- Nem akarok, fogd fel! - ordítottam torkom szakadtából. Lihegtem, a szívem össze-vissza kalimpált. Szinte ki akart törni a mellkasomból. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy nem megyek sehova. Végre szabadnapot kaptam, nem kell bemennem a sok barom közé dolgozni, erre Ő, a drága párom el akar rángatni Namsanba.
- Baekhyun, kérlek! - fogta meg felkarom, és közelebb rántott magához. Ajkaimra lihegett, majd egy apró csókot nyomott rá. Elgyengültem, fáradt voltam és utáltam vele veszekedni. Kezemet mellkasára tettem, éreztem, ahogy szíve néha kihagy egy ütemet. Szemeibe pillantottam, majd ujjaimmal erősen megkapaszkodtam felsőjébe. Illata lassan ködösítette el elmémet.
- Csak arra vágyom, hogy végre pihenjek egy keveset Chanyeol, erre te el akarsz rángatni csak azért, hogy egy kibaszott lakatot tegyünk egy hülye kerítésre. Ha elmondod, hogy ez miért olyan fontos akkor talán, ismétlem talán elmegyünk! - döntöttem homlokomat mellkasára, és kezemmel körbeöleltem derekát.
Elhallgatott, nem mondott semmit, szinte éreztem, ahogy kattognak a kereket abban az okosnak hitt buksijában. Ajkaimmal megérintettem mellkasát, lassan apró, édes csókokkal haladtam felfelé.
Kulcscsontjánál a pólót lentebb húztam kezemmel, majd kissé megharaptam a csonton lévő bőrét.
Felszisszent, s ujjait hajamba vezette, halkan sóhajtott fel, majd megszólalt.
- Jobb ötletem van, mint Namsan - sóhajtott fel ismét, mikor nyakára tévedtek ajkaim - Mi lenne, ha kipihennéd magad? De csak akkor, ha előtte kifáraszthatlak! - fogta meg arcomat, majd ajkaimra mart. Durván tépte az alsót, utána lassan kezelésbe vette a felsőt. Nyelvével lenyalta a kiserkenő véremet.
Szerettem mikor ilyen vad volt, és bár manapság nem nagyon jutott egymásra időnk nem szívesen töltöttem volna ezt az egy napot, sem azzal, hogy az ágyban fekszünk, és nem csinálunk khm.. semmit.
- Tudod Chan... nem kell kifárasztani, mert az elmúlt hónapban nem sokat pihentem szóval, mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy... kérek reggelit - mosolyogtam rá, majd ellöktem magamtól és ismét talpamra álltam. Egyik lábamat tettem a másik után, miközben a csípőmet ringattam. Beérve a konyhába leültem az egyik székre, és vártam, hogy magához térjen.
Biztos voltam benne, hogy még mindig ledermedve áll a nappaliban. Ujjaimmal az előkészítőn zongoráztam, lehunyt szemekkel élveztem a csendet. Milyen jó is volna, ha lenne egy gyönyörű, fekete zongoránk. Esetleg a vendégszobába betuszkolhatnánk, és akkor néha, mikor fáradtan hazaérek ledobnám magam elé. Az ujjaimat végighúzva a fekete vagy fehér billentyűkön élvezném a zenét, amit én magam kreálok. Esetleg Yeollal négykezesezünk, kiegészítjük egymást. Hangos sóhajt engedve gondolkoztam el.
Milyen lehet egy zongorán csinálni? - megráztam a fejem, kinyitottam szemem és egy félmeztelen Chanyeollal találtam magam szembe, aki épp egy müzlis tálat vett elő. Hova lett a felsője? - kérdeztem magamtól, de lezártam az ügyet egy meleg vannal. Óriási kezeivel, az apró tojások után nyúlt, és lassan ütötte őket hozzá a tál vastag pereméhez. Apró hang törte meg a csendet, a villa hozzá ért a tál aljához, mire talpamra ereszkedtem.
Túl kívánatos volt, ott előttem. Betörőket megszégyenítő módon lopakodtam mögé. Kezemet hasára csúsztattam, és ujjaimmal kisebb köröket rajzoltam köldöke köré. Ajkaimmal néha hozzáértem forró bőréhez, vagy csak néha ráfújtam a bent maradt levegőmet. Kiejtette a kezéből a villát és kezeit az enyémre tette. A fáradtságom csak úgy elillant.
- Nem kell kifárasztani nem igaz? Már nem vagy éhes Baekhyunie? - kérdezte idegesítő hanglejtéssel, majd megfordult karjaim között. Ujjaival állam alá nyúlt, és maga felé húzott, óvatosan csókolt ajkaimra, lábam alányúlt, és felkapott.
Mondanom sem kell hol kötöttünk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése