Akartam [1]

Baekhyun

       Nem tudtam főzni, és ez köztudott volt, mégis rám hagyták a vacsorát, amit nem értettem, hogy miért. Tényleg mindenki tisztában volt vele, hogy még egy tojást sem tudok felütni, de ők mindenáron azt akarták, hogy én csináljam a kaját, szerintem biztosak voltak benne, hogy feladom, és majd rendelek, így legalább nem az ő pénzük fogy és megússzák az egészet. De nem voltam ennyire hülye, átláttam a helyzetet. Mosolyogva sétáltam be a szobába, hogy ráüljek a colos ágyára, és megsimogatva az arcát felkeltsem a délutáni szunyókájából. Nem akartam bántani, de képtelen lettem volna behódolni a többieknek, meg akartam mutatni, hogy nem adok mindent fel azonnal. Valahol el kellett kezdeni, és a főzés nem olyan nagydolog.

    Ujjaim lassan érintették enyhén felpuffadt, meleg és selymes bőrét, majd egy kicsit közelebb húzódtam testéhez, szerettem közel lenni az emberekhez, úgy éreztem olyankor jelentek nekik valamit, és nem csak kihasználnak a naivságommal. Nem mozdult, egyenletesen lélegzett, enyhén elnyílt ajkaira simítottam ujjbegyem, mire szempillája megremegett, és fújtatott egyet. Felé támaszkodtam, és pár milliméterre tőle próbáltam teljesen beleszuszogni ajkaiba. Félre értés ne essék, nem voltam fiú párti, sőt lakótárs párti sem, de benne mindig is volt valami, ami vonzott. Ő nem használt ki, nevetett a bugyuta vicceimen, szerette hallgatni a mesémet a munkámról és segített mindenben, amiben csak tudott.

    Pont ezért nem ijedtem meg mikor kipattantak a szemei, és a derekamra kulcsolta a karjait. Álmosan pislantott egyet, megnyalta ajkait, kifújta a bent rekedt levegőjét, majd ujjaival bemászott a pólóm alá. Tarkómra fogva húzott forró nyakába, hogy aztán egy futó puszit nyomjon fejem búbjára. Nem szólalt meg, nem tett semmit, csak égető érintéseivel érte el, hogy megremegjen minden porcikám, és vágyjak arra, hogy több legyen köztünk holmi barátságnál. Nem érdekelt, hogy nem ezért jöttem, ahogy az sem, hogy valószínűleg a srácok ma nem vacsoráznak, akartam valamit kezdeni a bennem megnőtt feszültséggel, ki akartam engedni a gőzt, és úgy gondoltam vele képes lennék elfelejteni a gondjaimat egy perc alatt. Szívem heves ütemére lettem figyelmes, ami felmászott egészen a fülemig, és ott tombolt akár a kegyetlen vihar egy őszi estén. Nem akartam kimutatni, de egyre fürgébb ujjai miatt az arcomba tódult minden vérem, próbáltam inkább ajkaimra harapni, hogy még véletlen se vegye észre, miszerint kezd feltüzelni mozdulataival, de képtelen voltam tartani magam.

    Nyögve emeltem fel a fejem nyakából, megtámaszkodtam feje mellett és lehunyt pilláimat megrebegtettem. Elnyílt ajkaimra ráharaptam, ahogy keze lassan simult derekamra, majd erősen markolt rá, lábait terpeszbe nyitotta, így óvatosan csúsztam be közé. Bár nem tudtam mi, miért történik, bizseregtem, a gyomrom bucskázott egyet, kezeim pedig megremegtek. Nyelnem kellett, olyan közelről figyeltem őt, ő pedig olyan mélyen nézett a szemembe, észre sem vettem, hogy a bizsergés csiga tempóban csúszott egyre lentebb bennem. Szerettem volna olyasmit átélni vele, mint még soha senkivel, akartam őt, mindenem azt akarta, hogy megérintsen és feltüzeljen.

     - Miért keltettél fel? – hangja karcos volt, mély és buja. Nagyot nyelt, mire én ismét megremegtem felette. Ádámcsutkája megmozdult, kezeivel merész helyekre indult, míg én elnyílt ajkakkal hangosan sóhajtottam fel, és estem mellkasára. Agyamat elöntötte a köd, el akartam terelni gondolataimat, de érintései egyre inkább kihozták belőlem, hogy megtegyem. Akartam, hogy végre ajkaimon érezzem a forróságot, hogy a kettőnk közé beékelődött takaró eltűnjön.

     - Segítened kell a vacsorában, mert rám bízták a srácok – remegett meg a hangom. Melegem volt, a homlokomon kezdett összegyűlni az izzadságom, és hirtelen kényelmetlenné vált a farmerom. Chanyeol ajkait elhagyta egy apró kuncogás, tudtam, hogy ő is furának tartotta azt, hogy egy egyszerű kérésből az lett, hogy teljesen feltüzelve, enyhe merevedéssel a lábam között, fekszem rajta, és a nyakába szuszogok.

     - Mi lenne, ha rendelnél nekik valamit én pedig kiélvezem a vacsorám… a szobában? – kérdése kissé meghökkentett, elfelejtettem, hogy ki is vagyok valójában, ismét megremegtem, forrónak éreztem mindenem, és egy apró sóhaj is kicsúszott belőlem.

    - Mi a vacsorád? – emeltem fel a fejem felforrósodott bőréről. Szemeimmel próbáltam nem az övébe nézni, így inkább csak nyakán dudorodó erére pillantottam, de kár volt. Érezni kezdtem a szívemet, a torkomban a gombócot és a nadrágomnak feszülő erekciómat.

    - Nem mi, hanem ki, drága Baekhyun.

   Felnyögtem, ahogy megéreztem tenyerét fenekemre simulni, hevesen kezdtem el kapkodni a levegőt, lehunyt szemeim előtt megjelentek a pajzánnál pajzánabb képek, tudtam, hogy meg fog történni. Éreztem, ahogy nyelt egyet, kifújta a levegőjét, majd megemelkedett és a hátamra fordított.

   - Bezárom az ajtót – suttogta felettem, míg én csak bólintottam neki egyet. Sötét volt az egész szobában, de az ablakon beszűrődő utcalámpa fénye lehetővé tette, hogy megcsodálhassam a gyönyörű fedetlen hátát, melyeken az izmai megfeszültek. Kinyitotta az ajtót, majd eltűnt. Nem értettem hova lett, miért ment el, miért hagyott ott és miért lettem hirtelen csalódott. Gondolhattam volna, hogy csak játszadozik velem, a vágyammal, már azt sem értettem miért váltott ki belőlem ilyet, pont Chanyeol, mikor rajta kívül két másik sráccal meg egy lánnyal éltem együtt. Nem tudtam feldolgozni, miért nem Taeyeonra állt fel? Miért nem Minhora indultam be, miért pont a colos?

  

    Csalódottan sóhajtottam egyet, majd lerúgtam a földre a takaróját, és felálltam a kényelmes ágyáról, mely árasztotta magából az illatát. Csak tudnám, miért dobog a szívem ilyen hevesen… Mégis mi a fene fogott meg benne?

    Lassan tettem egyik mezítelen talpam a másik után a bolyhos szőnyegen, egészen addig míg el nem értem az ajtóig, megráztam a fejem, kifújtam a levegőmet, majd rámarkoltam a kilincsre, viszont az ajtó kinyílt.

 - Hova indult a vacsorám? – magasodott fölém félmeztelen valójával, és kívánni való mindenségével. Számon kért, miközben ő tűnt el, nem értettem, hogy mit akart.

    - A szobájába, hogy aztán lezuhanyozhasson, jó éjt kívánjon Minhonak és eltegye magát másnapra – hajtottam le a fejem zavaromban, majd léptem egyet előre, viszont ő nem mozdult. Keze maga mellett lógott, áradt belőle a tusfürdőjének illata, én pedig megremegtem a közelségétől.

   - Akkor ezt el kell felejtenie. Ugyanis az enyém lesz az utolsó szavad ma este – dörmögte üstökömbe, majd megragadta a csípőmet, és erősen magához rántott. Becsapta maga mögött az ajtót, elfordította a kulcsot, én pedig nyakába csúsztattam rettenetesen remegő karjaimat.

     Óvatosan emeltem fel a fejem, de ő nem tétovázott, fordított a helyzetünkön, törékeny testemet a fának nyomta és azonnal ajkaimat vette birtokba. Nem bántott, nem volt vad, visszafogta magát, én pedig teljes eksztázisba estem, lehunyt szemeim előtt csillagok röpködtek, édes ajkainak hirtelen mintha eper íze lett volna, majd egy kis csokit is felfedeztem közte. Nem mozgatta őket, csak az enyémhez nyomta azokat, végül megelégeltem, akartam, hogy csókká, mi több, nyelves smárolásba fulladjon ez az egész. Hogy vágytól izzó szemeit figyeljem, miközben leszaggatja rólam a ruháim, és zakatoló szívemmel egy ütemben mozogjon kielégületlen testünk.