Lépésről-Lépésre [1]

"real__pcy"

     Hol vagy? És milyen ruhában?

  "baekhyunee"

     Itt várok rád, lassan tíz perce. Fekete felső, farmer, fehér maszk.

  "real__pcy"

     Beteg vagy? Nem talállak!

   "baekhyunee"

     Csak anya erőltette rám, kajával töm, meg mindenáron vigyázni akar az egészségemre. Én már látom a füleidet! kkkkkkk

      "real__pcy"

       Tudtommal nagyon is szereted azokat a füleket, szóval maradj csendben, öreg hyung. Jó megvagy, már megyek!

       Még hogy öreg hyung... mit gondol ez a gyerek? Idősebb vagyok, tény, de nem kell öregíteni mindenféle butaságokkal!

       Magas alakja kilátszódott a tömegből, ahogy magabiztosan felém lépkedett, míg én a hátamat neki döntöttem az üvegnek, és direkt elnéztem róla. Kezemben erősen szorongattam a telefonom, illetve a zacskót, amiben a vásárolt közös ing volt. Mindig is akartam valamit, amiről rájönnek az emberek, hogy mi együtt vagyunk. Bár nem elfogadott az országunkban a két fiú közti szerelem minket sosem érdekelt ez a dolog. A szüleink elfogadták a tényeket, mi pedig kibékültünk azzal a tudattal, hogy sokan megszólnak minket.

        - Szia - állt meg előttem. Mély hangja erőteljes volt, ami miatt kirázott a hideg, cipői orrát láttam csak magam előtt, hisz nem akartam felnézni rá. Óvatosan simított vállamra, majd a csuklómra fogva segített felállni, míg én csak kipirulva takartam az arcomat. Még jó, hogy volt rajtam sapka meg maszk.

       - Szia - suttogtam, és lentebb húzva az arcomat takaró fehér textilt enyhén elmosolyodva kulcsoltam össze ujjainkat. Hevesen kapálózott a szívem, bár sosem értettem miért. A Chanyeol iránt érzett szerelmem annyira lángoló, és temperamentumos volt, hogy megmutatkozott a testemen. Minden érzékszervem tompult a közelében, a fülem, mintha bedugult volna, gyakran nem hallottam mit mond, annyira elmélyedtem benne. A szemeimen apró rózsaszín köd jelent meg, ezáltal mindig rángatott, mert akár egy oszlopnak is neki mentem volna, de ő figyelt rám.

        Ajkaim mindig kiszáradtak már csak attól is, hogy ránéztem az övére, szinte égtem a csókjáért, míg orromba minden egyes alkalommal belekúszott férfias, mély illata, amit egyszerűen nem tudtam elengedni egyetlen pillanatra sem. Mindenemet átadtam volna neki, a kezébe adtam az életem, hogy azt csináljon vele, amit akar. És hála istennek, mindig úgy bánt velem, ahogy nekem is jó volt.

           - Mehetünk? - hajolt kicsit lentebb, hogy az arcomra hintsen egy meg sem érezhető puszit. Csak bólogattam, és próbáltam nem kiugrani a bőrömből. Zacskós kezemmel kicsit megigazítottam a ruhámat, és legyeztem vele magam, annyira zavarba jöttem, hogy hírtelen elöntött a forróság, ráadásul Chan túl közel merészkedett hozzám, nyílt terepen.

         - Mit vettél, míg én rád vadásztam? - kukucskált a papírzacskóm felé, de én elhúztam a kezem, hogy ne lássa meg.

       - Majd megtudod, ha hazaértünk - köszörültem a torkom, hogy aztán a pusmogásomat megismételhessem hangosabban is. Kiértünk a bevásárló központból, és egyenesen a metróhoz siettünk. egyszerűen utáltam lefelé menni azon a hosszú és meredek lépcsőn, így szokásunkhoz híven mélyen bújtam párom mellkasába. Ő tájékoztatott róla mennyi van még hátra, míg én gond nélkül szívtam magamba illatát.

         Mosolyogva nyitottam ki az ajtót, és a cipőmet lerúgva a lábamról azonnal elindultam a szobámba, anyáék nem voltak a lakásban, így nem zavartattam magam. Persze párom lassan követett, mire beért a szobámba, én már az ágyon feküdtem és mosolyogva bámultam a plafont, egyszerűen csak boldog voltam, amiért velem van. Lassan süppedt be mellettem a matrac, majd kezeit óvatosan simította derekamra, mire arcom vörösbe váltott. Nagyot nyelem, míg ő csak lefeküdt mellém, majd arcomra vezette hatalmas, forró tenyerét. Mosolyogva fordította maga felé arcom, mire bennem rekedt a levegőm. Régen voltam már ennyire közel hozzá, sosem voltunk egy egymásnak esős páros. Én túl félénk voltam ahhoz, hogy kezdeményezzek, míg Chan nem akarta elsietni a kapcsolatunkat.

        - Megcsókolhatlak? - suttogta, mire én csak szusszantam egyet. Szemeimmel az övét fixíroztam, éreztem kifújt levegőjét, ahogy arcomnak csapódik, míg keze biztosított arról, hogy ne fordítsam el a fejem, bár hülye lettem volna, mikor végre a közelemben volt.

       Nagy nehezen rávettem magam, hogy bólintsak neki, mire ő csak széles mosolyra húzta ajkait. Én megnyaltam őket, ő pedig lehunyt szemekkel nyomta forró párnáit az enyémre.

       A kezeimmel azonnal felsőjébe kaptam, hogy megkapaszkodva az anyagba, csak erősebben húzzam magamhoz. Éreztem a kis szikrákat pattogni közöttünk, ajkaink tűzként égtek, éreztem azokat a fránya pillangókat a gyomromban, míg a gombóc is beköltözött a torkomba. Hangosan szuszogva váltam el tőle, pedig egy egyszerű csók volt, nem vittünk bele semmit, se mozgást, se nyelvjátékot.

          - Baekhyun, ez puszi volt, én csókolózni akarok veled, mi több... a nyelvemet használni, simogatni vele és kényeztetni - támaszkodott rá jobb alkarjára, majd fölém hajolva kissé elpirulva nézett szemembe. Kissé megijedtem, hisz sosem kért tőlem ilyet, nem kért egy puszinál többet, miközben mindketten tudtuk, hogy igazán ért már a tovább lépés a kapcsolatunkban. - Ah... ne haragudj rám, sietek igaz? Tudod... lassan nyolc hónapja együtt vagyunk és egy puszinál nem mentük tovább. Imádok veled lenni, átölelni, érezni ajkaidnak az ízét, de... nekem több kell belőled, már nem érem be ennyivel - biggyesztette le nyáltól csillogó, vörös ajkait, míg én lehunyt szemekkel próbáltam feldolgozni a szavait. Persze teljesen elvörösödtem, éreztem, ahogy homlokom gyöngyözni kezdett az izzadságom, szívem pedig a torkomba vándorol, de ahogy felfogtam Chanyeol szavait, rájöttem, hogy teljesen igaza van. Nem toporoghatunk egyhelyben, még ha egy félénk ember is vagyok, vannak, akik ilyenkor már rég lefeküdtem egymással, esetleg sokkal magasabb színvonalra emelték a kapcsolatukat, mi pedig a Fülessel még mindig a puszi és ölelés szinten vagyunk, ami valljuk be, elég alacsony.

           - Félek - suttogtam magam elé, mire kinyitva a szemem, rájöttem, hogy Chanyeol végig engem nézett. Láttam rajta, hogy készül valamire, de én tényleg féltem, mindentől. Sosem volt senkim, mindig egyedül tengettem a napjaimat, aztán hála Kyungsoo egyik születésnapjának, megismertem őt. Azóta szerves részévé vált a mindennapjaimnak, de még mindig furcsa volt nyolc hónap elteltével is, hogy ő tényleg itt van nekem, és bizony sokkal több mindent szeretne, mint, amit én eddig megszoktam. Szeretne olyan helyeken megérinteni, ahol eddig még senki, olyan szavakat mondani nekem, mint még senki, olyan hanglejtéssel, és vággyal, amit nem hallottam még.

         - Nem bántanálak, és nem teszek semmi olyat, ami nem lenne jó neked, te is tudod, hogy bennem megbízhatsz – simított arcomra, majd lassan hajolt vissza már kiszáradt ajkaimra. A szívem le sem nyugodott, de újra kalapálni kezdett. Ellepte az agyamat a köd, ahogy megéreztem Chanyeol ujjait az oldalamon futkosni, ajkait óvatosan kezdte el mozgatni, én megremegtem egész lényemben, és teljesen lefagytam. Nem tudtam mit kéne kezdenem magammal, viszonozni ajkainak a játékát? Átölelni és erősen magamhoz húzni? Netán nekem kezdeményezni, és óvatosan pólója alá csúsztatni ujjaim, hogy aztán hozzáérjek forró, selymes bőréhez, miközben a szívem majd’ kiesik a helyéről, és már attól úgy érzem merevedésem van, hogy nyelvét átcsúsztatja hozzám? Na nem! Ilyet nem játszunk, én nem tudom hogyan kell ezt csinálni, majd ő elintézi, elvégre tovább kellett lépnünk!

          - Ha ennyire nem szeretnéd, legalább ellökhetnél magadtól vagy valami – húzódott el, mire én csalódottan sóhajtottam fel. Az ágy szélére ült, és térdére támaszkodva túrt hajába kissé idegesen. Én ezt nem akartam!

       - Chanyeol, soha a büdös életben nem voltam még senkivel, te is tudod, hogy nekem te vagy az első. Vigyázz rám kérlek és kezdeményezz. Lehet nem viszonzom, de élvezem. Nem a félelemtől remegek alattad, hanem mert annyira kellemes az egész. Ha lépésenként haladunk rendben van, csak kérlek, ne vágjunk a közepébe rendben? – mondandóm közben lassan másztam a háta mögé, és átkarolva hatalmas valóját, orrom a pólójába fúrva szimatoltam őt, és közben beszéltem. Simogatni kezdtem mellkasát, és próbáltam nem suttogni, hogy hallja is, amit mondok neki.

      - Lépésről-lépésre? – kérdezte, majd lábamra simított, és óvatos cirógatásba kezdett.

    - Napról-napra, ha neked megfelel – kulcsoltam össze lábam derekán, és egy reszketeg puszit nyomtam gerince vonalára.

      - Rendben.

Nem tudok aludni!

01:21
Chan.

01:22
Chanyeol!
Yoda!
Füles!

 Látta:01:23

01:23
Tudom, hogy fent vagy!

01:24

Mi a baj Baekhyun? 

01:24

Már egy pillanatra tényleg azt hittem alszol.

01:25

Aludnék, de felkeltem miattad -.-

01:25

Ne haragudj rám Chan.

01:26

Nem haragszom, de elmondod mi bajod van? 

01:26

Nem tudok aludni. 

01:26

Én tudok.

01:27

Ne hagyj már itt... :/

01:27

Elmondod, hogy mi a fenét akarsz tőlem? Majdnem fél kettő.

01:27

Beszélgetni.

01:28

Mégis miről? Egésznap a közeledben vagyok, és beszélgetünk. 

Baekkie, mond mit akarsz és aztán aludj kérlek, holnap korán kelünk.

01:29

De én nem tudok aludni.

 Nem vagyok fáradt, hiányzol mellőlem :'(

01:29

Ez aranyos. Mit szeretnél mit csináljak?

Te kint a nappaliban, én meg a helyemen.

Ha Kyungsooék meglátnak itt, baj lesz.

01:30

Boldog fél kettőt! kkkk

Gyere ki hozzám.

01:30

Nem vagy vicces. 

Ha ott lennék miért lenne jobb? 

01:30

Mert át tudnálak ölelni :3 

Rád pakolnám a lábam, és óvatosan csókolnék a nyakadba.

01:31

*--*

És utána? 

01:31

 Lassan simogatnám az oldalad, míg ajkaimmal a bőrödet kényeztetem. 

Aztán elkuncogva tartanám meg magam alkaromon, ajkaidhoz hajolnék,

míg kezeimet levezetném alhasadra.

01:32

 Ne írd tovább. Nem akarok felizgulni az éjszaka közepén! :/ 

01:32

Ha itt lennél mellettem, lehet nem csak olvasnád a sorokat. 

Míg én rajtad ügyködöm a gondolataidat is elfelejtenéd. 

Tudom, hogy imádod a zongora ujjaim, ahogy futkároznak az oldaladon!

Mintha épp a My Answer-t játszanám az Aerik előtt.

01:33

Bacon... fejezd be.

01:33

Baekhyunnak hívnak! 

01:33

Baekhyun-ah fejezd be.

01:34

Ha kijössz hozzám lehet befejezem.

Azt, amit elkezdtem szóban.

01:35

Párnát vigyek? 

01:35

Nem kell semmi.

Csak te. A nagy macim *-*

01:36

Egy pillanat, és kint vagyok! :*

01:36

Köszönöm Füles. Szeretlek! ♥

Pajkos kezek

Baekhyun

  

  Kínosan éreztem magam, ahogy ott ültem Chanyeol szüleinél a kanapén. Soha nem voltam még náluk, és igazából az édesapja, nem is tudta, hogy fia a saját neméhez vonzódik, így hatalmas meglepetés voltam én, mint férfi a házban, hisz egy mosolygós, nagymellű lányt vártak, gondolom én.
   Chan hatalmas mosollyal az arcán csücsült mellettem, és ujjait az enyém között szorongatta, míg az anyukájával társalgott az útról, hisz mi a Han-folyó mellett laktunk a közös kis albérletünkben, míg Chanyeol szülei Szöul-on kívül egy nagyobb városban Guri-ban. Én csak szótlanul kapkodtam a fejem, hol szerelmem, hol pedig a gyönyörű nő között, aki le sem tagadhatná a fiát, hisz szinte minden vonása egyezik a vele. 

    - És te Baekhyun drágám? - fordult felém a nő, mire csak összerezzentem nevem hallatán. Szívem hevesen dobogott odabent, ki akart szakadni a helyéről, arcom égett, és kihúztam ujjaimat Chanyeolé közül. Azt hiszem nem szabadna így megnyilvánulnunk. Az apukája olyan csúnyán nézett rám, és én egy kicsit mindig is féltem a többi ember véleményétől. Ráadásul ők a családja! 
     - Én? Öhm... elnézést, de nem igazán figyeltem, megtudná ismételni? - hajtottam le a fejem, és megköszörültem a torkom. Nem szabadna így viselkednem, de zavar a tudat, hogy Chan-apuka úgy néz, hogy a szemeivel már máglyán éget, pedig csak egy fiú vagyok, aki ellopta az ő fia szívét -na igen, talán pont ez a problémája!- Én mondtam a colosnak, hogy rossz ötlet idejönni, úgy hogy el sem mondja, hogy full meleg, ráadásul pasija is van, de azzal nyugtatott, hogy minden rendben lesz. Hát nem úgy érzem! 
     - Semmi baj, azt kérdeztem nem vagy-e éhes, mert bár már este van, főztem. Azt hittem hamarabb jöttök - mosolygott rám a nő, majd felállt, és meg sem várta a válaszomat már ment is a konyhában. Chanyeol ebben is rá hasonlított, sosem várta meg míg válaszolok neki, ha valamit mondott már csinálta is, mindegy volt, hogy én akartam-e.

         A kínos vacsora után én csak álltam a nappaliban, és vártam, hogy valaki utasítson, mert mindenki eltűnt míg én elszaladtam a mosdóba. Nem hallottam egyetlen neszt sem, így inkább leültem a kanapéra, és csak vártam. 
      - Ja, hogy itt vagy - pattant mellém párom, mire én csak kissé megugorva húzódtam közelebb hozzá - Anya és apa fent vannak, ők általában hamar fekszenek, de mi nézhetünk egy filmet, ha szeretnél - suttogott nyakamba. Hírtelen légszomjam lett, izzadni kezdtem, és levert a víz, éreztem, ahogy nyelve lassan kalandozik végig nyakamon, míg ő maga enyhén magához húzott és keze a nadrágom korcánál matatott. 
       - Chan... - ziháltam a nevét, és ajkaimra harapva döntöttem fejemet a vállára - Mi lesz, ha anyukád lejön inni, vagy apukád mosdóba? Nem szabadna ezt csinálnunk. Túl illetlen! - Torkomat már elszorította a feltörni vágyó nyögés, ahogy fogaival közre vett egy apró bőr darabot. Ujjai már jócskán az ágyékomat simogatták, míg én továbbra is hangosan, kapkodtam a levegőt. 
      - Túl aranyos voltál ahhoz, hogy ne tudjak neked ellen állni. Nem volt semmi baj, ismét túl gondoltál mindent. Apa is kedvel, csak még kicsit fura neki a tény, hogy fiú vagy - cuppant le nyakamról, és másik kezével segített, hogy bokszerembe tudjon nyúlni, és éledező tagomra kulcsolja forró markát. 
         Számat elnyitva emeltem oda a kezem, hogy arra harapva elfojtsak minden hangot, amit Chanyeol vált ki belőlem. 

     Lábaimat felhúzva, gerincem ívbe feszült, ahogy hüvelyk ujjával tagom hegyét dörzsölte, és ajkaival ostromolta nyakam. Hangosan szuszogtam, és nagyokat nyeltem, majd mikor már megéreztem másik kezét is belső combomon erőt vettem magamon, és eltoltam magamtól.  Remegve néztem feltüzelt valójára, rövid nadrágjára, amin hatalmas dudor éktelenkedett, míg ujjait mosolyogva nyalta meg, és mellkasomra tapasztva tenyerét döntött el a zöld kanapén. Csak álltam a tekintetét, teljesen kipirulva, és kezeimet nyakába simítva tártam szét a lábaim, hogy közé fekve tökéletesen hozzám férjen. 

       - Már nem zavar, hogy anyámék lejöhetnek? - lihegett ajkaimra, míg én csak hevesen zakatoló szívemre tudtam koncentrálni, mi a fenéért kell mindig ennyire felizgatni? Miért kell egy ilyen szexi vadállattal együtt lennem? Ő a halálom, esküszöm. - Mit szeretnél kicsi Baekhyun? - húzta végig benyálazott ajkait az enyémen, hogy aztán fogaival közre fogja alsó párnámat, és óvatosan ráharapva kuncogjon rá. 

          - Vagy itt, vagy a szobádba, de siessünk... kérlek - nyögtem fel, majd erősen megkapaszkodva a kapucnijába húztam magamhoz, hogy birtokba vehessem édes, forró és tüzes ajkait. Chanyeolban mindig is szerettem az, hogy képes volt aranyos, jófej és érzéki lenni, viszont, ha úgy tartotta kedve kegyetlenül bánt velem, amit én boldogan fogadtam. 

          

       Próbáltam nem hangosan nyikkanni, mikor ledobott az ágyára, de nem erre számítottam, azt hittem annyira fel van húzva, hogy ott a kanapén magáévá tesz. Erre behozott a szobájába, ami állítása szerint úgy néz ki, mint középiskolás korában. Bár a félmeztelen nő kissé zavart a falon nem szóltam, csak ajkaira és annak tempós mozgására figyeltem. 

    - Agh... - nyögtem fel halkan, ahogy ágyékát nekem nyomta ezáltal összeérintette már fájdalmasan lüktető tagjainkat. 

      - Ugye tudod, hogy itthon vagyok? Azt teszek veled, amit szeretnék... Elfoglak fenekelni Baekkie - suttogta fülembe, míg én csak élvezettem nyögtem fel alatta. Igazából ezt a közös albérletünkben is megtehetné, hisz annak a felét ő fizeti ő mégis ezt a házat tekinti otthonának. Kéjben fürdő arcomat próbáltam karommal eltakarni, de nem engedte. Szorosan fogta össze két csuklómat fejem felett, míg én zihálva és vörösen pislogtam rá. 

      - Szeretlek - suttogtam neki mosolyogva, majd feltolva a csípőm ösztönöztem, hogy még több szenvedélyben, kéjben és vágyban legyen részem. Bár ő annyira nem érdekelte a szerelmi vallomásom, csak ködös szemekkel figyelt miközben lesimogatta rólam a ruháimat. 

      Már mindenünk a földön hevert, Chanyeol óvatosan simogatta az oldalamat, míg ajkaival bejáratomnál cuppogott. Igazából soha nem csinált ilyet, de lehet kérni fogom tőle ezt, ha mindig ilyen jól csinálja. Bár gerincem már fájt, a térdem kipirosodott a támaszkodástól Chan csak nyomta belém síkos izmát, míg én a paplanba markolva nyögtem a párnába. Hangosan sikkantottam fel, mikor hatalmas tenyerének csattanását éreztem fenekemen. Csípett, kissé fájt, de, amit odalent művelt teljesen elvette az eszem, így csak fenekemet jobban kinyomva kérleltem őt a további munkára. 

        - Tudod, hogy nagyon felhúztál, Édesem? - fülembe suttogott, mély, öblös hangján míg én csak hangosan zihálva bólogattam neki. - Szeretnél még kapni a fenekedre? - csattant ismét tenyere bőrömön. 

        - Uhhum - fogtam fogaim közé a hófehér paplant - Gyerünk Channie! 

       - Ez nem így megy - markolt tagomra, mire előre bicsaklott a fejem az érzéstől. Annyira vágytam már arra, hogy végre elmerüljön bennem, hogy érezzem őt magamban. Lassan fél hónapja erre várok. 

        - Azt akarom, hogy úgy... úgy fenekelj el, miközben bennem vagyh! Kellesz - nyökögtem, és hátra nyúlva egyik kezemmel ragadtam meg csípőjét ezzel magamhoz vonva. 

        Nem tett semmit, csak kezét húzgálta tagomon, míg merev tagját vájatomba illesztette, és minden mozdulatnál lökött rajtam egyet. Már mindenem bizsergett, alul pulzáltam, és arra vártam, hogy végre minimum a makkját megérezzem magamban. 

       Előváladékomat lassan kente bejáratomra, mire csak szuszogva néztem hátra. Apró mosoly húzódott a száján, és a hátamhoz nyomta mellkasát. Egyik tenyerét hasamra tette ezzel felhúzott, majd másik kezével addig tartotta saját merevségét, míg el nem merült bennem. Ajkaim elnyíltak, de hangom már nem volt. Berekedtem a kis játéka alatt, és már nem tudtam nyögni sem, mert fájt. 

      - Gyerünk adj ki hangot - mért egy újabb ütést bőrömre, mire én csak hangtalanul felsikkantottam. Akár milyen vad is volt megértette, hogy hiába csinálja, nekem már nem volt hangom. Vállamat csókolgatta, néha belém harapott, de nem mozdult meg. Már tövig bennem volt, csak pulzáltam körülötte, de ő kínozta saját magát és persze engem is. 

              - Köszönöm, hogy itt vagy nekem - suttogta fülembe, mire a hátamon is felállt a szőr. Hangja minden eddiginél mélyebb volt, nyelvével lassan piszkálta a Harapásokat, majd hajamba kapva lökött bennem egy nagyot. 

          Kiakartam öklendezni mindent, ami bennem volt. Az érzéseimet, a szívemet a torkomból, a vacsorát a gyomromból, de mindhiába semmi sem jött ki belőlem, csak az a fránya színtelen cucc csöpögött merev tagomból. Minden hajszálam fájt, ahogy párom kapaszkodott belém, de imádtam. Durva volt velem, és ilyet még sohasem csináltunk. 

            Pajkos kezei fel és le jártak gerincemen, míg én még mindig kutyapózban térdeltem. Ujjaim szinte görcsben álltak, de a Chanyeoltól kapott élvezetek miatt nem tudtam rájuk figyelni. Csak elakartam végre élvezni, de a mocsok nem engedett el. 

          - Nagyon... nagyon szeretlek ugye tudod? - suttogta ajkaimra ezúttal már teljesen misszionárius pózban fekve. Sokkal inkább szerettem így, hisz ki ne akarná megcsókolni a párját szeretkezés netán szex közben? Minden porcikámmal szerettem őt, akartam, hogy ő is éreztesse ezt velem. 

           - Uhhum - hümmögtem ismételten neki, majd csak hátába mélyesztve körmeimet jeleztem, hogy nem sok választ el attól, hogy elélvezzek. Már talán egy óra is eltelhetett, de mi még mindig egymást hajszoltuk az élvezet felé. Bár mikor már látta rajtam, hogy nem tetszik az előző póz leállt, nem fenekelt tovább, -pedig élveztem- nem volt vad. Ugyanaz a Chanyeol volt, akivel legelőször szeretkeztem. 

           - Gyerünk élvezz csak el - lassan hajolt fülemhez, hogy a lágy részen végig csókoljon, majd ismét hátborzongatóan mély hangján belesuttogjon - Életem! 

          Nem is kellett több, saját hasfalamra élveztem, remegve és ívbe feszült háttal, láttam a csillagokat, arra a pár percre, majd visszaesve az ágyra szorultam össze párom körül. Fejem mellett támaszkodva hajolt ajkaimra, hogy azokat megtépázva tovább mozogjon bennem, és saját magát is a gyönyörbe repítse az én testem segítségével. Hangos, férfias nyögése csókunkban halt el, majd remegő teste rám esett, hogy belém engedve minden cseppjét, szuszogjon nyakamba. 

            

          - Utálom, mikor így kifolyik belőlem - mérgelődtem korán reggel az ágyban, és próbáltam lábra állni, de valami nem engedte, méghozzá a drága, vörös párom kezei. Erősen húzott vissza magához, majd mégfáradt valóját rám helyezte.

         - Nem mész sehova, ma egész nap, csak pihizünk! - nyomott reggeli csókot felduzzadt ajkaimra, mire elmosolyodva csak hümmögtem egyet neki. 

             - Legalább a paplant rúgjuk a földre kérlek.

           - Aish.. te meg a rendmániád!

Új cica

Luhan

    Meghalt. Egyszerűen csak itt hagyott. Reggel még minden rendben volt, és mire haza érek már csak a kihűlt tetem fogad, amit a tenyerembe fogtam. Könnyeim csak úgy száguldottak, és egyenesen a szürke bundára potyogtak. Maga tehetetlen voltam. Kellett, valaki, aki megvigasztal, szükségem volt egy régi jó barátra, ha már a hűséges kiscicám elment.

     - Chanyeol? - szipogtam bele a telefonba, míg ő csak álmos hangon felelt. 

     - Luhan?

    - Én vagyok. Elment. Itt hagyott érted? Tegnap este még bújt, nyávogott, és játszott a helyén, ma meg... haza érek, és itt fekszik a padlón holtan! - Nem akartam ekkora felhajtást ennek az egésznek, de kegyetlenül fájt, egyedül voltam, senki nem volt mellettem ezekben az időkben, ha néha idegesített is nagyon szerettem. 

    - Hyung... átmenjek? - ásított egyet. Válasz helyett inkább csak szipogtam, és letöröltem a könnyeimet. - Tíz perc múlva nyisd ki az ajtót, és addig nyugodj meg kérlek, eltemetjük a kertedben - halkult el a hangja, és kinyomta. 

     Utáltam a tényt, hogy még Chanyeolra is várnom kellett, ő volt a mindenem, legjobb barát, néha a bátyám, -miközben én vagyok az idősebb- és néha az az ember, akinek az érzelmeit kihasználtam. Köztudottan szerelmes volt belém, míg én tényleg csak barátként tekintettem rá. Megakarta nekem mutatni milyen a szenvedélyes szerelem, milyen a "Chanyeol-féle" szeretet, de én nem kértem belőle. Csak felhasználtam őt a rosszabbik napjaimon, mikor szükségem volt arra, hogy valaki szeressen egy kicsit, ha arra vágytam, hogy megcsókoljanak, vagy épp lerázzak valakit egy buliban. 

      Tényleg tíz percet vártam rá, kopogott az ajtón, mire én elengedtem a Nagy Szürkét, és már ki is nyitottam. Azonnal a karjaiba estem, érzelmeim, melyek a cicához kötöttek elöntöttek, és könnycseppek formájában adtam ki őket magamból. 

        Remegtem, fülemben hallottam a szívem dobogását, és legszívesebben meghaltam volna, csakhogy ismét nekem doromboljon, hozzám dörgölőzzön, illetve talp nyalogatással keltsen. 

      - A konyhában van - suttogtam jó fél óra bömbölés után. Chanyeol elengedett, a konyhába lépkedett, majd hallottam, hogy elővesz egy zacskót. - Mit csinálsz vele? Ne bántsd Chanyeol, kérlek! - támaszkodtam meg a falban, majd utána trappoltam. A lábam csak úgy csattogott a hideg járólapon, de jelenleg az sem érdekelt, ha oda az egészségemnek. Én szerettem őt, és itt hagyott. Ismét könnyek gyűltek a szemembe, mikor 'Yeol belecsúsztatta a kihűlt tetemet a fehér zacskóba, majd összekötötte a füleit. 

        - Gyere - lépkedett hozzám, és ujjait az enyém közé csúsztatta. Csak csendben folytak végig a forró, sós könnycseppek az arcomon, és próbáltam nem bömbölni, mint óvodában. Itt vagyok huszonhét évesen, és azért sírok, mert meghalt a cicám. De nekem ő jelentette az élettársamat, nem volt szükségem emberre, aki mindenféle bonyodalmat okozott volna az életemben. Nekem csak Szürkére volt szükségem. 

  

   - Nyugodj békében Nagy Szürke, Luhan nagyon szeret téged, de sajnos most nem tud tőled elköszönni, teljesen ki van. - Hallottam, ahogy Chanyeol a kis keresztnek és a feldúlt földnek beszél a virág ágyás mellett. Én csak üveges tekintettel bámultam legjobb barátom fenekét, és a kis gallyból készített keresztet. Miért kellett neki is itt hagyni? Már megéltem két halált, most miért kellett még egyet? 

      - Sajnálom - ült le elém a colos, mire én csak felsóhajtottam, és próbáltam a darabokra tört szívemet egy helyre söpörni, hogy valaki, vagy valami összetegye, mint ez előtt. - Luhan - suttogta a nevem. Forró, hatalmas tenyerével arcomra simított, mire én csak felsóhajtottam. Akkor ismét szükségem volt rá, muszájnak éreztem kihasználni őt. Belemarkoltam a felsőjébe, és lágyan csókoltam vastag ajkára, édes íze azonnal átfutott hozzám, éreztem rajta valami furcsát, régen sosem volt ilyen. A forróság csak úgy végig szaladt a gerincemen, mire megremegtem, és belemásztam 'Yeol ölébe. Lábaimat összekulcsoltam derekán, teljesen közel húzódtam hozzá, és szinte belesóhajtottam az ajkai közé, mikor nyelvével alsó párnámon játszadozott. Átadtam neki magam, csak az volt a lényeg, hogy érezzem valaki szeretetét. 

         - Szeretlek Lu - suttogta, majd derekamra simítva a kezét vont magához közelebb. Mellkasunk összesimult, mire kicsit összezavarodtam. Éreztem hevesen dobogó szívét, melynek ritmusa majdnem megegyezett az enyémmel. Nem értettem magam, Ő szerelmes belém, de én nem tápláltam iránta olyan érzelmeket. Csak kétségbe esett voltam, és hiányzott a cicám. 

        Egy hónapja, hogy eltávozott tőlem a cicám, azóta Chanyeollal sokkal többet voltam együtt, mert nincs, akin levezessem a szeretetem, és akitől kapnám azt. Volt, hogy itt aludt, mert nem volt mit-kit ölelgetnem, aztán másnap megkértem, hogy együtt vacsorázzunk. Tudom, hogy nem kellett volna, mert azt hitte bennem is elindult valami, én pedig el akartam hitetni vele, -és tulajdonképpen saját magammal is- hogy ez nem így van. Chanyeol nekem csak barát... volt egy darabig. 

         Aztán eljutottunk oda, hogy egymás szájába lihegve próbáltam meg minél inkább felizgatni őt, pedig a macskámmal sosem csináltam ilyet. Chanyeol pedig azt hiszem jóval többet ad, mint Nagy Szürke... Belém csapott a villám, mikor ujjaival közre fogta izgalmam jelét, erőszakosan toltam el magamtól, és felkapkodva a cuccomat szaladtam haza, és zárkóztam be az üres, hatalmas házba. 

      Két napig nem reagáltam semmire, a munkahelyemen megjegyezték, hogy milyen szótlan vagyok, és milyen gyorsan dolgozom. Persze... mert még én magam sem fogtam fel mégis mi a büdös francot művelt velem ez a halál eset. Miután meghalt a nagyim rájöttem, hogy a fiúk vonzanak, apa halála után befejeztem a focizást, és most a macskám halála után annyira elmegy az eszem, hogy beleszeretek a legjobb barátomba? Nem voltam normális, de már nem tudtam kimagyarázni ebből magam. 

      Hazaérve egy kis dobozka foglalt helyet a bejárati ajtóm előtt. Csak annyi volt ráírva, hogy "Lu", így egyből leesett, hogy Chanyeoltól kaptam. Viszont nem akartam semmit, ami tőle volt, kikerültem és csörögni kezdtem a kulcs csomómmal, mikor egy nyávogást hallottam a papír dobozból. Összeráncoltam a szemöldököm, és jobban szemügyre vettem azt, kinyitottam és egy gyönyörű vörös cica tárult elém. Bár egyáltalán nem hasonlított, az elhunyt kedvencemre azonnal megfogott. 

       - Nem normális - fújtattam, majd bevonszoltam a cicát dobozzal együtt.  

       Egy héttel később már Lu boldogan szaladgált a régi kaparó fán, és ügyesen rászokott az alomra. Bár egyből Chan jutott eszembe nem akartam vele ismét összegabalyodni. Viszont nagyon hiányzott. Mindene, az érintése, a mosolya, azok az apró gesztusok, amiket az utcán is képes volt produkálni. 

      Bár este volt, kissé meg is fáztam, de hiányzott Chan' védelmező karja derekam körül, az illata, ami az orromba kúszott, míg én a mellkasán hallgattam szívének heves ütemét. 

Nem is tudom, mit vagy hogyan írtam neki, de alig tíz perc elteltével a csengő megszólalt. Én kicsattogtam az előszobába, ahol egy elázott 'Yeollal találtam magam szemben. 

      - Nem tudtam, hogy esik... sajnálom - hajtottam le a fejem, és ellépve az útjából engedtem be a házba. Csak a kabátját, és a cipőjét dobta le, azonnal a derekamra fogott, a falnak nyomott és hiányolt ajkait az enyémre tapasztotta. 

     Egyre hangosabban nevettem mellette, minden erőmmel azon voltam, hogy samponos haját fel állítsam, de nem akart sikerülni. 

       - Yah ... Nem sikerül - mosolyogtam, és lefröcsköltem vízzel habos mellkasát. 

       - Nézd! - mutatott a kis fehér szekrény felé, mire én azonnal oda kaptam a fejem. Lu édesen fordította felén a fejét. Csak még nagyobb mosoly húzódott az arcomra, és közel húzódtam Chanyeolhoz. Lábaimat derekára csúsztatta, és államat a mellkasára támasztva néztem fel rá. 

       - Szeretlek, és nagyon köszönöm, hogy átsegítettél a rossz időszakon, illetve nekem ajándékoztad Lu-t - csücsörítettem neki, mire ő csak lehunyt szemekkel adott egy szerelmes csókot. 

     Bár Nagy Szürke meghalt, ezzel magával vitte a régi emlékeimet, de kaptam egy új cicát és egy olyan pasit, aki mind végig ott volt a szemem előtt, csak én vak voltam. Most pedig szerelmes.  

Toben VS. Vivi

Sehun

    - Chanyeol! - ordítottam minden erőmből. Talán az összes szomszéd felébredt rá, talán mindenki engem szidott az utcában, de elegem lett. A zoknimból csöpögött a pisi, a fehér nadrágom tele volt szőrrel, ráadásul ez a kis vakarcs elkezdett ugatni. 

   - Miért csinálod a fesztivált korán reggel? - csoszogott ki drága barátom, mire én csak még idegesebb lettem - Aish Sehun-ah. Még csak fél nyolc, de te már üvöltesz, és amúgy is, hogy a fenébe van erőd ilyen hamar felkelni, mikor szabadnapod van? 

      Szemeit dörzsölgette, majd végig simított meztelen felső testén. Lassan csoszogott oda hozzánk, és ahelyett, hogy egy csókkal üdvözölt volna, leguggolt, és megsimogatta a kutyát. 

      - Bele léptem a drága kiskutyád pisijébe, nézd meg milyen a  nadrágom, és még meg is ugat ez a kis vakarcs. Vivi miért okosabb ennél a dögnél? - Szinte már toporzékoltam, annyira elegem volt ebből a kutyából. Nincs meg régóta, de annyi felfordulást csinált már, hogy a kezeimen sem tudom megszámolni. 

      - Ne beszélj már így róla! Még kölyök. Te is bepisiltél mikor kicsi voltál. Nem hibáztathatod azért, mert még nem tanulta meg használni a kutya pelenkát. Vivi majdnem egy évvel idősebb, ráadásul a te kutyád csúnya is. - Kinyújtotta a nyelvét, megfogta a kutyát és kiengedte őt az udvarra. 

       - Nem beszélhetsz így róla. Ezzel nem csak őt bántod meg, hanem engem is. Nem én járok rosszabbul, ha megharagszom rád - lassan lépkedtem utána és lekapva a lábamról a zoknit a fürdőbe menve tettem a szennyes tartóba. 

       - Vivi! - hallottam a hangos ordítást, mire csak önelégülten elmosolyodtam. Letettem az ölemből a gépet, és lassan botorkáltam ki a nappaliba, hogy meglessem mi folyik ott. 

       Elkuncogva magam hívtam magamhoz kiskutyámat, hogy megsimogatva kiküldjem a másikhoz. 

     - Annyira utálom - igazgatta a haját 'Yeol míg én csak továbbra is mosolyogva lépkedtem oda a kanapéhoz - Mit szeretsz annyira benne? Vagyis... Miért szereti a kutya megenni a ruháimat? A hajamat, és a cipőmet? Ha te szeretsz, ő miért nem? - fújta fel az arcát, majd elterült, és kezeit a feje alá tette.

     Továbbra is mosolyogva söpörtem arrébb a lábát, hogy helyet adhasson nekem, és letudjam tenni a fenekem. Ujjaimat lassan simítottam fedetlen combján, majd ráfeküdtem a hasára. Éreztem rajta, hogy kissé meglepődött, izmai megrándultak, kissé megremegett, míg ajkai között egy apró sóhaj szökött ki. 

    - Ő így mutatja a ki a szeretetét. Hyung... - kissé erősebben kezdett el dobogni a szívem, és zavarba is jöttem, mert túl közel voltam hozzá. Régen voltunk egymás karjaiban.

    - De nekem a te szereteted kell. Hiányzol nekem, Sehun - simított a vállamra, mire csak egy apró sóhajt engedtem én is ki ajkaim között. Nekem is hiányzik, hisz, szinte mindig váltjuk egymást itthon. Ha ő dolgozik, én itthon szenvedek a kutyákkal. Ha én dolgozom ő van itthon, és így tovább. Utáltam, hogy a bár - ahol dolgozom pultosként - ennyire megdönti a kapcsolatunkat. Már nem is emlékszem mikor volt utoljára, hogy megcsókoljon, úgy isten igazából. Mikor ért hozzám némi vággyal, és szenvedéllyel a szemében. Szükségem volt már rá. 

    - Még mindig nem szeret a kutyád - vállt el ajkaimtól, és elmosolyodva simította kezeit fenekemre, hogy magára húzva ismét csókba hívhasson, de a nyüszítés szinte fájdalmasan érintette a fülem. Miért ilyen nehéz végre együtt lennünk egy kicsit? Vivi miért ilyen ragaszkodó? Toben miért pisil mindig össze mindent és miért nem képes csendben maradni? 

   - Nem tudom eldönteni melyik kutya volt rosszabb választás... Toben vagy Vivi? - temettem lángoló arcomat Chanyeol illatos nyakába, hogy aztán pillangó csókokkal lepjem el bőrét. 

    - Mmm - éreztem, ahogy egy nagyot nyelt. Ujjaival görcsösen kapaszkodott nadrágom korcába, míg én lábaimat dereka köré kulcsolva nyelvemmel kezdtem el kényeztetni őt. 

     - Be kéne engedni őket... Egyre jobban nyüszít Toben - sóhajtott hatalmasat, ahogy ujjaimmal felhúztam a felsőjét, és óvatosan felforrósodott bőrére simítottam. 

     - Kéne... De hidd el, meglesznek Vivivel - távolodtam el tőle, és előrébb csúszva ölébe egy gyors mozdulattal kaptam le felsőjét, majd alsó ajkára marva értem el, hogy elfelejtse a kint síró kutyákat. Legalább addig, míg velem van. 

Szülinap

   Fáradtan estem be a szobámba, és próbáltam magam kicsit jobb színben feltüntetni. A folyamatos hajtás miatt, a koncertek miatt is fáradt voltam, ráadásul esténként nem sokat aludtam, mert szerettem volna minden pillanatot kihasználni arra, hogy Baekhyun születésnapi ajándékát elkészítsem. Bár tudom, hogy nem szereti a meglepetéseket, ő maga is hangoztatta, hogy a szülinapi fanmeetinget is csak az Exo-L- ek miatt csinálta végig, aztán szinte menekült a helyszínről, mert sok volt neki a sikoltozás.

   Megráztam magam, rendeztem a légzésemet, és elmentem zuhanyozni. Szinte felragyogott az arcom, mikor megláttam a ruháit a szennyestartóban heverni. Megint itt fürdött, pedig már milliószor megbeszéltük, hogy befejezi, és nélkülem nem csinálja. Ahogy a zuhanykabinba léptem megéreztem tusfürdőjének édeskés illatát, majd csak gyorsan magamra folyattam a jó meleg vizet, végig sikáltam minden pontomat, és már mentem is kifelé, hogy gyors öltözés után sétálhassak vissza a szobámba. A fiókomból elővettem a szétterülő kis dobozt. Még össze kell ragasztanom, körbe kell kötni egy kis szalaggal, és már oda is adhatom. Bár lehet annyira nem fog neki tetszeni, de saját kezűleg csináltam az egészet, szóval benne van minden kreativitásom -ami nem igen van, ha ilyenről van szó-.

  Kidugott nyelvvel próbáltam végre egy szép masni tenni a dobozka tetejére, de valahogy nem akart sikerülni. A ragasztópisztollyal háromszor égettem meg az ujjam, ami lüktet, én pedig legszívesebben sírva fakadnék, de nem lehet. Meg kell csinálnom, mert így nem fogom tudni oda adni neki éjfélkor.
   Így is már tizenegy múlt, alig maradt időm.

  Nagy szenvedések után kissé ügyetlen, de aránylag szép masnit tettem az egyik szélére, gyorsan elpakolva indultam el az ő szobájába. Be kopogtam, majd mikor hallottam egy erőtlen nyöszörgést benyitottam.  Nem számítottam a látványra; a kis lámpa égett az ágya mellett, a takarója a földön, ő meg az ágyán feküdt, a hasán, és párnája a fején volt.
   - Baekhyunnie... minden oké? - lépkedtem oda mellé, majd mellé ülve simítottam végig meztelen gerincén. Bár már rengetegszer láttam őtb így, nem akartam, hogy a születésnapja előtti éjszaka, ilyen megviselt legyen.
    - Chanyeol-ah... miért fáj mindenem? - fordította felém, teljesen elfehéredett arcát. Az aggodalom felül kerekedett rajtam, és már nem is érdekelt a saját fáradtságom, csak azt akartam, hogy ő jól legyen.
    - Gyere - simítottam óvatosan a karjára, felhúzva őt nyomtam a hátát a falnak. Lábait törökülésbe húzta így oda fértem elé én is. Szemeit becsukta, és hangosan vette a levegőt. Szinte remegtem, ahogy végig néztem vékony alakján, próbáltam elnyomni magamban a felé irányuló vonzalmamat, hisz most épp nincs jó passzban, nem kéne még ráerőltetni magam. - Remélem jó volt nálam zuhanyozni, csak tudnám miért jó neked - mosolyogtam rá, és óvatosan simítottam az arcára, hogy aztán közelebb hajolva hozzá nyomhassam ajkaim homlokához.

     Éreztem, ahogy keze lassan csúszik végig mellkasomon, majd a tarkómnál állapodott meg, és nagyot szusszanva húzott magához.
     - Szeretlek 'Yeol - köszörülte meg a torkát, én pedig lángolni kezdtem. Kissé kínosan éreztem magam, mert rosszul van, vagyis fáj mindene, én mégis legszívesebben leteperném, kicsókolnám belőle a szuszt is, és elmerülnék a forróságában, hogy aztán együtt hajszoljuk a megérdemelt élvezetet, de sajnos most nem lehet.
       - Tudom, hogy utálod a meglepetéseket, de én csináltam neked. Minden saját kezűleg készült, szóval kérlek, ne dobd ki az ablakon - vettem fel a földről a kis dobozkát, hogy aztán a kezébe nyomhassam.

     Nem tudtam arcáról leolvasni semmit. Kissé meglepődött, én pedig elvörösödve húzódtam távolabb tőle, hogyha úgy alakul gyorsan felpattanhassak, és kiszaladhassak. Édesen forgatta ujjai között az apró papírdobozt, majd elkuncogta magát, bennem pedig szertefoszlott a feszültség. Csak lassan húzta végig a masnin nőies ujjait, és eloldozva azt nyílt szét azonnal a papír,  a rengeteg kép pedig az ölébe hullott.
     Édes mosoly csúszott ajkaira, én pedig elkönyveltem egy sikert. Minden szeretetem benne van ebbe, illetve nem viccből szenvedtem vele már két hete. Óvatosan simogatta végig a képeket; boldogan figyeltem mozdulatait. A szívem hevesebben kezdett el dobogni, mikor összeszedte a sok fényes papírt, és az éjjeli szekrényre tette.
      - Látszik, hogy te csináltad. Olyan ocsmány, mint te - kuncogott fel, majd mellkasomra csúsztatta kezét, az ágyára nyomott, hogy aztán lábaim közé beférkőzve hajthassa a fejét nyakamba, és apró csókokkal bombázza már felforrósodott bőrömet.

    Édes nyögései töltötték be a szobát, míg én ajkaimat beharapva markoltam a mellettünk összegyűrődött lepedőt, és mélyeket lökve benne hajszoltam őt az orgazmus csillogó kapujához. Megremegve karmolt fedetlen hátamba, míg én össze szorított ajkaimat az övére nyomva erőteljesen kezdtem el húzogatni hasfalához feszülő férfiasságán a bőrt, hogy aztán ívbe feszüljön a háta, és hangosan felnyögve, remegve eressze sikamlós élvezetét ujjaim közé.

       - Éjfél múlt, szóval... Boldog születésnapot Hyung - kuncogtam nyakát csókolgatva, miközben óvatosan ringattam a csípőmet, amolyan levezetésként, de ő máshogy gondolta.
         - A fanok biztos várják, hogy posztolj instára, mert elmúlt éjfél, de nem fogsz - lökte fel csípőjét, és alsó ajkamra harapva kezdeményezett egy újabb menetet.