’real__pcy’
Miért nem engedted
meg, hogy használjam a nyelvem?
Tényleg nem olyan rossz ám, mint gondolod.
’baekhyunee’
Mert nem sietünk
sehova. Majd ma meglátjuk, mit csinálunk.
Tényleg ne
haragudj, amiért nem tudok csak úgy felengedni.
’real__pcy’
Nincs baj Baek,
csak már nem tudom magam sokáig tartani.
Letámadni pedig
nem akarlak. Barangolhatok majd a testeden?
’baekhyunee’
Muszáj ezt itt
megbeszélni? Mindenki engem les a boltban.
A telefonomon
pötyögök, miközben olyan az arcom, mint egy paradicsom.
’real__pcy’
Még mindig jobb,
mint egy merevedéssel kelni, mert azt álmodta az ember, hogy a pasiját épp
szájjal elégíti ki. kkkk
’baekhyunee’
Szia! ._.
’real__pcy’
Jaj baby, ne
haragudj :( ♥
Olyannyira melegem lett, hogy le
kellett vennem az ingem, pedig nem volt túl jó idő szeptember közepén. Csak
gyorsan bedobáltam a kosaramba azokat az élelmiszereket, amikre otthon egy
ebédhez szükség volt, majd mentem is fizetni. Chanyeol ismét túl sok mindent
mondott, -illetve írt- és nekem gyors volt. Megbeszéltünk valamit, de ő
képtelen tartani magát, én pedig olyan vagyok, mint egy jégtömb, aki hiába érzi
a forró napsugarakat, képtelen olvadásnak indulni.
Hiába szerettem őt, nem tudtam engedni neki, hogy letapizzon, vagy csak úgy
ledugja a nyelvét a torkomon. Jó tényleg
biztos sokkal felemelőbb érzés, mintha csak mozgatnánk az ajkainkat, de egyelőre
meg kell szoknom azt, hogy balra-jobbra fordítgatom a fejem, miközben mozgatom
a számat, erősen kapaszkodom a nyakába és úgy húzom magamhoz. Annyira összetett
ez az egész művelet, nem tudok egyszerre mindenre figyelni, és félek attól,
hogy elrontom, aminek a következménye vagy az lesz, hogy kinevet, vagy
kiábrándul belőlem, mert a szerencsétlen még csókolózni sem tud.
Haza érve fáradtan rogytam le a
kanapéra, és csak lehunyt szemekkel pihentem egy kicsit. Nem gondoltam semmire,
de aztán eszembe jutott Chanyeol üzenete, miszerint azt álmodta, hogy épp… nos
igen. El sem tudnám képzelni, hogy meztelen legyek előtte, nemhogy még rám fogjon
ott, vagy hozzá érjen a szájával! Úristen! Nem gondolhatok ilyen mocskos
dolgokra, nem szabad! Ez már bűn, ő meg még megírja nekem, hogy lehet valaki
ilyen perverz? Ráadásul ő a pasim!
Miután egy hatalmasat csaptam a
homlokomra felpattantam a kanapéról, és az előbbi gondolataim miatt vörösen
csoszogtam a konyhába, hogy elpakoljam a megvett dolgokat, utána pedig a
szobámba menjek, és elővegyem a tanulnivalómat. Sajnos alig vagyok tizenkilenc éves, tehát még
elég rendesen az iskolapadot koptatom a fenekemmel. Így nem volt más teendőm,
mint tanulni. Elég jónak mondanám magam, hisz a matekot és a történelmet
leszámítva mindenből ötös vagyok. Másnapra nem nagyon tanultam, mert
péntekenként laza óráim voltak, és alig volt hat, szóval már egyre itthon
voltam. Chanyeollal nem egy suliba jártunk, ráadásul ő zene suliba járt, míg én
egyszerű gimibe.
Egy gyors kémia házit lekörmöltem,
illetve meg próbáltam valamit összehozni matekból, de hamar elegem lett, így
inkább csak elpakoltam a könyveimet, és az ágyamba fekve kezembe kaptam a
telefonom. Nem sok minden történt, így megnyitottam a beszélgetésünket Chanyeollal,
és próbáltam valahogy összefoglalni neki a tényeket.
’baekhyunee’
Ha végeztél a sulival, ami ha jól tudom,
tizenkét perc múlva meg lesz, nem jössz át, mint a múltkor?
Léphetünk egyet, azt hiszem… Ne egyből arra
gondolj, hogy ledugod a nyelvedet a torkomon!
Majd… majd még kitalálom hogyan lépünk.
Nagy taps nekem! Byun Baekhyun legalább
próbálkozott. Inkább letettem a készüléket a kezemből, és a plafonra meredve
gondolkoztam el mi is zajlott le bennem, mikor Chanyeollal csókolóztam. Jó
volt-e? Persze, hogy jó, élveztem minden pillanatot, szinte égtünk mind a ketten,
de kicsit féltem, hogy erőszakosan majd megharapja az alsó ajkam, vagy megszopogatja.
Biztos kiakadtam volna. Elindított-e bennem valamit? Sajnos igen. Vagyis nem
sajnos, hisz ez jó, legalább tudom, hogy úgy
is szeretnék együtt lenni vele. A tudatalattim igen is kívánja már őt, már csak
engednem kéne, hogy megtörténjen minden, és ne görcsöljek rá a dolgokra, de ez
eddig még nem jött össze.
Párom üzenete szakított ki a gondolataimból,
persze elérte, hogy idegesen csapjam le a telefont az ágyra, és paradicsom
fejem a párnába nyomva hangosan szuszogjak.
’real__pcy’
Készen állsz arra, hogy végig tapogassalak
illetlen helyeken? UwU vagy, neee… tudom már! Nem akarsz csókolózni, de
lesimogathatom rólad a ruhákat? Persze, hogy átmegyek, legalább látlak ruha nélkül
;)
’baekhyunee’
Be ne tedd a lábad a lakásba, mert
kirugdoslak.
’real__pcy’
Rendben, negyed óra, és ott vagyok!
>-<
Nem volt
vicces. Egyáltalán nem mosolyodtam el, helyette inkább remegni kezdtem, és
próbáltam magam lehűteni, hisz már ennyitől elöntött a forróság, hogy ilyeneket
irkált, el sem akartam hinni, hogy húsz perccel később tényleg nyílt az ajtó,
és Chanyeol lépett be rajta, ráadásul egy kis szatyorral a kezében.
- Tudom, hogy azt írtad ne jöjjek be,
de… Meglepetés! – huppant le mellém az ágyba, én pedig elhúzódtam tőle.
Megcsapott az illata, és egy kis hideget is hozott magával. Közelebb húzódott
hozzám, és átölelve nyomta ajkait a nyakamra. Furcsán éreztem magam, viszont
nem zakatolt úgy a szívem, helyette sípolni kezdett a fülem, és bucskázott
egyet a gyomrom, meg persze végig cikázott a gerincemen a jó érzés, ahogy
jéghideg ajka, felforrósodott bőrömhöz ért.
Annyira fura és kellemes volt, hogy
felsóhajtottam, körmeimet pedig a paplanba mélyesztettem. Nehezen emelkedett a
mellkasom, de a levegőt normálisan vettem. Eltátott szájjal próbáltam valamit
kinyögni, de Chanyeol túl merész volt így bennem rekedt a szó. Éreztem ajkait,
ahogy egyre jobban forrósodnak, nyelvét óvatosan húzta végig dudorodó eremen,
majd fogait belemélyesztette bőrömbe. Nem tehettem róla, de bizseregni kezdtem
ott ahol csak hozzám ért, ráadásul mintha nem is én lettem volna felnyögtem az
érzésre.
- Látod, hogy élvezed baby? –
duruzsolta teljesen a fülembe, mire kipattantak a szemeim, és ijedten löktem el
a közelemből. Kezeimet magam előtt
tartottam, hogy nem tudjon közelebb jönni, de azok remegni kezdtek, majd inkább
leengedtem őket, így Chan combjára estek. Számon kapkodtam az éltető oxigént,
és próbáltam nem felgyulladni.
- Remélem most nem fogsz elkezdeni
félni tőlem! Nem bántalak, élvezted. Ugye élvezted? Ha azt mondod nem, nyugodtan
megüthetsz, vagy küldj haza. Tudod mit, nem kell haza küldeni, megyek magamtól.
Tessék, ezt itt hagyom neked, csoki van benne, meg buborékos tea. – Először megrémülve
kezdte, de végül inkább feladta, kezembe nyomta a kis szatyrot, és felpattant
mellőlem. Nem akartam, hogy elmenjen, egyszerűen csak lesokkolt az, amit
éreztem, a forróság, a saját vérem száguldása rossz irányba. Nem tudtam
irányítani.
- Ha elmész, megöllek – kiáltottam utána,
és felkelve markoltam ágyékomra, hogy ne legyen annyira feltűnő. – Gyere vissza,
legyél már férfi – tettem a fiókos komódomra a teákat és a csokoládét is, majd
kisétáltam a szobámból a nappaliba, ahol egy hajat túró Chanyeol várt rám.
Ahogy megláttam rájöttem mennyire komolyan gondolja ezt az egészet. Tényleg
képes lépésenként haladni, nem elsietni, rávezetni engem az útra és persze nem
elüldözni maga mellől.
- Élveztem Chanyeol, nincs baj,
egyszerűen csak annyi mindent éreztem hírtelen, hogy lesokkoltam és megijedtem
a saját testem reakciójától – ültem le mellé, majd a lábaimat az övére
pakoltam. Vállára hajtottam a fejem, míg ujjaimat az arcára simítottam. Eddig
nem éreztem a zakatoló szívem, de most sajnos felkúszott a nyelőcsövembe, hisz
én kezdeményeztem.
Chanyeol szemeit lassan rám emelte.
Csillogtak, viszont a megbánást láttam bennük, enyhe köddel megfűszerezve.
Kiengedte bent tartott, elhasznált levegőjét, majd átölelve derekamat húzott
magához közelebb. Nyelt egy nagyot, benedvesítette vastag és puha párnáit, lehunyta
a szemeit és rá hajolt az enyémekre. Azonnal becsuktam a szemeimet én is, mert
tudtam, hogy erre van szükségem nekem is, a közelségére, rá, csak én nem tudtam
így kimutatni, hisz majd’ meghaltam, annyira féltem mindentől. A saját
érzéseimtől is nemhogy ezektől, amiket akkor próbált meg nekem bemutatni. A
szerelmemet is nehéz volt elfogadni felé, erre még a vágyaimat, és az élvezetet
is meg kell mutatnom neki? Elvégre magasabb szintre kell emelni a
kapcsolatunkat, nem ragadhatunk le.
Belefeledkeztem a puszinkba és csak akkor
ébredtem fel, mikor megéreztem párom nyelvét alsó ajkamon végig siklani. Egy
reszketeg sóhaj csúszott kis belőlem, éreztem, ahogy alhasam bizseregni kezd,
ami borzalmasan kínos tény volt, ráadásul a nadrágom is kezdett szűkülni. Kissé
elvesztettem a testem felett az uralmat, így gondolkozás nélkül simítottam
Chanyeol tarkójára, hogy közelebb csúszva hozzá nagyobbra nyissam a szám, és
óvatosan nyújtsam ki a nyelvem. Éreztem szívének heves ütemét, ahogy az
enyémmel ellentétesen ver, és a gyorsan emelkedő mellkasát. Orrán kapkodta a levegőt,
ahogy én is, majd ő is becsatlakozva hozzám érintette nyelvét az enyémhez. Nem
akartam elhinni, mikor kinyitottam a szemem, hogy teljesen kipirulva és kissé
leizzadva fogom látni Őt, egy egyszerű nyelves csóktól. Viszont eszembe jutott
mit írtam neki, így azonnal ellöktem magamtól, de olyan erővel, hogy fenekem a szőnyegen
talált magának helyet.
Lemondóan sóhajtott, majd nyelt egyet
és megtörölte a homlokát. Lehunyt szemeit óvatosan nyitotta fel, és kezeivel
azonnal az ágyékára simított. Nem csak nekem volt szűk a bokszerem!
- Azt mondtam nem dughatod le a
nyelved, de te megtetted – ujjaimat ajkaimra simítottam, és ábrándosan
pillantottam az előttem lévő hófehér ajtóra, mintha párom épp ott állna. Mondjuk
állt ő, csak épp rossz helyen. Baekhyun mocskos vagy, nem gondolhatsz
ilyeneket!
- Kikérem magamnak, én csak végig
húztam őket azon a vékony ajkaidon, te vesztél el és nyújtottad át hozzám, én
csak viszonoztam. – Annyira magyarázott és affektált, hogy muszáj voltam
elmosolyodni rajta. Aranyos volt, ahogy próbálta magát kimagyarázni ebből az
egészből, mikor én magam is tudtam, hogy én kezdtem. Ő nem bűnös. – De… élvezted? – hajolt előre, és kissé félve
húzta el oldalra a száját.
- Menj haza, holnap pedig megengedem,
hogy itt aludj. Köszönöm, hogy léptél velem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése