni vele erről. Hogy nem szabad közel kerülnünk egymáshoz, tartanom kell a távolságot. Nem viszem többet robogóval sehova, ha műsorban vagyok nem őt hívom meg, és nem teszek semmi olyat, ami férre érthető lehet és, hogy mindez vonatkozik rá is. De nem tudtam leírni, mert... én tényleg szerettem néha megsimítani a kezét, vagy a hátát. Boldogan segítettem neki, nem csak azért, mert muszáj volt. Mosolyogva hívtam meg műsorokba, és a rengeteg időmet azért rá szántam, mert szerettem vele lenni.

     @real__pcy    : Nem akarsz egy kicsit beszélgetni?

     @baekhyunee_exo  :  Yeol, fél három van, és te beszélgetni akarsz? Mégis miről? Arról, hogy miért álltam kint az ajtó előtt? :/

    Dühösnek tűnt az üzenete, így kitakartam magam, és óvatosan a nappaliba lépdeltem. Nem tudom mi ütött belém, de tényleg megszerettem volna beszélni ezt vele.

     - Nem fogok neked semmit sem mondani! - hallottam suttogó hangját, a leválasztott részről. Közelebb csoszogtam a függönyhöz, és elhúzva azt megláttam, egy kissé rendetlen ágyat, egy kitakarózott, kócos hajú Baekhyunnal, aki egy szál alsóban és pólóban feküdt a matracon.

      - De szeretnéd elmondani? - kérdeztem, és mellé ülve simítottam reflex szerűen kezemet mellkasára. Úgy éreztem, mintha megremegett volna ujjaim alatt, egy pillanatra még a szívverését is éreztem, majd eltolt magától. De talán csak bebeszéltem már magamnak ezt a rengeteg hülyeséget.

       - Ne érj hozzám kérlek!  - suttogta, majd megfogta a takaróját, és átkarolta azt.

      - Én mondani akarok neked valami nagyon fontosat Baekhyun - suttogtam, majd elfeküdtem mellette remegő végtagokkal, és lehunyt szemeit vizslattam. Ajkai elnyíltak egymástól, és hallottam egy apró hangot, amit kierőszakolt magából, de egy nyeléssel legyűrte a torkán a feltörő szavakat.

      Kínos csendbe burkolózva feküdtem mellette, míg ő egyenletesen vette a levegőt, és kezével átkarolta a derekamat. Nem aludt tudtam, hogy fent van, mégis hozzámért. Csak voltam ott mellette, nem csináltam semmit. Éreztem, ahogy arcom égni kezd, és hogy minden mozzanatánál megbizsergek. Annyira hihetetlennek tűnt minden. A videó előtt sosem éreztem magam ilyen kellemetlenül mellette, mindig el hülyéskedtük még a kínos pillanatokat is. Aludtunk is együtt, mert fél a vihartól, és olyankor engem szokott hívni, mert magas vagyok, és mert szét durran a kezem, az ő szavaival élve.

     - Nem tudtam aludni, és videókat kezdtem el nézni - kezdtem suttogni, mire felém emelte arcát, és arcomat fürkészte, míg én ujjaimmal a hátát kezdtem el simogatni. - Mindegy volt, hogy milyen, csak álmosítson. Aztán már olyanokat dobott ki nekem a Youtube, amin mi vagyunk ketten - megálltam a beszédben, mert éreztem, ahogy lábai megfeszülnek.

      - Te most komolyan ChanBaek videókat néztél? - emelte fel a hangját. Mellkasomra tette remegő, jéghideg kezét, és eltolt magától. Feldúltan pillantott rám, majd egy amolyan "Nem vagy normális"  fejjel hátat fordított nekem.

      Ott feküdtem mellette továbbra is csendben. Kezemet rávezettem a hátára, de morogva lelökdöste azokat. Nem akartam elhinni, hogy egy egyszerű mondaton kiakadt. ennyire, hogy még szóba sem akar velem állni.

      - Baekhyun! - szólítottam meg közel hajolva hozzá. Ajkaim majdnem súrolták a  puha, porcelán bőrét, mire felém fordította az arcát, és tenyerét az arcomba nyomva tolt el magától. Vissza feküdtem mellé, és a plafont bámulva beszéltem tovább. 

       - Nem tudom, most hirtelen miért lettél ilyen elutasító Hyung, de ha már itt vagyok akkor elmondhatod, hogy miért álltál kint az ajtó előtt - fordultam felé, és közelebb csúsztam hozzá. Lábaival lökött el magától ismét, én pedig tenyeremet derekára simítva húztam magamhoz. Óriási levegőt vett, és hátra nézett rám, ahogy feneke majdnem hozzáért ágyékomhoz. Nehezen, de felém fordult, karjaim között, és mellkasomra nyomta mindkét kezét, majd a hátam teljesen a matracnak nyomódott. Óvatosan mászott rám, és ült rá csípőmre. Ujjait felvezette arcomra, és közel hajolt hozzám. 

       Éreztem, ahogy arcomba vér szökik, ahogy megremegek minden érintésére, és hogy kifújt levegője ajkamra csapódik. Óvatosan kezdett el suttogni, megmagyarázta a dolgokat, és bár alig fogtam fel valamit azokból a értelmetlen mondatokból, amik elhagyták rózsaszín ajkait, tudtam mindent. Kezemet derekára simítottam, mire bent rekedt a levegője. 

         - Tudom, hogy sok videó van fent, és tudom, hogy te nem tekintesz rám másképp, mint egy csapattársra, de szerintem van ezekben valami. Valami, ami igaz, mikor óvatosan simítasz végig a karomon, vagy átölelsz este mikor vihar van, vagy amikor bejössz miközben én fürdök. Szerintem ez csak egy rossz megérzés, de lehet te sem tudod, hogy mit akarsz. Kaphatok választ?   - remegett a hangja, éreztem rajta, hogy fél a reakciómtól. 

           Viszont én nem tudtam uralkodni magamon. Kíváncsi voltam, bizsergett mindenem, és igazságot véltem felfedezni a szavai mögött. Nem mondta ki, hogy szeret, nem tett érzelemre célzást, csak a vonzalomra. Nyeltem egy nagyot, benedvesítettem párnáimat, és felemelve fejemet, remegő ajkakkal csókoltam meg. Ujjaimmal pólója alá nyúltam, és bokszerének a vonalánál simogattam. Kezével hajamba dúrt, mire felsóhajtottam, melegem lett, a fülem sípolt, és a szívem hevesen kezdett el kalimpálni odabent. Enyhén oldalra döntötte a fejét, így jobban hozzáfértem, nyelvemmel végig simítottam alsó párnáján, és enyhén ráharapva arra, kértem engedélyt a bejutásra.  Megkapva azt feltérképezhettem üregét, majd belemosolyogva a csókba, indítottam meg a kezemet lefelé, hogy fenekére simíthassam kezem. Azokra a formás félgömbökre, amiket minden viharos éjszakán érezhettem magamhoz közel. Levegőhiány miatt váltunk el egymás édes ajkaitól, majd homlokát az enyémnek döntötte, és zihálva csúszott fentebb fenekével. 

       Felnyögtem, mikor megéreztem férfiasságomnál őt, szemeibe bámultam, ő pedig mosolyogva figyelt. Egyik  kezével közénk nyúlt, és lassan simított végig azon a részemen, amire a legbüszkébb vagyok. Ismét felnyögve csókolt nyakamra. Kezemmel bokszerébe nyúltam, majd erősen markoltam puha bőrébe. Apró nyögéssel díjazta mozdulataimat, majd elszakadt a nyakamtól. 

          - Lehet ezt nem kéne! - ráztam meg a fejemet. Kaptam egy csalódott pillantást, és egy újabb csípő mozgást. Vérem száguldani kezdett az ereimben, oly annyira melegem volt már, hogy éreztem, ahogy izzadságcseppjeim a homlokomon sorakoznak. 

           Baek pedig csak jót mosolygott rajtam, és hergelt tovább, egészen addig míg be nem adtam a derekam, és lefeküdtünk.

        Reggel apró mozdulatokra keltem magam mellett. Kinyitottam a szemem, és egy mosolygó Hyunggal találtam magam szemben. Apró csókot nyomott ajkaimra, mire csak felsóhajtottam. 

          - Köszönöm az estét Chanyeollie~ - suttogta, édes hanglejtéssel. Egy utolsó csókkal váltam el tőle, és magamra kaptam a bokszerem. 

          - Talán tényleg csak egy rossz megérzés volt! - hagytam ott a leválasztott részen, és vissza mentem a saját szobámba. 

           És talán akkora görény sosem voltam, mint azon az éjszakán, mert nem sok hiányzott, hogy kimondjam azokat az érzéseket, amikre akkor jöttem rá, mikor kielégülten szuszogott a mellkasomon. 

Séta

  Hűvös péntek. A sok fiatal Hongdae szívében bulizni, kikapcsolódni indult. Kivéve Do Kyungsoot. Dudorászva tollászkodott a tükör előtt. Szemeit óvatosan emelte ki egy kis sminkkel, majd ajkain végig húzta kétszer-háromszor a fogát, hogy az vastagabbnak tűnjön.

      Szerette ajkait, mert jól bánt velük, bár kissé félénk természetének köszönhetően nem sok embernek mutatta még meg tudását.

        - Kicsim, kilenc múlt hússzal! - szólt fel az emeletre édesanyja.

Kitágult szemekkel fixírozta minden négyzet milliméterét.. Megigazította a ruháját, lelépkedett a lépcsőn, és a konyhába sietett, inni valamit.

         - Váo! Nem semmi fiú lehet! - hallotta anyja hangát a háta mögül.

         - Csak egy séta. Semmi több! - mosolygott Soo, mint egy idióta. Anyja mindent tudóan bólintott, majd egy puszit nyomva fia arcára aludni tért.

       Kyungsoo erősen dobogó szívvel lépett ki az ajtón. Szemeivel egyből a számára ismerős alakot kereste. De nem látta sehol.

     - Kyungsoo-yah - hallotta meg a keresett fiú édesen csilingelő hangját. Arca kipirult, ahogy meglátta maga előtt a barna hajú fiút.

     - Áh Jongdae! - mosolyodott el kissé kínosan, inkább a földet pásztázta, mintsem hogy a fiút kelljen figyelnie.

      - Nagyon jól nézel ki. Mondjuk ezt már megszokhattam volna - mosolygott Dae, és kézen ragadta a nagy szemű fiút.

     Szótlanul húzta maga után egészen addig, míg a parkhoz nem értek. Ott csendben helyet foglaltak a padon, majd hangtalanul ültek egymás mellett.

       - Mmm - nyelt egyet Jongdae - Nem zavar, ha én most rágyújtok? - pillantott a megszeppent fiúra.

       - Nem nyugodtan, de a parkban...

       - Még nem szóltak le érte, nem egyszer voltam már itt - mosolygott szeliden Dae, majd ujjai közé vett egy szál cigarettát.

       - Nem tudom, te dohányzol? - sandított oldalról a másikra, mire Kyungsoo enyhén lefagyott. Volt rá példa, hogy rágyujtott nem is egyszer.

       - Tudod, volt egy lázadó korszakom. Két évig folytattam olyan életmódot, amire nem vagyok büszke. De most el fogadok egyet - bólintott a végére. Végig halkan beszélt, mert nem akarta megzavarni a park esti nyugalmát.

       -  Miért lázadtál? - tette fel a legfontosabb kérdését Jongdae, majd Kyungsoo kezébe csúsztatott egy szálat.

      - Akkor tudta meg apám, hogy meleg vagyok - vette ajkai közé a rudat. Kikapta Dae kezéből a gyújtót, és egy egyszerű mozdulattal már parázslott is a vége a nikotinos halálnak.

         - Azóta már elfogadtak? - kíváncsiskodott a göndör hajú tovább, majd ő is meggyújtotta a szálat.

 Kyungsoo néma csendben ült barátja mellett. Nem akart ilyenekről beszélgetni, elvégre nem azért jöttek, hogy feltárja az életét.

      - Tudod... Ez nekem kicsit fájdalmas téma. Ugorhatunk? - mosolyodott el szelíden, és kifújta a tüdejébe juttatott füstöt. Jongdae is elmosolyodott, majd közelebb csúszott a nagy szeműhöz.

      - Persze, sajnálom! - karolta át a másik vállát, kifújta ő is a füstöt, és óvatosan a másik ajkaira hajolt.

Álom

  A szívem kalapálni kezdett, mikor megláttam a színpadon. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen közelről is láthatom az előadását.  Rappelni kezdett, én pedig elvesztettem minden érzésemet. Könnyes szemekkel néztem, a vörös haját, ami csak úgy szált minden felé. A gyönyörű szemeit, amelyek sminkben úsztak. Azt az édes arcát, amelyen megcsillantak az izzadság cseppjei, és az ajkait, amelyek hozzá nyomódtak a mikrofonhoz, miközben darálta a szöveget.
  Kislányokat megszégyenítően kezdtem el kántálni a nevét, miközben egy kartont tartottam az égbe. Rajta nagy betűkkel szerepelt egy amolyan szerelmi vallomás.


 Óriási mosollyal az arcomon álltam az öltöző előtt. Kezeim remegtek, ajkaimat harapdáltam idegességemben. Majd kinyílt az ajtó, és rendezett ruhában, smink nélküli Chanyeol lépett elém. Fel emeltem a fejemet,majd a mellkasára döntöttem azt. Beszívtam a parfümjének, édes, de férfias illatát, és sírni kezdtem.
 - Ha tudnád mióta várok erre! - szipogtam, majd hátára csúsztattam a kezem, és megmarkoltam a pulcsiját.
Elnevette magát, és derekamra fogott, majd egy kicsit közelebb húzott magához. Hátrálni kezdett, én pedig bepánikoltam. Nem akartam, hogy lássanak a többiek. Nekem megfelelt volna az, hogy csak Chanyeol, és senki más.
 Erre mire beértünk már mindenki nagy mosollyal fogadott. Pezsgőt nyomtak a kezembe, és gratuláltak, én meg csak mosolyogtam. Összekoccantak a poharak, mindenkinek jó kedve volt, én pedig a szerelmemre pillantottam.
 - Szeretlek! - emelte felém a poharat, mire szemeim ismét könnyesek lettek. Letettem a poharat a legközelebbi asztalra, majd közelebb léptem hozzá, és nyakába csúsztattam a kezeimet.

 Nem hittem el, hogy mindez megtörténik velem. Kicsit lentebb hajolt, és vörös ajkait az enyémre nyomta. Émelyítő csókja miatt, tudtam ez nem a valóság, ám mikor Sehun felkurjantott, majd csatlakozott hozzá Kai és Chen is ismét elmorzsoltam egy könnycseppet, amelyet Chan egy egyszerű mozdulattal csókolt le arcomról.
 Baekhyunra pillantottam, aki elmosolyodott, majd leült a kanapéra. Adta még egy csókot Chanyeol kívánatos ajkaira, majd Baek felé vettem az irányt. Odaérve elé, leültem a karfára.
 - Ne haragudj rám oké? - kérdeztem, majd kezemet a vállára tettem.
- Ha Chan boldog akkor én is! - mosolyodott el, de tudtam, hogy fáj neki.

Eltűnő Fáradtság

    - Nem akarok, fogd fel! - ordítottam torkom szakadtából. Lihegtem, a szívem össze-vissza kalimpált. Szinte ki akart törni a mellkasomból. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy nem megyek sehova. Végre szabadnapot kaptam, nem kell bemennem a sok barom közé dolgozni, erre Ő, a drága párom el akar rángatni Namsanba. 

        - Baekhyun, kérlek! - fogta meg felkarom, és közelebb rántott magához. Ajkaimra lihegett, majd egy apró csókot nyomott rá. Elgyengültem, fáradt voltam és utáltam vele veszekedni. Kezemet mellkasára tettem, éreztem, ahogy szíve néha kihagy egy ütemet. Szemeibe pillantottam, majd ujjaimmal erősen megkapaszkodtam felsőjébe. Illata lassan ködösítette el elmémet.

         - Csak arra vágyom, hogy végre pihenjek egy keveset Chanyeol, erre te el akarsz rángatni csak azért, hogy egy kibaszott lakatot tegyünk egy hülye kerítésre. Ha elmondod, hogy ez miért olyan fontos akkor talán, ismétlem talán elmegyünk! - döntöttem homlokomat mellkasára, és kezemmel körbeöleltem derekát. 

          Elhallgatott, nem mondott semmit, szinte éreztem, ahogy kattognak a kereket abban az okosnak hitt buksijában. Ajkaimmal megérintettem mellkasát,  lassan apró, édes csókokkal haladtam felfelé.

Kulcscsontjánál a pólót lentebb húztam kezemmel, majd kissé megharaptam a csonton lévő bőrét.

Felszisszent, s  ujjait hajamba vezette, halkan sóhajtott fel, majd megszólalt. 

         - Jobb ötletem van, mint Namsan - sóhajtott fel ismét, mikor nyakára tévedtek ajkaim - Mi lenne, ha kipihennéd magad? De csak akkor, ha előtte kifáraszthatlak! - fogta meg arcomat, majd ajkaimra mart. Durván tépte az alsót, utána lassan kezelésbe vette a felsőt. Nyelvével lenyalta a kiserkenő véremet.

         Szerettem mikor ilyen vad volt, és bár manapság nem nagyon jutott egymásra időnk nem szívesen töltöttem volna ezt az egy napot, sem azzal, hogy az ágyban fekszünk, és nem csinálunk khm.. semmit. 

        - Tudod Chan... nem kell kifárasztani, mert az elmúlt hónapban nem sokat pihentem szóval, mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy... kérek reggelit - mosolyogtam rá, majd ellöktem magamtól és ismét talpamra álltam. Egyik lábamat tettem a másik után, miközben a csípőmet ringattam. Beérve a konyhába leültem az egyik székre, és vártam, hogy magához térjen. 

     Biztos voltam benne, hogy még mindig ledermedve áll a nappaliban. Ujjaimmal az előkészítőn zongoráztam, lehunyt szemekkel élveztem a csendet. Milyen jó is volna, ha lenne egy gyönyörű, fekete zongoránk. Esetleg a vendégszobába betuszkolhatnánk, és akkor néha, mikor fáradtan hazaérek ledobnám magam elé. Az ujjaimat végighúzva a fekete vagy fehér billentyűkön élvezném a zenét, amit én magam kreálok. Esetleg Yeollal négykezesezünk, kiegészítjük egymást. Hangos sóhajt engedve gondolkoztam el. 

          Milyen lehet egy zongorán csinálni? - megráztam a fejem, kinyitottam szemem és egy félmeztelen Chanyeollal találtam magam szembe, aki épp egy müzlis tálat vett elő. Hova lett a felsője? - kérdeztem magamtól, de lezártam az ügyet egy meleg vannal.   Óriási kezeivel, az apró tojások után nyúlt, és lassan ütötte őket hozzá a tál vastag pereméhez. Apró hang törte meg a csendet, a villa hozzá ért a tál aljához, mire talpamra ereszkedtem. 

        Túl kívánatos volt, ott előttem. Betörőket megszégyenítő módon lopakodtam mögé. Kezemet hasára csúsztattam, és ujjaimmal kisebb köröket rajzoltam köldöke köré. Ajkaimmal néha hozzáértem forró bőréhez, vagy csak néha ráfújtam a bent maradt levegőmet. Kiejtette a kezéből a villát és kezeit az enyémre tette. A fáradtságom csak úgy elillant.

        - Nem kell kifárasztani nem igaz? Már nem vagy éhes Baekhyunie? - kérdezte idegesítő hanglejtéssel, majd megfordult karjaim között. Ujjaival állam alá nyúlt, és maga felé húzott, óvatosan csókolt ajkaimra, lábam alányúlt, és felkapott.

                                                    Mondanom sem kell hol kötöttünk ki. 

Nem teheted ezt!

JongDae

   

   Idegesen rontottam be a szobánkba. Nem tudtam, mit tehetnék; megbántottam, nem is kicsit, de meg kell értenie, hogy vissza kell fognia magát. Leültem az ágyra, és fejemet a párnába nyomtam. 

    Szerettem, ez nem volt kérdés, bármit megtettem volna érte. Fájt mindig, ha mással láttam, mikor odament Luhanhoz, Junmyeonhoz vagy Minseokhoz; mikor vigasztalásképp megölelte Baekhyun. Tudtam, hogy nem olyan szándékkal teszi, nekem mégis rosszul esett. Úgy éreztem, elárultak, de nem tettem semmit, mert a fanok így is túl sok mindenről tudnak. Nem egyszer hallottam már a koncerteken, hogy a rajongók a mi nevünket kiabálják összevontan. Az elején nem tudtam, miért, aztán Yifan ge felvilágosított. A LayChen a shipnevünk. Tudják, sejtik, vagy legalábbis reménykednek abban, hogy mi ketten együtt vagyunk. 

       - Yixing - hallottam meg elhaló hangját, majd a nyitott ajtó elé állt -, szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, kordában kéne tartanom az érzéseimet, de ez számomra lehetetlen. Te is tudod, hogy mindennél jobban szeretlek - suttogta maga elé. Ajkai közt kiszökő hangja olyan volt, akár a szellő. Nem bántotta a fülemet, csak simogatta, és éreztette velem, hogy itt van. 

     Ő kér bocsánatot mikor nekem kéne, a viselkedésem nyilvánvaló, hogy nem normális, mégis így szeret. Feltápászkodtam az ágyról, és felé vettem az irányt. Szívem gyorsabban kezdett dobogni, mikor elé értem. Egy egyszerű mozdulattal csaptam be háta mögött az ajtót, majd kezemet a mellkasára tettem, és egy kicsit meglöktem. Száját megnyalta, majd a macskamosoly helyett egy nagy vigyor terült szét arcán, ezzel gyönyörűvé varázsolva őt. Arcom lángolni kezdett, szemeimmel nem tudtam hirtelen, hova koncentráljak.

     Halványan csillogó, sötétbarna szemeire, vagy édes, fénylő, vörös ajkaira, amik szinte kiabáltak, hogy megcsókoljam.

     - Én is szeretlek, Jongdae. Nem kell bocsánatot kérned, hisz nekem nem kellett volna így felfújnom a dolgot. Tudom, nem azért csináltad, hogy magunkra hívd a figyelmet, esetleg lebukjunk. Csak azért, mert adni szerettél volna egy csókot. De értsd meg, a nyílt világ előtt nem szabad ilyet – hangom végig feszült volt.

     Torkomban dobogott a szívem. Ujjaimmal végigszántottam pirospozsgás arcát, majd egy apró puszit nyomtam megszeppent ajkaira.

     Elmosolyodott, és ujjaival hajamba túrt. Közelebb léptem hozzá, kissé remegő testét az ajtónak nyomtam. Éreztem, hogy testem minden pontja felforrósodik, ahol hozzám ért. Kezemmel a feje mellett támaszkodtam, és óvatosan hajoltam ajkaira. Az édes íz lassan szétáradt bennem, illata beférkőzött az orromba, és teste minden pontja memorizálódott. 

     - Yixing - suttogta lassan nevem, majd elengedett. Homlokomat az övéhez döntöttem, miközben hangosan ziláltam. Arca vörössége csak mélyebbre váltott, édesen kapkodta előlem az éltető oxigént, megszólalni pedig alig bírt, a torkán akadtak a szavak. Imádtam minden porcikáját.

       - Igen? - kérdeztem, miközben elengedtem a csapdámból. 

      Felpillantott rám, majd alsó ajkam közrefogta, és lehúzott magához. Lassan mozgatta először csak azt, majd később a felsőt is. Nyelvemet végighúztam mézédes ajkain, amik tűzforrónak tűntek, majd leengedte állát, így átvezettem hozzá izmomat. Mélyebb csókokat váltottunk, kezem pedig becsúszott vékony pólója alá. Simogatni kezdtem enyhén kidolgozott hasát, és kissé lelassítottam az eldurvult csókot.

     Csípőjére markoltam, majd lassan az ágy felé araszoltunk. Kissé féltem, hisz sosem volt köztünk semmi testi. Mindig csak egy vad csókig jutottunk, esetleg addig sem. A rossz előérzet hatalmába kerített, nem akartam olyat tenni, amit aztán mindketten megbánhatunk. Vágytam rá, mindennél jobban, de lehet, hogy képtelen lennék neki fájdalmat okozni. 
     Elváltam tőle, majd nagyokat sóhajtva vártam egy keveset, míg az enyhe légszomjam nem csillapodott. Kezem lecsúszott fenekére, hogy megtartsam.

      - Jongdae! Remélem, nem szeretnél semmi őrültséget csinálni - adtam egy apró puszit ajkaira.

      - Yixing, ez nekem így nem megy - sóhajtott nagyot, és ujjaival a nadrágom korcához kapott. Kitágult szemekkel figyeltem, ahogy lassan kigombolta azt, és lehúzta a cipzárt. Szívem ismét felkúszott a torkomba, ahol eszeveszett tempóban dobogott, fülem sípolt, és tudtam, hogy kívülről egy rák is megirigyelne. Kezeimet az övére tettem, majd felhúztam magamhoz. Elmosolyodott, és egy vadmacskára hasonlító mozdulattal az ágyra lökött.

     - Hé, hé! - tiltakoztam. Azonnal a könyökömre támaszkodtam, és próbáltam feltolni magam, de ő gyorsabb volt.

       - Yixing, nem teheted ezt velem - suttogta érzékien, majd legörbült a szája. Hosszú ujjaival szépen végigszántotta a combomat, rátámaszkodott a csípőmre, így lent tudott tartani az ágyon. Begyeit – amelyek tűzforrónak hatottak - végighúzta kilátszódó, fekete bokszeremen, majd közelebb hajolt. Fülem ismét sípolni kezdett, mikor megéreztem ujjait a tarkómra csúszni, sosem volt még ilyen vad. Kezem szinte remegett, de képes voltam rámarkolni a csípőjére, mert legbelül tudtam, mit cselekszem; tudtam, hogy szükségem van Rá.

      Lehajolt hozzám; csillogó, sötétbarna szemeivel a tekintetemet kereste. Elgyengültem, minden tiltakozás kiveszett belőlem. Csak hagytam, hogy azt tegyen, amit szeretne. 

    Tekintetemet végigvezettem rajtam ülő kívánatos testén, majd mikor szemébe néztem, elmosolyodott. Oldalra döntötte a fejét, és lassan tapadt ajkaimra, keze fürgén futkározott oldalamon, majd lomhán a pólóm alá csúsztatta azokat. Bőröm lángolni kezdett ott, ahol megérintett. Fejemet elvesztve fogtam meg ismét csípőjénél, és oldalra fordítottam. Szívem eszeveszett tempóban kalimpált, azt hittem, kiszakad a helyéről. Kissé görcsös mozdulataim miatt édes ajkaival elvált tőlem, és fentebb húzódott az ágyon. 

     Kezemet térdhajlatába csúsztattam, közelebb húzódtam, és ajkaira csókot nyomtam. Gyönyörű, férfias hangja azonnal kiszökött torkából, mikor kicsit ráfekve összedörzsölődtünk alul, és egyenesen a csókba nyögött. Lábát összekulcsolta csípőmön, kezeit a hátamra tette, és alsó ajkába harapott. Kezemen támaszkodva pihegtem felette, szívem kalapált, a bőröm égett. A levegőt szaporán vettem, az érzéseimet pedig valahol elhagytam. Nem foglalkoztam már azzal, hogy fájdalmat fogok-e okozni Jondaenek, vagy, hogy mégis hogy az Istenbe fogok leállni, ha azt mondja, hogy fáj neki. 

    - Ne gondolkozz! - csókolt nyakamba, ezzel visszahozta belém az életet. Bólintottam egyet, rápillantottam és nyakába csókoltam. Nyelvemet lassan végigvezettem ádámcsutkáján, majd lentebb haladva próbáltam kulcscsontjára áttérni. Éreztem, hogy lélegzetvételei felgyorsultak, lába lecsúszott csípőmről, és teljesen kifeküdt alattam. Érzékien húzogattam nyelvem kulcscsontján; kissé megszívtam, majd felültem. Szememet legeltettem pihegő, kissé izzadt testén. Istenien festett. 

      Megnyaltam ajkaimat, és felsőjét felhúztam, mire észbe kapott, majd egy egyszerű mozdulattal vette le magáról a textildarabot. Leejtette az ágy mellé, és kezét felém nyújtotta. Közelebb hajoltam hozzá, kezeit nyakamba simította, majd ajkaimra mart. Erőszakos volt, kicsókolta belőlem a szuszt is, nekem pedig tetszett. Pár pillanatra váltunk csak el egymástól levegőhiány miatt. Nekem pont elég volt, hogy levegyem a felsőm, így visszafekve rá már csupasz mellkasunk találkozott egymással. Imádtam, minden érintését.

  

      Vadul kaptam ajkai után. Nyelvem akaratosan csusszant végig száján, hogy beengedjen. Kisebb csata után sóhajtott egyet, és leengedte állát. Mosolyogva vezettem át nyelvemet hozzá, majd édes csókokat váltottunk.

     Nem figyeltem a körülöttünk történő dolgokat. Fel sem tudtam fogni, hogy mit csinálok, már csak akkor érzékeltem magam körül a világot, mikor teljesen csupaszon feküdtem páromra, és nyakát vettem kezelésbe. Nem szerettem volna sötét, lila foltokat hagyni kívánatos bőrén, ezért gyorsan lentebb is haladtam. Az alattam sóhajtozó, néha felnyögő Jongdae biztosított arról, hogy semmit sem rontottam el. Eddig.

     Szívem még mindig idétlen ütemben vert, bőröm forró volt és az érzéseim kivesztek belőlem. Csak a történtekre koncentráltam. Ajkaimmal alhasát kényeztettem, nyelvemet lassan szántottam végig puha bőrén. Jongdae egyre intenzívebben nyögött, keze hajamba siklott, és próbált felhúzni magához.

    Elszakadtam hamvas bőrétől, és kicserepesedett ajkaira gyengéd csókot hintettem. Kezem ezalatt bokszerében mélyült el. Lassan markoltam rá kemény férfiasságára, mire belenyögött a csókba. Elváltam tőle, és lábai közé hajoltam. Lehámoztam róla a bokszert, majd elmosolyodtam mikor megláttam, annyira aranyos volt. Piros arccal pillantott íriszeimbe, szemei csillogtak, ajkai kicserepesedtek a hangos zihálástól. Ujjaimmal közrefogtam hosszát, majd kezemet mozgatni kezdtem.

     - Yi... - próbált felszínre törni a nevem ajkai közül, de mikor rájött, hogy túl hangos, inkább elfojtotta.

     Mellkasa gyorsan mozgott fel-le, próbálta visszafogni magát, de mikor lassan nyaltam végig nyílásán, hangosan felnyögött.

     - Semmi baj! - másztam felé mosollyal az arcomon. Tarkómra fogott, és egy mély csókba invitált. Ekkor kaptam vissza az érzéseimet. Gyomrom mintha összeugrott volna, levegővételem felgyorsult, a vér az ereimben száguldott, hogy elérje azt a pontot. Merev tagom hozzáért az övéhez, az intenzív inger hirtelen csapott fejbe, amitől torkomból felszakadt egy jól hallható nyögés. Jongdae próbált lassan, de erősen ellökni magától. Valamit elrontottam?

     - Dae mi a baj? Ha meggondoltad magad, nem baj! - motyogtam lihegve ajkaira, miközben homlokomat az övéhez döntöttem.

     - Csak... - lihegett továbbra is -, síkosító kell! - erőlködött a szavakkal. Bólintottam. De hol keressem? Nem is tudtam, hogy a dormban van.

    

     Jó, mondjuk érthető, mert Jonginnak és Luhannak szüksége van rá, de most kérjek tőlük? Értetlenül pillantottam íriszeibe. Rendezte légzését, majd nagy kínok között ismét kinyögött két szót.

     - Harmadik fiók - engedte ki a levegőjét, majd ismét hangosan kapkodta az éltető oxigént. Az agyam felfogta az információt, és azonnal a szekrényhez léptem. Az ajtóra pillantottam, ami nem volt bezárva, de a kulcs ott volt a zárban, így kétszer ráfordítottam, hogy biztos ne zavarjanak meg minket.

      Visszaléptem a szekrényhez, és keresni kezdtem a flakont. Volt abban a fiókban minden; cipőboksz, folyékony ragasztó, tusfürdő, de még hajgumi is. Kezembe vettem egy lila flakont, majd elolvastam a címkét. Nagy nehezen felfogtam, hogy azt kerestem, majd becsukva a fiókot elindultam a kiszolgáltatott helyzetbe került, édes pillantásokkal bombázó Jongdae felé.

      Légzésem helyreállt, a vért már nem éreztem az ereimben száguldani, a lábam közötti erekcióm pedig egyre jobban zavart.

     - Megtaláltad? - kérdezte felpillantva rám. Haja oldalt rátapadt halántékára. Nyelt egyet mikor szemeit levezette rajtam; egy mosoly kíséretében feküdtem vissza rá. De ismét elbizonytalanodtam, nem tudtam hogyan kezdjek hozzá. Kezem remegett, ahogy ajkaim is.

      - Nem megy - borultam mellkasára. Szíve eszeveszetten pumpált, bőre forró volt, és tudtam, hogy ő már készen áll. Lábait felemelte, majd enyhén lelökött magáról. A hátamra fekve figyeltem, ahogy nyomott egy adagot a lila folyadékból, lassan kente be vele kívánatos ujjait, majd ugyanolyan tempóban vezette le őket.

      Lassan, de biztosan helyezte fel magának őket, miközben hangosan nyögött. Arcomba tódult a vérem, és elpirulva figyeltem, mit művelt magával. Mikor már úgy érezte, teljesen felkészült, kihúzta ujjait. Ismét nyomott egy adagot kezére, majd felülve férfiasságomra fogott. Kezeinek érintése furának hatott. Kellemes volt, kifejezetten, de nem tudtam teljesen élvezni, mert féltettem.

 - Készen állsz? - mosolygott. Bíztatóan mosolyodtam el én is, majd csípőjére fogtam. Lábai közé férkőztem, és ajkaira hajoltam. Milliméterek választottak el finom, édes párnáitól, mikor hozzányomtam magam. Keze azonnal tarkómra csúszott, és felnyögött. A kellemes érzésre hangosan vettem a levegőt, majd megismételve az előző mozdulatot nyögtem bele csókunkba. Szabadon lévő kezével lenyúlt hosszomhoz, és egy gyors mozdulattal nyomta fel magának.

    Szűk, forró és eszméletlen jó. Ezek a szavak jártak akkor a fejembe, amiket bár nem mondtam ki, ő is pontosan tudta, hogy így gondolom. Fájdalommal telien nyögött fel alattam, mire kissé megrémülve pillantottam arcára. Nem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak. Mozduljak meg benne? Maradjak egy helyben? Esetleg segítsek neki valahogy?

     - Öhm… Chen? – szaladt ki ajkaim között színpadi neve, amire mindig is allergiás volt.

    - Jongdae vagyok! Érted?! Kim kibaszott Jongdae! – karmolt bele hátamba, mire felmordultam, és megmozdítottam csípőmet. Szemeit összeszorítva nyögött fel ismét. Csípett a karmolás helye, tudtam, hogy nem lesz szép látvány. - Csak várj egy kicsit, oké? – törölte meg szemeit. 
     Keze remegett, ujjaival arcélemre simított, és lassan hajolt száraz ajkaimra. Vártam, ízlelgettem a szenvedélyes csókját, és közben szoktam a szűk forróságot, ami körbeölelte lüktető, és kielégülésért kiáltó hosszomat. Levegőhiány miatt váltak el ajkaink egymástól, majd fellökte csípőjét. Szívem dobogását ismét a fülemben véltem felfedezni, mellkasomból a forróság és a bizsergés kezdett áttelepedni az agyamba. 

     Kezemmel feje mellett támaszkodtam, majd lassan kezdtem el mozgatni csípőmet. Éppen hogy csak megmozdultam benne, úgy éreztem, menten szétdurranok. Fejemet vállára döntve fújtam ki lassan a levegőmet, miközben ő alattam fájdalmasan nyögött fel.

     - Csak… kicsit gyorsíts, kérlek – nyögte halkan fülembe. Én pedig kérését teljesítve vettem egy kicsit gyorsabbra a tempót. Egyre hangosabb nyögéseit már nem fűszerezte a fájdalom, ez pedig megnyugtatott.

      Mellkasomban a forróság eltűnt, kezem kezdett zsibbadni, és tudtam, hogy csípőmnek sem fog jót tenni, ez az intenzív mozgás. Mélyebbre löktem magam forróságában, mire egy mély nyögést eresztettem Jongdae nyakára. Adtam rá néhány apró csókot, majd fülcimpájába haraptam. 

     – Harapj, karmolj, elégíts ki, Yixing! – suttogta fülembe kéjes nyögésekkel fűszerezve mondandóját.

    A pumpa felment bennem, és nyakába harapva vettem fel egy gyors tempót. Hangosan nyögött, sóhajtozott, sőt néha felordított. Folyton csak két szót hajtogatott, amitől képes lettem volna elélvezni, ha nem tartottam volna vissza magam.

     – Még! Akarom! – nyögte végig, egészen addig, míg a végső, mély lökéseknél fel nem ordított. Hasfalára élvezett, majd ujjaival hajamba kapott, és hosszú csókot nyomott ajkaimra. Csípőm továbbra is mozgott, magamat is a kielégülés felé hajszoltam, mígnem Jongdae fellökte csípőjét, én pedig nevét nyögve élveztem belé. Fáradtan, hevesen dobogó szívvel és teljesen elködösült elmével borultam mellkasára. Hosszom továbbra is benne volt, kicsit megemelve csípőmet csúsztattam ki azt, és nyomtam csókot kipirosodott ajkaira. Légzésemet közben próbáltam helyretenni.

     - Imádlak, Kim kibaszott Jongdae! – mosolyodtam el, és belenéztem fáradt íriszeibe.

   - Ugye, hogy nem volt olyan rossz? Viszont fáradt vagyok, de tudod, Xing, ez egy piszkos tevékenység, szóval… - pirosodott ki még jobban arca – Van esetleg idebent zsepi?

     Bólintottam, majd az éjjeliszekrényen lévő tartóba nyúltam. Adtam neki kettőt, amiket ő széthajtott. Leszálltam róla, végignéztem, míg letörölte magát, majd kezeit hasamra simította. Szíven megnyugodott, de most egy nagyot dobbant.

     - Köszönöm! – puszilt mellbimbómra. Torkom elszorult és ujjaimmal végig simítottam arcélén. Szemem egy pillanatra megakadt a harapásnyomon, ami lilán és sárgán pompázott hófehér bőrén.  

     - Hidd el, én köszönöm! – nyomtam csókot ajkaira.

Time control

   - Hányszor mondtam, hogy vidd a házból a létező összes órát? - Vízhangzott a ház. Kyungsoo ideges volt, nem is kicsit, és ilyenkor Sehun azt sem tudta hova bújjon el ijedtében.

  - Sajnálom hyung! - hajolt meg a fiatalabb, majd a bagoly szeműhöz sétált. Finoman az ágyon fekvő kezéhez nyúlt, és lassan végig simított a puha felületen.

      A fiatal szíve gyorsabban dobogott, sőt úgy érezte mindjárt kiszakad a helyéről. Nem tudta mihez hasonlítani. Gyönyörű volt, persze mindenki ezt mondta, de senki sem gondolta komolyan. Mindenki szánalmat érzett az ő szeretett Dyoja iránt, míg ő. 

     Ő tényleg gyönyörűnek vélte, és nem tántorította vissza semmi. Őt nem zavarta az, hogy egyre nehezebbé vállt a mozgás: így nem tudtak együtt elmenni kutyát sétáltatni, esetleg kézen fogva csak leszaladni a boltba tejért. Nem tudtak közösen a szabad levegőn téblábolbi. Nem tudott neki segíteni főzni; pedig Kyungsoo nagyszerű szakács volt.

     Nem zavarta az sem, hogy lefogyott, vagy hogy a haja hullani kezdett. Ő mindig is ugyanazt a Do Kyungsoot látta maga előtt, akit megismert. A mindig mosolygó, nagy szemű, ébenfekete hajú és alacsony Dyot látta. Mert szerette, tiszta szívből.

    - Ne haragudj meg rám, amiért leordítottalak, csak te is tudod, hogy utálom, ha kegyegnek ezek a szarok. Arra emlékeztetnek, hogy alig maradt időm - halkult el a végére az idősebb.

   - Ne agyalj ezen. Most csak pihenj! - nyomott csókot Sehun, a bagoly szemű, vörösen csillogó ajkaira.

     - Mindig ezt mondod, hogy pihenjek. Sehun két éve csak pihenek, és nem tehetek mást, mert ágyhoz kötött vagyok. Téged nem zavar? Annyi mindent csinálhatnál nélkülem. Szerethetnél valaki mást olyat, aki nem a halálos ágyán fekszik.

  Monológja élettel teli volt, Sehun szíve megdobbant, arcába szökött a vér, majd lassan ismét a másik ajkaira hajolt.

   - De én téged szeretlek Kyungsoo. Ha kell megállítom az időt, hogy örökre veled maradhassak! - húzódott közelebb, majd érezte, hogy párja kezei a nyakába csúsznak.

     Kyungsoo hatalmasat sóhajtott. Évek óta szerette volna valakitől hallani ezeket a szavakat. Enyhén elmosolyodva nyomta vastag, szív alakú ajkait a másikéra, majd mélyítette el a csókot.

Mit szeretnél?

Szélsebesen fújtatok az úton. Szemeimből a könny szinte kicsordul, szám pedig kezd kiszáradni. Mellkasom szaporán mozog fel-le, légzésem pedig ahhoz igazodik. Idegesen pillantok néha hátra, hogy nem követnek-e. Kissé megnyugodva indulok el újra. Az utcai lámpák éppen hogy csak megvilágítják az előttem lévő utat. Lépéseim kissé lelassítom, és hallgatni kezdem a kisváros zajait. Hátam mögött lépteket hallok, mire ismét szedni kezdem a lábaimat. Érzem, hogy a kötél a nyakam körül egyre jobban húzódik. Nem maradt sok időm, el kell jutnom a postáig. Kezemben szorongatott csomag kiesik, térdeim felmondják a szolgálatot, és a betonnak ütközik.

- Remélem, megrohadsz! – hallom párom gúnnyal teli hangját, és egy egyszerű mozdulattal vágja el a nyakamat éles késével.

Ijedtemben azonnal felülök az ágyban. Homlokomról veríték folyik, míg ujjaimmal görcsösen kapaszkodok a paplanba. Légzésem próbálom rendbe tenni, mikor egy hangos puffanást hallok meg a nappaliból.

 Félve bár, de erőt veszek magamon, és belebújtatom a lábam a papucsba. Kezeimet magam köré kulcsolom, és úgy csoszogok ki. A fényhez nehezen, de hozzászokik a szemem, ujjaimmal olyannyira szorítom felkarom, hogy nem érzem begyeimet. A félelem elmúlt: ahogy kiérek, megpillantom a páromat, aki épp a kanapé előtt fekszik. A tévében a nő halkan csacsog. Megkeresem az irányítót, és kikapcsolom azt.

 Szőke haja tökéletesen omlik arcába, ajkai kissé szétnyílnak, kezei pedig szanaszét hevernek.

Odasétálva hozzá ki söpröm szeméből haját, és egy lágy csókot nyomok rózsaszín, kiszáradt ajkaira. Apró sóhaj tör fel belőle, majd kezem után kap, és elmosolyodik.

 - Felébresztettelek? – kérdezi rekedtes hangján, mire én is elmosolyodok.

- Nem – rázom meg fejem, majd felállok, és magam után húzom Őt is. – Nagyon fáradt vagy? – hagyja el ajkaimat a buta kérdés.

- Miért? Mit szeretnél? – húzódik kaján vigyorra szája, majd megnyalja azt.

- Aludni. Miért, te mit szeretnél? – fordulok felé, és közelebb húzva magamhoz csókolok ajkaira. Kezemet tarkójára csúsztatom, és ujjaimat apró tincsei közé vezetem.

- Téged! – motyogja, mire belemosolygok csókunkba.

-  Tudom, hogy fáradt vagy - suttogom fülébe, és apró csókot nyomok állkapcsára. Nem válaszol, csak ujjait a felsőm gombjához vezeti, és lassan kapcsolja ki azokat.