Lépésről-Lépésre [2]

’real__pcy’

 Miért nem engedted meg, hogy használjam a nyelvem?

Tényleg nem olyan rossz ám, mint gondolod.

’baekhyunee’

  Mert nem sietünk sehova. Majd ma meglátjuk, mit csinálunk.

  Tényleg ne haragudj, amiért nem tudok csak úgy felengedni.

’real__pcy’

  Nincs baj Baek, csak már nem tudom magam sokáig tartani.

  Letámadni pedig nem akarlak. Barangolhatok majd a testeden?

’baekhyunee’

   Muszáj ezt itt megbeszélni? Mindenki engem les a boltban.

   A telefonomon pötyögök, miközben olyan az arcom, mint egy paradicsom.

’real__pcy’

   Még mindig jobb, mint egy merevedéssel kelni, mert azt álmodta az ember, hogy a pasiját épp szájjal elégíti ki. kkkk

’baekhyunee’

  

   Szia! ._.

’real__pcy’

   Jaj baby, ne haragudj :( ♥

        Olyannyira melegem lett, hogy le kellett vennem az ingem, pedig nem volt túl jó idő szeptember közepén. Csak gyorsan bedobáltam a kosaramba azokat az élelmiszereket, amikre otthon egy ebédhez szükség volt, majd mentem is fizetni. Chanyeol ismét túl sok mindent mondott, -illetve írt- és nekem gyors volt. Megbeszéltünk valamit, de ő képtelen tartani magát, én pedig olyan vagyok, mint egy jégtömb, aki hiába érzi a forró napsugarakat, képtelen olvadásnak indulni.  

         Hiába szerettem őt, nem tudtam engedni neki, hogy letapizzon, vagy csak úgy ledugja a nyelvét a torkomon.  Jó tényleg biztos sokkal felemelőbb érzés, mintha csak mozgatnánk az ajkainkat, de egyelőre meg kell szoknom azt, hogy balra-jobbra fordítgatom a fejem, miközben mozgatom a számat, erősen kapaszkodom a nyakába és úgy húzom magamhoz. Annyira összetett ez az egész művelet, nem tudok egyszerre mindenre figyelni, és félek attól, hogy elrontom, aminek a következménye vagy az lesz, hogy kinevet, vagy kiábrándul belőlem, mert a szerencsétlen még csókolózni sem tud.

         Haza érve fáradtan rogytam le a kanapéra, és csak lehunyt szemekkel pihentem egy kicsit. Nem gondoltam semmire, de aztán eszembe jutott Chanyeol üzenete, miszerint azt álmodta, hogy épp… nos igen. El sem tudnám képzelni, hogy meztelen legyek előtte, nemhogy még rám fogjon ott, vagy hozzá érjen a szájával! Úristen! Nem gondolhatok ilyen mocskos dolgokra, nem szabad! Ez már bűn, ő meg még megírja nekem, hogy lehet valaki ilyen perverz? Ráadásul ő a pasim!

      Miután egy hatalmasat csaptam a homlokomra felpattantam a kanapéról, és az előbbi gondolataim miatt vörösen csoszogtam a konyhába, hogy elpakoljam a megvett dolgokat, utána pedig a szobámba menjek, és elővegyem a tanulnivalómat.  Sajnos alig vagyok tizenkilenc éves, tehát még elég rendesen az iskolapadot koptatom a fenekemmel. Így nem volt más teendőm, mint tanulni. Elég jónak mondanám magam, hisz a matekot és a történelmet leszámítva mindenből ötös vagyok. Másnapra nem nagyon tanultam, mert péntekenként laza óráim voltak, és alig volt hat, szóval már egyre itthon voltam. Chanyeollal nem egy suliba jártunk, ráadásul ő zene suliba járt, míg én egyszerű gimibe.

            Egy gyors kémia házit lekörmöltem, illetve meg próbáltam valamit összehozni matekból, de hamar elegem lett, így inkább csak elpakoltam a könyveimet, és az ágyamba fekve kezembe kaptam a telefonom. Nem sok minden történt, így megnyitottam a beszélgetésünket Chanyeollal, és próbáltam valahogy összefoglalni neki a tényeket.

 ’baekhyunee’

    Ha végeztél a sulival, ami ha jól tudom, tizenkét perc múlva meg lesz, nem jössz át, mint a múltkor?

    Léphetünk egyet, azt hiszem… Ne egyből arra gondolj, hogy ledugod a nyelvedet a torkomon!

    Majd… majd még kitalálom hogyan lépünk.

      Nagy taps nekem! Byun Baekhyun legalább próbálkozott. Inkább letettem a készüléket a kezemből, és a plafonra meredve gondolkoztam el mi is zajlott le bennem, mikor Chanyeollal csókolóztam. Jó volt-e? Persze, hogy jó, élveztem minden pillanatot, szinte égtünk mind a ketten, de kicsit féltem, hogy erőszakosan majd megharapja az alsó ajkam, vagy megszopogatja. Biztos kiakadtam volna. Elindított-e bennem valamit? Sajnos igen. Vagyis nem sajnos, hisz ez jó, legalább tudom, hogy úgy is szeretnék együtt lenni vele. A tudatalattim igen is kívánja már őt, már csak engednem kéne, hogy megtörténjen minden, és ne görcsöljek rá a dolgokra, de ez eddig még nem jött össze.

         Párom üzenete szakított ki a gondolataimból, persze elérte, hogy idegesen csapjam le a telefont az ágyra, és paradicsom fejem a párnába nyomva hangosan szuszogjak.

 ’real__pcy’

       Készen állsz arra, hogy végig tapogassalak illetlen helyeken? UwU vagy, neee… tudom már! Nem akarsz csókolózni, de lesimogathatom rólad a ruhákat? Persze, hogy átmegyek, legalább látlak ruha nélkül ;)

’baekhyunee’

 Be ne tedd a lábad a lakásba, mert kirugdoslak.

’real__pcy’

     Rendben, negyed óra, és ott vagyok! >-<

       Nem volt vicces. Egyáltalán nem mosolyodtam el, helyette inkább remegni kezdtem, és próbáltam magam lehűteni, hisz már ennyitől elöntött a forróság, hogy ilyeneket irkált, el sem akartam hinni, hogy húsz perccel később tényleg nyílt az ajtó, és Chanyeol lépett be rajta, ráadásul egy kis szatyorral a kezében.

         - Tudom, hogy azt írtad ne jöjjek be, de… Meglepetés! – huppant le mellém az ágyba, én pedig elhúzódtam tőle. Megcsapott az illata, és egy kis hideget is hozott magával. Közelebb húzódott hozzám, és átölelve nyomta ajkait a nyakamra. Furcsán éreztem magam, viszont nem zakatolt úgy a szívem, helyette sípolni kezdett a fülem, és bucskázott egyet a gyomrom, meg persze végig cikázott a gerincemen a jó érzés, ahogy jéghideg ajka, felforrósodott bőrömhöz ért.

         Annyira fura és kellemes volt, hogy felsóhajtottam, körmeimet pedig a paplanba mélyesztettem. Nehezen emelkedett a mellkasom, de a levegőt normálisan vettem. Eltátott szájjal próbáltam valamit kinyögni, de Chanyeol túl merész volt így bennem rekedt a szó. Éreztem ajkait, ahogy egyre jobban forrósodnak, nyelvét óvatosan húzta végig dudorodó eremen, majd fogait belemélyesztette bőrömbe. Nem tehettem róla, de bizseregni kezdtem ott ahol csak hozzám ért, ráadásul mintha nem is én lettem volna felnyögtem az érzésre.

         - Látod, hogy élvezed baby? – duruzsolta teljesen a fülembe, mire kipattantak a szemeim, és ijedten löktem el a közelemből.  Kezeimet magam előtt tartottam, hogy nem tudjon közelebb jönni, de azok remegni kezdtek, majd inkább leengedtem őket, így Chan combjára estek. Számon kapkodtam az éltető oxigént, és próbáltam nem felgyulladni.

          - Remélem most nem fogsz elkezdeni félni tőlem! Nem bántalak, élvezted. Ugye élvezted? Ha azt mondod nem, nyugodtan megüthetsz, vagy küldj haza. Tudod mit, nem kell haza küldeni, megyek magamtól. Tessék, ezt itt hagyom neked, csoki van benne, meg buborékos tea. – Először megrémülve kezdte, de végül inkább feladta, kezembe nyomta a kis szatyrot, és felpattant mellőlem. Nem akartam, hogy elmenjen, egyszerűen csak lesokkolt az, amit éreztem, a forróság, a saját vérem száguldása rossz irányba. Nem tudtam irányítani.

        - Ha elmész, megöllek – kiáltottam utána, és felkelve markoltam ágyékomra, hogy ne legyen annyira feltűnő. – Gyere vissza, legyél már férfi – tettem a fiókos komódomra a teákat és a csokoládét is, majd kisétáltam a szobámból a nappaliba, ahol egy hajat túró Chanyeol várt rám. Ahogy megláttam rájöttem mennyire komolyan gondolja ezt az egészet. Tényleg képes lépésenként haladni, nem elsietni, rávezetni engem az útra és persze nem elüldözni maga mellől.

        - Élveztem Chanyeol, nincs baj, egyszerűen csak annyi mindent éreztem hírtelen, hogy lesokkoltam és megijedtem a saját testem reakciójától – ültem le mellé, majd a lábaimat az övére pakoltam. Vállára hajtottam a fejem, míg ujjaimat az arcára simítottam. Eddig nem éreztem a zakatoló szívem, de most sajnos felkúszott a nyelőcsövembe, hisz én kezdeményeztem.

          Chanyeol szemeit lassan rám emelte. Csillogtak, viszont a megbánást láttam bennük, enyhe köddel megfűszerezve. Kiengedte bent tartott, elhasznált levegőjét, majd átölelve derekamat húzott magához közelebb. Nyelt egy nagyot, benedvesítette vastag és puha párnáit, lehunyta a szemeit és rá hajolt az enyémekre. Azonnal becsuktam a szemeimet én is, mert tudtam, hogy erre van szükségem nekem is, a közelségére, rá, csak én nem tudtam így kimutatni, hisz majd’ meghaltam, annyira féltem mindentől. A saját érzéseimtől is nemhogy ezektől, amiket akkor próbált meg nekem bemutatni. A szerelmemet is nehéz volt elfogadni felé, erre még a vágyaimat, és az élvezetet is meg kell mutatnom neki? Elvégre magasabb szintre kell emelni a kapcsolatunkat, nem ragadhatunk le.

     Belefeledkeztem a puszinkba és csak akkor ébredtem fel, mikor megéreztem párom nyelvét alsó ajkamon végig siklani. Egy reszketeg sóhaj csúszott kis belőlem, éreztem, ahogy alhasam bizseregni kezd, ami borzalmasan kínos tény volt, ráadásul a nadrágom is kezdett szűkülni. Kissé elvesztettem a testem felett az uralmat, így gondolkozás nélkül simítottam Chanyeol tarkójára, hogy közelebb csúszva hozzá nagyobbra nyissam a szám, és óvatosan nyújtsam ki a nyelvem. Éreztem szívének heves ütemét, ahogy az enyémmel ellentétesen ver, és a gyorsan emelkedő mellkasát. Orrán kapkodta a levegőt, ahogy én is, majd ő is becsatlakozva hozzám érintette nyelvét az enyémhez. Nem akartam elhinni, mikor kinyitottam a szemem, hogy teljesen kipirulva és kissé leizzadva fogom látni Őt, egy egyszerű nyelves csóktól. Viszont eszembe jutott mit írtam neki, így azonnal ellöktem magamtól, de olyan erővel, hogy fenekem a szőnyegen talált magának helyet.

      

          Lemondóan sóhajtott, majd nyelt egyet és megtörölte a homlokát. Lehunyt szemeit óvatosan nyitotta fel, és kezeivel azonnal az ágyékára simított. Nem csak nekem volt szűk a bokszerem!

          - Azt mondtam nem dughatod le a nyelved, de te megtetted – ujjaimat ajkaimra simítottam, és ábrándosan pillantottam az előttem lévő hófehér ajtóra, mintha párom épp ott állna. Mondjuk állt ő, csak épp rossz helyen. Baekhyun mocskos vagy, nem gondolhatsz ilyeneket!

          - Kikérem magamnak, én csak végig húztam őket azon a vékony ajkaidon, te vesztél el és nyújtottad át hozzám, én csak viszonoztam. – Annyira magyarázott és affektált, hogy muszáj voltam elmosolyodni rajta. Aranyos volt, ahogy próbálta magát kimagyarázni ebből az egészből, mikor én magam is tudtam, hogy én kezdtem. Ő nem bűnös.  – De… élvezted? – hajolt előre, és kissé félve húzta el oldalra a száját.

          - Menj haza, holnap pedig megengedem, hogy itt aludj. Köszönöm, hogy léptél velem!

Lépésről-Lépésre [1]

"real__pcy"

     Hol vagy? És milyen ruhában?

  "baekhyunee"

     Itt várok rád, lassan tíz perce. Fekete felső, farmer, fehér maszk.

  "real__pcy"

     Beteg vagy? Nem talállak!

   "baekhyunee"

     Csak anya erőltette rám, kajával töm, meg mindenáron vigyázni akar az egészségemre. Én már látom a füleidet! kkkkkkk

      "real__pcy"

       Tudtommal nagyon is szereted azokat a füleket, szóval maradj csendben, öreg hyung. Jó megvagy, már megyek!

       Még hogy öreg hyung... mit gondol ez a gyerek? Idősebb vagyok, tény, de nem kell öregíteni mindenféle butaságokkal!

       Magas alakja kilátszódott a tömegből, ahogy magabiztosan felém lépkedett, míg én a hátamat neki döntöttem az üvegnek, és direkt elnéztem róla. Kezemben erősen szorongattam a telefonom, illetve a zacskót, amiben a vásárolt közös ing volt. Mindig is akartam valamit, amiről rájönnek az emberek, hogy mi együtt vagyunk. Bár nem elfogadott az országunkban a két fiú közti szerelem minket sosem érdekelt ez a dolog. A szüleink elfogadták a tényeket, mi pedig kibékültünk azzal a tudattal, hogy sokan megszólnak minket.

        - Szia - állt meg előttem. Mély hangja erőteljes volt, ami miatt kirázott a hideg, cipői orrát láttam csak magam előtt, hisz nem akartam felnézni rá. Óvatosan simított vállamra, majd a csuklómra fogva segített felállni, míg én csak kipirulva takartam az arcomat. Még jó, hogy volt rajtam sapka meg maszk.

       - Szia - suttogtam, és lentebb húzva az arcomat takaró fehér textilt enyhén elmosolyodva kulcsoltam össze ujjainkat. Hevesen kapálózott a szívem, bár sosem értettem miért. A Chanyeol iránt érzett szerelmem annyira lángoló, és temperamentumos volt, hogy megmutatkozott a testemen. Minden érzékszervem tompult a közelében, a fülem, mintha bedugult volna, gyakran nem hallottam mit mond, annyira elmélyedtem benne. A szemeimen apró rózsaszín köd jelent meg, ezáltal mindig rángatott, mert akár egy oszlopnak is neki mentem volna, de ő figyelt rám.

        Ajkaim mindig kiszáradtak már csak attól is, hogy ránéztem az övére, szinte égtem a csókjáért, míg orromba minden egyes alkalommal belekúszott férfias, mély illata, amit egyszerűen nem tudtam elengedni egyetlen pillanatra sem. Mindenemet átadtam volna neki, a kezébe adtam az életem, hogy azt csináljon vele, amit akar. És hála istennek, mindig úgy bánt velem, ahogy nekem is jó volt.

           - Mehetünk? - hajolt kicsit lentebb, hogy az arcomra hintsen egy meg sem érezhető puszit. Csak bólogattam, és próbáltam nem kiugrani a bőrömből. Zacskós kezemmel kicsit megigazítottam a ruhámat, és legyeztem vele magam, annyira zavarba jöttem, hogy hírtelen elöntött a forróság, ráadásul Chan túl közel merészkedett hozzám, nyílt terepen.

         - Mit vettél, míg én rád vadásztam? - kukucskált a papírzacskóm felé, de én elhúztam a kezem, hogy ne lássa meg.

       - Majd megtudod, ha hazaértünk - köszörültem a torkom, hogy aztán a pusmogásomat megismételhessem hangosabban is. Kiértünk a bevásárló központból, és egyenesen a metróhoz siettünk. egyszerűen utáltam lefelé menni azon a hosszú és meredek lépcsőn, így szokásunkhoz híven mélyen bújtam párom mellkasába. Ő tájékoztatott róla mennyi van még hátra, míg én gond nélkül szívtam magamba illatát.

         Mosolyogva nyitottam ki az ajtót, és a cipőmet lerúgva a lábamról azonnal elindultam a szobámba, anyáék nem voltak a lakásban, így nem zavartattam magam. Persze párom lassan követett, mire beért a szobámba, én már az ágyon feküdtem és mosolyogva bámultam a plafont, egyszerűen csak boldog voltam, amiért velem van. Lassan süppedt be mellettem a matrac, majd kezeit óvatosan simította derekamra, mire arcom vörösbe váltott. Nagyot nyelem, míg ő csak lefeküdt mellém, majd arcomra vezette hatalmas, forró tenyerét. Mosolyogva fordította maga felé arcom, mire bennem rekedt a levegőm. Régen voltam már ennyire közel hozzá, sosem voltunk egy egymásnak esős páros. Én túl félénk voltam ahhoz, hogy kezdeményezzek, míg Chan nem akarta elsietni a kapcsolatunkat.

        - Megcsókolhatlak? - suttogta, mire én csak szusszantam egyet. Szemeimmel az övét fixíroztam, éreztem kifújt levegőjét, ahogy arcomnak csapódik, míg keze biztosított arról, hogy ne fordítsam el a fejem, bár hülye lettem volna, mikor végre a közelemben volt.

       Nagy nehezen rávettem magam, hogy bólintsak neki, mire ő csak széles mosolyra húzta ajkait. Én megnyaltam őket, ő pedig lehunyt szemekkel nyomta forró párnáit az enyémre.

       A kezeimmel azonnal felsőjébe kaptam, hogy megkapaszkodva az anyagba, csak erősebben húzzam magamhoz. Éreztem a kis szikrákat pattogni közöttünk, ajkaink tűzként égtek, éreztem azokat a fránya pillangókat a gyomromban, míg a gombóc is beköltözött a torkomba. Hangosan szuszogva váltam el tőle, pedig egy egyszerű csók volt, nem vittünk bele semmit, se mozgást, se nyelvjátékot.

          - Baekhyun, ez puszi volt, én csókolózni akarok veled, mi több... a nyelvemet használni, simogatni vele és kényeztetni - támaszkodott rá jobb alkarjára, majd fölém hajolva kissé elpirulva nézett szemembe. Kissé megijedtem, hisz sosem kért tőlem ilyet, nem kért egy puszinál többet, miközben mindketten tudtuk, hogy igazán ért már a tovább lépés a kapcsolatunkban. - Ah... ne haragudj rám, sietek igaz? Tudod... lassan nyolc hónapja együtt vagyunk és egy puszinál nem mentük tovább. Imádok veled lenni, átölelni, érezni ajkaidnak az ízét, de... nekem több kell belőled, már nem érem be ennyivel - biggyesztette le nyáltól csillogó, vörös ajkait, míg én lehunyt szemekkel próbáltam feldolgozni a szavait. Persze teljesen elvörösödtem, éreztem, ahogy homlokom gyöngyözni kezdett az izzadságom, szívem pedig a torkomba vándorol, de ahogy felfogtam Chanyeol szavait, rájöttem, hogy teljesen igaza van. Nem toporoghatunk egyhelyben, még ha egy félénk ember is vagyok, vannak, akik ilyenkor már rég lefeküdtem egymással, esetleg sokkal magasabb színvonalra emelték a kapcsolatukat, mi pedig a Fülessel még mindig a puszi és ölelés szinten vagyunk, ami valljuk be, elég alacsony.

           - Félek - suttogtam magam elé, mire kinyitva a szemem, rájöttem, hogy Chanyeol végig engem nézett. Láttam rajta, hogy készül valamire, de én tényleg féltem, mindentől. Sosem volt senkim, mindig egyedül tengettem a napjaimat, aztán hála Kyungsoo egyik születésnapjának, megismertem őt. Azóta szerves részévé vált a mindennapjaimnak, de még mindig furcsa volt nyolc hónap elteltével is, hogy ő tényleg itt van nekem, és bizony sokkal több mindent szeretne, mint, amit én eddig megszoktam. Szeretne olyan helyeken megérinteni, ahol eddig még senki, olyan szavakat mondani nekem, mint még senki, olyan hanglejtéssel, és vággyal, amit nem hallottam még.

         - Nem bántanálak, és nem teszek semmi olyat, ami nem lenne jó neked, te is tudod, hogy bennem megbízhatsz – simított arcomra, majd lassan hajolt vissza már kiszáradt ajkaimra. A szívem le sem nyugodott, de újra kalapálni kezdett. Ellepte az agyamat a köd, ahogy megéreztem Chanyeol ujjait az oldalamon futkosni, ajkait óvatosan kezdte el mozgatni, én megremegtem egész lényemben, és teljesen lefagytam. Nem tudtam mit kéne kezdenem magammal, viszonozni ajkainak a játékát? Átölelni és erősen magamhoz húzni? Netán nekem kezdeményezni, és óvatosan pólója alá csúsztatni ujjaim, hogy aztán hozzáérjek forró, selymes bőréhez, miközben a szívem majd’ kiesik a helyéről, és már attól úgy érzem merevedésem van, hogy nyelvét átcsúsztatja hozzám? Na nem! Ilyet nem játszunk, én nem tudom hogyan kell ezt csinálni, majd ő elintézi, elvégre tovább kellett lépnünk!

          - Ha ennyire nem szeretnéd, legalább ellökhetnél magadtól vagy valami – húzódott el, mire én csalódottan sóhajtottam fel. Az ágy szélére ült, és térdére támaszkodva túrt hajába kissé idegesen. Én ezt nem akartam!

       - Chanyeol, soha a büdös életben nem voltam még senkivel, te is tudod, hogy nekem te vagy az első. Vigyázz rám kérlek és kezdeményezz. Lehet nem viszonzom, de élvezem. Nem a félelemtől remegek alattad, hanem mert annyira kellemes az egész. Ha lépésenként haladunk rendben van, csak kérlek, ne vágjunk a közepébe rendben? – mondandóm közben lassan másztam a háta mögé, és átkarolva hatalmas valóját, orrom a pólójába fúrva szimatoltam őt, és közben beszéltem. Simogatni kezdtem mellkasát, és próbáltam nem suttogni, hogy hallja is, amit mondok neki.

      - Lépésről-lépésre? – kérdezte, majd lábamra simított, és óvatos cirógatásba kezdett.

    - Napról-napra, ha neked megfelel – kulcsoltam össze lábam derekán, és egy reszketeg puszit nyomtam gerince vonalára.

      - Rendben.

Nem tudok aludni!

01:21
Chan.

01:22
Chanyeol!
Yoda!
Füles!

 Látta:01:23

01:23
Tudom, hogy fent vagy!

01:24

Mi a baj Baekhyun? 

01:24

Már egy pillanatra tényleg azt hittem alszol.

01:25

Aludnék, de felkeltem miattad -.-

01:25

Ne haragudj rám Chan.

01:26

Nem haragszom, de elmondod mi bajod van? 

01:26

Nem tudok aludni. 

01:26

Én tudok.

01:27

Ne hagyj már itt... :/

01:27

Elmondod, hogy mi a fenét akarsz tőlem? Majdnem fél kettő.

01:27

Beszélgetni.

01:28

Mégis miről? Egésznap a közeledben vagyok, és beszélgetünk. 

Baekkie, mond mit akarsz és aztán aludj kérlek, holnap korán kelünk.

01:29

De én nem tudok aludni.

 Nem vagyok fáradt, hiányzol mellőlem :'(

01:29

Ez aranyos. Mit szeretnél mit csináljak?

Te kint a nappaliban, én meg a helyemen.

Ha Kyungsooék meglátnak itt, baj lesz.

01:30

Boldog fél kettőt! kkkk

Gyere ki hozzám.

01:30

Nem vagy vicces. 

Ha ott lennék miért lenne jobb? 

01:30

Mert át tudnálak ölelni :3 

Rád pakolnám a lábam, és óvatosan csókolnék a nyakadba.

01:31

*--*

És utána? 

01:31

 Lassan simogatnám az oldalad, míg ajkaimmal a bőrödet kényeztetem. 

Aztán elkuncogva tartanám meg magam alkaromon, ajkaidhoz hajolnék,

míg kezeimet levezetném alhasadra.

01:32

 Ne írd tovább. Nem akarok felizgulni az éjszaka közepén! :/ 

01:32

Ha itt lennél mellettem, lehet nem csak olvasnád a sorokat. 

Míg én rajtad ügyködöm a gondolataidat is elfelejtenéd. 

Tudom, hogy imádod a zongora ujjaim, ahogy futkároznak az oldaladon!

Mintha épp a My Answer-t játszanám az Aerik előtt.

01:33

Bacon... fejezd be.

01:33

Baekhyunnak hívnak! 

01:33

Baekhyun-ah fejezd be.

01:34

Ha kijössz hozzám lehet befejezem.

Azt, amit elkezdtem szóban.

01:35

Párnát vigyek? 

01:35

Nem kell semmi.

Csak te. A nagy macim *-*

01:36

Egy pillanat, és kint vagyok! :*

01:36

Köszönöm Füles. Szeretlek! ♥

Pajkos kezek

Baekhyun

  

  Kínosan éreztem magam, ahogy ott ültem Chanyeol szüleinél a kanapén. Soha nem voltam még náluk, és igazából az édesapja, nem is tudta, hogy fia a saját neméhez vonzódik, így hatalmas meglepetés voltam én, mint férfi a házban, hisz egy mosolygós, nagymellű lányt vártak, gondolom én.
   Chan hatalmas mosollyal az arcán csücsült mellettem, és ujjait az enyém között szorongatta, míg az anyukájával társalgott az útról, hisz mi a Han-folyó mellett laktunk a közös kis albérletünkben, míg Chanyeol szülei Szöul-on kívül egy nagyobb városban Guri-ban. Én csak szótlanul kapkodtam a fejem, hol szerelmem, hol pedig a gyönyörű nő között, aki le sem tagadhatná a fiát, hisz szinte minden vonása egyezik a vele. 

    - És te Baekhyun drágám? - fordult felém a nő, mire csak összerezzentem nevem hallatán. Szívem hevesen dobogott odabent, ki akart szakadni a helyéről, arcom égett, és kihúztam ujjaimat Chanyeolé közül. Azt hiszem nem szabadna így megnyilvánulnunk. Az apukája olyan csúnyán nézett rám, és én egy kicsit mindig is féltem a többi ember véleményétől. Ráadásul ők a családja! 
     - Én? Öhm... elnézést, de nem igazán figyeltem, megtudná ismételni? - hajtottam le a fejem, és megköszörültem a torkom. Nem szabadna így viselkednem, de zavar a tudat, hogy Chan-apuka úgy néz, hogy a szemeivel már máglyán éget, pedig csak egy fiú vagyok, aki ellopta az ő fia szívét -na igen, talán pont ez a problémája!- Én mondtam a colosnak, hogy rossz ötlet idejönni, úgy hogy el sem mondja, hogy full meleg, ráadásul pasija is van, de azzal nyugtatott, hogy minden rendben lesz. Hát nem úgy érzem! 
     - Semmi baj, azt kérdeztem nem vagy-e éhes, mert bár már este van, főztem. Azt hittem hamarabb jöttök - mosolygott rám a nő, majd felállt, és meg sem várta a válaszomat már ment is a konyhában. Chanyeol ebben is rá hasonlított, sosem várta meg míg válaszolok neki, ha valamit mondott már csinálta is, mindegy volt, hogy én akartam-e.

         A kínos vacsora után én csak álltam a nappaliban, és vártam, hogy valaki utasítson, mert mindenki eltűnt míg én elszaladtam a mosdóba. Nem hallottam egyetlen neszt sem, így inkább leültem a kanapéra, és csak vártam. 
      - Ja, hogy itt vagy - pattant mellém párom, mire én csak kissé megugorva húzódtam közelebb hozzá - Anya és apa fent vannak, ők általában hamar fekszenek, de mi nézhetünk egy filmet, ha szeretnél - suttogott nyakamba. Hírtelen légszomjam lett, izzadni kezdtem, és levert a víz, éreztem, ahogy nyelve lassan kalandozik végig nyakamon, míg ő maga enyhén magához húzott és keze a nadrágom korcánál matatott. 
       - Chan... - ziháltam a nevét, és ajkaimra harapva döntöttem fejemet a vállára - Mi lesz, ha anyukád lejön inni, vagy apukád mosdóba? Nem szabadna ezt csinálnunk. Túl illetlen! - Torkomat már elszorította a feltörni vágyó nyögés, ahogy fogaival közre vett egy apró bőr darabot. Ujjai már jócskán az ágyékomat simogatták, míg én továbbra is hangosan, kapkodtam a levegőt. 
      - Túl aranyos voltál ahhoz, hogy ne tudjak neked ellen állni. Nem volt semmi baj, ismét túl gondoltál mindent. Apa is kedvel, csak még kicsit fura neki a tény, hogy fiú vagy - cuppant le nyakamról, és másik kezével segített, hogy bokszerembe tudjon nyúlni, és éledező tagomra kulcsolja forró markát. 
         Számat elnyitva emeltem oda a kezem, hogy arra harapva elfojtsak minden hangot, amit Chanyeol vált ki belőlem. 

     Lábaimat felhúzva, gerincem ívbe feszült, ahogy hüvelyk ujjával tagom hegyét dörzsölte, és ajkaival ostromolta nyakam. Hangosan szuszogtam, és nagyokat nyeltem, majd mikor már megéreztem másik kezét is belső combomon erőt vettem magamon, és eltoltam magamtól.  Remegve néztem feltüzelt valójára, rövid nadrágjára, amin hatalmas dudor éktelenkedett, míg ujjait mosolyogva nyalta meg, és mellkasomra tapasztva tenyerét döntött el a zöld kanapén. Csak álltam a tekintetét, teljesen kipirulva, és kezeimet nyakába simítva tártam szét a lábaim, hogy közé fekve tökéletesen hozzám férjen. 

       - Már nem zavar, hogy anyámék lejöhetnek? - lihegett ajkaimra, míg én csak hevesen zakatoló szívemre tudtam koncentrálni, mi a fenéért kell mindig ennyire felizgatni? Miért kell egy ilyen szexi vadállattal együtt lennem? Ő a halálom, esküszöm. - Mit szeretnél kicsi Baekhyun? - húzta végig benyálazott ajkait az enyémen, hogy aztán fogaival közre fogja alsó párnámat, és óvatosan ráharapva kuncogjon rá. 

          - Vagy itt, vagy a szobádba, de siessünk... kérlek - nyögtem fel, majd erősen megkapaszkodva a kapucnijába húztam magamhoz, hogy birtokba vehessem édes, forró és tüzes ajkait. Chanyeolban mindig is szerettem az, hogy képes volt aranyos, jófej és érzéki lenni, viszont, ha úgy tartotta kedve kegyetlenül bánt velem, amit én boldogan fogadtam. 

          

       Próbáltam nem hangosan nyikkanni, mikor ledobott az ágyára, de nem erre számítottam, azt hittem annyira fel van húzva, hogy ott a kanapén magáévá tesz. Erre behozott a szobájába, ami állítása szerint úgy néz ki, mint középiskolás korában. Bár a félmeztelen nő kissé zavart a falon nem szóltam, csak ajkaira és annak tempós mozgására figyeltem. 

    - Agh... - nyögtem fel halkan, ahogy ágyékát nekem nyomta ezáltal összeérintette már fájdalmasan lüktető tagjainkat. 

      - Ugye tudod, hogy itthon vagyok? Azt teszek veled, amit szeretnék... Elfoglak fenekelni Baekkie - suttogta fülembe, míg én csak élvezettem nyögtem fel alatta. Igazából ezt a közös albérletünkben is megtehetné, hisz annak a felét ő fizeti ő mégis ezt a házat tekinti otthonának. Kéjben fürdő arcomat próbáltam karommal eltakarni, de nem engedte. Szorosan fogta össze két csuklómat fejem felett, míg én zihálva és vörösen pislogtam rá. 

      - Szeretlek - suttogtam neki mosolyogva, majd feltolva a csípőm ösztönöztem, hogy még több szenvedélyben, kéjben és vágyban legyen részem. Bár ő annyira nem érdekelte a szerelmi vallomásom, csak ködös szemekkel figyelt miközben lesimogatta rólam a ruháimat. 

      Már mindenünk a földön hevert, Chanyeol óvatosan simogatta az oldalamat, míg ajkaival bejáratomnál cuppogott. Igazából soha nem csinált ilyet, de lehet kérni fogom tőle ezt, ha mindig ilyen jól csinálja. Bár gerincem már fájt, a térdem kipirosodott a támaszkodástól Chan csak nyomta belém síkos izmát, míg én a paplanba markolva nyögtem a párnába. Hangosan sikkantottam fel, mikor hatalmas tenyerének csattanását éreztem fenekemen. Csípett, kissé fájt, de, amit odalent művelt teljesen elvette az eszem, így csak fenekemet jobban kinyomva kérleltem őt a további munkára. 

        - Tudod, hogy nagyon felhúztál, Édesem? - fülembe suttogott, mély, öblös hangján míg én csak hangosan zihálva bólogattam neki. - Szeretnél még kapni a fenekedre? - csattant ismét tenyere bőrömön. 

        - Uhhum - fogtam fogaim közé a hófehér paplant - Gyerünk Channie! 

       - Ez nem így megy - markolt tagomra, mire előre bicsaklott a fejem az érzéstől. Annyira vágytam már arra, hogy végre elmerüljön bennem, hogy érezzem őt magamban. Lassan fél hónapja erre várok. 

        - Azt akarom, hogy úgy... úgy fenekelj el, miközben bennem vagyh! Kellesz - nyökögtem, és hátra nyúlva egyik kezemmel ragadtam meg csípőjét ezzel magamhoz vonva. 

        Nem tett semmit, csak kezét húzgálta tagomon, míg merev tagját vájatomba illesztette, és minden mozdulatnál lökött rajtam egyet. Már mindenem bizsergett, alul pulzáltam, és arra vártam, hogy végre minimum a makkját megérezzem magamban. 

       Előváladékomat lassan kente bejáratomra, mire csak szuszogva néztem hátra. Apró mosoly húzódott a száján, és a hátamhoz nyomta mellkasát. Egyik tenyerét hasamra tette ezzel felhúzott, majd másik kezével addig tartotta saját merevségét, míg el nem merült bennem. Ajkaim elnyíltak, de hangom már nem volt. Berekedtem a kis játéka alatt, és már nem tudtam nyögni sem, mert fájt. 

      - Gyerünk adj ki hangot - mért egy újabb ütést bőrömre, mire én csak hangtalanul felsikkantottam. Akár milyen vad is volt megértette, hogy hiába csinálja, nekem már nem volt hangom. Vállamat csókolgatta, néha belém harapott, de nem mozdult meg. Már tövig bennem volt, csak pulzáltam körülötte, de ő kínozta saját magát és persze engem is. 

              - Köszönöm, hogy itt vagy nekem - suttogta fülembe, mire a hátamon is felállt a szőr. Hangja minden eddiginél mélyebb volt, nyelvével lassan piszkálta a Harapásokat, majd hajamba kapva lökött bennem egy nagyot. 

          Kiakartam öklendezni mindent, ami bennem volt. Az érzéseimet, a szívemet a torkomból, a vacsorát a gyomromból, de mindhiába semmi sem jött ki belőlem, csak az a fránya színtelen cucc csöpögött merev tagomból. Minden hajszálam fájt, ahogy párom kapaszkodott belém, de imádtam. Durva volt velem, és ilyet még sohasem csináltunk. 

            Pajkos kezei fel és le jártak gerincemen, míg én még mindig kutyapózban térdeltem. Ujjaim szinte görcsben álltak, de a Chanyeoltól kapott élvezetek miatt nem tudtam rájuk figyelni. Csak elakartam végre élvezni, de a mocsok nem engedett el. 

          - Nagyon... nagyon szeretlek ugye tudod? - suttogta ajkaimra ezúttal már teljesen misszionárius pózban fekve. Sokkal inkább szerettem így, hisz ki ne akarná megcsókolni a párját szeretkezés netán szex közben? Minden porcikámmal szerettem őt, akartam, hogy ő is éreztesse ezt velem. 

           - Uhhum - hümmögtem ismételten neki, majd csak hátába mélyesztve körmeimet jeleztem, hogy nem sok választ el attól, hogy elélvezzek. Már talán egy óra is eltelhetett, de mi még mindig egymást hajszoltuk az élvezet felé. Bár mikor már látta rajtam, hogy nem tetszik az előző póz leállt, nem fenekelt tovább, -pedig élveztem- nem volt vad. Ugyanaz a Chanyeol volt, akivel legelőször szeretkeztem. 

           - Gyerünk élvezz csak el - lassan hajolt fülemhez, hogy a lágy részen végig csókoljon, majd ismét hátborzongatóan mély hangján belesuttogjon - Életem! 

          Nem is kellett több, saját hasfalamra élveztem, remegve és ívbe feszült háttal, láttam a csillagokat, arra a pár percre, majd visszaesve az ágyra szorultam össze párom körül. Fejem mellett támaszkodva hajolt ajkaimra, hogy azokat megtépázva tovább mozogjon bennem, és saját magát is a gyönyörbe repítse az én testem segítségével. Hangos, férfias nyögése csókunkban halt el, majd remegő teste rám esett, hogy belém engedve minden cseppjét, szuszogjon nyakamba. 

            

          - Utálom, mikor így kifolyik belőlem - mérgelődtem korán reggel az ágyban, és próbáltam lábra állni, de valami nem engedte, méghozzá a drága, vörös párom kezei. Erősen húzott vissza magához, majd mégfáradt valóját rám helyezte.

         - Nem mész sehova, ma egész nap, csak pihizünk! - nyomott reggeli csókot felduzzadt ajkaimra, mire elmosolyodva csak hümmögtem egyet neki. 

             - Legalább a paplant rúgjuk a földre kérlek.

           - Aish.. te meg a rendmániád!