"real__pcy"
Hol vagy? És milyen ruhában?
"baekhyunee"
Itt várok rád, lassan tíz perce. Fekete
felső, farmer, fehér maszk.
"real__pcy"
Beteg vagy? Nem talállak!
"baekhyunee"
Csak anya erőltette rám, kajával töm, meg
mindenáron vigyázni akar az egészségemre. Én már látom a füleidet! kkkkkkk
"real__pcy"
Tudtommal nagyon is szereted azokat a
füleket, szóval maradj csendben, öreg hyung. Jó megvagy, már megyek!
Még hogy öreg
hyung... mit gondol ez a gyerek? Idősebb vagyok, tény, de nem kell öregíteni
mindenféle butaságokkal!
Magas alakja
kilátszódott a tömegből, ahogy magabiztosan felém lépkedett, míg én a hátamat
neki döntöttem az üvegnek, és direkt elnéztem róla. Kezemben erősen
szorongattam a telefonom, illetve a zacskót, amiben a vásárolt közös ing volt.
Mindig is akartam valamit, amiről rájönnek az emberek, hogy mi együtt vagyunk.
Bár nem elfogadott az országunkban a két fiú közti szerelem minket sosem
érdekelt ez a dolog. A szüleink elfogadták a tényeket, mi pedig kibékültünk
azzal a tudattal, hogy sokan megszólnak minket.
- Szia -
állt meg előttem. Mély hangja erőteljes volt, ami miatt kirázott a hideg, cipői
orrát láttam csak magam előtt, hisz nem akartam felnézni rá. Óvatosan simított
vállamra, majd a csuklómra fogva segített felállni, míg én csak kipirulva
takartam az arcomat. Még jó, hogy volt rajtam sapka meg maszk.
- Szia -
suttogtam, és lentebb húzva az arcomat takaró fehér textilt enyhén elmosolyodva
kulcsoltam össze ujjainkat. Hevesen kapálózott a szívem, bár sosem értettem
miért. A Chanyeol iránt érzett szerelmem annyira lángoló, és temperamentumos
volt, hogy megmutatkozott a testemen. Minden érzékszervem tompult a közelében,
a fülem, mintha bedugult volna, gyakran nem hallottam mit mond, annyira
elmélyedtem benne. A szemeimen apró rózsaszín köd jelent meg, ezáltal mindig
rángatott, mert akár egy oszlopnak is neki mentem volna, de ő figyelt rám.
Ajkaim mindig
kiszáradtak már csak attól is, hogy ránéztem az övére, szinte égtem a
csókjáért, míg orromba minden egyes alkalommal belekúszott férfias, mély
illata, amit egyszerűen nem tudtam elengedni egyetlen pillanatra sem.
Mindenemet átadtam volna neki, a kezébe adtam az életem, hogy azt csináljon
vele, amit akar. És hála istennek, mindig úgy bánt velem, ahogy nekem is jó
volt.
- Mehetünk?
- hajolt kicsit lentebb, hogy az arcomra hintsen egy meg sem érezhető puszit.
Csak bólogattam, és próbáltam nem kiugrani a bőrömből. Zacskós kezemmel kicsit
megigazítottam a ruhámat, és legyeztem vele magam, annyira zavarba jöttem, hogy
hírtelen elöntött a forróság, ráadásul Chan túl közel merészkedett hozzám,
nyílt terepen.
- Mit vettél,
míg én rád vadásztam? - kukucskált a papírzacskóm felé, de én elhúztam a kezem,
hogy ne lássa meg.
- Majd
megtudod, ha hazaértünk - köszörültem a torkom, hogy aztán a pusmogásomat
megismételhessem hangosabban is. Kiértünk a bevásárló központból, és egyenesen
a metróhoz siettünk. egyszerűen utáltam lefelé menni azon a hosszú és meredek
lépcsőn, így szokásunkhoz híven mélyen bújtam párom mellkasába. Ő tájékoztatott
róla mennyi van még hátra, míg én gond nélkül szívtam magamba illatát.
Mosolyogva
nyitottam ki az ajtót, és a cipőmet lerúgva a lábamról azonnal elindultam a
szobámba, anyáék nem voltak a lakásban, így nem zavartattam magam. Persze párom
lassan követett, mire beért a szobámba, én már az ágyon feküdtem és mosolyogva
bámultam a plafont, egyszerűen csak boldog voltam, amiért velem van. Lassan
süppedt be mellettem a matrac, majd kezeit óvatosan simította derekamra, mire
arcom vörösbe váltott. Nagyot nyelem, míg ő csak lefeküdt mellém, majd arcomra
vezette hatalmas, forró tenyerét. Mosolyogva fordította maga felé arcom, mire
bennem rekedt a levegőm. Régen voltam már ennyire közel hozzá, sosem voltunk
egy egymásnak esős páros. Én túl félénk voltam ahhoz, hogy kezdeményezzek, míg
Chan nem akarta elsietni a kapcsolatunkat.
- Megcsókolhatlak? - suttogta, mire én csak
szusszantam egyet. Szemeimmel az övét fixíroztam, éreztem kifújt levegőjét,
ahogy arcomnak csapódik, míg keze biztosított arról, hogy ne fordítsam el a
fejem, bár hülye lettem volna, mikor végre a közelemben volt.
Nagy nehezen
rávettem magam, hogy bólintsak neki, mire ő csak széles mosolyra húzta ajkait.
Én megnyaltam őket, ő pedig lehunyt szemekkel nyomta forró párnáit az enyémre.
A kezeimmel
azonnal felsőjébe kaptam, hogy megkapaszkodva az anyagba, csak erősebben húzzam
magamhoz. Éreztem a kis szikrákat pattogni közöttünk, ajkaink tűzként égtek,
éreztem azokat a fránya pillangókat a gyomromban, míg a gombóc is beköltözött a
torkomba. Hangosan szuszogva váltam el tőle, pedig egy egyszerű csók volt, nem
vittünk bele semmit, se mozgást, se nyelvjátékot.
-
Baekhyun, ez puszi volt, én csókolózni akarok veled, mi több... a nyelvemet
használni, simogatni vele és kényeztetni - támaszkodott rá jobb alkarjára, majd
fölém hajolva kissé elpirulva nézett szemembe. Kissé megijedtem, hisz sosem
kért tőlem ilyet, nem kért egy puszinál többet, miközben mindketten tudtuk,
hogy igazán ért már a tovább lépés a kapcsolatunkban. - Ah... ne haragudj rám,
sietek igaz? Tudod... lassan nyolc hónapja együtt vagyunk és egy puszinál nem
mentük tovább. Imádok veled lenni, átölelni, érezni ajkaidnak az ízét, de...
nekem több kell belőled, már nem érem be ennyivel - biggyesztette le nyáltól
csillogó, vörös ajkait, míg én lehunyt szemekkel próbáltam feldolgozni a
szavait. Persze teljesen elvörösödtem, éreztem, ahogy homlokom gyöngyözni kezdett
az izzadságom, szívem pedig a torkomba vándorol, de ahogy felfogtam Chanyeol
szavait, rájöttem, hogy teljesen igaza van. Nem toporoghatunk egyhelyben, még ha
egy félénk ember is vagyok, vannak, akik ilyenkor már rég lefeküdtem egymással,
esetleg sokkal magasabb színvonalra emelték a kapcsolatukat, mi pedig a
Fülessel még mindig a puszi és ölelés szinten vagyunk, ami valljuk be, elég
alacsony.
- Félek
- suttogtam magam elé, mire kinyitva a szemem, rájöttem, hogy Chanyeol végig
engem nézett. Láttam rajta, hogy készül valamire, de én tényleg féltem,
mindentől. Sosem volt senkim, mindig egyedül tengettem a napjaimat, aztán hála
Kyungsoo egyik születésnapjának, megismertem őt. Azóta szerves részévé vált a
mindennapjaimnak, de még mindig furcsa volt nyolc hónap elteltével is, hogy ő
tényleg itt van nekem, és bizony sokkal több mindent szeretne, mint, amit én
eddig megszoktam. Szeretne olyan helyeken megérinteni, ahol eddig még senki,
olyan szavakat mondani nekem, mint még senki, olyan hanglejtéssel, és vággyal,
amit nem hallottam még.
- Nem bántanálak, és nem teszek semmi olyat,
ami nem lenne jó neked, te is tudod, hogy bennem megbízhatsz – simított arcomra,
majd lassan hajolt vissza már kiszáradt ajkaimra. A szívem le sem nyugodott, de
újra kalapálni kezdett. Ellepte az agyamat a köd, ahogy megéreztem Chanyeol
ujjait az oldalamon futkosni, ajkait óvatosan kezdte el mozgatni, én
megremegtem egész lényemben, és teljesen lefagytam. Nem tudtam mit kéne
kezdenem magammal, viszonozni ajkainak a játékát? Átölelni és erősen magamhoz
húzni? Netán nekem kezdeményezni, és óvatosan pólója alá csúsztatni ujjaim,
hogy aztán hozzáérjek forró, selymes bőréhez, miközben a szívem majd’ kiesik a
helyéről, és már attól úgy érzem merevedésem van, hogy nyelvét átcsúsztatja
hozzám? Na nem! Ilyet nem játszunk, én nem tudom hogyan kell ezt csinálni, majd
ő elintézi, elvégre tovább kellett lépnünk!
- Ha ennyire
nem szeretnéd, legalább ellökhetnél magadtól vagy valami – húzódott el, mire én
csalódottan sóhajtottam fel. Az ágy szélére ült, és térdére támaszkodva túrt
hajába kissé idegesen. Én ezt nem akartam!
- Chanyeol, soha a büdös életben nem voltam
még senkivel, te is tudod, hogy nekem te vagy az első. Vigyázz rám kérlek és
kezdeményezz. Lehet nem viszonzom, de élvezem. Nem a félelemtől remegek
alattad, hanem mert annyira kellemes az egész. Ha lépésenként haladunk rendben
van, csak kérlek, ne vágjunk a közepébe rendben? – mondandóm közben lassan
másztam a háta mögé, és átkarolva hatalmas valóját, orrom a pólójába fúrva
szimatoltam őt, és közben beszéltem. Simogatni kezdtem mellkasát, és próbáltam
nem suttogni, hogy hallja is, amit mondok neki.
-
Lépésről-lépésre? – kérdezte, majd lábamra simított, és óvatos cirógatásba
kezdett.
- Napról-napra,
ha neked megfelel – kulcsoltam össze lábam derekán, és egy reszketeg puszit
nyomtam gerince vonalára.
- Rendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése