Sehun
Mosolyogva bújtam párom ölelésébe, arcom teljesen
elrejtettem a nyakában, mélyen szívtam be férfias, markáns illatát, hogy
elraktározhassam magamban. Rég találkoztunk, hála a szüleimnek, akik szoros
pórázon tartanak, sajnos én a szemükben nem vagyok más, mint egy koszos kölök,
aki csak azért fogant meg, mert kiszakadt a gumi, és anyám nem akart elvetetni,
mert fent állt a veszélye, hogy utána nem lehet gyereke, utód meg csak kellett
a családba. Szóval nem kívánt terhességnek
egy nem kívánt gyerek lett a vége, akivel úgy bántak, mint egy kutyával. Szinte
a pórázt is rám tették, de komolyan, anyám mindenkit ismerni akart, akivel
valamilyen kapcsolatom volt, nem engedett olyan emberek közé, aki szerinte nem
volt megfelelő, apám figyeltetett, és az állítólagos barátaim mind besúgók
lettek.
Alig voltam
tizennyolc éves az életem mégis szar volt. Minden pillanatban úgy éreztem, hogy
meg kellene halnom és akkor minden megoldódna, nem én lennék, Oh Sehun a pösze,
szőke, aki egy gazdag családból származik ráadásul még full buzi is. Mert az
voltam, a fiúkhoz vonzódtam, vagyis leginkább egy 185centis, nagy fülű, ragyogó
mosolyú, Park Chanyeol névre hallgató fiúhoz, aki alig egy év alatt mindennél
fontosabb lett nekem.
Kihasználtunk
minden pillanatot, hogy együtt lehessünk, ha anyáék elmentek otthonról és csak
a cselédek maradtak mindenkit elnémítottam, és Chanyeollal mentem. Nem volt
nálunk sosem, hisz az összes kamera felvette volna őt, a tökéletes,
szívdobogtató alakját, és abból eltiltás lett volna.
Persze, mint a
legtöbb családnál nálunk is ment az a bizonyos ’menyasszonyt keresek a fiamnak
’ project, de mikor én megtudtam ezt felálltam az asztaltól, –mert épp
vacsoráztunk- és elmondtam, hogy hiába keresnek nekem egy nőt semmi értelme,
mert meleg vagyok. Persze akkor kissé trágárul fogalmaztam, az utána lévő
hónapban nem volt baj, viszont mikor kijelentettem, hogy nem fogok otthon
aludni apám nekem esett. Elhordott mindennek, én pedig minden szó nélkül vállat
rántottam, és elindultam, de apám megragadta a karomat és visszarántott, majd
kaptam egy fülest. Üvölteni kezdtem, majd mindennek a következménye egy hét
eltiltás volt mindentől, ami a külvilággal kapcsolatos volt. Már teljesen
magamba fordultam az utolsó napon, legszívesebben kimásztam volna az ablakon és
elfutottam volna Chanyeolékhoz, vagy Jonginékhoz, –aki az egyetlen olyan
barátom volt, aki nem súgott be anyáméknak- de nem tettem, mert akkor még
apámtól kaptam volna, és az nem egyszerű elvonás mindentől.
Pénteken boldogan nyitottam ki az ablakot, és
szinte ordítva szaladtam végig a folyosón, hogy a fürdőbe vessem magam,
előkészítsem a fejem a találkozásra, és végre Chanyeollal legyek. Énekeltem a
zuhany alatt, fogmosás közben folyamatosan azon agyaltam mi a fészkes fenét
kéne felvennem, amiben minden testi adottságom megmutatkozik, aztán belőttem a
hajam, és egy szál bokszerben caplattam vissza a szobámba. A szekrény előtt
álltam, és gondolkoztam. Kint a parkban volt megbeszélve, hogy találkozunk, de
nem tudtam mit vegyek fel, nem volt meleg, ahhoz képest, hogy július közepén
jártunk, szerda óta alig ütötte a hőmérő higany szála a húsz fokot, így egy
fekete nadrág és egy bő pulcsi mellett döntöttem. Bár a karom és a mellizmom
nem látszódott tudtam, hogy a fenekem bőven elég lesz neki, hogy végre nekem
essen.
Kezembe kaptam a
pénztárcám, egy doboz cigit és az étkezőbe sétáltam, hogy a reggelimet
megkapjam, és visszakapjam a telefonomat, amit már egy hete nem láttam.
Lent viszont
meglepődtem, Kim Jongdae állt velem szemben, és mosolyogva intett, majd
közelebb lépett és szoros ölelésébe volt. Hatalmasat nyeltem mikor megéreztem
kezét lentebb csúszni, majd mikor megállapodott a fenekemnél egy gyors
mozdulattal löktem el magamtól.
- Te mit keresel
itt, és miért tapizol le? – Hangom reszketett legszívesebben meghaltam volna,
nem akartam Jongdaetől soha semmit, ő mégis mindig a nyomomban volt, mint egy
kis pincsi, utáltam. Idegesített a bongyori haja, az apró, mindig csillogó
szemei és a macska ajkai, amik mindig idegesítően puhának tűntek.
- Anyádék engem
kértek fel, hogy vigyázzak ma rád. Viszont én tudom, hogy a Park gyerekkel van
találkozód, nálam van a telefonod, fel van töltve, sőt még a fülesnek is írtam,
hogy fél óra és ott vagy siessen. Viszont, ha azt akarod, hogy kussoljak
mindenről meg kell tenned nekem valamit. – Nem viccből utáltam a gyereket, őt
kérték fel általában, hogy kövessen, mert ferde volt, úgy gondolták anyámék,
hogy majd megértjük egymást. Csak azzal nem számoltak, hogy Jongdae egy bunkó
paraszt volt, aki minden pillanatban csak idegesített és meg akarta magának szerezni
Byun Baekhyunt, aki történetesen a pasim unokatesója volt.
- Baekhyun igaz? –
húztam fel egyik szemöldököm, és a kenguru zsebes pulcsimba dugtam a cuccaimat.
Arcáról lefagyott a mosoly, és kissé kipirulva simított a tarkójára, majd a
farzsebébe nyúlt és átnyújtotta nekem az oly’ régen látott Iphonomat.
- Tudom, hogy a
múltkor már találkoztunk, de nem adta meg a számát, SNS-en meg nem akarom
zaklatni. Sehun nekem tényleg kell az a gyerek, olyan gyönyörű – sóhajtott
egyet, míg én elhúztam a számat, és az étkezőbe lépkedtem.
Írtam
Chanyeolnak, hogy hozza már magával a Byun gyereket is, majd megreggeliztem, és
Jongdaevel az oldalamon haladtunk a park felé. Nem beszélgettünk, csak a
cipőink koppantak a betonhoz, a Nap alig látszódott, az égen húzódó csúnya
felhőknek köszönhetően, annyira sajnáltam, hogy ilyen volt az idő, szerettem
volna elmenni a Yodámmal a vidámparkba, vagy az állatkertbe, mert régen voltam
már és sosem untam meg az állatokat, hiába voltam tizennyolc, egy alig hat éves
kölyök veszett el bennem. Nem volt jó gyerekkorom mentem anyámékkal sehova,
mindig a sulit emlegették nekem, ezért mostanában pótoltam be a gyerekkori
élményeimet.
Szinte szaladtam,
ahogy megláttam a páromat, és hiába állt nekem háttal ráugrottam, és erősen
kapaszkodtam meg a nyakában. Ő csak felkacagva fogott azonnal a térdhajlatom
alá, és hátra vetette a fejét, hogy végre megcsókolhassam. Viszont nyilvános
helyen voltunk, már így is túl sokat érintkeztünk, így megráztam a fejem, és
leszálltam róla, lassan fordult meg, a szívem pedig zavaros dobogásba kezdett.
Hogy mi történt akkor velem? Ismét szerelembe estem, hisz a párom veszett jól
nézett ki, majd’ meghaltam, mikor az ezer wattos mosolyával köszöntött,
megrázta bohókásan a fejét, ezáltal göndör, fekete fürtjei mozogni kezdtek
homlokán, majd csak derekamra simította a tenyerét, és erőszakosan húzott
magához, hogy végre köszönthessük egymást.
Megkapaszkodtam
nyakában, és arcomat kulcscsontjába nyomtam, illatát boldogan szívtam be, majd
egy apró csókot nyomtam kivillanó bőrére. Éreztem, ahogy megfeszült alattam,
ujjait lesimította fenekemre, majd enyhén megmarkolva a nyakamba csókolt. Ajkaim
elnyíltak egymástól, és muszáj volt megmarkolnom pulcsiját, hogy ne nyögjek
fel. Túl sok volt az az egy hét, és már nagyon hiányzott nekem, szükségem volt
rá, minden szempontból.
- Channie –
nyöszörgött Baekhyun, szinte hallottam a toporzékolását, majd megrángatta a
páromat. Egy pillanat alatt tört meg a varázs, hála Baeknek. Nem éreztem, hogy
felforrósodok, sem azt, hogy képes lennék azonnal Chanyeolra mászni, mert
Baekhyun tökéletesen elrontotta.
- Hmm? – fordult
felé mosollyal az arcán, majd ujjaim után kapott. Egy félénk mosoly után lassan
csúsztattam ujjaim az övé közé, míg a másik kezemet a kenguru zsebbe dugtam és
a cigimet kerestem elő.
- Elmegyek
Chennel, majd ha anya kérdezi, hol vagyok, ekkor elmondod? Vagy lehet, írok
neki sms-t. Mindegy, majd találkozunk – intett, és Jongdae ujjai után kapott.
Csak ültünk a
parkban, egymás ujjait szorongatva, én Chan ölében, a fejemet a vállára
hajtottam, és néha oldalra fordítva a fejem nyomtam egy lágy csókot
arcára. A meghitt pillanatot egyikőnk
sem szerette volna megszakítani, jó volt újra együtt lenni, érezni a másik
heves szívdobogását, a levegővételét, és a bőrének forróságát, még ruhán
keresztül is. A füst lassan szállt kis a rózsaszín ajkak közül, majd apró csók
érkezett az állkapcsomra. Chanyeol
elnyomta a cigi csikket, majd a kis kukába pöccintette, ami a padunk mellett
volt. Füstös ujjaival lassan csúszott be bő pulóverem alá, míg én ujjaira
szorítottam, és nagyot nyeltem.
- Szeretlek Sehun
– nyalta meg a fülem mögötti lány részét, és pedig megremegve csak bólintottam
neki. Én is szerettem, de a hirtelen jött vágy, hogy vele legyek felborította
az agyamra leszálló rózsaszín leplet, átvette felette a vörös és a fekete,
melyben megbújt a fájdalom és a mámor.
Akartam, hogy
Chanyeol kimutassa az irántam lángoló szerelmét, hogy tíz nap után ismét
magamban érezhessem őt, hogy testünk tökéletes tempója és bőrünk érintkezése
még több élvezetet nyújtson nekem, és persze neki is.
Lassan álltam
fel combjairól, ujjaim közé vettem az épp meggyújtott cigarettámat, majd
megvártam, míg párom feltápászkodik, mosolyogva simítottam kezem combjára, és egy
gyors csókot nyomtam ajkaira. Ő csak mosolyogva
porolta le a fenekét, ujjaim után nyúlt, majd kézen fogva indultunk el hozzá.
Külön lakott, hisz két évvel idősebb volt nálam, ő már egyetemre járt, a családja
a város másik végében lakott, így sosem volt abból baj, ha nála voltam. Senki sem
tudta, hogy hol lakik, vagy épp mikor vagyok nála, ami megnyugtatott.
Már csak a
megfelelő villamost vártuk, mikor megjelent egy autó, egy fekete Hyundai
i40-es, amiben a gusztustalan sofőröm ült. Leparkolt, kiszállt, és a pulcsimnál
megragadva kezdett el ráncigálni a kocsiig.
- Jólvan megyek,
nem kell rángatni – rántottam ki a kezem a férfi szorításából, majd beültem a
kocsiba, és Chanyeolra pillantottam. Láttam rajta, hogy nem érti, de én tudtam…
Jongdae beköpött.
’oohsehun’
Nyugi, nincs
bajom, majd bepótoljuk.
’real__pcy’
Már itthon vagyok.
Írd le a címed.
’oohsehun’
Minek? Chanyeol, nem kell hülyeséget csinálnod.
’real__pcy’
Csak írd le a kibaszott címed!
Megijesztett, alig
voltunk a gazdag negyedben, de ő már otthon volt, és a címem után érdeklődött.
Sosem kérdezte hol lakom, nem érdeklődött a hollétem felől, megbízott bennem,
és tudta, hogy milyenek a szüleim, tájékoztattam róla, ő mégis képes volt
elkérni a tartózkodási helyemet.
- Nézz magadra – gúnnyal teli szavai miatt megfeszültem.
Utáltam, ha így beszélt hozzám, miatta voltam ezen a szaros Földön, ha jobban
oda figyelt volna nem lennék, ha nem dugtak volna anyámmal nem lenne ez az
egész banzáj körülöttem és a ’kicsapongó’ életmódom miatt nem kellene mindig a
kurva szobámban rohadnom, mikor nyár volt, ráadásul a szerelmi életemet sem
tudtam normálisan élni. – Egy egyetemi hallgatóval kúratod magad? Nem
szégyelled magad?
- Szeretem őt –
álltam fel hirtelen. A szívem heves zakatolásba kezdett, torkomba gombóc
szökött, de muszáj volt megvédenem magam és a páromat is.
- De miért? –
üvöltött. Önkívületi állapotba került, az asztalán lévő papírokat egy egyszerű
mozdulattal lökte le a földre, majd elém sétált.
Már előre tudtam
mi fog történni, a lábaim a földbe gyökereztek nem tudtam megmozdulni, csak
vártam a fájdalmat a csípő érzést az arcomon, de nem jött. Szemeimet alig
nyitottam ki, szinte összerogytam. Minden fájdalmam a hasamba nyilallt,
öklendezni kezdtem, és majdnem elsírtam magam. Borzalmasan szégyelltem magam,
amiért ismét képes voltam egyetlen ütéstől sírva fakadni, de sok volt nekem.
Két éve döntött úgy, hogy megértem arra, hogy üssön, hogy kibírom, ha néha
felpofoz, vagy épp gyomorszájon vág, a lelkem eleve sérült volt, és ezzel csak
még inkább belém taposott.
- Nem tudsz
uralkodni magadon. Felejtsd el, hogy valaha is boldog lehetsz, keresünk neked a
feleséget, és szépen elveszed. Nem érdekel, hogy szereted, nem érdekel, hogy
vele akarsz lenni én vagyok az apád, hallgatnod kell rám – hangja már nem volt
ideges, inkább gúnyos volt, mint az elején, csak még kisebbre húztam magam
össze, és megvártam míg kimegy az irodából. Mindenem fájt, a szemeim szúrtak,
mintha homokot szórtak bele, pedig elég rendesen potyogtak a könnyeim, néha még
elnyitottam a számat, az inger bennem volt, de nem hánytam, csak az ütés miatt
voltam rosszul, vagyis azt hittem.
Miután jobban
lettem, visszaültem a székbe, és remegő kezembe vettem a telefonomat. Lassan
emeltem a fülemhez a készüléket, és egy hangos sóhaj után rávettem magam, hogy
a bizonyos sípszó után üzenetet hagyjak.
- Sehun vagyok.
Apám sikeresen elrontott mindent, állítása szerint keresnek nekem egy nőt, akit
el kell majd vennem. Sajnálom Chanyeol, de azt hiszem, vége van – csuklott el a hangom, majd kinyomtam és megtöröltem
könnyes szemeimet.
Összetört
valómmal lomhán lépkedtem ki a cég, fojtogató falai közül, hogy beüljek az
utált fekete kocsiba, és haza vitessem magam. Ujjaim közt forgattam a
telefonom, vártam, hogy írjon, hívjon, vagy egyszerűen csak keressen, de mikor
már otthon voltam az ágyamban, akkor sem történt semmi.
Teljesen összeomlott
valómmal takaróztam be, és próbáltam meg elaludni, hogy eltemessem magamban a
hirtelen felmerülő öngyilkosság gondolatát, hisz mindenkinek jobb lett volna,
ha megteszem, de inkább megpróbáltam beletörődni a sorsomba. Aludni akartam, elfelejteni mindet, ami bennem
volt, az egész napot, a történéseket, Chanyeolt és azt az apró örömet, amelyet
éreztem aznap. Mindent ki akartam törölni az emlékezetemből, és újra kezdeni,
nem elkanászodni, nem belehabarodni a páromba, nem szégyent hozni az Oh
családra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése