Nem teheted ezt!

JongDae

   

   Idegesen rontottam be a szobánkba. Nem tudtam, mit tehetnék; megbántottam, nem is kicsit, de meg kell értenie, hogy vissza kell fognia magát. Leültem az ágyra, és fejemet a párnába nyomtam. 

    Szerettem, ez nem volt kérdés, bármit megtettem volna érte. Fájt mindig, ha mással láttam, mikor odament Luhanhoz, Junmyeonhoz vagy Minseokhoz; mikor vigasztalásképp megölelte Baekhyun. Tudtam, hogy nem olyan szándékkal teszi, nekem mégis rosszul esett. Úgy éreztem, elárultak, de nem tettem semmit, mert a fanok így is túl sok mindenről tudnak. Nem egyszer hallottam már a koncerteken, hogy a rajongók a mi nevünket kiabálják összevontan. Az elején nem tudtam, miért, aztán Yifan ge felvilágosított. A LayChen a shipnevünk. Tudják, sejtik, vagy legalábbis reménykednek abban, hogy mi ketten együtt vagyunk. 

       - Yixing - hallottam meg elhaló hangját, majd a nyitott ajtó elé állt -, szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, kordában kéne tartanom az érzéseimet, de ez számomra lehetetlen. Te is tudod, hogy mindennél jobban szeretlek - suttogta maga elé. Ajkai közt kiszökő hangja olyan volt, akár a szellő. Nem bántotta a fülemet, csak simogatta, és éreztette velem, hogy itt van. 

     Ő kér bocsánatot mikor nekem kéne, a viselkedésem nyilvánvaló, hogy nem normális, mégis így szeret. Feltápászkodtam az ágyról, és felé vettem az irányt. Szívem gyorsabban kezdett dobogni, mikor elé értem. Egy egyszerű mozdulattal csaptam be háta mögött az ajtót, majd kezemet a mellkasára tettem, és egy kicsit meglöktem. Száját megnyalta, majd a macskamosoly helyett egy nagy vigyor terült szét arcán, ezzel gyönyörűvé varázsolva őt. Arcom lángolni kezdett, szemeimmel nem tudtam hirtelen, hova koncentráljak.

     Halványan csillogó, sötétbarna szemeire, vagy édes, fénylő, vörös ajkaira, amik szinte kiabáltak, hogy megcsókoljam.

     - Én is szeretlek, Jongdae. Nem kell bocsánatot kérned, hisz nekem nem kellett volna így felfújnom a dolgot. Tudom, nem azért csináltad, hogy magunkra hívd a figyelmet, esetleg lebukjunk. Csak azért, mert adni szerettél volna egy csókot. De értsd meg, a nyílt világ előtt nem szabad ilyet – hangom végig feszült volt.

     Torkomban dobogott a szívem. Ujjaimmal végigszántottam pirospozsgás arcát, majd egy apró puszit nyomtam megszeppent ajkaira.

     Elmosolyodott, és ujjaival hajamba túrt. Közelebb léptem hozzá, kissé remegő testét az ajtónak nyomtam. Éreztem, hogy testem minden pontja felforrósodik, ahol hozzám ért. Kezemmel a feje mellett támaszkodtam, és óvatosan hajoltam ajkaira. Az édes íz lassan szétáradt bennem, illata beférkőzött az orromba, és teste minden pontja memorizálódott. 

     - Yixing - suttogta lassan nevem, majd elengedett. Homlokomat az övéhez döntöttem, miközben hangosan ziláltam. Arca vörössége csak mélyebbre váltott, édesen kapkodta előlem az éltető oxigént, megszólalni pedig alig bírt, a torkán akadtak a szavak. Imádtam minden porcikáját.

       - Igen? - kérdeztem, miközben elengedtem a csapdámból. 

      Felpillantott rám, majd alsó ajkam közrefogta, és lehúzott magához. Lassan mozgatta először csak azt, majd később a felsőt is. Nyelvemet végighúztam mézédes ajkain, amik tűzforrónak tűntek, majd leengedte állát, így átvezettem hozzá izmomat. Mélyebb csókokat váltottunk, kezem pedig becsúszott vékony pólója alá. Simogatni kezdtem enyhén kidolgozott hasát, és kissé lelassítottam az eldurvult csókot.

     Csípőjére markoltam, majd lassan az ágy felé araszoltunk. Kissé féltem, hisz sosem volt köztünk semmi testi. Mindig csak egy vad csókig jutottunk, esetleg addig sem. A rossz előérzet hatalmába kerített, nem akartam olyat tenni, amit aztán mindketten megbánhatunk. Vágytam rá, mindennél jobban, de lehet, hogy képtelen lennék neki fájdalmat okozni. 
     Elváltam tőle, majd nagyokat sóhajtva vártam egy keveset, míg az enyhe légszomjam nem csillapodott. Kezem lecsúszott fenekére, hogy megtartsam.

      - Jongdae! Remélem, nem szeretnél semmi őrültséget csinálni - adtam egy apró puszit ajkaira.

      - Yixing, ez nekem így nem megy - sóhajtott nagyot, és ujjaival a nadrágom korcához kapott. Kitágult szemekkel figyeltem, ahogy lassan kigombolta azt, és lehúzta a cipzárt. Szívem ismét felkúszott a torkomba, ahol eszeveszett tempóban dobogott, fülem sípolt, és tudtam, hogy kívülről egy rák is megirigyelne. Kezeimet az övére tettem, majd felhúztam magamhoz. Elmosolyodott, és egy vadmacskára hasonlító mozdulattal az ágyra lökött.

     - Hé, hé! - tiltakoztam. Azonnal a könyökömre támaszkodtam, és próbáltam feltolni magam, de ő gyorsabb volt.

       - Yixing, nem teheted ezt velem - suttogta érzékien, majd legörbült a szája. Hosszú ujjaival szépen végigszántotta a combomat, rátámaszkodott a csípőmre, így lent tudott tartani az ágyon. Begyeit – amelyek tűzforrónak hatottak - végighúzta kilátszódó, fekete bokszeremen, majd közelebb hajolt. Fülem ismét sípolni kezdett, mikor megéreztem ujjait a tarkómra csúszni, sosem volt még ilyen vad. Kezem szinte remegett, de képes voltam rámarkolni a csípőjére, mert legbelül tudtam, mit cselekszem; tudtam, hogy szükségem van Rá.

      Lehajolt hozzám; csillogó, sötétbarna szemeivel a tekintetemet kereste. Elgyengültem, minden tiltakozás kiveszett belőlem. Csak hagytam, hogy azt tegyen, amit szeretne. 

    Tekintetemet végigvezettem rajtam ülő kívánatos testén, majd mikor szemébe néztem, elmosolyodott. Oldalra döntötte a fejét, és lassan tapadt ajkaimra, keze fürgén futkározott oldalamon, majd lomhán a pólóm alá csúsztatta azokat. Bőröm lángolni kezdett ott, ahol megérintett. Fejemet elvesztve fogtam meg ismét csípőjénél, és oldalra fordítottam. Szívem eszeveszett tempóban kalimpált, azt hittem, kiszakad a helyéről. Kissé görcsös mozdulataim miatt édes ajkaival elvált tőlem, és fentebb húzódott az ágyon. 

     Kezemet térdhajlatába csúsztattam, közelebb húzódtam, és ajkaira csókot nyomtam. Gyönyörű, férfias hangja azonnal kiszökött torkából, mikor kicsit ráfekve összedörzsölődtünk alul, és egyenesen a csókba nyögött. Lábát összekulcsolta csípőmön, kezeit a hátamra tette, és alsó ajkába harapott. Kezemen támaszkodva pihegtem felette, szívem kalapált, a bőröm égett. A levegőt szaporán vettem, az érzéseimet pedig valahol elhagytam. Nem foglalkoztam már azzal, hogy fájdalmat fogok-e okozni Jondaenek, vagy, hogy mégis hogy az Istenbe fogok leállni, ha azt mondja, hogy fáj neki. 

    - Ne gondolkozz! - csókolt nyakamba, ezzel visszahozta belém az életet. Bólintottam egyet, rápillantottam és nyakába csókoltam. Nyelvemet lassan végigvezettem ádámcsutkáján, majd lentebb haladva próbáltam kulcscsontjára áttérni. Éreztem, hogy lélegzetvételei felgyorsultak, lába lecsúszott csípőmről, és teljesen kifeküdt alattam. Érzékien húzogattam nyelvem kulcscsontján; kissé megszívtam, majd felültem. Szememet legeltettem pihegő, kissé izzadt testén. Istenien festett. 

      Megnyaltam ajkaimat, és felsőjét felhúztam, mire észbe kapott, majd egy egyszerű mozdulattal vette le magáról a textildarabot. Leejtette az ágy mellé, és kezét felém nyújtotta. Közelebb hajoltam hozzá, kezeit nyakamba simította, majd ajkaimra mart. Erőszakos volt, kicsókolta belőlem a szuszt is, nekem pedig tetszett. Pár pillanatra váltunk csak el egymástól levegőhiány miatt. Nekem pont elég volt, hogy levegyem a felsőm, így visszafekve rá már csupasz mellkasunk találkozott egymással. Imádtam, minden érintését.

  

      Vadul kaptam ajkai után. Nyelvem akaratosan csusszant végig száján, hogy beengedjen. Kisebb csata után sóhajtott egyet, és leengedte állát. Mosolyogva vezettem át nyelvemet hozzá, majd édes csókokat váltottunk.

     Nem figyeltem a körülöttünk történő dolgokat. Fel sem tudtam fogni, hogy mit csinálok, már csak akkor érzékeltem magam körül a világot, mikor teljesen csupaszon feküdtem páromra, és nyakát vettem kezelésbe. Nem szerettem volna sötét, lila foltokat hagyni kívánatos bőrén, ezért gyorsan lentebb is haladtam. Az alattam sóhajtozó, néha felnyögő Jongdae biztosított arról, hogy semmit sem rontottam el. Eddig.

     Szívem még mindig idétlen ütemben vert, bőröm forró volt és az érzéseim kivesztek belőlem. Csak a történtekre koncentráltam. Ajkaimmal alhasát kényeztettem, nyelvemet lassan szántottam végig puha bőrén. Jongdae egyre intenzívebben nyögött, keze hajamba siklott, és próbált felhúzni magához.

    Elszakadtam hamvas bőrétől, és kicserepesedett ajkaira gyengéd csókot hintettem. Kezem ezalatt bokszerében mélyült el. Lassan markoltam rá kemény férfiasságára, mire belenyögött a csókba. Elváltam tőle, és lábai közé hajoltam. Lehámoztam róla a bokszert, majd elmosolyodtam mikor megláttam, annyira aranyos volt. Piros arccal pillantott íriszeimbe, szemei csillogtak, ajkai kicserepesedtek a hangos zihálástól. Ujjaimmal közrefogtam hosszát, majd kezemet mozgatni kezdtem.

     - Yi... - próbált felszínre törni a nevem ajkai közül, de mikor rájött, hogy túl hangos, inkább elfojtotta.

     Mellkasa gyorsan mozgott fel-le, próbálta visszafogni magát, de mikor lassan nyaltam végig nyílásán, hangosan felnyögött.

     - Semmi baj! - másztam felé mosollyal az arcomon. Tarkómra fogott, és egy mély csókba invitált. Ekkor kaptam vissza az érzéseimet. Gyomrom mintha összeugrott volna, levegővételem felgyorsult, a vér az ereimben száguldott, hogy elérje azt a pontot. Merev tagom hozzáért az övéhez, az intenzív inger hirtelen csapott fejbe, amitől torkomból felszakadt egy jól hallható nyögés. Jongdae próbált lassan, de erősen ellökni magától. Valamit elrontottam?

     - Dae mi a baj? Ha meggondoltad magad, nem baj! - motyogtam lihegve ajkaira, miközben homlokomat az övéhez döntöttem.

     - Csak... - lihegett továbbra is -, síkosító kell! - erőlködött a szavakkal. Bólintottam. De hol keressem? Nem is tudtam, hogy a dormban van.

    

     Jó, mondjuk érthető, mert Jonginnak és Luhannak szüksége van rá, de most kérjek tőlük? Értetlenül pillantottam íriszeibe. Rendezte légzését, majd nagy kínok között ismét kinyögött két szót.

     - Harmadik fiók - engedte ki a levegőjét, majd ismét hangosan kapkodta az éltető oxigént. Az agyam felfogta az információt, és azonnal a szekrényhez léptem. Az ajtóra pillantottam, ami nem volt bezárva, de a kulcs ott volt a zárban, így kétszer ráfordítottam, hogy biztos ne zavarjanak meg minket.

      Visszaléptem a szekrényhez, és keresni kezdtem a flakont. Volt abban a fiókban minden; cipőboksz, folyékony ragasztó, tusfürdő, de még hajgumi is. Kezembe vettem egy lila flakont, majd elolvastam a címkét. Nagy nehezen felfogtam, hogy azt kerestem, majd becsukva a fiókot elindultam a kiszolgáltatott helyzetbe került, édes pillantásokkal bombázó Jongdae felé.

      Légzésem helyreállt, a vért már nem éreztem az ereimben száguldani, a lábam közötti erekcióm pedig egyre jobban zavart.

     - Megtaláltad? - kérdezte felpillantva rám. Haja oldalt rátapadt halántékára. Nyelt egyet mikor szemeit levezette rajtam; egy mosoly kíséretében feküdtem vissza rá. De ismét elbizonytalanodtam, nem tudtam hogyan kezdjek hozzá. Kezem remegett, ahogy ajkaim is.

      - Nem megy - borultam mellkasára. Szíve eszeveszetten pumpált, bőre forró volt, és tudtam, hogy ő már készen áll. Lábait felemelte, majd enyhén lelökött magáról. A hátamra fekve figyeltem, ahogy nyomott egy adagot a lila folyadékból, lassan kente be vele kívánatos ujjait, majd ugyanolyan tempóban vezette le őket.

      Lassan, de biztosan helyezte fel magának őket, miközben hangosan nyögött. Arcomba tódult a vérem, és elpirulva figyeltem, mit művelt magával. Mikor már úgy érezte, teljesen felkészült, kihúzta ujjait. Ismét nyomott egy adagot kezére, majd felülve férfiasságomra fogott. Kezeinek érintése furának hatott. Kellemes volt, kifejezetten, de nem tudtam teljesen élvezni, mert féltettem.

 - Készen állsz? - mosolygott. Bíztatóan mosolyodtam el én is, majd csípőjére fogtam. Lábai közé férkőztem, és ajkaira hajoltam. Milliméterek választottak el finom, édes párnáitól, mikor hozzányomtam magam. Keze azonnal tarkómra csúszott, és felnyögött. A kellemes érzésre hangosan vettem a levegőt, majd megismételve az előző mozdulatot nyögtem bele csókunkba. Szabadon lévő kezével lenyúlt hosszomhoz, és egy gyors mozdulattal nyomta fel magának.

    Szűk, forró és eszméletlen jó. Ezek a szavak jártak akkor a fejembe, amiket bár nem mondtam ki, ő is pontosan tudta, hogy így gondolom. Fájdalommal telien nyögött fel alattam, mire kissé megrémülve pillantottam arcára. Nem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak. Mozduljak meg benne? Maradjak egy helyben? Esetleg segítsek neki valahogy?

     - Öhm… Chen? – szaladt ki ajkaim között színpadi neve, amire mindig is allergiás volt.

    - Jongdae vagyok! Érted?! Kim kibaszott Jongdae! – karmolt bele hátamba, mire felmordultam, és megmozdítottam csípőmet. Szemeit összeszorítva nyögött fel ismét. Csípett a karmolás helye, tudtam, hogy nem lesz szép látvány. - Csak várj egy kicsit, oké? – törölte meg szemeit. 
     Keze remegett, ujjaival arcélemre simított, és lassan hajolt száraz ajkaimra. Vártam, ízlelgettem a szenvedélyes csókját, és közben szoktam a szűk forróságot, ami körbeölelte lüktető, és kielégülésért kiáltó hosszomat. Levegőhiány miatt váltak el ajkaink egymástól, majd fellökte csípőjét. Szívem dobogását ismét a fülemben véltem felfedezni, mellkasomból a forróság és a bizsergés kezdett áttelepedni az agyamba. 

     Kezemmel feje mellett támaszkodtam, majd lassan kezdtem el mozgatni csípőmet. Éppen hogy csak megmozdultam benne, úgy éreztem, menten szétdurranok. Fejemet vállára döntve fújtam ki lassan a levegőmet, miközben ő alattam fájdalmasan nyögött fel.

     - Csak… kicsit gyorsíts, kérlek – nyögte halkan fülembe. Én pedig kérését teljesítve vettem egy kicsit gyorsabbra a tempót. Egyre hangosabb nyögéseit már nem fűszerezte a fájdalom, ez pedig megnyugtatott.

      Mellkasomban a forróság eltűnt, kezem kezdett zsibbadni, és tudtam, hogy csípőmnek sem fog jót tenni, ez az intenzív mozgás. Mélyebbre löktem magam forróságában, mire egy mély nyögést eresztettem Jongdae nyakára. Adtam rá néhány apró csókot, majd fülcimpájába haraptam. 

     – Harapj, karmolj, elégíts ki, Yixing! – suttogta fülembe kéjes nyögésekkel fűszerezve mondandóját.

    A pumpa felment bennem, és nyakába harapva vettem fel egy gyors tempót. Hangosan nyögött, sóhajtozott, sőt néha felordított. Folyton csak két szót hajtogatott, amitől képes lettem volna elélvezni, ha nem tartottam volna vissza magam.

     – Még! Akarom! – nyögte végig, egészen addig, míg a végső, mély lökéseknél fel nem ordított. Hasfalára élvezett, majd ujjaival hajamba kapott, és hosszú csókot nyomott ajkaimra. Csípőm továbbra is mozgott, magamat is a kielégülés felé hajszoltam, mígnem Jongdae fellökte csípőjét, én pedig nevét nyögve élveztem belé. Fáradtan, hevesen dobogó szívvel és teljesen elködösült elmével borultam mellkasára. Hosszom továbbra is benne volt, kicsit megemelve csípőmet csúsztattam ki azt, és nyomtam csókot kipirosodott ajkaira. Légzésemet közben próbáltam helyretenni.

     - Imádlak, Kim kibaszott Jongdae! – mosolyodtam el, és belenéztem fáradt íriszeibe.

   - Ugye, hogy nem volt olyan rossz? Viszont fáradt vagyok, de tudod, Xing, ez egy piszkos tevékenység, szóval… - pirosodott ki még jobban arca – Van esetleg idebent zsepi?

     Bólintottam, majd az éjjeliszekrényen lévő tartóba nyúltam. Adtam neki kettőt, amiket ő széthajtott. Leszálltam róla, végignéztem, míg letörölte magát, majd kezeit hasamra simította. Szíven megnyugodott, de most egy nagyot dobbant.

     - Köszönöm! – puszilt mellbimbómra. Torkom elszorult és ujjaimmal végig simítottam arcélén. Szemem egy pillanatra megakadt a harapásnyomon, ami lilán és sárgán pompázott hófehér bőrén.  

     - Hidd el, én köszönöm! – nyomtam csókot ajkaira.