Baekhyun
Hangos csattanással dőlt el mellettem a gitár, amit azonnal fel is állítottam.
- Chanyeol! - suttogtam a keresett emberem nevét, de nem válaszolt. Ismét megpróbálkoztam vele, de semmi.
- Yoda, alszol? Hol vagy? - tapogatóztam a sötét studióban. Ujjaimmal valami hideghez értem, mire felsikkantva léptem egyet hátra. Erőt vettem magamon, majd újra a hideg valamihez nyúltam. Teljesen kitapogatva rájöttem, hogy a villanykapcsolót taperolom. Kissebb erőt kifejtve rá nyomtam meg, mire a gyenge, sárgás fény betöltötte a szobát.
Enyhe mosollyal figyeltem a billentyűkön fekvő, szürke hajú fiút. Levettem a cipőm, felkaptam egy papucsot, és oda lépkedtem hozzá.
Nem tudtam magamon uralkodni, így ujjaimat belevezettem hajába, majd kissé megmarkolva engedtem el.
- Chanyeollie - nyájas hangomon még saját magam is meglepődtem. Lassan emelte fel fejét, és kezdte el nyitogatni gyönyörü barna szemeit. Szívem hevesebb tempóra kapcsolt, mikor kidugta nyelvét, és végig nyalta ajkait. Én is akartam azt! Hogy azok a mézédes ajkak az enyémet birtokolják, vagy csak hozzám érjenek. Végig csókolják mellkasom, majd nyelvével kényeztesse alhasam. De mindez csak ábránd volt, ami úgy tűnt el, mint a köd egy felderülő reggelen.
- Bealudtam? - emelte férfias kezeit szeméhez, majd nyomkodni és dörzsölni kezdte őket. Bátyadt mosollyal figyelt, majd kipirult arcomhoz nyúlt.
- Hyung minden oké? - állt fel ezzel fölém tornyosult.
- Én... izé... - hebegtem - fellöktem az egyik gitárodat, de nem lett baja! - emeltem magam elé a kezem védekezés képp. Bár sosem bántott senkit, és természtéből fakadóan nem is olyan tipus volt én féltem tőle, mert a hangszerei olyanok voltak neki, mint a szerettei.
Sokszor képzeltem el, hogy Chanyeol úgy bánik velem is, mint a kedvenc gitárjával. Óvatosan nyúlna bőrömhöz, lassan simítva végig rajtam, majd teljes bele éléssel élvezne.
- Édes vagy - suttogta már-már vészesen közel ajkaimhoz. Bepánikoltam. Nem tudtam mit akar, hevesen dübörgő szívemnek nem tudtam megálljt parancsolni. Éreztem, hogy kipirulok, melegem lett, és teljesen kiszáradt a szám. Azt akartam, hogy Chanyeol nedvesítse be ajkaimat.
- Chan... Chanyeol - tettem apró tenyerem mellkasára, hogy ellökjem magamtól, de agyam mást mondott. Ujjaimmal pólójába markoltam, és lassan pipiskedve nyomtam párnáimat az övére. ÉN kezdeményeztem. Én! Byun Baekhyun!
Elhúzta a fejét, ki sem élvezhettem a pillanatot, egyből elhúzódott. Szomorúan nyitottam fel pilláim, és ujjaimmal fekete, vastag felsőjét piszkáltam.
- Ne hara...
Nem tudtam végig mondani a mondatom, mert vállamnál fogva döntött a falnak. Megszeppenve szegtem le a földre tekintetem, nem akartam rá nézni. Nem akartam látni az utálkozó, és megvető pillantásait. Belülről sikítottam, és már a hajamat téptem volna legszívesebben, de Chanyeol nem engedte. Hangosan zihálva fogta le csuklómat, amit a falnak szorított, majd homlokomra adott egy nyálas puszit.
- Ne kérj bocsánatot! Én akartam, de megelőztél - döntötte homlokát az enyémnek, ezzel elérte, hogy barna szemébe nézzek, és teljesen elgyengüljek.
- Fáj - nyögtem kezeimet megmozdítva. Elmosolyodva húzta őket derekára, majd két oldalt arcomra tapasztotta óriás, forró tenyerét, és ajkaival bírtokba vette az enyémet. Gyomrom bucskázott egyet, majd pillangókat kergetett.
Nem tudtam mit teszek. Nem fogtam fel, a köd teljesen ellepte agyamat ezzel elfeledtetve velem miért is jöttem. Apró nyögés szakadt fel torkomból, mikor hosszú lábaival az enyém közé férkőzött, és tüzelt fel csípőjének érintése.
Ajkainak mozgása megrészegített, egy hosszú pillantra elfelejtettem hol vagyok. Fogainak érintése miatt kirázott a hideg, majd mikor megéreztem forró nyelvét alsó ajkamon leejtettem állam, hogy találkozzunk félúton.
Ujjaival lassan simogatott pólón keresztül, a hideg folyamatosan rázott, villám csapásként ért az egész. Elengedve pólóját fogtam meg arcát, és elhúzódva tőle sóhajtottam fel. Eleve vastag ajkai szinte kiáltottak többér, de nem tettük. Nem csókoltam meg, és ő se.
- Bánod igaz? - mosolygott keserűen. Nem válaszoltam. Legszivesebben letepertem volna, és mondtam volna neki, hogy tegye meg, de ehhez én túl beszari voltam. Persze senki sem gondolta volna, hogy Byun Baekhyun a nagyszájú, nem mer kezdeményezni, és engedni magának. Sosem voltam még ilyen helyzetben, itt nem viccelődni, énekelni vagy zenélni kell, hanem magadat adni.
- Hyung - fordította maga felé pirospozsgás arcom, de belebújtam nyakába. Kezemet nyaka köré csavartam, és lábaimat óvatosan csúsztattam derekára.
Fenekemre fogott, és a falhoz nyomva emelt fel. Istenhez imátkoztam, hogy megértsen.
- Miért nem mondasz semmit? - értetlenkedett.
- És te minek beszélsz ennyit? - húzódtam el kívánatos nyakától, majd ajkaira tapadva vezettem át hozzá enyből nyelvem, és szorítottam magamhoz erősebben.
Óvatosan feltolva csípőjét adta tudtomra mit is szeretne valójában. Ám a köd eltünt agyamról, és riadót fújt.
Nem ezért jöttél Baekhyun! - szólalt meg a hang, de nem igazán érdekelt. Chanyeol ajkai miatt mindent elfelejtettem, a számat befogni midenképp.
Hangosan nyögtem fel csípője egyenletes mozgása miatt. Aranyosan kuncogott párnáimra, majd ujjaival lassan nyúlt kettőnk közé és nadrágom korcát piszkálta, hosszú vaskos ujjaival.
- Mmm Chan... - ördögi vigyorral lökte fel csípőjét, mire szám elé kaptam kezem. Kiakartam öklendezni a szívem a helyéről, és eldobni a francba, mert már képtelen volt felfogni a helyzetet. - Mi.. mit csinálsz? - néztem rá piros színben pompázó arccal.
- Kiengendjük a megfáradt gőzt. Tudom, hogy akarod! - hangja miatt megremegtem. Az a tömény erotika, ami a hangjában volt egyszerűen levett a lábamról. Hátra hajtottam a fejem, hogy élvezzem érintését, de arra nem számítottam, hogy nyakamra tapadva kezdi el ostromolni így is érzékeny bőrömet. Teljesen elvesztve fejem haraptam be alsó ajkam, és mélyesztettem körmömet börébe. Felszisszent, majd tejfehér fogaival ráharapott bőrömre. Kéjes nyögés hagyta el a számat, és bátorításnak fellöktem a csípöm, mire kicsaltam belőle egy férfias hörgést(?)
- Nem is... nem engedjük ki! Kínzol, pettingelsz, pedig... térj a tárgyra! - sütöttem le szemeimet, majd egyik lábamat a padlóhoz érintve kezdtem el kigombolni nadrágját. Láttam arcán a meglepődöttséget, ahogy lábai közé térdeltem. Igazán nem akartam ilyen helyzetbe kerülni vele.
A francokat!
Minden vágyam az volt, hogy megfektessen, már a legelejétől fogva. Szerettem? Talán, de inkább vonzott.
Ujjaimmal lassan simítottam végig előbukkanó bokszerén, majd egy elnyomott mosollyal csókoltam meg hosszát textílián keresztül. Ujjait hajamba vezette, és hátra vetett fejjel élvezte mozdulataimat.
Nem húztam le róla a nadrágot, csak úgy hogy éppen kilátszódjon a lényeg. Továbbra is hevesen verő szívvel, pillangókkal teli gyomorral és sípoló füllel kezdtem el óvatosan játszani alsóval fedett, kőkemény és óriás tagján.
Kezeimmel csípőjét fogtam, és cirógattam bőrét. Hangos nyögések sorozata hagyta el ajkait, felpillantva Rá teljesen felizgultam. A nyakán kidülledő erek és az apró izom szalagok miatt úgy éreztem hosszabb lesz ez az egész, mint hittem.
Nem szenvedtetve tovább, toltam lentebb alsóját is és piszkáltam meg nyelvem hegyével az alhasához feszülő büszkeségét. Hangosan és remegő hanggal nyögte nevemet, ami jól esett. Ujjaival hajamat tépte, mire mosolyogva fogtam ajkaim közé férfiasságát. Ujjaimmal rásegítve kezdtem el dolgozni rajta, de elrántott magától.
Felhúzott magához, és egy csókba részesített. Mosolyogva guggolt elém, és rángatta le rólam a nadrágot, alsóval együtt.
Lábamat kissé széttárta, majd az egyiket a nyakába húzta. Ujjaimmal a falat kapartam,mikor megéreztem forró szájat magam körül. Felnyüszítve toltam előre a csípőm, egy ujjal már bennem volt.
- Chan... Cha...Akarom. Gyere. Tedd be!- hebegtem össze-vissza minden butaságot, de nem hagyta abba, folytatta ajkainak és nyelvének játékát, miközben már három ujjal tágított.
Hajába markolva szakítottam el lüktető tagomtól, majd leemelve róla lábam húztam fel magamhoz. Reszkető kezekkel öleltem ismét magamhoz, s bámultam ködös és vággyal teli szemeit.
- Régóta akarom már ezt! - nyalta meg nyakam, majd combjaim alá nyúlt. Érintése perzselt, hangja teljesen megbolondított, bőrének lenyomata nyakamon égett.
Lábaimat erősen szorítottam csípőjén, míg ő jobban a falhoz nyomva helyezkedett el előkészített alfelemhez.
Izomgyűrűimre koncentráltam, hogy ellazulva várjam Chanyeol hatalmas hosszát, de nem sietett. Nem férkőzött közelebb hozzám, csak ajkamra lihegve pihegett. Összeszedte magát, majd egy nagyot nyelve szorított combomra.
Mikor megéreztem, hátra vetett fejjel nyögtem, majd vissza hajolva 'Yeolhoz nyakát vettem célba. Nyelvemmel nyalogattam forró és érdes bőrét, ami kissé keserű volt a rajta maradt parfüm miatt, mégis élveztem. Nem mozdult meg, csak kiélvezte a szűk forróságot, amit megadtam neki. Hosszú ujjaimmal hajába túrtam és erősen belemarkolva húztam magam fentebb rajta.
Hangos sóhajok, erőteljes nyögések és börünk szeretet teljes csattogása töltötte be az apró studió szobát. Remegő lábakkal próbáltam tartani magam, míg Chanyeol fenekemet markolva húzott magához, és lökött egyre mélyebbeket. Alhasamban éreztem azt a kéjt és vágyat, amit ez az ember kiváltott belőlem. Hangosan szitkozódni kezdett, mire megijedve szájára tapasztottam a kezem, és füléhez hajolva hajtogattam neki mennyire jól csinálja.
Akár az utolsó kurva is megirigyelhetett volna azon az éjszakán. Hangosan zihálva haraptam nyakába, és mozgattam a csípőmet, hogy Chanyeol pihenhessen egy keveset.
Éreztem izzadt valóját hozzám préselődni, szíve oly' hevesen vert, akár az enyém és férfias nyögései terembe végződtek.
- Baek... Hyung.. - szólongatott, de másra figyeltem, nem álltam le a csípőm mozgásával, azt akartam, hogy elélvezzen, hogy érezzem magamban minden egyes cseppjét.
- Chanyeoool! - nyögtem hangosan, majd nyakába mélyesztettem körmeim, és felhúzva magam, tapadtam kipirosodott ajkaira.
Fenekemet fogva kezdett el erőteljesen lökni, majd elszakadt párnáimtól, és nyakamba harapott, fogaival összecsípte bőrömet, és szívni kezdte azt.
Csak hangosan nyögve bizsergett mindenem. Ketyegőm ütemére már nem is figyeltem, alhasamhoz feszülő férfiasságom, pedig eldurranni készült.
Chanyeol csak a folyamatosan gyorsuló mozgására figyelt, elszakadt bőrömtől, és megremegve engedett egy kicsit szorításomon, így én lentebb csúsztam. Mélyen bennem élvezett el, nekem pedig prosztatámat nyomta tagja. Remegtem kezei között, szemeimet becsuktam, és ajkaira tapadva élveztem felsőnkre.
- Istenem. Chanyeol, én... mindennél jobban akartam már... ezt! - még fel- fel nyögtem levezető mozgása, és ujjai szorítása miatt.
- Szeretlek Baek! - mondta úgy, hogy nyakamba hajtotta a fejét, és apró puszit hitett -gondolom már lila- nyakamra.
Én csak elhúzódtam érintése elől, és megemelve magam húztam ki magamból, még kissé merev tagját.
Lábaimra állva hírtelen éreztem a fájdalmat fenekembe nyilálni, így majdnem összeestem, de utánam kapott.
- Segítek! - suttogta megbántottan, majd a kanapéra fektetett, és mellem üllt, miután felhúzta fekete nadrágját. Én csak lihegve és fájdalmasan nyögve próbáltam helyre tenni magam.
- Baek - fogta meg kezem ezzel elérte, hogy figyeljek - én tényleg szeretlek Tudom... azt mondtam csak kiengedjük a fáradt gőzt, de... - elhalkult.
Megszorítottam kezét, és gyéren elmosolyogva suttogtam neki.
- Gyere! - invitáltam magamhoz. Ő engedelmesen közelebb húzódott, én pedig tarkójára fogtam. Füléhez hajoltam.
- Suho küldött, hogy feküdj le aludni, és ne legyél fent ma is fél négyig. De azt hiszem - pillantottam a falon lévő órára - megszegtük a kérését.
*~*
Mosolyogva lépkedtem a már megszokott padlón papuccsal a lábamon. Már nem is kopogtam, csak benyitottam a studióba.
- Na halihó! - nyávogtam, de nem is figyelt rám, mintha ott sem lettem volna - Chanyeollie - nyájas hanggal próbáltam felkellteni az érdeklődését, de még mindig nem figyelt.
- Itt vagyok bazd meg! - csaptam az asztalra, mire hihetetlen sebességgel tolta ki maga alól a széket, -ami azonnal fel is borult- és azonnal torkomra szorítva a kezét pillantott rám dühösen. Abban a percben úgy éreztem meghalok. Próbáltam nyelni, de forró tenyere megakadályozta. Kérlelően néztem rá, mire elengedett, én felszusszantam ő pedig tarkómra csúsztatva a kezét tapadt ajkaimra.
- Sajnálom. Még mindig szeretlek - mosolygott rám édesen, mire én furán néztem rá. Úgy ki akartam mondani neki, hogy én is, de csak megráztam a fejem és mosolyogva pillantottam rá, elpirulva ajkai miatt.
- Indísd el, segítek neked. Vokálozok!
Persze ez nem jött össze, ismét a falnál kötöttünk ki, egy más szájába lihegve, kéjes nyögéseket hagyva magunk után.
