Csókolom! Visszatértem, mert... Mert tulajdonképp muszáj volt. ☺ Hoztam egy ilyen valamit, amit a Music Challenge-re írtam. Queen - I want to break free - számára kellett írni és belőlem ezt hozta ki. A címet nézzétek el nekem, tudom, hogy borzalmas, de több mint fél óra gondolkozás után ez tűnt a legjobbnak.
Jó olvasást!
Jó olvasást!
Leláncolva
éreztem magam, szerelmes voltam és vak. Te voltál az, aki elvakított. Hogy is
lehettem, annyira naiv? Miért nem hallgattam azokra a kis hangokra magamban,
akik néha-néha felvetettek egy-egy gondolatot veled kapcsolatban? Talán azért,
mert rosszak voltak, és én egy csodálatos embernek ismertelek meg. Olyan voltál, mint egy kaktusz. Hagytad,
hogy csodáljalak, figyeljek rád, gondozzalak, de amikor közelebb kerültem volna
hozzád, te megszúrtál. Hatalmas szemekkel néztél rám, bocsánatért esedeztél,
ezerszer elmondtad, hogy nehéz a természeted és még egy kicsit bírjam ki.
Amikor észbe kaptam a tüskéid már beborították a testemet, mindenhol.
Bár kétségbe
esetten álltál előttem nem tehettem mást, ki kellett mondanom azt, hogy vége.
Szerettem volna egy kis szünetet, azt akartam, hogy te magad is rájöjj, milyen
értékes vagyok. Hogy egy olyan ember volt melletted végig, aki segített, aki
ott volt, amikor bajban voltál. Akinek sírtál, amikor a szüleid elváltak, aki
mind végig semmibe vette a saját értékeit, hogy a tiédet őrizze. Ki akartam
szabadulni a kalitkából, amibe bezártál!
Az ajtóban állva
jöttem rá, hogy nem kéne. Aggódtam érted, már akkor, abban a pillanatban úgy
éreztem, hogy nem lesz, aki kihúzzon a depressziódból. Nem lesz, aki rád szól,
hogy vedd be a gyógyszered, mert másképp a betegséged felülkerekedik rajtad.
Eszembe jutott, amikor először láttalak az ágyba bújva. Csak halkan szuszogtál,
kiküldtél a szobából és inkább a fejedre húztad a takarót, hogy biztos ne láss,
és tudj pihenni. Azt hittem elkaptál valami betegséget a vendéglőben, de aztán
alig négy nappal később boldogan pattantál mögém, amikor a reggelit
készítettem. Elakartál menni futni, tele voltál energiával, és rájöttem mi is a
baj. Azért voltál velem olyan, amilyen, mert nem akartad, hogy a labilis lelkiállapotod
miatt megsajnáljalak. Azt akartad nekem beadni, hogy egy nem törődöm ember
vagy. De tudtam, legbelül éreztem, hogy ez nem így van.
- Mihez kezdek
nélküled? – kérdezted. Hangod megremegett, szemeid megteltek könnyel, míg
ujjaiddal erősen martál a kabátodba. Szerettem volna megrántani a vállamat, azt
mondani, hogy nem érdekel, én csak szerettem volna úgy élni az életemet, hogy
jó legyen, hogy ne érezzem magam burokba. Nem néztem a szemeidbe, nem akartam
elgyengülni, így minden szó nélkül csuktam be az orrod előtt az ajtót.
Hatalmasat
sóhajtva lépkedtem a szobánkba, leültem az ágyra és könnyeket hullajtva dőltem
el rajta. Sírtam, mert elküldtelek. Sírtam, mert szerettelek. Sírtam, mert te
voltál a mindenem Chanyeol, te mégis előrébb helyezted magad, én pedig bedőltem
a hazugságaidnak. Úgy éreztem végre kitörtem, lebontottam minden buta falat,
amit te építettél fel körém.
Húú, nagyon tetszett. Egyszerűen a kaktuszos hasonlat úgy megfogott. A hasonlatokkal le lehet venni a lábamról könnyedén; bevallom. De, hogy kaktusz jelzővel ellátni az embert. Csoda.
VálaszTörlésSzerintem a fogalmazás nagyon jó lett, olyan egyszerűen és kevés szóval írtál le egy nehéz érzést, hogy attól vált igazán érezhetővé a súlya és ettől tudtam igazán beleélni magam.
Fantasztikusnak találom, az őtlet is olyan jó.
Őszintén hiába tetszett a rövidsége ilyen fogalmazásmóddal jóval többet is olvastam volna belőle.❤
A többi könyvedbe bele fogom magam ásni, ha időm engedi. A stílusod tényleg magával ragadó, úgy érzem nekem való, az ilyen kis egyszerű lelkivilágú embernek.
Köszönöm, hogy ilyen fantasztikusat olvashattam!❤
Szia!
VálaszTörlésŐszinte leszek, de nem feltétlen ellened fog szólni!
A fogalmazás és az írás stílusod nagyon tetszik. A kaktuszos hasonlat igazán megtalált, főleg hogy nemrég valahogy beleszerettem a kaktuszokba és rögtön vettem is három kis csodát az irodába. Nem is ezért tetszett annyira, hanem mert én szörnyű vagyok a hasonlatokkal, a tied pedig viszonylag egyszerű volt, de nekem sose jutott volna eszembe XD
Nagyon várom a következő torteneted és remelem hamarabb kész leszel másoknál, vagy más fele ötleted lesz... Ezt én nem tudtam teljesen élvezni, mert az első pár sor után már nagyon untam, hiszen ez volt a harmadik történet, ami ugyan arról szólt. És ez nem a te hibád, szóval ezért nem lehet elő venni téged. Ezért is várom, hogy valami olyat olvassak tőled, ami friss lesz és ami teljesen letud kötni és szórakoztatni. Mert tényleg nagyon jól írsz, legalábbis az én ízlésemnek tetszett.
Sok sikert a következő dalhoz!
Na, szerintem a rövidségével nincs probléma, viszont én sajnos nem tudok olyan szépeket mondani, mint az előttem szóló.
VálaszTörlésIgazából tetszett, de nem nagyon látom benne a kreativitást. Mert maga amit leírtál azzal még úgy elevickéltem volna a slight angst tengerében, viszont nekem úgy hat most ez az egész, mintha meg se erőltetted volna magad. Egész végig arra gondoltam, hogy ezt én már harmadjára olvasom, más megfogalmazással.
De ha ettől eltekintek, akkor meg örömmel látom, hogy végre hasonlatokhoz nyúlsz és megpróbalod beleépíteni a mondataidba. Nem tudom, lehet elfogult is vagyok veled, de szerintem fejlődtél. Már nagyon rég nem olvastam tőled sajnos, úgyhogy megörültem amikor megláttam a neved a jelentkezők között, mert azért a te írásaidat ismerem, így volt egy elképzelésem mit várhatok tőled. Ami azt illeti, nem azt kaptam, amire vártam. És van benne pozitív és negatív is. Lehettél volna kreatívabb is, viszont a fogalmazás meg tetszett, eltekintve attól az egy-két apró elírástól.
Igazából azon is meglepődtem, hogy CSAK Chanyeol neve van feltüntetve, bár ezt megmagyaráztad a csoportban, én akkor sem tudom így odaképzelni Baekhyunt, PEDIG már úgy olvastam volna egy kis Chanbaeket XD na de ami késik, nem múlik ugye?
Remélem, hogy a továbbiakban összeszeded magad, ettől eltekintve büszke vagyok rád és én örökre itt leszek supportolni téged. Hajrá hajrá ^^
Szia!
VálaszTörlésElőször is meglepődtem, hogy milyen kis rövidke és a címet látva is vakargattam az állam, de miután elolvastam rájöttem a cím értelmére. Amit most írok, az az én véleményem és semmi rosszindulat nincs mögötte!
Természetes rájöttem az oldal szegélyét látva, hogy én bizony már olvastam tőled és azok nagyon tetszettek. :) Így hát elolvastam a kis 1 percest, ami nekem mindig is szokatlan lesz, nem nagyon rajongok a rövid írásokért - de ízlések és pofonok.
Azt le kell szögezni, hogy jól írsz, szép a fogalmazásod, a helyesírásod, követni tudtam, hogy most mi miután jön, hol vagyok időben. A fájdalom, ami a szakítással jár és egy rossz, folytogató kapcsolatból való kilépést akartál leírni, megragadni annak lényeges pontjánál.
Írtad, hogy te Baekhyun szemszögébe képzelted magad, de őszintén, nekem nem jött át, nem tudtam úgy olvasni, mintha Baek gondolatai lennének, valahogy nem tudtam ráerőszakolni a gondolataimat arra, hogy igen, ez Chanbaek szakítás... :/
Ez az egész nekem egy napló bejegyzéshez hasonlított, ahol a szereplő saját magát próbálja győzködni, hogy jól döntött, ő nem hibás és voltaképpen nem is önző. Azt akartad leírni, hogy milyen nehéz döntés egy rossz kapcsolatból kilépni, de inkább arra helyezted a hangsúlyt, hogy Chanyeolt bemutasd és azt érted el - nálam - , hogy őt kell sajnálni, neki kell segítséget adni. A főszereplő így másodlagosnak tűnt, önzőnek, aki inkább elmenekül, mintsem megbeszéljék a dolgokat. Egy kicsit hiányoltam, hogy jobban kifejtsd az okot, amiért ez a kapcsolat megromlott és így döntött a szereplő.
Szóval nekem így teljesen máshogy jött át a sztori, az érzelem még a sokadik olvasásra is. Nem azt mondom, hogy nem tetszik, csak mintha véletlenül másra helyezted volna a hangsúlyt. De ahogy mondtam, szépen írsz és remélem a következő picit hosszabb lesz :)
Szia! :)
VálaszTörlésElőször is: Teljesen lenyűgözött a kaktusz hasonlatod. Annyira ide való, hogy keresve sem találnék jobbat, szerintem.
A főszereplő vívódása tökéletesen átjött, viszont én is egy kicsit hiányoltam a bővebb okfejtést.
Nekem tökéletesen sikerült Baekyhun személyével átélni ezt a sztorit, Chanyeolt is könnyedén el tudtam képzelni az elveszett, mégis bántó szerepben. A fogalmazásod is tetszett, egyszerű és a stílusod is letisztulóban van, ha jól vettem észre. Egy-két elírás volt a történetben, de az mindenkivel előfordul, de ezen kívül egy rossz szavam sem lehet a sztorira. :) Igaz, nem vagyok nagy ChanBaek rajongó, viszont kifejezetten örültem volna, hogy ha egy kicsit hosszabra írod, mert egyáltalán nem volt vontatott vagy erőltetett a gondolatmeneted.
Várom a következő történetedet.^^
Sziaa.~
VálaszTörlésMár akkor elolvastam, mikor feltetted, de utálok semmitmondó kis kommenteket magam mögött hagyni. Ha már jelentkezem, legalább legyen értelme is pls.
Szóval. Nekem nem volt olyan érzésem olvasás közben, mintha ezt már harmadjára olvasnám. Szerintem a rövidsége miatt a tartalma sokkal kerekebb lett, hatásosabb, sőt még a szóhasználat miatt átérezhetőbb is. A kaktuszos hasonlat engem is megfogott, hétköznapi és egyszerű, mégis találó - másrészt én is imádom őket. Gyűjtök mindent, ami kaktuszos :D Voltak benne elírások, helytelen vagy hiányzó vesszőhibák, de már nagyon-nagyon rég nem olvastam tőled (utoljára akkor, mikor még segítettem a bétázással), így eléggé megleptél. Nagyon sokat fejlődtél, letisztultabb lett a fogalmazásod, valamint a történet menetét is sokkal könnyebb nyomon követni, ami hatalmas plusz, és ugye a helyesírás is... :D
Kicsit áttérve a történet tartalmára. Nekem nem hiányzott a bővebb okfejtés, hiszen nagyon sok kapcsolatnak nincs orbitális nagy oka, miért megy tönkre, csak mindkettő fél más irányba kezd fejlődni, mások lesznek az elvárásai, így nem tetszik nekik, hogy a párjuk változása nem úgy történik meg, ahogy ők elvárták volna. Mindennapi probléma, hogy párkapcsolaton belül irányítanánk a másik döntéshozatalát, viselkedését, szóval nem olyan meglepő, hogy hamar véget ér egy-kettő. Nem tudtam Baekhyunt beleképzelni a sztoriba, a gondolatmenete miatt sokkal inkább egy női személy rajzolódott ki előttem. Imádtam, hogy ilyen kis rövid és tömör lett, szóval remélem, hogy a következő sem lesz túl hosszú :D
Örültem, és köszönöm, hogy olvashattam!
Sumire
Sziaaa! Eljutottam odáig, hogy végre elolvassam. Nagyon tetszett a kaktuszos hasonlatod, főleg, hogy én is navyon kaktuszkedvelő lettem. Még kicsit jobban bele tudtam volna élyedni a szenvedésébe, kicsit gyorsnak éreztem a végét, de összességében tetszett. Köszi, hogy olvashattam, remélem nem hagyod abba az írást, még ha kis szünetet is tartasz és a saját tempódban írsz tovább. :)
VálaszTörlés