Rossz megérzés

      Felnyögve terültem el a próbaterem hideg padlóján közel Kyungsoohoz. Szívem ki akart esni a helyéről, olyan hevesen vert, légzésem szapora volt, szám és torkom pedig kiszáradt. Kezemet a homlokomra tapasztottam, hogy eltakarjam a vakító fényt. Lehunytam a szememet, és pihentettem a szervezetemet, ami vízért kiáltott. 

      Hála Sehunnak nem tudtam sokáig ott feküdni, mert mellém gurított egy palack vizet. Elmosolyodva bólintottam neki, és lehúztam az egész üveg tartalmát. Közelebb csúsztam a kicsi Dyohoz, fejemet a lábára tettem, és ujjaimmal lassan kezdtem el simogatni kézfejét. Szívem heves pumpálása már kissé lenyugodott, de számon még mindig kapkodtam a levegőt. 

      - Ugye mára ennyi volt ? - hallottam meg Jongdae kifáradt hangját. Hát igen általában vagy ő kérdezi meg hamarabb, vagy én. Mi ketten utálunk táncolni, mert mindketten tudjuk, hogy botlábunk van. Jaewon felnevetett, majd csak annyit mondott, hogy mehetünk. 

     Magam körül alig észleltem valamit, csak lassan vettem le a nadrágomat, és az utcaiért nyúltam. Holnap semmi dolgom, csak otthon meresztem a fenekem, és pihenek, míg a többiek a saját programjukat teljesítik. Bár nekem is lassan mennem kell filmbemutatóra, az csak jövőhéten lesz, addig pedig rengeteg időm van. Csak az új számunk koreóját kell megtanulnom. 

      - Chanyeollie~ - hallottam meg Baekhyun magas hangját, majd leült az egyik székre. Felkaptam a nadrágom és a cipőmet, majd felé fordultam. 

      - Egy pillanat és mehetünk is - álltam be az egész alakos tükör elé, ahol a hajamat kezdtem el igazítani, illetve felvettem a divat szemüvegemet. Baekhyun volt az, aki általában megvárt, mert szinte mindig én voltam az, aki képtelen volt gyorsan öltözni. Láttam, ahogy figyel a barna szemeivel, majd mikor késznek nyilvánítottam magam elmosolyodott. 

       Szótlanul sétáltunk a dorm felé. Nem beszéltünk, ma nem, pedig mindig van valami téma. Hülyéskedünk, vagy én hisztizek, hogy a fáj a lábam esetleg a csípőm, Baek általában csak nevet rajtam, vagy énekel. De ma amolyan kínos csönd volt köztünk. Vissza érve a dormhoz megtorpantam, a folyosó falához támasztottam a fejem, és vártam, hogy ajtót nyisson, de még mielőtt elfordította volna a zárban a kulcsot rám nézett. 

      - Chanyeol - ejtette ki vékony, rózsaszín ajkai közül a nevemet. Másmilyen volt, mint szokott lenni. mindig viccesen, boldogan, vagy ha épp olyan kedve van gúnyolódva mondja, akkor mintha kicsit megbántott lett volna. Szemeibe bámultam, és úgy vártam a mondani valóját. Bár nem tudtam mit is szeretne közölni velem rossz előérzetem volt. 

      - Neked most van valami bajod velem? - kapta el fejét, és a folyosó szőnyegét pásztázta tovább. Láttam, ahogy arcára enyhe pír szökik, és ádámcsutkája megmozdul. Nyeltem egy nagyot, és barna üstökére pillantottam. 

     - Te nem gúnyolódtál - fújtam ki a benn rekedt levegőmet. Közelebb léptem, és ujjaira ráfogva nyitottam ki az ajtót. Felvettem a cuccomat a földről, és bementem hátam mögött hagyva a piros arcú, Baekhyunt. 

    Fáradt voltam, és álmos, de nem tudtam aludni. Utálom mikor ez történik. Törökülésbe szenvedtem magam, lábamra tettem a laptopomat, majd felmentem Youtube-ra, és mindenre rákattintottam, ami elém került. Leginkább persze magunkra kerestem rá, de mikor már felnőtt tartalmú videókat láttam az ajánlóba rosszul kezdtem el érezni magam. Nem szabadna ilyeneket néznem, felélénkül a fantáziám, és a soha nem fogok tudni elaludni. Aztán megláttam valami olyat, amit már sejtettem, de nem gondoltam, hogy ténylegesen vannak ilyenek. Egy fan videó, amelyben én szerepeltem Baekhyunnal karöltve, és bár sosem gondoltam, hogy valaha is megfogok nézni egy olyan videót, most mégis rákattintottam. 

    Nem kellett volna! Annyi minden volt ott, akkor, abban a videóban, hogy inkább letettem a laptopot, és csak visszafekve az ágyba lestem a plafont. Szívem összeszorult, a vérem szinte forrt és mindenem remegett, mikor elém került egy kép. Az a jól meg szerkesztett kép, ahogy én és Baek csókolózunk. Kezem a mellkasomon volt, szinte már kapkodtam a levegőt, majd oldalamra fordulva kaptam ki a párnám alól a telefonomat. 

        @real__pcy  :   Alszol? 

       Küldtem el az egyszerű üzenetet Baekhyunnak. Hallottam, ahogy a nappaliban megszólalt a telefonja, mert igen, még mindig kint alszik, Junmyeon rendetlensége miatt. 

        @baekhyunee_exo  :  Nem tudok... Miért?

     

       Kaptam a választ, mire kezem megremegett ismét. El akartam neki küldeni a videót, vagy csak a képet, és elbeszélgetni vele erről. Hogy nem szabad közel kerülnünk egymáshoz, tartanom kell a távolságot. Nem viszem többet robogóval sehova, ha műsorban vagyok nem őt hívom meg, és nem teszek semmi olyat, ami férre érthető lehet és, hogy mindez vonatkozik rá is. De nem tudtam leírni, mert... én tényleg szerettem néha megsimítani a kezét, vagy a hátát. Boldogan segítettem neki, nem csak azért, mert muszáj volt. Mosolyogva hívtam meg műsorokba, és a rengeteg időmet azért rá szántam, mert szerettem vele lenni.

     @real__pcy    : Nem akarsz egy kicsit beszélgetni?

     @baekhyunee_exo  :  Yeol, fél három van, és te beszélgetni akarsz? Mégis miről? Arról, hogy miért álltam kint az ajtó előtt? :/

    Dühösnek tűnt az üzenete, így kitakartam magam, és óvatosan a nappaliba lépdeltem. Nem tudom mi ütött belém, de tényleg megszerettem volna beszélni ezt vele.

     - Nem fogok neked semmit sem mondani! - hallottam suttogó hangját, a leválasztott részről. Közelebb csoszogtam a függönyhöz, és elhúzva azt megláttam, egy kissé rendetlen ágyat, egy kitakarózott, kócos hajú Baekhyunnal, aki egy szál alsóban és pólóban feküdt a matracon.

      - De szeretnéd elmondani? - kérdeztem, és mellé ülve simítottam reflex szerűen kezemet mellkasára. Úgy éreztem, mintha megremegett volna ujjaim alatt, egy pillanatra még a szívverését is éreztem, majd eltolt magától. De talán csak bebeszéltem már magamnak ezt a rengeteg hülyeséget.

       - Ne érj hozzám kérlek!  - suttogta, majd megfogta a takaróját, és átkarolta azt.

      - Én mondani akarok neked valami nagyon fontosat Baekhyun - suttogtam, majd elfeküdtem mellette remegő végtagokkal, és lehunyt szemeit vizslattam. Ajkai elnyíltak egymástól, és hallottam egy apró hangot, amit kierőszakolt magából, de egy nyeléssel legyűrte a torkán a feltörő szavakat.

      Kínos csendbe burkolózva feküdtem mellette, míg ő egyenletesen vette a levegőt, és kezével átkarolta a derekamat. Nem aludt tudtam, hogy fent van, mégis hozzámért. Csak voltam ott mellette, nem csináltam semmit. Éreztem, ahogy arcom égni kezd, és hogy minden mozzanatánál megbizsergek. Annyira hihetetlennek tűnt minden. A videó előtt sosem éreztem magam ilyen kellemetlenül mellette, mindig el hülyéskedtük még a kínos pillanatokat is. Aludtunk is együtt, mert fél a vihartól, és olyankor engem szokott hívni, mert magas vagyok, és mert szét durran a kezem, az ő szavaival élve.

     - Nem tudtam aludni, és videókat kezdtem el nézni - kezdtem suttogni, mire felém emelte arcát, és arcomat fürkészte, míg én ujjaimmal a hátát kezdtem el simogatni. - Mindegy volt, hogy milyen, csak álmosítson. Aztán már olyanokat dobott ki nekem a Youtube, amin mi vagyunk ketten - megálltam a beszédben, mert éreztem, ahogy lábai megfeszülnek.

      - Te most komolyan ChanBaek videókat néztél? - emelte fel a hangját. Mellkasomra tette remegő, jéghideg kezét, és eltolt magától. Feldúltan pillantott rám, majd egy amolyan "Nem vagy normális"  fejjel hátat fordított nekem.

      Ott feküdtem mellette továbbra is csendben. Kezemet rávezettem a hátára, de morogva lelökdöste azokat. Nem akartam elhinni, hogy egy egyszerű mondaton kiakadt. ennyire, hogy még szóba sem akar velem állni.

      - Baekhyun! - szólítottam meg közel hajolva hozzá. Ajkaim majdnem súrolták a  puha, porcelán bőrét, mire felém fordította az arcát, és tenyerét az arcomba nyomva tolt el magától. Vissza feküdtem mellé, és a plafont bámulva beszéltem tovább. 

       - Nem tudom, most hirtelen miért lettél ilyen elutasító Hyung, de ha már itt vagyok akkor elmondhatod, hogy miért álltál kint az ajtó előtt - fordultam felé, és közelebb csúsztam hozzá. Lábaival lökött el magától ismét, én pedig tenyeremet derekára simítva húztam magamhoz. Óriási levegőt vett, és hátra nézett rám, ahogy feneke majdnem hozzáért ágyékomhoz. Nehezen, de felém fordult, karjaim között, és mellkasomra nyomta mindkét kezét, majd a hátam teljesen a matracnak nyomódott. Óvatosan mászott rám, és ült rá csípőmre. Ujjait felvezette arcomra, és közel hajolt hozzám. 

       Éreztem, ahogy arcomba vér szökik, ahogy megremegek minden érintésére, és hogy kifújt levegője ajkamra csapódik. Óvatosan kezdett el suttogni, megmagyarázta a dolgokat, és bár alig fogtam fel valamit azokból a értelmetlen mondatokból, amik elhagyták rózsaszín ajkait, tudtam mindent. Kezemet derekára simítottam, mire bent rekedt a levegője. 

         - Tudom, hogy sok videó van fent, és tudom, hogy te nem tekintesz rám másképp, mint egy csapattársra, de szerintem van ezekben valami. Valami, ami igaz, mikor óvatosan simítasz végig a karomon, vagy átölelsz este mikor vihar van, vagy amikor bejössz miközben én fürdök. Szerintem ez csak egy rossz megérzés, de lehet te sem tudod, hogy mit akarsz. Kaphatok választ?   - remegett a hangja, éreztem rajta, hogy fél a reakciómtól. 

           Viszont én nem tudtam uralkodni magamon. Kíváncsi voltam, bizsergett mindenem, és igazságot véltem felfedezni a szavai mögött. Nem mondta ki, hogy szeret, nem tett érzelemre célzást, csak a vonzalomra. Nyeltem egy nagyot, benedvesítettem párnáimat, és felemelve fejemet, remegő ajkakkal csókoltam meg. Ujjaimmal pólója alá nyúltam, és bokszerének a vonalánál simogattam. Kezével hajamba dúrt, mire felsóhajtottam, melegem lett, a fülem sípolt, és a szívem hevesen kezdett el kalimpálni odabent. Enyhén oldalra döntötte a fejét, így jobban hozzáfértem, nyelvemmel végig simítottam alsó párnáján, és enyhén ráharapva arra, kértem engedélyt a bejutásra.  Megkapva azt feltérképezhettem üregét, majd belemosolyogva a csókba, indítottam meg a kezemet lefelé, hogy fenekére simíthassam kezem. Azokra a formás félgömbökre, amiket minden viharos éjszakán érezhettem magamhoz közel. Levegőhiány miatt váltunk el egymás édes ajkaitól, majd homlokát az enyémnek döntötte, és zihálva csúszott fentebb fenekével. 

       Felnyögtem, mikor megéreztem férfiasságomnál őt, szemeibe bámultam, ő pedig mosolyogva figyelt. Egyik  kezével közénk nyúlt, és lassan simított végig azon a részemen, amire a legbüszkébb vagyok. Ismét felnyögve csókolt nyakamra. Kezemmel bokszerébe nyúltam, majd erősen markoltam puha bőrébe. Apró nyögéssel díjazta mozdulataimat, majd elszakadt a nyakamtól. 

          - Lehet ezt nem kéne! - ráztam meg a fejemet. Kaptam egy csalódott pillantást, és egy újabb csípő mozgást. Vérem száguldani kezdett az ereimben, oly annyira melegem volt már, hogy éreztem, ahogy izzadságcseppjeim a homlokomon sorakoznak. 

           Baek pedig csak jót mosolygott rajtam, és hergelt tovább, egészen addig míg be nem adtam a derekam, és lefeküdtünk.

        Reggel apró mozdulatokra keltem magam mellett. Kinyitottam a szemem, és egy mosolygó Hyunggal találtam magam szemben. Apró csókot nyomott ajkaimra, mire csak felsóhajtottam. 

          - Köszönöm az estét Chanyeollie~ - suttogta, édes hanglejtéssel. Egy utolsó csókkal váltam el tőle, és magamra kaptam a bokszerem. 

          - Talán tényleg csak egy rossz megérzés volt! - hagytam ott a leválasztott részen, és vissza mentem a saját szobámba. 

           És talán akkora görény sosem voltam, mint azon az éjszakán, mert nem sok hiányzott, hogy kimondjam azokat az érzéseket, amikre akkor jöttem rá, mikor kielégülten szuszogott a mellkasomon.