Százféleképp project: Századik rózsafej

http://szazfelekepp.blogspot.hu/

100.feladat: "Szép álmokat!"

Páros: Kim Jongin x Huang Zitao + Oh Sehun

Érintett banda: EXO

Műfaj: Fluff, élet

Korhatár: + 12

Szép álmokat!

    Halk zihálás hallatszik az egyik teremből. A zene ritmusa megbolondította mindkettőt, de Jongin megállt. Szíve zakatolt, majd’ kiszakadt a helyéről, száján kapkodta a levegőt –habár tudta, hogy rosszul teszi- és lassan a magnóhoz lépkedett.  Hosszú ujjaival, kinyomta a zenét, és komoran tekintett a fiatalabbra.

     - Sehun, elmondtam már ötször, hogy a karlendítésnél hátrafelé lépsz és nem előre! – emelte meg egy kicsit a hangját, mire a szőke elkapta a fejét. Felvette a földről a cuccát, és elrohant.

      Jongin kifújta a levegőjét, majd összeszedte cuccát. Lekapcsolta az áramot a táncteremben, bezárta az ajtót, és a kocsija felé vette az irányt.

     Hazaérve egy hisztis Zitao várta. Amint belépett a panel lakás ajtaján, féltékeny szempár fogadta. Ő csak fáradtan ledobta a cuccát a cipős szekrény elé, és a konyhába sétált, hogy tölthessen magának egy pohár vizet.

    - Már megint hol voltál ilyen sokáig? Tudod mennyi az idő Kim Jongin? Ha nem, akkor szívesen elmondom. Fél tizenkettő – hadonászott kezeivel az idősebb, és közelebb sétált a feketéhez. Féltékeny volt Sehunra, egyre gyakrabban maradt ki Jongin, és őt ez zavarta. Tudta, hogy nem tesznek semmi említésre méltót, öt mégis zavarta a tény, hogy a párja egy másik fiúval táncikál este.

     - Tudom mennyi az idő. Nagyon sajnálom. – Nem tudott mást kinyögni. Fáradt volt, és nem vágyott másra csak egy forró fürdőre.

    - Ennyi? Nagyon sajnálod? – háborodott fel teljesen Tao – Jó akkor tudod mit? Menj el Sehunkához, és kérj bocsánatot tőle, amiért képtelenek vagytok hamarabb elszakadni egymástól.

    - Féltékeny vagy? – mosolyodott el Jongin kedvesén. Aranyosnak találta, hogy egy olyan fiúra féltékeny, akivel alig beszélnek. Csak tanítja.

     - Én meg a féltékenység? Ugyan! – legyintett a másik – Mindegy is, menj Sehunhoz. Jó legyél, és vigyázz a hátadra meg ne fájduljon – ejtette ki ajkain könnyedén a szavakat, de belülről lángolt. Tüzet tudott volna okádni, annyira utálta akkor a fiút.  Erősen dobogó szívvel és óriási akarat erővel fordított hátat kedvesének, majd lassan a hálóba igyekezett.

     - A hátamra? – kérdezett vissza a ledöbbent Jongin.

     - Igen, mert ma a kanapén alszol. Szép álmokat! – mondta enyhe gúnnyal, majd vágta rá a másikra a háló ajtót, ő pedig apró mosollyal az arcán feküdt be a bevetett ágyra, mert tudta, hogy kedvese fürdés után úgy is mellé fekszik, és apró csókot nyom vállára.