Együtt

Baekhyun

    Hétfő! Ez egyet jelent azzal, hogy ismét az egész csapat a tévé elé telepszik, és izgatottan várjuk azt, hogy elinduljon a dráma, amit mindannyian nézünk, csak és kizárólag azért, hogy tudjuk kritizálni Jongin alakítását. Jó persze… nem mondom, hogy borzalmasan színészkedik, de van még mit tanulnia rendesen. Közülünk a legjobb Kyungsoo volt, és ezt mindenki belátta.  Mondjuk nekem kifejezetten tetszett Minseok hyung és Chanyeol alakítása is, viszont Junmyeont kinevettem. Vicces arcokat vágott, nem volt meggyőző és a meséi alapján azokat a félórás részeket, amik a webdrámájához kellettek több napig forgatták. Persze nem azt mondtam, hogy én nem szenvedtem meg az Eun Wang tízedik királyalakítással, de mellettem volt egy profi színész, aki segített. A lényegre visszatérve popcornnal és a már lefőzött teánkkal ültünk öten a kanapéra, míg a másik három tag a fotelekben kényelmesedtek el, valójában szerettem ezeket a közös programokat, és hiába tűnt úgy mindenki itt van, sajnos hiányzott közülünk Yixing hyung. 

  Éppen Chanyeol beszélt, és azt taglalta mennyire várja már, hogy végre elkezdjük a koncert sorozatot, a MAMA-t és próbált mindenkit túlordítani. Sehun fejét a vállamra hajtotta, majd az ölemben lévő tálba markolt, és betömte a száját a pattogatott kukoricával, pedig még a reklám pörgött a szemünk előtt. Megjelent a szemem előtt a tizenötös karika és Chanyeol is elhallgatott. Mindenki megrögzötten a képernyőt vizslatta és a rajta végig pörgő szereplőket, valójában nagyon tetszett maga a sorozat, a betegek, a diákok élete, és a kisvárosi élet, kíváncsi voltam mi lesz azzal a gyűrűvel, amit az egyik nő adott ShiKyung-nak, de érdekelt a Bom-ShiKyung féle kapcsolat is, és az, hogy mi lesz a vége ennek az egésznek. 

  

  - Jongin! – fogtam meg a kezét és visszarántottam a nappaliba, leültem az imént elhagyott helyemre, és magammal húztam őt is. Érdeklődően pillantott arcomra, majd egy mosoly után megrázta a fejét, és átölelt. 

 - Nem mondhatom el hyung, megbeszéltük, hogy kivárjátok a végét. Te se mondtad el a végét, hogy meghal Eun Wang, csak Chanyeolnak van nagy arca, ő mindent kikotyog. – kezdte el simogatni a vállam, míg én jólesően felsóhajtottam. Teljesen igaza volt, nem lehettem ennyire kíváncsi, hisz ha elmondta volna, nem ültem volna le velük, nem éreztem volna úgy, hogy van értelme együtt izgulni, hisz én már tudtam volna a végét, így viszont mindenhéten együtt izgulhattunk, együtt nevethettünk Jongin kissé szerencsétlen arc mimikáin. 

 - Keményen dolgoztál ezen, látszik, és büszke vagyok a dongsaengem-re – váltam el tőle, megborzoltam a haját, majd felkeltem a kényelmes kanapéról – Jó éjt ShiKyung – kuncogtam, majd a saját szobám felé vettem az irányt.