Szélsebesen fújtatok az úton. Szemeimből a könny szinte kicsordul, szám
pedig kezd kiszáradni. Mellkasom szaporán mozog fel-le, légzésem pedig ahhoz
igazodik. Idegesen pillantok néha hátra, hogy nem követnek-e. Kissé megnyugodva
indulok el újra. Az utcai lámpák éppen hogy csak megvilágítják az előttem lévő
utat. Lépéseim kissé lelassítom, és hallgatni kezdem a kisváros zajait. Hátam
mögött lépteket hallok, mire ismét szedni kezdem a lábaimat. Érzem, hogy a
kötél a nyakam körül egyre jobban húzódik. Nem maradt sok időm, el kell jutnom
a postáig. Kezemben szorongatott csomag kiesik, térdeim felmondják a
szolgálatot, és a betonnak ütközik.
- Remélem, megrohadsz! – hallom párom
gúnnyal teli hangját, és egy egyszerű mozdulattal vágja el a nyakamat éles
késével.
Ijedtemben azonnal felülök az
ágyban. Homlokomról veríték folyik, míg ujjaimmal görcsösen kapaszkodok a
paplanba. Légzésem próbálom rendbe tenni, mikor egy hangos puffanást hallok
meg a nappaliból.
Félve bár, de erőt veszek magamon, és
belebújtatom a lábam a papucsba. Kezeimet magam köré kulcsolom, és úgy
csoszogok ki. A fényhez nehezen, de hozzászokik a szemem, ujjaimmal olyannyira
szorítom felkarom, hogy nem érzem begyeimet. A félelem elmúlt: ahogy kiérek, megpillantom
a páromat, aki épp a kanapé előtt fekszik. A tévében a nő halkan csacsog. Megkeresem
az irányítót, és kikapcsolom azt.
Szőke haja tökéletesen omlik arcába, ajkai
kissé szétnyílnak, kezei pedig szanaszét hevernek.
Odasétálva hozzá ki söpröm
szeméből haját, és egy lágy csókot nyomok rózsaszín, kiszáradt ajkaira. Apró
sóhaj tör fel belőle, majd kezem után kap, és elmosolyodik.
- Felébresztettelek? – kérdezi rekedtes
hangján, mire én is elmosolyodok.
- Nem – rázom
meg fejem, majd felállok, és magam után húzom Őt is. – Nagyon fáradt vagy? – hagyja el ajkaimat a buta kérdés.
- Miért? Mit
szeretnél? – húzódik kaján vigyorra szája, majd megnyalja azt.
- Aludni. Miért, te
mit szeretnél? – fordulok felé, és közelebb húzva magamhoz csókolok ajkaira.
Kezemet tarkójára csúsztatom, és ujjaimat apró tincsei közé vezetem.
- Téged! – motyogja, mire belemosolygok csókunkba.
- Tudom, hogy fáradt vagy - suttogom fülébe, és apró csókot nyomok állkapcsára. Nem válaszol, csak ujjait a felsőm gombjához vezeti, és lassan kapcsolja ki azokat. 