Pajkos kezek

Baekhyun

  

  Kínosan éreztem magam, ahogy ott ültem Chanyeol szüleinél a kanapén. Soha nem voltam még náluk, és igazából az édesapja, nem is tudta, hogy fia a saját neméhez vonzódik, így hatalmas meglepetés voltam én, mint férfi a házban, hisz egy mosolygós, nagymellű lányt vártak, gondolom én.
   Chan hatalmas mosollyal az arcán csücsült mellettem, és ujjait az enyém között szorongatta, míg az anyukájával társalgott az útról, hisz mi a Han-folyó mellett laktunk a közös kis albérletünkben, míg Chanyeol szülei Szöul-on kívül egy nagyobb városban Guri-ban. Én csak szótlanul kapkodtam a fejem, hol szerelmem, hol pedig a gyönyörű nő között, aki le sem tagadhatná a fiát, hisz szinte minden vonása egyezik a vele. 

    - És te Baekhyun drágám? - fordult felém a nő, mire csak összerezzentem nevem hallatán. Szívem hevesen dobogott odabent, ki akart szakadni a helyéről, arcom égett, és kihúztam ujjaimat Chanyeolé közül. Azt hiszem nem szabadna így megnyilvánulnunk. Az apukája olyan csúnyán nézett rám, és én egy kicsit mindig is féltem a többi ember véleményétől. Ráadásul ők a családja! 
     - Én? Öhm... elnézést, de nem igazán figyeltem, megtudná ismételni? - hajtottam le a fejem, és megköszörültem a torkom. Nem szabadna így viselkednem, de zavar a tudat, hogy Chan-apuka úgy néz, hogy a szemeivel már máglyán éget, pedig csak egy fiú vagyok, aki ellopta az ő fia szívét -na igen, talán pont ez a problémája!- Én mondtam a colosnak, hogy rossz ötlet idejönni, úgy hogy el sem mondja, hogy full meleg, ráadásul pasija is van, de azzal nyugtatott, hogy minden rendben lesz. Hát nem úgy érzem! 
     - Semmi baj, azt kérdeztem nem vagy-e éhes, mert bár már este van, főztem. Azt hittem hamarabb jöttök - mosolygott rám a nő, majd felállt, és meg sem várta a válaszomat már ment is a konyhában. Chanyeol ebben is rá hasonlított, sosem várta meg míg válaszolok neki, ha valamit mondott már csinálta is, mindegy volt, hogy én akartam-e.

         A kínos vacsora után én csak álltam a nappaliban, és vártam, hogy valaki utasítson, mert mindenki eltűnt míg én elszaladtam a mosdóba. Nem hallottam egyetlen neszt sem, így inkább leültem a kanapéra, és csak vártam. 
      - Ja, hogy itt vagy - pattant mellém párom, mire én csak kissé megugorva húzódtam közelebb hozzá - Anya és apa fent vannak, ők általában hamar fekszenek, de mi nézhetünk egy filmet, ha szeretnél - suttogott nyakamba. Hírtelen légszomjam lett, izzadni kezdtem, és levert a víz, éreztem, ahogy nyelve lassan kalandozik végig nyakamon, míg ő maga enyhén magához húzott és keze a nadrágom korcánál matatott. 
       - Chan... - ziháltam a nevét, és ajkaimra harapva döntöttem fejemet a vállára - Mi lesz, ha anyukád lejön inni, vagy apukád mosdóba? Nem szabadna ezt csinálnunk. Túl illetlen! - Torkomat már elszorította a feltörni vágyó nyögés, ahogy fogaival közre vett egy apró bőr darabot. Ujjai már jócskán az ágyékomat simogatták, míg én továbbra is hangosan, kapkodtam a levegőt. 
      - Túl aranyos voltál ahhoz, hogy ne tudjak neked ellen állni. Nem volt semmi baj, ismét túl gondoltál mindent. Apa is kedvel, csak még kicsit fura neki a tény, hogy fiú vagy - cuppant le nyakamról, és másik kezével segített, hogy bokszerembe tudjon nyúlni, és éledező tagomra kulcsolja forró markát. 
         Számat elnyitva emeltem oda a kezem, hogy arra harapva elfojtsak minden hangot, amit Chanyeol vált ki belőlem. 

     Lábaimat felhúzva, gerincem ívbe feszült, ahogy hüvelyk ujjával tagom hegyét dörzsölte, és ajkaival ostromolta nyakam. Hangosan szuszogtam, és nagyokat nyeltem, majd mikor már megéreztem másik kezét is belső combomon erőt vettem magamon, és eltoltam magamtól.  Remegve néztem feltüzelt valójára, rövid nadrágjára, amin hatalmas dudor éktelenkedett, míg ujjait mosolyogva nyalta meg, és mellkasomra tapasztva tenyerét döntött el a zöld kanapén. Csak álltam a tekintetét, teljesen kipirulva, és kezeimet nyakába simítva tártam szét a lábaim, hogy közé fekve tökéletesen hozzám férjen. 

       - Már nem zavar, hogy anyámék lejöhetnek? - lihegett ajkaimra, míg én csak hevesen zakatoló szívemre tudtam koncentrálni, mi a fenéért kell mindig ennyire felizgatni? Miért kell egy ilyen szexi vadállattal együtt lennem? Ő a halálom, esküszöm. - Mit szeretnél kicsi Baekhyun? - húzta végig benyálazott ajkait az enyémen, hogy aztán fogaival közre fogja alsó párnámat, és óvatosan ráharapva kuncogjon rá. 

          - Vagy itt, vagy a szobádba, de siessünk... kérlek - nyögtem fel, majd erősen megkapaszkodva a kapucnijába húztam magamhoz, hogy birtokba vehessem édes, forró és tüzes ajkait. Chanyeolban mindig is szerettem az, hogy képes volt aranyos, jófej és érzéki lenni, viszont, ha úgy tartotta kedve kegyetlenül bánt velem, amit én boldogan fogadtam. 

          

       Próbáltam nem hangosan nyikkanni, mikor ledobott az ágyára, de nem erre számítottam, azt hittem annyira fel van húzva, hogy ott a kanapén magáévá tesz. Erre behozott a szobájába, ami állítása szerint úgy néz ki, mint középiskolás korában. Bár a félmeztelen nő kissé zavart a falon nem szóltam, csak ajkaira és annak tempós mozgására figyeltem. 

    - Agh... - nyögtem fel halkan, ahogy ágyékát nekem nyomta ezáltal összeérintette már fájdalmasan lüktető tagjainkat. 

      - Ugye tudod, hogy itthon vagyok? Azt teszek veled, amit szeretnék... Elfoglak fenekelni Baekkie - suttogta fülembe, míg én csak élvezettem nyögtem fel alatta. Igazából ezt a közös albérletünkben is megtehetné, hisz annak a felét ő fizeti ő mégis ezt a házat tekinti otthonának. Kéjben fürdő arcomat próbáltam karommal eltakarni, de nem engedte. Szorosan fogta össze két csuklómat fejem felett, míg én zihálva és vörösen pislogtam rá. 

      - Szeretlek - suttogtam neki mosolyogva, majd feltolva a csípőm ösztönöztem, hogy még több szenvedélyben, kéjben és vágyban legyen részem. Bár ő annyira nem érdekelte a szerelmi vallomásom, csak ködös szemekkel figyelt miközben lesimogatta rólam a ruháimat. 

      Már mindenünk a földön hevert, Chanyeol óvatosan simogatta az oldalamat, míg ajkaival bejáratomnál cuppogott. Igazából soha nem csinált ilyet, de lehet kérni fogom tőle ezt, ha mindig ilyen jól csinálja. Bár gerincem már fájt, a térdem kipirosodott a támaszkodástól Chan csak nyomta belém síkos izmát, míg én a paplanba markolva nyögtem a párnába. Hangosan sikkantottam fel, mikor hatalmas tenyerének csattanását éreztem fenekemen. Csípett, kissé fájt, de, amit odalent művelt teljesen elvette az eszem, így csak fenekemet jobban kinyomva kérleltem őt a további munkára. 

        - Tudod, hogy nagyon felhúztál, Édesem? - fülembe suttogott, mély, öblös hangján míg én csak hangosan zihálva bólogattam neki. - Szeretnél még kapni a fenekedre? - csattant ismét tenyere bőrömön. 

        - Uhhum - fogtam fogaim közé a hófehér paplant - Gyerünk Channie! 

       - Ez nem így megy - markolt tagomra, mire előre bicsaklott a fejem az érzéstől. Annyira vágytam már arra, hogy végre elmerüljön bennem, hogy érezzem őt magamban. Lassan fél hónapja erre várok. 

        - Azt akarom, hogy úgy... úgy fenekelj el, miközben bennem vagyh! Kellesz - nyökögtem, és hátra nyúlva egyik kezemmel ragadtam meg csípőjét ezzel magamhoz vonva. 

        Nem tett semmit, csak kezét húzgálta tagomon, míg merev tagját vájatomba illesztette, és minden mozdulatnál lökött rajtam egyet. Már mindenem bizsergett, alul pulzáltam, és arra vártam, hogy végre minimum a makkját megérezzem magamban. 

       Előváladékomat lassan kente bejáratomra, mire csak szuszogva néztem hátra. Apró mosoly húzódott a száján, és a hátamhoz nyomta mellkasát. Egyik tenyerét hasamra tette ezzel felhúzott, majd másik kezével addig tartotta saját merevségét, míg el nem merült bennem. Ajkaim elnyíltak, de hangom már nem volt. Berekedtem a kis játéka alatt, és már nem tudtam nyögni sem, mert fájt. 

      - Gyerünk adj ki hangot - mért egy újabb ütést bőrömre, mire én csak hangtalanul felsikkantottam. Akár milyen vad is volt megértette, hogy hiába csinálja, nekem már nem volt hangom. Vállamat csókolgatta, néha belém harapott, de nem mozdult meg. Már tövig bennem volt, csak pulzáltam körülötte, de ő kínozta saját magát és persze engem is. 

              - Köszönöm, hogy itt vagy nekem - suttogta fülembe, mire a hátamon is felállt a szőr. Hangja minden eddiginél mélyebb volt, nyelvével lassan piszkálta a Harapásokat, majd hajamba kapva lökött bennem egy nagyot. 

          Kiakartam öklendezni mindent, ami bennem volt. Az érzéseimet, a szívemet a torkomból, a vacsorát a gyomromból, de mindhiába semmi sem jött ki belőlem, csak az a fránya színtelen cucc csöpögött merev tagomból. Minden hajszálam fájt, ahogy párom kapaszkodott belém, de imádtam. Durva volt velem, és ilyet még sohasem csináltunk. 

            Pajkos kezei fel és le jártak gerincemen, míg én még mindig kutyapózban térdeltem. Ujjaim szinte görcsben álltak, de a Chanyeoltól kapott élvezetek miatt nem tudtam rájuk figyelni. Csak elakartam végre élvezni, de a mocsok nem engedett el. 

          - Nagyon... nagyon szeretlek ugye tudod? - suttogta ajkaimra ezúttal már teljesen misszionárius pózban fekve. Sokkal inkább szerettem így, hisz ki ne akarná megcsókolni a párját szeretkezés netán szex közben? Minden porcikámmal szerettem őt, akartam, hogy ő is éreztesse ezt velem. 

           - Uhhum - hümmögtem ismételten neki, majd csak hátába mélyesztve körmeimet jeleztem, hogy nem sok választ el attól, hogy elélvezzek. Már talán egy óra is eltelhetett, de mi még mindig egymást hajszoltuk az élvezet felé. Bár mikor már látta rajtam, hogy nem tetszik az előző póz leállt, nem fenekelt tovább, -pedig élveztem- nem volt vad. Ugyanaz a Chanyeol volt, akivel legelőször szeretkeztem. 

           - Gyerünk élvezz csak el - lassan hajolt fülemhez, hogy a lágy részen végig csókoljon, majd ismét hátborzongatóan mély hangján belesuttogjon - Életem! 

          Nem is kellett több, saját hasfalamra élveztem, remegve és ívbe feszült háttal, láttam a csillagokat, arra a pár percre, majd visszaesve az ágyra szorultam össze párom körül. Fejem mellett támaszkodva hajolt ajkaimra, hogy azokat megtépázva tovább mozogjon bennem, és saját magát is a gyönyörbe repítse az én testem segítségével. Hangos, férfias nyögése csókunkban halt el, majd remegő teste rám esett, hogy belém engedve minden cseppjét, szuszogjon nyakamba. 

            

          - Utálom, mikor így kifolyik belőlem - mérgelődtem korán reggel az ágyban, és próbáltam lábra állni, de valami nem engedte, méghozzá a drága, vörös párom kezei. Erősen húzott vissza magához, majd mégfáradt valóját rám helyezte.

         - Nem mész sehova, ma egész nap, csak pihizünk! - nyomott reggeli csókot felduzzadt ajkaimra, mire elmosolyodva csak hümmögtem egyet neki. 

             - Legalább a paplant rúgjuk a földre kérlek.

           - Aish.. te meg a rendmániád!