Kiruccanás 2/2

      Meleg érintésre eszméltem fel. Nem nyitottam ki a szememet, mert féltem, hogy olyat fogok látni, amitől ismét rosszul leszek. Ahogy visszagondoltam mi történt velem, és Chanyeollal a zuhanyzóban legszívesebben sírtam volna, de nem sikerült. Túl gyenge voltam már ahhoz is, hogy azok a forró-sós könnycseppek végig szántsák arcomat.

        Lehelete hozzá csapódott meztelen hátamnak, ez volt az a pont, ahol kipattantak a szemeim, és azonnal felültem. A fejem fájni kezdett, szédültem, a szememnek sem esett jól az apró fény, ami betöltötte a szobát. Nem mertem oldalra pillantani, mert féltem, hogy a göndör hajú idióta fog mellettem feküdni, rettegtem, hogy hozzám ért, hogy ott volt a zuhanyzóban. Felrémlettek az érintései, amiket valamilyen szintem élveztem, de mikor erőszakoskodott azonnal megváltozott a véleményem, mind az érintéseiről, mind Chanyeolról.

        - Hyung - suttogta a mellett lévő. Ujjait megéreztem gerincemen végig siklani, mire elhúzódtam tőle. Tudtam, hogy itt lesz mellettem. Remegtem, miatta, az érzés miatt, amit bennem keltett. Felült, és hátamra terített egy takarót, majd átölelve húzott magához. Apró puszit nyomot a hajamba, én pedig csak oda dőltem mellkasához. Illatát mélyen beszívtam és ismét sírni akartam. - Semmi baj, nem bántott, leállítottam, és áthoztalak magamhoz, hogy ne vele kelljen egy szobán osztoznod. Biztosan bánja a dolgot, de én itt vagyok melletted - simogatta mondandója közben a kezemet, a takarón keresztül.

      Megakartam köszönni, tudatni vele, hogy mennyire röstellem, hogy mindig bajt okozok neki, miközben ő a maknae, és nekem kéne vigyázni rá, és nem fordítva.
          - Sehun - kerestem a hangomat, ami nem akart kijönni a torkomon. Megköszörülve azt próbáltam ismét kimondani ezúttal nagyobb sikerrel. - Szeretném megköszönni, hogy mindig segítesz nekem. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és ezek után megpróbálok majd én vigyázni rád jó? - suttogtam magam elé csukott szemekkel. Nem akartam látni az arcát, azt a felnőtt férfit, aki lett négy év alatt. A kiskölyök Sehun mindig aranyosabb volt, könnyebben a szívére vette a dolgokat, és többet vigyáztam én rá, mint fordítva. Két éve viszont már fordult a kocka. Nincs neki Luhan, én vettem át a szerepét, velem alszik, és engem nevettet meg, esetleg fordítva. Nekem mondja el a problémáit, és ő segít rajtam.
                 - Hyung - suttogta közel arcomhoz, mire összerezzentem. Éreztem, hogy milyen közel van hozzám, kifújt levegője ajkaimnak ütközött, de nem nyitottam ki a szemeimet, kíváncsi voltam és izgatott. Nála nem éreztem azt az undort, vagy félelmet. Úgy éreztem nyugalom költözött belém. Azt akartam, hogy végre hozzá legyek oly közel, nem Chanyeolhoz.

         Szívem hevesen dübörgött odabent, ajkaim égni kezdtek, gyomromban pedig megindultak azok a bizonyos pillangók. Egy pár pillanatig csak élveztem, ahogy édes párnái az enyémen pihennek mikor észbe kaptam. Elfordítottam a fejem, és fel ülve bontakoztam ki a takaróból. Sehun értetlen szemei rajtam cikáztak. Meztelen testemen, de nem érdekelt. Lehúztam róla a takarót, úgy hogy ölébe tudjak ülni, majd miután elhelyezkedtem ott, két kezem közé fogtam. Zakatoló szívemnek nem tudtam parancsolni, ajkaim égtek csókja után, és tudtam hogy minden porcikám őt kívánja. Sehunt akartam magamnak, talán már az elejétől fogva. És talán azért voltam mindig is féltékeny Luhanra.
     

    Szemeit bámultam, amik most másképp csillogtak, és ajkai is megremegtek. Szólásra nyitottam a szám, de inkább hagytam a fenébe, lehunytam a szemeimet, és erőszakosan martam ajkaira. Ujjaim megindultak hajába, és másik tenyeremmel dübörgő mellkasára simítottam, majd lenyomtam az ágyon. Orromon kapkodtam a levegőt, hogy ne kelljen elválnom tőle. Hogy továbbra is ilyen közel lehessek hozzá. Tovább bizseregtem,  ahol hozzámért. Ujjai először csak a tarkómon időztek el, majd óvatosan simított végig gerincem mentén. Csípőmre simította egész tenyerét, így teljesen elöntött a forróság. Éreztem ereimben száguldani a vérem, nem hallottam semmit, csak az ajkaink által kiadott cuppogó hangot. Nyelvét óvatosan csúsztatta át hozzám, mire kissé megállva nyitottam fel szemeimet, és szakadtam el tőle. Ölére teljes súlyomat ráeresztve éreztem a dudort nadrágjában, ami tökéletesen hozzá simult csupasz fenekemhez. Felsóhajtva próbáltam karjaimmal megtámaszkodni arca mellett, egész tenyere rácsúszott a fenekemre, és óvatosan markolt bele, mire felnyögve terültem ki hatalmas mellkasán.
        - Hyung ... - suttogta, de ujjaimat ajkaira tettem, ezzel egy némítva őt. Laposakat pislogva néztem fel rá, ő pedig csak mosolyogva vett erőn magán, és fordított maga alá. - Vigyázni fogok rád, bármi történjen is! Mindig itt leszek - simította orrát végig az enyémen, majd oldalra döntve fejét nagyon szusszanva vezette végig ajkaimon nyelvét, és tüntette el azt nálam. A hideg kirázott ahogy megérintett, és hideg ujjaival bebarangolta a testem. Körmeimmel csal a vállába marva próbáltam többet kérni belőle.


    A kis kiruccanásunk során jöttem rá sok mindenre. Mondjuk, hogy Chanyeoltól félnem kell, és nem zuhanyzom vele többet sosem. Hogy mindvégig szerelmes voltam Sehunba. Hogy ő is szeret engem, és hogy végül nem tanultam meg snowboard-ozni, viszont a kis maknae, egy olyan világba lökött, amiből sosem akarok kiszakadni. Érezni akarom őt, a szerelmét, és hallani akarom, ahogy a fülem mellett nyög.