Toben VS. Vivi

Sehun

    - Chanyeol! - ordítottam minden erőmből. Talán az összes szomszéd felébredt rá, talán mindenki engem szidott az utcában, de elegem lett. A zoknimból csöpögött a pisi, a fehér nadrágom tele volt szőrrel, ráadásul ez a kis vakarcs elkezdett ugatni. 

   - Miért csinálod a fesztivált korán reggel? - csoszogott ki drága barátom, mire én csak még idegesebb lettem - Aish Sehun-ah. Még csak fél nyolc, de te már üvöltesz, és amúgy is, hogy a fenébe van erőd ilyen hamar felkelni, mikor szabadnapod van? 

      Szemeit dörzsölgette, majd végig simított meztelen felső testén. Lassan csoszogott oda hozzánk, és ahelyett, hogy egy csókkal üdvözölt volna, leguggolt, és megsimogatta a kutyát. 

      - Bele léptem a drága kiskutyád pisijébe, nézd meg milyen a  nadrágom, és még meg is ugat ez a kis vakarcs. Vivi miért okosabb ennél a dögnél? - Szinte már toporzékoltam, annyira elegem volt ebből a kutyából. Nincs meg régóta, de annyi felfordulást csinált már, hogy a kezeimen sem tudom megszámolni. 

      - Ne beszélj már így róla! Még kölyök. Te is bepisiltél mikor kicsi voltál. Nem hibáztathatod azért, mert még nem tanulta meg használni a kutya pelenkát. Vivi majdnem egy évvel idősebb, ráadásul a te kutyád csúnya is. - Kinyújtotta a nyelvét, megfogta a kutyát és kiengedte őt az udvarra. 

       - Nem beszélhetsz így róla. Ezzel nem csak őt bántod meg, hanem engem is. Nem én járok rosszabbul, ha megharagszom rád - lassan lépkedtem utána és lekapva a lábamról a zoknit a fürdőbe menve tettem a szennyes tartóba. 

       - Vivi! - hallottam a hangos ordítást, mire csak önelégülten elmosolyodtam. Letettem az ölemből a gépet, és lassan botorkáltam ki a nappaliba, hogy meglessem mi folyik ott. 

       Elkuncogva magam hívtam magamhoz kiskutyámat, hogy megsimogatva kiküldjem a másikhoz. 

     - Annyira utálom - igazgatta a haját 'Yeol míg én csak továbbra is mosolyogva lépkedtem oda a kanapéhoz - Mit szeretsz annyira benne? Vagyis... Miért szereti a kutya megenni a ruháimat? A hajamat, és a cipőmet? Ha te szeretsz, ő miért nem? - fújta fel az arcát, majd elterült, és kezeit a feje alá tette.

     Továbbra is mosolyogva söpörtem arrébb a lábát, hogy helyet adhasson nekem, és letudjam tenni a fenekem. Ujjaimat lassan simítottam fedetlen combján, majd ráfeküdtem a hasára. Éreztem rajta, hogy kissé meglepődött, izmai megrándultak, kissé megremegett, míg ajkai között egy apró sóhaj szökött ki. 

    - Ő így mutatja a ki a szeretetét. Hyung... - kissé erősebben kezdett el dobogni a szívem, és zavarba is jöttem, mert túl közel voltam hozzá. Régen voltunk egymás karjaiban.

    - De nekem a te szereteted kell. Hiányzol nekem, Sehun - simított a vállamra, mire csak egy apró sóhajt engedtem én is ki ajkaim között. Nekem is hiányzik, hisz, szinte mindig váltjuk egymást itthon. Ha ő dolgozik, én itthon szenvedek a kutyákkal. Ha én dolgozom ő van itthon, és így tovább. Utáltam, hogy a bár - ahol dolgozom pultosként - ennyire megdönti a kapcsolatunkat. Már nem is emlékszem mikor volt utoljára, hogy megcsókoljon, úgy isten igazából. Mikor ért hozzám némi vággyal, és szenvedéllyel a szemében. Szükségem volt már rá. 

    - Még mindig nem szeret a kutyád - vállt el ajkaimtól, és elmosolyodva simította kezeit fenekemre, hogy magára húzva ismét csókba hívhasson, de a nyüszítés szinte fájdalmasan érintette a fülem. Miért ilyen nehéz végre együtt lennünk egy kicsit? Vivi miért ilyen ragaszkodó? Toben miért pisil mindig össze mindent és miért nem képes csendben maradni? 

   - Nem tudom eldönteni melyik kutya volt rosszabb választás... Toben vagy Vivi? - temettem lángoló arcomat Chanyeol illatos nyakába, hogy aztán pillangó csókokkal lepjem el bőrét. 

    - Mmm - éreztem, ahogy egy nagyot nyelt. Ujjaival görcsösen kapaszkodott nadrágom korcába, míg én lábaimat dereka köré kulcsolva nyelvemmel kezdtem el kényeztetni őt. 

     - Be kéne engedni őket... Egyre jobban nyüszít Toben - sóhajtott hatalmasat, ahogy ujjaimmal felhúztam a felsőjét, és óvatosan felforrósodott bőrére simítottam. 

     - Kéne... De hidd el, meglesznek Vivivel - távolodtam el tőle, és előrébb csúszva ölébe egy gyors mozdulattal kaptam le felsőjét, majd alsó ajkára marva értem el, hogy elfelejtse a kint síró kutyákat. Legalább addig, míg velem van. 

Szülinap

   Fáradtan estem be a szobámba, és próbáltam magam kicsit jobb színben feltüntetni. A folyamatos hajtás miatt, a koncertek miatt is fáradt voltam, ráadásul esténként nem sokat aludtam, mert szerettem volna minden pillanatot kihasználni arra, hogy Baekhyun születésnapi ajándékát elkészítsem. Bár tudom, hogy nem szereti a meglepetéseket, ő maga is hangoztatta, hogy a szülinapi fanmeetinget is csak az Exo-L- ek miatt csinálta végig, aztán szinte menekült a helyszínről, mert sok volt neki a sikoltozás.

   Megráztam magam, rendeztem a légzésemet, és elmentem zuhanyozni. Szinte felragyogott az arcom, mikor megláttam a ruháit a szennyestartóban heverni. Megint itt fürdött, pedig már milliószor megbeszéltük, hogy befejezi, és nélkülem nem csinálja. Ahogy a zuhanykabinba léptem megéreztem tusfürdőjének édeskés illatát, majd csak gyorsan magamra folyattam a jó meleg vizet, végig sikáltam minden pontomat, és már mentem is kifelé, hogy gyors öltözés után sétálhassak vissza a szobámba. A fiókomból elővettem a szétterülő kis dobozt. Még össze kell ragasztanom, körbe kell kötni egy kis szalaggal, és már oda is adhatom. Bár lehet annyira nem fog neki tetszeni, de saját kezűleg csináltam az egészet, szóval benne van minden kreativitásom -ami nem igen van, ha ilyenről van szó-.

  Kidugott nyelvvel próbáltam végre egy szép masni tenni a dobozka tetejére, de valahogy nem akart sikerülni. A ragasztópisztollyal háromszor égettem meg az ujjam, ami lüktet, én pedig legszívesebben sírva fakadnék, de nem lehet. Meg kell csinálnom, mert így nem fogom tudni oda adni neki éjfélkor.
   Így is már tizenegy múlt, alig maradt időm.

  Nagy szenvedések után kissé ügyetlen, de aránylag szép masnit tettem az egyik szélére, gyorsan elpakolva indultam el az ő szobájába. Be kopogtam, majd mikor hallottam egy erőtlen nyöszörgést benyitottam.  Nem számítottam a látványra; a kis lámpa égett az ágya mellett, a takarója a földön, ő meg az ágyán feküdt, a hasán, és párnája a fején volt.
   - Baekhyunnie... minden oké? - lépkedtem oda mellé, majd mellé ülve simítottam végig meztelen gerincén. Bár már rengetegszer láttam őtb így, nem akartam, hogy a születésnapja előtti éjszaka, ilyen megviselt legyen.
    - Chanyeol-ah... miért fáj mindenem? - fordította felém, teljesen elfehéredett arcát. Az aggodalom felül kerekedett rajtam, és már nem is érdekelt a saját fáradtságom, csak azt akartam, hogy ő jól legyen.
    - Gyere - simítottam óvatosan a karjára, felhúzva őt nyomtam a hátát a falnak. Lábait törökülésbe húzta így oda fértem elé én is. Szemeit becsukta, és hangosan vette a levegőt. Szinte remegtem, ahogy végig néztem vékony alakján, próbáltam elnyomni magamban a felé irányuló vonzalmamat, hisz most épp nincs jó passzban, nem kéne még ráerőltetni magam. - Remélem jó volt nálam zuhanyozni, csak tudnám miért jó neked - mosolyogtam rá, és óvatosan simítottam az arcára, hogy aztán közelebb hajolva hozzá nyomhassam ajkaim homlokához.

     Éreztem, ahogy keze lassan csúszik végig mellkasomon, majd a tarkómnál állapodott meg, és nagyot szusszanva húzott magához.
     - Szeretlek 'Yeol - köszörülte meg a torkát, én pedig lángolni kezdtem. Kissé kínosan éreztem magam, mert rosszul van, vagyis fáj mindene, én mégis legszívesebben leteperném, kicsókolnám belőle a szuszt is, és elmerülnék a forróságában, hogy aztán együtt hajszoljuk a megérdemelt élvezetet, de sajnos most nem lehet.
       - Tudom, hogy utálod a meglepetéseket, de én csináltam neked. Minden saját kezűleg készült, szóval kérlek, ne dobd ki az ablakon - vettem fel a földről a kis dobozkát, hogy aztán a kezébe nyomhassam.

     Nem tudtam arcáról leolvasni semmit. Kissé meglepődött, én pedig elvörösödve húzódtam távolabb tőle, hogyha úgy alakul gyorsan felpattanhassak, és kiszaladhassak. Édesen forgatta ujjai között az apró papírdobozt, majd elkuncogta magát, bennem pedig szertefoszlott a feszültség. Csak lassan húzta végig a masnin nőies ujjait, és eloldozva azt nyílt szét azonnal a papír,  a rengeteg kép pedig az ölébe hullott.
     Édes mosoly csúszott ajkaira, én pedig elkönyveltem egy sikert. Minden szeretetem benne van ebbe, illetve nem viccből szenvedtem vele már két hete. Óvatosan simogatta végig a képeket; boldogan figyeltem mozdulatait. A szívem hevesebben kezdett el dobogni, mikor összeszedte a sok fényes papírt, és az éjjeli szekrényre tette.
      - Látszik, hogy te csináltad. Olyan ocsmány, mint te - kuncogott fel, majd mellkasomra csúsztatta kezét, az ágyára nyomott, hogy aztán lábaim közé beférkőzve hajthassa a fejét nyakamba, és apró csókokkal bombázza már felforrósodott bőrömet.

    Édes nyögései töltötték be a szobát, míg én ajkaimat beharapva markoltam a mellettünk összegyűrődött lepedőt, és mélyeket lökve benne hajszoltam őt az orgazmus csillogó kapujához. Megremegve karmolt fedetlen hátamba, míg én össze szorított ajkaimat az övére nyomva erőteljesen kezdtem el húzogatni hasfalához feszülő férfiasságán a bőrt, hogy aztán ívbe feszüljön a háta, és hangosan felnyögve, remegve eressze sikamlós élvezetét ujjaim közé.

       - Éjfél múlt, szóval... Boldog születésnapot Hyung - kuncogtam nyakát csókolgatva, miközben óvatosan ringattam a csípőmet, amolyan levezetésként, de ő máshogy gondolta.
         - A fanok biztos várják, hogy posztolj instára, mert elmúlt éjfél, de nem fogsz - lökte fel csípőjét, és alsó ajkamra harapva kezdeményezett egy újabb menetet.

Kiruccanás 2/2

      Meleg érintésre eszméltem fel. Nem nyitottam ki a szememet, mert féltem, hogy olyat fogok látni, amitől ismét rosszul leszek. Ahogy visszagondoltam mi történt velem, és Chanyeollal a zuhanyzóban legszívesebben sírtam volna, de nem sikerült. Túl gyenge voltam már ahhoz is, hogy azok a forró-sós könnycseppek végig szántsák arcomat.

        Lehelete hozzá csapódott meztelen hátamnak, ez volt az a pont, ahol kipattantak a szemeim, és azonnal felültem. A fejem fájni kezdett, szédültem, a szememnek sem esett jól az apró fény, ami betöltötte a szobát. Nem mertem oldalra pillantani, mert féltem, hogy a göndör hajú idióta fog mellettem feküdni, rettegtem, hogy hozzám ért, hogy ott volt a zuhanyzóban. Felrémlettek az érintései, amiket valamilyen szintem élveztem, de mikor erőszakoskodott azonnal megváltozott a véleményem, mind az érintéseiről, mind Chanyeolról.

        - Hyung - suttogta a mellett lévő. Ujjait megéreztem gerincemen végig siklani, mire elhúzódtam tőle. Tudtam, hogy itt lesz mellettem. Remegtem, miatta, az érzés miatt, amit bennem keltett. Felült, és hátamra terített egy takarót, majd átölelve húzott magához. Apró puszit nyomot a hajamba, én pedig csak oda dőltem mellkasához. Illatát mélyen beszívtam és ismét sírni akartam. - Semmi baj, nem bántott, leállítottam, és áthoztalak magamhoz, hogy ne vele kelljen egy szobán osztoznod. Biztosan bánja a dolgot, de én itt vagyok melletted - simogatta mondandója közben a kezemet, a takarón keresztül.

      Megakartam köszönni, tudatni vele, hogy mennyire röstellem, hogy mindig bajt okozok neki, miközben ő a maknae, és nekem kéne vigyázni rá, és nem fordítva.
          - Sehun - kerestem a hangomat, ami nem akart kijönni a torkomon. Megköszörülve azt próbáltam ismét kimondani ezúttal nagyobb sikerrel. - Szeretném megköszönni, hogy mindig segítesz nekem. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és ezek után megpróbálok majd én vigyázni rád jó? - suttogtam magam elé csukott szemekkel. Nem akartam látni az arcát, azt a felnőtt férfit, aki lett négy év alatt. A kiskölyök Sehun mindig aranyosabb volt, könnyebben a szívére vette a dolgokat, és többet vigyáztam én rá, mint fordítva. Két éve viszont már fordult a kocka. Nincs neki Luhan, én vettem át a szerepét, velem alszik, és engem nevettet meg, esetleg fordítva. Nekem mondja el a problémáit, és ő segít rajtam.
                 - Hyung - suttogta közel arcomhoz, mire összerezzentem. Éreztem, hogy milyen közel van hozzám, kifújt levegője ajkaimnak ütközött, de nem nyitottam ki a szemeimet, kíváncsi voltam és izgatott. Nála nem éreztem azt az undort, vagy félelmet. Úgy éreztem nyugalom költözött belém. Azt akartam, hogy végre hozzá legyek oly közel, nem Chanyeolhoz.

         Szívem hevesen dübörgött odabent, ajkaim égni kezdtek, gyomromban pedig megindultak azok a bizonyos pillangók. Egy pár pillanatig csak élveztem, ahogy édes párnái az enyémen pihennek mikor észbe kaptam. Elfordítottam a fejem, és fel ülve bontakoztam ki a takaróból. Sehun értetlen szemei rajtam cikáztak. Meztelen testemen, de nem érdekelt. Lehúztam róla a takarót, úgy hogy ölébe tudjak ülni, majd miután elhelyezkedtem ott, két kezem közé fogtam. Zakatoló szívemnek nem tudtam parancsolni, ajkaim égtek csókja után, és tudtam hogy minden porcikám őt kívánja. Sehunt akartam magamnak, talán már az elejétől fogva. És talán azért voltam mindig is féltékeny Luhanra.
     

    Szemeit bámultam, amik most másképp csillogtak, és ajkai is megremegtek. Szólásra nyitottam a szám, de inkább hagytam a fenébe, lehunytam a szemeimet, és erőszakosan martam ajkaira. Ujjaim megindultak hajába, és másik tenyeremmel dübörgő mellkasára simítottam, majd lenyomtam az ágyon. Orromon kapkodtam a levegőt, hogy ne kelljen elválnom tőle. Hogy továbbra is ilyen közel lehessek hozzá. Tovább bizseregtem,  ahol hozzámért. Ujjai először csak a tarkómon időztek el, majd óvatosan simított végig gerincem mentén. Csípőmre simította egész tenyerét, így teljesen elöntött a forróság. Éreztem ereimben száguldani a vérem, nem hallottam semmit, csak az ajkaink által kiadott cuppogó hangot. Nyelvét óvatosan csúsztatta át hozzám, mire kissé megállva nyitottam fel szemeimet, és szakadtam el tőle. Ölére teljes súlyomat ráeresztve éreztem a dudort nadrágjában, ami tökéletesen hozzá simult csupasz fenekemhez. Felsóhajtva próbáltam karjaimmal megtámaszkodni arca mellett, egész tenyere rácsúszott a fenekemre, és óvatosan markolt bele, mire felnyögve terültem ki hatalmas mellkasán.
        - Hyung ... - suttogta, de ujjaimat ajkaira tettem, ezzel egy némítva őt. Laposakat pislogva néztem fel rá, ő pedig csak mosolyogva vett erőn magán, és fordított maga alá. - Vigyázni fogok rád, bármi történjen is! Mindig itt leszek - simította orrát végig az enyémen, majd oldalra döntve fejét nagyon szusszanva vezette végig ajkaimon nyelvét, és tüntette el azt nálam. A hideg kirázott ahogy megérintett, és hideg ujjaival bebarangolta a testem. Körmeimmel csal a vállába marva próbáltam többet kérni belőle.


    A kis kiruccanásunk során jöttem rá sok mindenre. Mondjuk, hogy Chanyeoltól félnem kell, és nem zuhanyzom vele többet sosem. Hogy mindvégig szerelmes voltam Sehunba. Hogy ő is szeret engem, és hogy végül nem tanultam meg snowboard-ozni, viszont a kis maknae, egy olyan világba lökött, amiből sosem akarok kiszakadni. Érezni akarom őt, a szerelmét, és hallani akarom, ahogy a fülem mellett nyög.

"Azok a fiúk"

    Összevesztünk; persze, mint az elmúlt két hónapban mindig. Én mindig is sokkal érettebben gondolkoztam, mint ő és talán ez lehetett a baj. Bár kilenc hónapja pont azért szerettem belé, mert annyira édes volt, illetve a birtoklási vágyam felül kerekedett rajtam. Megszereztem magamnak, persze hozzám képest tényleg fiatal volt és féltem, hogy baja esne, így sajnos nem jutottunk tovább soha, egy túlfűtött érintésnél. Kicsi volt még hozza.  

       - Nem is figyelsz rám. Yifan! - toporzékolt a konyhába felkötött hajjal. Elég volt csak ránéznem, máris közelebb léptem hozzá, a kezemet a derekára simítva húztam magamhoz. Éreztem hatalmas tenyereim alatt, hogy a teste megfeszült, beszívta a levegőjét, és mozdulatlan marad. Szemeimmel végig pásztáztam gyönyörű porcelán baba bőrét, ami úgy csillogott ebben a kevés fényben is, mint egy gyémánt. Szőke szép lenövéses haja egy apró, fekete gumival a feje tetején összefogva, oldalt pedig a füle mögé tűrte. Olyan gyönyörű volt, bambi szemei szinte megvakítottak egy pillanatra, majd fogai közé vett vörös, duzzadt ajkaira pillantottam. 

         - Meg akarlak ütni Gege! - suttogta maga elé, és ökölbe szorított kezét arcomhoz emelte. Vártam, nem fordultam el tőle, nem ellenkezdtem. Mert tudtam, hogy sosem bántana, még ha valami hatalmas baromságot csinálnék is. Luhan mellettem maradna, segítene, mert szeret. 

             - Én pedig meg akarlak csókolni, melyik a jobb? Megvered azt, aki elhozott egy rossz helyről, nem tesz semmi olyat, amit te nem szeretnél, vagy inkább elfelejted a gyerekes butaságod, és végre megcsókolsz? - döntöttem oldalra a fejem, majd közelebb húzódtam hozzá. Megremegett a szempillája, és nyelt egy hatalmasat. Egy féloldalas mosoly után vártam, hogy mi fog történni. Apró ökle még mindig a arcomhoz simult, így kicsit féltem, hogy tényleg mindjárt behúz nekem egyed, de ő nem olyan. Ahhoz túl félénk. 

        Alig volt tizenhét éves, míg én már tapostam a harminc küszöbét. Bár rajtam nem látszott meg a kor, az utcán inkább csak barátokként mutatkoztunk. Mindenkinek furcsa lenne, ha két fiú együtt sétálgat, netán összefűzött ujjakkal. Bár a kis szőke azt sem tudta, hogyan néz ki egy női test, milyen örömöket adhat az embernek, és mikre képesek én tudtam. Nekem elegem lett belőlük, miután szépen összetörték a szívem, így aztán sokáig nem volt senkim egészen Luhanig. 

        Elmélkedésemből azok az édes, kívánatos, forró és sikamlós ajkak zökkentettek ki, mire én egyből reagáltam. Kicsit megszorítottam a csípőjét, majd közelebb rángattam magamhoz. Ajkaimat lassan, s óvatosan mozgattam az övén. Élveztem  a leges-legelső csókot, amit önszántából adott, a kilenc hónap alatt. 

        

        Nehezen bízott meg bennem, mindig azt hitte bántani, éheztetni fogom, netalán megölni. Éjjeleket töltöttem azzal, hogy csak ültem mellette és próbáltam bizalmat lehelni belé. Ha beteg lett levest főztem neki, nem mentem be az irodába, hanem mellette voltam. Egészen addig, míg több, mint négy hónap után azt mondta érez valami furát ott bent. 

             Mindig is imádtam. hogy ilyen gyermekien fejezte ki magát. Hiába volt lassan tizenhét, ő mindig egy öt éves szinten volt. Magyaráztam neki, hogy talán szerelmes, esetleg csak bízik bennem. Megkérdeztem milyen érzés, mire csak annyit válaszolt, hogy megakar puszilni, és mindig örül, mikor meglát. Félsikernek könyveltem el. Végül egy hónapnál tovább nem bírtam; egy dolgos hét után, mikor a szuszogó, félmeztelen teste mellé dőltem, apró csókokat nyomtam homlokára. Én már azokon az átszenvedett éjszakákon éreztem, hogy teljesen bele szerettem. Elvette az eszem. 

      - Gege - suttogtam ajkaimra, mire én elváltam tőle. Bizonyára túl messzire mentem nála a fenékre simítással. Éreztem, hogy remeg alattam, és a pólómba markolva döntötte a homlokát a kissé hevesebben emelkedő mellkasomra. - Miért pumpálod így a vért? Mire kell? Elzsibbadt valamid? Vagy megint oda megy és zuhanyoznod kell? - nézett egy pillanatra a szemembe, én pedig csak elmosolyodtam. Kínosan ráztam a fejem, majd tarkójára fogva húztam vissza ajkaimra, óvatosan simítottam combjára, emeltem fel, hogy derekamra kulcsolja és a szívem kiessen a helyéről. Teljesen elképedtem, mikor végig húztam mézédes nyelvét alsó ajkamon, kirázott a hideg, és megálltam. Tartottam magamnál, hisz elejteni nem akartam, viszont az, hogy így közeledik furcsa volt. 

    - Rosszul csináltam? Azok a birkózó fiúk is ezt csinálták ott a mesés szobában - pillantott az említett helyiség felé. Én még mindig sokkosan néztem őt. Milyen birkózó fiúk? Hol bukkant rá ilyenre? És miért nézte egyáltalán? Kevesebbet kell itthon hagynom, iskolába kell íratnom!

      - Mit csináltam még azok a fiúk? - kérdeztem az elsőt, ami eszembe jutott.

     - Fura hangokat adtak ki, mint mikor te zuhanyzol, folyamatosan a "még" szavakat suttogták, és bevették a szájukba a másik micsodáját - túrt a hajamba, mire csak hangosan felnevetve letettem, és a konyhából besétáltam a hálóba. Leültem az ágyra, a fejemet fogva nevettem, és próbáltam nem felidézni azt a fejet, amit vágott. Teljesen elvörösödött, zavarba jött, és elharapta a mondandója végét. Nem tudtam, hogy most ez jó-e, vagy sem. Hogy ezzel előrébb vihetem-e a kapcsolatunkat, vagy a Luhan esetében ez csak egy apró felvilágosítás volt, amit most hagyni kell, hogy fel dolgozza. 

      - Gege, miért mondták, és csinálták azokat? - hallottam a hangját a közvetlen közelemből. Lassan csúsztatta lábát át a derekamon, és helyezte rám a súlyát. Ujjaival a nadrágom övét piszkálták, mire kipattantak a szemeim, és lefogtam a kezét. 

      - Azért édesem, mert ezt élvezik. Ha valakik szeretik egymást, vagy bíznak egymásban és magasabbra  he- 

      - De te azt mondtad szerelmes vagy belém! Akkor miért nem csináltál velem olyat? 

     - Mert nem vagy rá felkészülve.  

      - De én azt akarom csinálni, mint azok a fiúk. 

Kiruccanás 2/1

        Direkt csinálja! Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy Park Chanyeol nem véletlen éget le az egész világ előtt. Pár pillanat alatt akkora felhajtás lett körülöttünk, hogy szívesen vettem volna le a lábamról ezt a nagy izét, és hisztisen mentem volna vissza a szállásra. Ahogy puffogtam magamban, nem is figyeltem mi történik körülöttem. csak akkor eszméltem fel, mikor a jéghideg havat haraptam. Ismét.

       - Baekhyunnie Hyung! - csúszott oda mellém a maknae és felsegített, majd leporolta a ruhámat. - Segítsek egy kicsit? - nézett rám azokkal a gyönyörűen ívelt szemeivel. Csak szégyenlősen bólintottam, és magyarázni kezdett a súly eloszlatással kapcsolatban meg a térdem hajlításával, de nem igazán értettem meg. Elmagyarázta az oktató, a menedzser, Chanyeol és most Sehun is, de egyszerűen a megállás, és a megfordulás nem akart menni. Csak Sehun kezeit éreztem az enyémen, és azt, hogy odaadással próbál nekem segíteni, hogy végre ne nyaljam fel az egész sí pályát. Épp kezdtem bele jönni, mikor egyszer csak bumm, nekem jöttek hátulról, kirúgva alólam a deszkát, amin egyensúlyoztam. 

       - Park elcseszett Chanyeol - suttogtam, és a fenekemre ülve töröltem ki arcomból a havat, ma már sokadjára. - Elegem van, ebből az egészből, hogy nem megy, mert mindig elesek, és belőled is Chanyeol! - ordítottam a fiatalabbra, majd kesztyűs kezemmel elkezdtem a csatokat szétszedni, ami tartotta a lábamon a deszkát. Kifújtam a levegőmet, és minden zajt kizárva a fejemből -gondolok itt Sehun kérlelő szavaira, és Chanyeol idegesítő nevetésére- kaptam a hónom alá a fekete deszkámat, és duzzogva lépkedtem a kivezető sávba. Elegem van belőle!

          A forró teámat szürcsöltem a büfébe, kabátom a hátamra simult, ezzel melegítettem fel még jobban, az átfagyott testemet. Ujjaim a bögre köré kulcsolódott, és még mindig sértetten éreztem magam.
          Persze kommenteltem a füles Insta feltöltése alá, de nem fejeztem ki annyira a dühömet, csak a végén. Választ nem vártam, így inkább el is rejtettem a zsebembe a lenémított telefont, és a eladó lányt méregettem. Gyönyörű fekete, hosszú haja kissé göndör volt, és úgy hullott a vállára, mikor megigazította azt. Kiszáradt ajkait nyalogatta, és kesztyűjét felvéve készített egy szendvicset egy hatalmas alaknak. Elkaptam róla a tekintetem, és a gőzölgő teának szenteltem. Tetszett nekem az a lány, és most hogy kiruccantunk megfordult a fejemben, hogy megkörnyékezem, hisz talán gimiben volt az utolsó lány, akivel történt valami. Bár szűzként kezeltem magam hisz egy tapi és szenvedélyes csóknál tovább sosem jutottam senkivel. Az összes lány előszeretettel borzolta össze a hajamat, és fogdosott rossz helyeken, de sose csináltam, mert féltem. Önmagamtól, tőlük, mások reakciójától.

         - Föld hívja Byun Baekhyunt! - éreztem meg egy hideg  kezet az enyémen, és megrázva a fejem kissé elpirultam. - Baj van hyung? - döntötte oldalra a fejét a fekete hajú, és hatalmas mosolyra húzta kivörösödött ajkait.
         Hirtelen elöntött a forróság, ahogy Sehun ajkait figyeltem, minden előzmény nélkül simítottam arcára, majd mikor rájöttem mi csinálok kínosan elhúzva a kezem a teámat bűvöltem ajkai, és kipirosodott arca helyett. Teljesen megsemmisültem, melegem lett és úgy éreztem egy gombóc van a torkomban, amit a tea sem akart lentebb vinni.
         Nem figyeltem a velem szemben ülő maknaet, viszont ő folyamatosan bámult, éreztem a tekintetét a mellkasomon, és a kezemen. Csak gyorsan megittam a meleg italomat, és a zsebembe nyúltam, ahol a hotel szoba kártyája volt. Felálltam, és el akartam indulni, de megragadta az alkaromat, ezzel megállított. Nem tudtam mit szeretne, de még mindig zavarban voltam,
         - Én is megyek - állt fel, és elindult a pult felé. Azon gondolkoztam, hogy most vagy gyorsan elszaladok, és bezárkózok a szobába, vagy megvárom és tovább rontok a helyzeten. Már épp eldöntöttem fejben, hogy akkor sprint van, és futok a lifthez, mikor a lány -akit kinéztem magamnak- hangosan kacagott. A fejemet azonnal oda kaptam, és megforgatva szemeimet, dühösen indultam el a lifthez hátra hagyva a flörtölő Sehunt.
     
        A szobába első utam a fürdőbe vezetett, mert jobban leizzadtam, mint gyakorlás közben szoktam. A cuccaimat gyorsan összeszedtem, és nem is figyelve a körülöttem lévő dolgokra csak bementem a fürdőbe, és ledobálva magamról a ruhákat álltam be a zuhany alá. De nem számítottam a látványra. Ugyan is, Park elcseszett Chanyeol ismét keresztbe húzta a számításaimat, ott állt előttem anyaszült meztelenül, habos hajjal, és kidolgozott testtel. Sose jöttem zavarba tőle, megszoktam már a viselkedését, de most haragudtam rá, és Sehunnal is olyan fura voltam.
       - Oh hyung, nem tudtam, hogy így rám törsz majd, azok után, hogy elszaladtál a pályáról - mosta le a hajáról a habot, én meg legszívesebben a csempéhez lökve fojtottam volna meg. De nem tehettem, hisz az EXO nem teljes a multifunkciós füles nélkül.
      Nem foglalkozva vele vizeztem le magam, és hátat fordítva neki mostam le magam. Zavart a tudat, hogy Sehun és a lány beszéltek, flörtöltek, és megnevettette. Mind erre én is képes lennék, csak félek lépéseket tenni. Hogy kire voltam jobban féltékeny azt magam sem tudom, imádom a maknaet, talán úgy tekintek rá, mintha az öcsém lenne, de mikor este átjön a szobámba, és mellém kúszik, kezét végig simítja az oldalamon, puszit nyom a tarkómra, és elsuttogja, hogy "Jó éjt Hyung" remegni kezdek. A mellkasom szét akar szakadni, kipirulok, és inkább csak nyelek egyet. Reggel eljátszom, hogy meglepődök, amiért mellettem van, és idegesen rivallok rá, hogy ne zavarja meg a magánszférámat. Mindeközben, mikor ő már szuszog bele bújok a mellkasába, és magamba szívom férfias illatát. Megbolondulok mikor hozzámér, és hangjától elszorul a torkom.

    Hevesen kapkodtam a levegőt, majd Chanyeol mellkasára nyomtam a tenyerem. Ráztam a fejem, ellenkezni akartam, de megbénított egy pillanatra. A csókjai a bőrömön, a közelsége, és a hozzám simuló combja. Össze szorítottam a szemeimet, és utat engedtem a már az első érintésénél összegyűlt könnyeimet. Ökölbe szorítottam a mellkasán pihenő kezem, és ütni kezdtem.
       - Engedj el - suttogtam, és hangosan felszipogtam - Chanyeol, fejezd be... kérlek - fordítottam oldalra az arcom, hogy ne lássa a hatalmas könnyeimet, kipirosodott szemeimet. Úgy bánt velem, mint egy ronggyal össze-vissza fordított, mindenhol megérintett, és olyan hangokat adott ki, amik megrémítettek. Kiáltani akartam valakinek, hogy meg mentsen és a füles felhagyjon ezzel a cselekménnyel, de megnémultam. A zuhany üveg ajtaján dörömböltem, mikor végig csókolta mellkasom, és illetlen helyek felé indult. Ajkaimat beharaptam, és lehunyva a szememet megsemmisültem. Megakartam halni, itt hagyni az egész világot, hogy utána fentről végig nézzem, ahogy Junmyeon hyung megalázza Chanyeolt. Azt akartam, hogy a fülesnek is annyira fájjon, mint nekem, a szívem összetört, a barátságom felé teljesen elszállt. Csak menekülni akartam attól a nyomasztó érzéstől, a mellkasom fájdalmas feszítésétől.
   
       - Mégis mit képzelsz magadról? Nem látod, hogy teljesen kivan bukva? Folyik a könnye, remeg, és üt, hyung térj észhez, szexuálisan zaklatod őt!
         Megnyugodtam, hangja simogatta a fülemet, a fájdalom kiveszett belőle, és pillanatok alatt rosszul lettem. A térdemre rogytam, megtámasztottam a tálcán a kezemet, és öklendezni kezdtem. Olyan volt, mintha még mindig éreztem volna Chanyeol mocskos érintéseit magamon, fáztam, de izzadtam a gőz miatt, ami a zuhanyzóban uralkodott. Csak öklendeztem, de nem jött ki belőlem semmi, elvégre ma alig ettem. Végül csak teljesen kizárva magam körül az üvöltözést feküdtem el a zuhanyzóban, és vesztettem el az eszméletemet.

A stúdió szoba

  Baekhyun

Hangos csattanással dőlt el mellettem a gitár, amit azonnal fel is állítottam.

 - Chanyeol! - suttogtam a keresett emberem nevét, de nem válaszolt. Ismét megpróbálkoztam vele, de semmi.

 - Yoda, alszol? Hol vagy? - tapogatóztam a sötét studióban. Ujjaimmal valami hideghez értem, mire felsikkantva léptem egyet hátra. Erőt vettem magamon, majd újra a hideg valamihez nyúltam. Teljesen kitapogatva rájöttem, hogy a villanykapcsolót taperolom. Kissebb erőt kifejtve rá nyomtam meg, mire a gyenge, sárgás fény betöltötte a szobát. 

 Enyhe mosollyal figyeltem a billentyűkön fekvő, szürke hajú fiút. Levettem a cipőm, felkaptam egy papucsot, és oda lépkedtem hozzá. 

 Nem tudtam magamon uralkodni, így ujjaimat belevezettem hajába, majd kissé megmarkolva engedtem el. 

 - Chanyeollie - nyájas hangomon még saját magam is meglepődtem. Lassan emelte fel fejét, és kezdte el nyitogatni gyönyörü barna szemeit. Szívem hevesebb tempóra kapcsolt, mikor kidugta nyelvét, és végig nyalta ajkait. Én is akartam azt! Hogy azok a mézédes ajkak az enyémet birtokolják, vagy csak hozzám érjenek. Végig csókolják mellkasom, majd nyelvével kényeztesse alhasam. De mindez csak ábránd volt, ami úgy tűnt el, mint a köd egy felderülő reggelen.

 - Bealudtam? - emelte férfias kezeit szeméhez, majd nyomkodni és dörzsölni kezdte őket. Bátyadt mosollyal figyelt, majd kipirult arcomhoz nyúlt.

 - Hyung minden oké? - állt fel ezzel fölém tornyosult.

 - Én... izé... - hebegtem - fellöktem az egyik gitárodat, de nem lett baja! - emeltem magam elé a kezem védekezés képp. Bár sosem bántott senkit, és természtéből fakadóan nem is olyan tipus volt én féltem tőle, mert a hangszerei olyanok voltak neki, mint a szerettei. 

 Sokszor képzeltem el, hogy Chanyeol úgy bánik velem is, mint a kedvenc gitárjával. Óvatosan nyúlna bőrömhöz, lassan simítva végig rajtam, majd teljes bele éléssel élvezne.

 - Édes vagy - suttogta már-már vészesen közel ajkaimhoz. Bepánikoltam. Nem tudtam mit akar, hevesen dübörgő szívemnek nem tudtam megálljt parancsolni. Éreztem, hogy kipirulok, melegem lett, és teljesen kiszáradt a szám. Azt akartam, hogy Chanyeol nedvesítse be ajkaimat.

 - Chan... Chanyeol - tettem apró tenyerem mellkasára, hogy ellökjem magamtól, de agyam mást mondott. Ujjaimmal pólójába markoltam, és lassan pipiskedve nyomtam párnáimat az övére. ÉN kezdeményeztem. Én! Byun Baekhyun! 

 Elhúzta a fejét, ki sem élvezhettem a pillanatot, egyből elhúzódott. Szomorúan nyitottam fel pilláim, és ujjaimmal fekete, vastag felsőjét piszkáltam.

 - Ne hara... 

 Nem tudtam végig mondani a mondatom, mert vállamnál fogva döntött a falnak. Megszeppenve szegtem le a földre tekintetem, nem akartam rá nézni. Nem akartam látni az utálkozó, és megvető pillantásait. Belülről sikítottam, és már a hajamat téptem volna legszívesebben, de Chanyeol nem engedte. Hangosan zihálva fogta le csuklómat, amit a falnak szorított, majd homlokomra adott egy nyálas puszit.

  - Ne kérj bocsánatot! Én akartam, de megelőztél - döntötte homlokát az enyémnek, ezzel elérte, hogy barna szemébe nézzek, és teljesen elgyengüljek. 

  - Fáj - nyögtem kezeimet megmozdítva. Elmosolyodva húzta őket derekára, majd két oldalt arcomra tapasztotta óriás, forró tenyerét, és ajkaival bírtokba vette az enyémet. Gyomrom bucskázott egyet, majd pillangókat kergetett. 

  Nem tudtam mit teszek. Nem fogtam fel, a köd teljesen ellepte agyamat ezzel elfeledtetve velem miért is jöttem. Apró nyögés szakadt fel torkomból, mikor hosszú lábaival az enyém közé férkőzött, és tüzelt fel csípőjének érintése.

 Ajkainak mozgása megrészegített, egy hosszú pillantra elfelejtettem hol vagyok. Fogainak érintése miatt kirázott a hideg, majd mikor megéreztem forró nyelvét alsó ajkamon leejtettem állam, hogy találkozzunk félúton.

 Ujjaival lassan simogatott pólón keresztül, a hideg folyamatosan rázott, villám csapásként ért az egész. Elengedve pólóját fogtam meg arcát, és elhúzódva tőle sóhajtottam fel. Eleve vastag ajkai szinte kiáltottak többér, de nem tettük. Nem csókoltam meg, és ő se.

  - Bánod igaz? - mosolygott keserűen. Nem válaszoltam. Legszivesebben letepertem volna, és mondtam volna neki, hogy tegye meg, de ehhez én túl beszari voltam. Persze senki sem gondolta volna, hogy Byun Baekhyun a nagyszájú, nem mer kezdeményezni, és  engedni magának. Sosem voltam még ilyen helyzetben, itt nem viccelődni, énekelni vagy zenélni kell, hanem magadat adni.

  - Hyung - fordította maga felé pirospozsgás arcom, de belebújtam nyakába. Kezemet nyaka köré csavartam, és lábaimat óvatosan csúsztattam derekára. 

 Fenekemre fogott, és a falhoz nyomva emelt fel. Istenhez imátkoztam, hogy megértsen.

  - Miért nem mondasz semmit? - értetlenkedett.

   - És te minek beszélsz ennyit? - húzódtam el kívánatos nyakától, majd ajkaira tapadva vezettem át hozzá enyből nyelvem, és szorítottam magamhoz erősebben.

  Óvatosan feltolva csípőjét adta tudtomra mit is szeretne valójában. Ám a köd eltünt agyamról, és riadót fújt. 

 Nem ezért jöttél Baekhyun! - szólalt meg a hang, de nem igazán érdekelt. Chanyeol ajkai miatt mindent elfelejtettem, a számat befogni midenképp.

 Hangosan nyögtem fel csípője egyenletes mozgása miatt. Aranyosan kuncogott párnáimra, majd ujjaival lassan nyúlt kettőnk közé és nadrágom korcát piszkálta, hosszú vaskos ujjaival.

   - Mmm Chan... - ördögi vigyorral lökte fel csípőjét, mire szám elé kaptam kezem. Kiakartam öklendezni a szívem a helyéről, és eldobni a francba, mert már képtelen volt felfogni a helyzetet. - Mi.. mit csinálsz? - néztem rá piros színben pompázó arccal.

  - Kiengendjük a megfáradt gőzt. Tudom, hogy akarod! - hangja miatt megremegtem. Az a tömény erotika, ami a hangjában volt egyszerűen levett a lábamról. Hátra hajtottam a fejem, hogy élvezzem érintését, de arra nem számítottam, hogy nyakamra tapadva kezdi el ostromolni így is érzékeny bőrömet. Teljesen elvesztve fejem haraptam be alsó ajkam, és mélyesztettem körmömet börébe. Felszisszent, majd tejfehér fogaival ráharapott bőrömre. Kéjes nyögés hagyta el a számat, és bátorításnak fellöktem a csípöm, mire kicsaltam belőle egy férfias hörgést(?)

   - Nem is... nem engedjük ki! Kínzol, pettingelsz, pedig... térj a tárgyra! - sütöttem le szemeimet, majd egyik lábamat a padlóhoz érintve kezdtem el kigombolni nadrágját. Láttam arcán a meglepődöttséget, ahogy lábai közé térdeltem. Igazán nem akartam ilyen helyzetbe kerülni vele. 

  A francokat! 

 Minden  vágyam az volt, hogy megfektessen, már a legelejétől fogva. Szerettem? Talán, de inkább vonzott. 

  Ujjaimmal lassan simítottam végig előbukkanó bokszerén, majd egy elnyomott mosollyal csókoltam meg hosszát textílián keresztül. Ujjait hajamba vezette, és hátra vetett fejjel élvezte mozdulataimat. 

  Nem húztam le róla a nadrágot, csak úgy hogy éppen kilátszódjon a lényeg.  Továbbra is hevesen verő szívvel, pillangókkal teli gyomorral és sípoló füllel kezdtem el óvatosan játszani alsóval fedett, kőkemény és óriás tagján. 

  Kezeimmel csípőjét fogtam, és cirógattam bőrét. Hangos nyögések sorozata hagyta el ajkait, felpillantva Rá teljesen felizgultam. A nyakán kidülledő erek és az apró izom szalagok miatt úgy éreztem hosszabb lesz ez az egész, mint hittem.

   Nem szenvedtetve tovább, toltam lentebb alsóját is és piszkáltam meg nyelvem hegyével az alhasához feszülő büszkeségét. Hangosan és remegő hanggal nyögte nevemet, ami jól esett. Ujjaival hajamat tépte, mire mosolyogva fogtam ajkaim közé  férfiasságát. Ujjaimmal rásegítve kezdtem el dolgozni rajta, de elrántott magától.

 Felhúzott magához, és egy csókba részesített. Mosolyogva guggolt elém, és rángatta le rólam a nadrágot, alsóval együtt.

 Lábamat kissé széttárta, majd az egyiket a nyakába húzta. Ujjaimmal a falat kapartam,mikor megéreztem forró szájat magam körül. Felnyüszítve toltam előre a csípőm, egy ujjal már bennem volt.

  - Chan... Cha...Akarom. Gyere. Tedd be!- hebegtem össze-vissza minden butaságot, de nem hagyta abba, folytatta ajkainak és nyelvének játékát, miközben már három ujjal tágított.

 Hajába markolva szakítottam el lüktető tagomtól, majd leemelve róla lábam húztam fel magamhoz. Reszkető kezekkel öleltem ismét magamhoz, s bámultam ködös és vággyal teli szemeit.

  - Régóta akarom már ezt! - nyalta meg nyakam, majd combjaim alá nyúlt. Érintése perzselt, hangja teljesen megbolondított, bőrének lenyomata nyakamon égett.

 Lábaimat erősen szorítottam csípőjén, míg ő jobban a falhoz nyomva helyezkedett el előkészített alfelemhez. 

 Izomgyűrűimre koncentráltam, hogy ellazulva várjam Chanyeol hatalmas hosszát, de nem sietett. Nem férkőzött közelebb hozzám, csak ajkamra lihegve pihegett. Összeszedte magát, majd egy nagyot nyelve szorított combomra.

 Mikor megéreztem, hátra vetett fejjel nyögtem, majd vissza hajolva 'Yeolhoz nyakát vettem célba. Nyelvemmel nyalogattam forró és érdes bőrét, ami kissé keserű volt a rajta maradt parfüm miatt, mégis élveztem. Nem mozdult meg, csak kiélvezte a szűk forróságot, amit megadtam neki. Hosszú ujjaimmal hajába túrtam és erősen belemarkolva húztam magam fentebb rajta.

  Hangos sóhajok, erőteljes nyögések és börünk szeretet teljes csattogása töltötte be az apró studió szobát. Remegő lábakkal próbáltam tartani magam, míg Chanyeol fenekemet markolva húzott magához, és lökött egyre mélyebbeket. Alhasamban éreztem azt a kéjt és vágyat, amit ez az ember kiváltott belőlem. Hangosan szitkozódni kezdett, mire megijedve szájára tapasztottam a kezem, és füléhez hajolva hajtogattam neki mennyire jól csinálja.

Akár az utolsó kurva is megirigyelhetett volna azon az éjszakán. Hangosan zihálva haraptam nyakába, és mozgattam a csípőmet, hogy Chanyeol pihenhessen egy keveset.

  Éreztem izzadt valóját hozzám préselődni, szíve oly' hevesen vert, akár az enyém és férfias nyögései terembe végződtek.

 - Baek... Hyung.. - szólongatott, de másra figyeltem, nem álltam le a csípőm mozgásával, azt akartam, hogy elélvezzen, hogy érezzem magamban minden egyes cseppjét.

 - Chanyeoool! - nyögtem hangosan, majd nyakába mélyesztettem körmeim, és felhúzva magam, tapadtam kipirosodott ajkaira.

 Fenekemet fogva kezdett el erőteljesen lökni, majd elszakadt párnáimtól, és nyakamba harapott, fogaival összecsípte bőrömet, és szívni kezdte azt.

 Csak hangosan nyögve bizsergett mindenem. Ketyegőm ütemére már nem is figyeltem, alhasamhoz feszülő férfiasságom, pedig eldurranni készült.

   Chanyeol csak a folyamatosan gyorsuló mozgására figyelt, elszakadt bőrömtől, és megremegve engedett egy kicsit szorításomon, így én lentebb csúsztam. Mélyen bennem élvezett el, nekem pedig prosztatámat nyomta tagja. Remegtem kezei között, szemeimet becsuktam, és ajkaira tapadva élveztem felsőnkre.

 - Istenem. Chanyeol, én... mindennél jobban akartam már... ezt! - még fel- fel nyögtem levezető mozgása, és ujjai szorítása miatt.

  - Szeretlek Baek! - mondta úgy, hogy nyakamba hajtotta a fejét, és apró puszit hitett -gondolom már lila- nyakamra.

 Én csak elhúzódtam érintése elől, és megemelve magam húztam ki magamból, még kissé merev tagját.

 Lábaimra állva hírtelen éreztem a fájdalmat fenekembe nyilálni, így majdnem összeestem, de utánam kapott.

  - Segítek! - suttogta megbántottan, majd a kanapéra fektetett, és mellem üllt, miután felhúzta fekete nadrágját. Én csak lihegve és fájdalmasan nyögve próbáltam helyre tenni magam. 

   -  Baek -  fogta meg kezem ezzel elérte, hogy figyeljek - én tényleg szeretlek Tudom... azt mondtam csak kiengedjük a fáradt gőzt, de... - elhalkult.

 Megszorítottam kezét, és gyéren elmosolyogva suttogtam neki.

   - Gyere! - invitáltam magamhoz. Ő engedelmesen közelebb húzódott, én pedig tarkójára fogtam. Füléhez hajoltam.

   - Suho küldött, hogy feküdj le aludni, és ne legyél fent ma is fél négyig. De azt hiszem - pillantottam a falon lévő órára - megszegtük a kérését. 

*~*

 Mosolyogva lépkedtem a már megszokott padlón papuccsal a lábamon. Már nem is kopogtam, csak benyitottam a studióba.

  - Na halihó! - nyávogtam, de nem is figyelt rám, mintha ott sem lettem volna - Chanyeollie - nyájas hanggal próbáltam felkellteni az érdeklődését, de még mindig nem figyelt.

   - Itt vagyok bazd meg! - csaptam az asztalra, mire hihetetlen sebességgel tolta ki maga alól a széket, -ami azonnal fel is borult- és azonnal torkomra szorítva a kezét pillantott rám dühösen. Abban a percben úgy éreztem meghalok. Próbáltam nyelni, de forró tenyere megakadályozta. Kérlelően néztem rá, mire elengedett, én felszusszantam ő pedig tarkómra csúsztatva a kezét tapadt ajkaimra.

    - Sajnálom. Még mindig szeretlek - mosolygott rám édesen, mire én furán néztem rá. Úgy ki akartam mondani neki, hogy én is, de csak megráztam a fejem és mosolyogva pillantottam rá, elpirulva ajkai miatt.

     - Indísd el, segítek neked. Vokálozok! 

   Persze ez nem jött össze, ismét a falnál kötöttünk ki, egy más szájába lihegve, kéjes nyögéseket hagyva magunk után.