Music Challenge
Lágy dallam a szobában. Meztelen testen végig szántó
ujjbegy, nagyot emelkedő mellkas, lassan kifújt, kéjjel teli levegő. Két test, mely
az elmúlt percekben egybe simulva, ringatózva élte át élete legszebb
pillanatait. Elködösült gondolatok, melyek már kitisztultak, a levegőben függő
szavak, amik egyre inkább erősödnek a másikban.
Egyikük sem
gondolta, hogy valaha eljutnak arra a pontra, hogy éhesen marnak egymás
ajkaira. Sehun mindig is az a fajta ember volt, aki mindent elviccelt, hagyta,
hogy a tettek megtörténjenek, sodródott az árral, míg a másik fél, mindig is
kicsit öntörvényű volt. Sosem szerette, ha meg van kötve a keze, ha nem tehet
meg bármit.
Az éjszaka
zavaró fényeit a koromfekete függöny sem tudta meg állítani. Pontosan úgy
vetült a szobára, hogy sejtető legyen. Hiába tudta mind a két fiatal, hogy
akkor ott, mi történt, talán még ők sem akarták elhinni.
Sehun meg akart
szólalni, magához akarta ragadni a pillanatot, hogy végre közölje a mellette
fekvő tapsifülessel, hogy mit érez, mi van a fejében, miért mosolyog
értelmetlenül a félhomályban. A mellkasát majd szétvetette a boldogság, de nem
tudta ajkait megmozdítani. Érthetetlen hümmögés volt csak, ami kiszökött
belőle. A másik lassan fordult az oldalára, izzadt homlokát Sehun vállához
nyomta, hatalmas, eres kezét pedig felsimította a mozdulatlan, már-már porcelán
színű hasra. Chanyeol meglepetten húzta fel a szemöldökét, megnyalta ajkait,
majd óvatos puszit nyomott a párja karjára.
- Jól érzed
magad? – mozdította meg hüvelykujját a másikon, majd erősen megragadta a
kidudorodó medencecsontot és maga felé fordította Sehun még lesokkolódott
mivoltát.
A fiatalabb nem válaszolt, csak lehunyt szemekkel
bólogatott és megragadva párja arcát mély csókba hívta. A szikrák ismét
pattogni kezdtek közöttük, érezte Sehun, hogy meg kell tennie, ki kell
mondania, mert szinte a torkát égette a szó. Az a szó, ami mindig is ott volt
kettejük között, de egyik sem mondta ki. Nem egy egyszerű szeretlekről volt szó,
Sehunnak többet jelentett, ha valaki tényleg ott volt mellette, és vigyázott
rá. Ha megkapta mind azt, amit szeretett volna a másiktól.
- Bíztam benned
Chanyeol. Bízok benned és ez mindennél fontosabb! – hangos levegővétel, majd
egymáshoz tapadó ajkak.
Ezt jelentette Sehunnak a szerelem, ha valakiben
teljes mértékig megbízhat. Akkor, abban a szobában ő biztonságban érezte magát,
úgy érezte senki és semmi nem változtathat a helyzeten. Jöjjön bármi, ő
Chanyeol mellett mindig nyugodtnak fogja magát érezni. És persze szerelmesnek.