Séta

  Hűvös péntek. A sok fiatal Hongdae szívében bulizni, kikapcsolódni indult. Kivéve Do Kyungsoot. Dudorászva tollászkodott a tükör előtt. Szemeit óvatosan emelte ki egy kis sminkkel, majd ajkain végig húzta kétszer-háromszor a fogát, hogy az vastagabbnak tűnjön.

      Szerette ajkait, mert jól bánt velük, bár kissé félénk természetének köszönhetően nem sok embernek mutatta még meg tudását.

        - Kicsim, kilenc múlt hússzal! - szólt fel az emeletre édesanyja.

Kitágult szemekkel fixírozta minden négyzet milliméterét.. Megigazította a ruháját, lelépkedett a lépcsőn, és a konyhába sietett, inni valamit.

         - Váo! Nem semmi fiú lehet! - hallotta anyja hangát a háta mögül.

         - Csak egy séta. Semmi több! - mosolygott Soo, mint egy idióta. Anyja mindent tudóan bólintott, majd egy puszit nyomva fia arcára aludni tért.

       Kyungsoo erősen dobogó szívvel lépett ki az ajtón. Szemeivel egyből a számára ismerős alakot kereste. De nem látta sehol.

     - Kyungsoo-yah - hallotta meg a keresett fiú édesen csilingelő hangját. Arca kipirult, ahogy meglátta maga előtt a barna hajú fiút.

     - Áh Jongdae! - mosolyodott el kissé kínosan, inkább a földet pásztázta, mintsem hogy a fiút kelljen figyelnie.

      - Nagyon jól nézel ki. Mondjuk ezt már megszokhattam volna - mosolygott Dae, és kézen ragadta a nagy szemű fiút.

     Szótlanul húzta maga után egészen addig, míg a parkhoz nem értek. Ott csendben helyet foglaltak a padon, majd hangtalanul ültek egymás mellett.

       - Mmm - nyelt egyet Jongdae - Nem zavar, ha én most rágyújtok? - pillantott a megszeppent fiúra.

       - Nem nyugodtan, de a parkban...

       - Még nem szóltak le érte, nem egyszer voltam már itt - mosolygott szeliden Dae, majd ujjai közé vett egy szál cigarettát.

       - Nem tudom, te dohányzol? - sandított oldalról a másikra, mire Kyungsoo enyhén lefagyott. Volt rá példa, hogy rágyujtott nem is egyszer.

       - Tudod, volt egy lázadó korszakom. Két évig folytattam olyan életmódot, amire nem vagyok büszke. De most el fogadok egyet - bólintott a végére. Végig halkan beszélt, mert nem akarta megzavarni a park esti nyugalmát.

       -  Miért lázadtál? - tette fel a legfontosabb kérdését Jongdae, majd Kyungsoo kezébe csúsztatott egy szálat.

      - Akkor tudta meg apám, hogy meleg vagyok - vette ajkai közé a rudat. Kikapta Dae kezéből a gyújtót, és egy egyszerű mozdulattal már parázslott is a vége a nikotinos halálnak.

         - Azóta már elfogadtak? - kíváncsiskodott a göndör hajú tovább, majd ő is meggyújtotta a szálat.

 Kyungsoo néma csendben ült barátja mellett. Nem akart ilyenekről beszélgetni, elvégre nem azért jöttek, hogy feltárja az életét.

      - Tudod... Ez nekem kicsit fájdalmas téma. Ugorhatunk? - mosolyodott el szelíden, és kifújta a tüdejébe juttatott füstöt. Jongdae is elmosolyodott, majd közelebb csúszott a nagy szeműhöz.

      - Persze, sajnálom! - karolta át a másik vállát, kifújta ő is a füstöt, és óvatosan a másik ajkaira hajolt.

Álom

  A szívem kalapálni kezdett, mikor megláttam a színpadon. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen közelről is láthatom az előadását.  Rappelni kezdett, én pedig elvesztettem minden érzésemet. Könnyes szemekkel néztem, a vörös haját, ami csak úgy szált minden felé. A gyönyörű szemeit, amelyek sminkben úsztak. Azt az édes arcát, amelyen megcsillantak az izzadság cseppjei, és az ajkait, amelyek hozzá nyomódtak a mikrofonhoz, miközben darálta a szöveget.
  Kislányokat megszégyenítően kezdtem el kántálni a nevét, miközben egy kartont tartottam az égbe. Rajta nagy betűkkel szerepelt egy amolyan szerelmi vallomás.


 Óriási mosollyal az arcomon álltam az öltöző előtt. Kezeim remegtek, ajkaimat harapdáltam idegességemben. Majd kinyílt az ajtó, és rendezett ruhában, smink nélküli Chanyeol lépett elém. Fel emeltem a fejemet,majd a mellkasára döntöttem azt. Beszívtam a parfümjének, édes, de férfias illatát, és sírni kezdtem.
 - Ha tudnád mióta várok erre! - szipogtam, majd hátára csúsztattam a kezem, és megmarkoltam a pulcsiját.
Elnevette magát, és derekamra fogott, majd egy kicsit közelebb húzott magához. Hátrálni kezdett, én pedig bepánikoltam. Nem akartam, hogy lássanak a többiek. Nekem megfelelt volna az, hogy csak Chanyeol, és senki más.
 Erre mire beértünk már mindenki nagy mosollyal fogadott. Pezsgőt nyomtak a kezembe, és gratuláltak, én meg csak mosolyogtam. Összekoccantak a poharak, mindenkinek jó kedve volt, én pedig a szerelmemre pillantottam.
 - Szeretlek! - emelte felém a poharat, mire szemeim ismét könnyesek lettek. Letettem a poharat a legközelebbi asztalra, majd közelebb léptem hozzá, és nyakába csúsztattam a kezeimet.

 Nem hittem el, hogy mindez megtörténik velem. Kicsit lentebb hajolt, és vörös ajkait az enyémre nyomta. Émelyítő csókja miatt, tudtam ez nem a valóság, ám mikor Sehun felkurjantott, majd csatlakozott hozzá Kai és Chen is ismét elmorzsoltam egy könnycseppet, amelyet Chan egy egyszerű mozdulattal csókolt le arcomról.
 Baekhyunra pillantottam, aki elmosolyodott, majd leült a kanapéra. Adta még egy csókot Chanyeol kívánatos ajkaira, majd Baek felé vettem az irányt. Odaérve elé, leültem a karfára.
 - Ne haragudj rám oké? - kérdeztem, majd kezemet a vállára tettem.
- Ha Chan boldog akkor én is! - mosolyodott el, de tudtam, hogy fáj neki.

Eltűnő Fáradtság

    - Nem akarok, fogd fel! - ordítottam torkom szakadtából. Lihegtem, a szívem össze-vissza kalimpált. Szinte ki akart törni a mellkasomból. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy nem megyek sehova. Végre szabadnapot kaptam, nem kell bemennem a sok barom közé dolgozni, erre Ő, a drága párom el akar rángatni Namsanba. 

        - Baekhyun, kérlek! - fogta meg felkarom, és közelebb rántott magához. Ajkaimra lihegett, majd egy apró csókot nyomott rá. Elgyengültem, fáradt voltam és utáltam vele veszekedni. Kezemet mellkasára tettem, éreztem, ahogy szíve néha kihagy egy ütemet. Szemeibe pillantottam, majd ujjaimmal erősen megkapaszkodtam felsőjébe. Illata lassan ködösítette el elmémet.

         - Csak arra vágyom, hogy végre pihenjek egy keveset Chanyeol, erre te el akarsz rángatni csak azért, hogy egy kibaszott lakatot tegyünk egy hülye kerítésre. Ha elmondod, hogy ez miért olyan fontos akkor talán, ismétlem talán elmegyünk! - döntöttem homlokomat mellkasára, és kezemmel körbeöleltem derekát. 

          Elhallgatott, nem mondott semmit, szinte éreztem, ahogy kattognak a kereket abban az okosnak hitt buksijában. Ajkaimmal megérintettem mellkasát,  lassan apró, édes csókokkal haladtam felfelé.

Kulcscsontjánál a pólót lentebb húztam kezemmel, majd kissé megharaptam a csonton lévő bőrét.

Felszisszent, s  ujjait hajamba vezette, halkan sóhajtott fel, majd megszólalt. 

         - Jobb ötletem van, mint Namsan - sóhajtott fel ismét, mikor nyakára tévedtek ajkaim - Mi lenne, ha kipihennéd magad? De csak akkor, ha előtte kifáraszthatlak! - fogta meg arcomat, majd ajkaimra mart. Durván tépte az alsót, utána lassan kezelésbe vette a felsőt. Nyelvével lenyalta a kiserkenő véremet.

         Szerettem mikor ilyen vad volt, és bár manapság nem nagyon jutott egymásra időnk nem szívesen töltöttem volna ezt az egy napot, sem azzal, hogy az ágyban fekszünk, és nem csinálunk khm.. semmit. 

        - Tudod Chan... nem kell kifárasztani, mert az elmúlt hónapban nem sokat pihentem szóval, mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy... kérek reggelit - mosolyogtam rá, majd ellöktem magamtól és ismét talpamra álltam. Egyik lábamat tettem a másik után, miközben a csípőmet ringattam. Beérve a konyhába leültem az egyik székre, és vártam, hogy magához térjen. 

     Biztos voltam benne, hogy még mindig ledermedve áll a nappaliban. Ujjaimmal az előkészítőn zongoráztam, lehunyt szemekkel élveztem a csendet. Milyen jó is volna, ha lenne egy gyönyörű, fekete zongoránk. Esetleg a vendégszobába betuszkolhatnánk, és akkor néha, mikor fáradtan hazaérek ledobnám magam elé. Az ujjaimat végighúzva a fekete vagy fehér billentyűkön élvezném a zenét, amit én magam kreálok. Esetleg Yeollal négykezesezünk, kiegészítjük egymást. Hangos sóhajt engedve gondolkoztam el. 

          Milyen lehet egy zongorán csinálni? - megráztam a fejem, kinyitottam szemem és egy félmeztelen Chanyeollal találtam magam szembe, aki épp egy müzlis tálat vett elő. Hova lett a felsője? - kérdeztem magamtól, de lezártam az ügyet egy meleg vannal.   Óriási kezeivel, az apró tojások után nyúlt, és lassan ütötte őket hozzá a tál vastag pereméhez. Apró hang törte meg a csendet, a villa hozzá ért a tál aljához, mire talpamra ereszkedtem. 

        Túl kívánatos volt, ott előttem. Betörőket megszégyenítő módon lopakodtam mögé. Kezemet hasára csúsztattam, és ujjaimmal kisebb köröket rajzoltam köldöke köré. Ajkaimmal néha hozzáértem forró bőréhez, vagy csak néha ráfújtam a bent maradt levegőmet. Kiejtette a kezéből a villát és kezeit az enyémre tette. A fáradtságom csak úgy elillant.

        - Nem kell kifárasztani nem igaz? Már nem vagy éhes Baekhyunie? - kérdezte idegesítő hanglejtéssel, majd megfordult karjaim között. Ujjaival állam alá nyúlt, és maga felé húzott, óvatosan csókolt ajkaimra, lábam alányúlt, és felkapott.

                                                    Mondanom sem kell hol kötöttünk ki. 

Nem teheted ezt!

JongDae

   

   Idegesen rontottam be a szobánkba. Nem tudtam, mit tehetnék; megbántottam, nem is kicsit, de meg kell értenie, hogy vissza kell fognia magát. Leültem az ágyra, és fejemet a párnába nyomtam. 

    Szerettem, ez nem volt kérdés, bármit megtettem volna érte. Fájt mindig, ha mással láttam, mikor odament Luhanhoz, Junmyeonhoz vagy Minseokhoz; mikor vigasztalásképp megölelte Baekhyun. Tudtam, hogy nem olyan szándékkal teszi, nekem mégis rosszul esett. Úgy éreztem, elárultak, de nem tettem semmit, mert a fanok így is túl sok mindenről tudnak. Nem egyszer hallottam már a koncerteken, hogy a rajongók a mi nevünket kiabálják összevontan. Az elején nem tudtam, miért, aztán Yifan ge felvilágosított. A LayChen a shipnevünk. Tudják, sejtik, vagy legalábbis reménykednek abban, hogy mi ketten együtt vagyunk. 

       - Yixing - hallottam meg elhaló hangját, majd a nyitott ajtó elé állt -, szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, kordában kéne tartanom az érzéseimet, de ez számomra lehetetlen. Te is tudod, hogy mindennél jobban szeretlek - suttogta maga elé. Ajkai közt kiszökő hangja olyan volt, akár a szellő. Nem bántotta a fülemet, csak simogatta, és éreztette velem, hogy itt van. 

     Ő kér bocsánatot mikor nekem kéne, a viselkedésem nyilvánvaló, hogy nem normális, mégis így szeret. Feltápászkodtam az ágyról, és felé vettem az irányt. Szívem gyorsabban kezdett dobogni, mikor elé értem. Egy egyszerű mozdulattal csaptam be háta mögött az ajtót, majd kezemet a mellkasára tettem, és egy kicsit meglöktem. Száját megnyalta, majd a macskamosoly helyett egy nagy vigyor terült szét arcán, ezzel gyönyörűvé varázsolva őt. Arcom lángolni kezdett, szemeimmel nem tudtam hirtelen, hova koncentráljak.

     Halványan csillogó, sötétbarna szemeire, vagy édes, fénylő, vörös ajkaira, amik szinte kiabáltak, hogy megcsókoljam.

     - Én is szeretlek, Jongdae. Nem kell bocsánatot kérned, hisz nekem nem kellett volna így felfújnom a dolgot. Tudom, nem azért csináltad, hogy magunkra hívd a figyelmet, esetleg lebukjunk. Csak azért, mert adni szerettél volna egy csókot. De értsd meg, a nyílt világ előtt nem szabad ilyet – hangom végig feszült volt.

     Torkomban dobogott a szívem. Ujjaimmal végigszántottam pirospozsgás arcát, majd egy apró puszit nyomtam megszeppent ajkaira.

     Elmosolyodott, és ujjaival hajamba túrt. Közelebb léptem hozzá, kissé remegő testét az ajtónak nyomtam. Éreztem, hogy testem minden pontja felforrósodik, ahol hozzám ért. Kezemmel a feje mellett támaszkodtam, és óvatosan hajoltam ajkaira. Az édes íz lassan szétáradt bennem, illata beférkőzött az orromba, és teste minden pontja memorizálódott. 

     - Yixing - suttogta lassan nevem, majd elengedett. Homlokomat az övéhez döntöttem, miközben hangosan ziláltam. Arca vörössége csak mélyebbre váltott, édesen kapkodta előlem az éltető oxigént, megszólalni pedig alig bírt, a torkán akadtak a szavak. Imádtam minden porcikáját.

       - Igen? - kérdeztem, miközben elengedtem a csapdámból. 

      Felpillantott rám, majd alsó ajkam közrefogta, és lehúzott magához. Lassan mozgatta először csak azt, majd később a felsőt is. Nyelvemet végighúztam mézédes ajkain, amik tűzforrónak tűntek, majd leengedte állát, így átvezettem hozzá izmomat. Mélyebb csókokat váltottunk, kezem pedig becsúszott vékony pólója alá. Simogatni kezdtem enyhén kidolgozott hasát, és kissé lelassítottam az eldurvult csókot.

     Csípőjére markoltam, majd lassan az ágy felé araszoltunk. Kissé féltem, hisz sosem volt köztünk semmi testi. Mindig csak egy vad csókig jutottunk, esetleg addig sem. A rossz előérzet hatalmába kerített, nem akartam olyat tenni, amit aztán mindketten megbánhatunk. Vágytam rá, mindennél jobban, de lehet, hogy képtelen lennék neki fájdalmat okozni. 
     Elváltam tőle, majd nagyokat sóhajtva vártam egy keveset, míg az enyhe légszomjam nem csillapodott. Kezem lecsúszott fenekére, hogy megtartsam.

      - Jongdae! Remélem, nem szeretnél semmi őrültséget csinálni - adtam egy apró puszit ajkaira.

      - Yixing, ez nekem így nem megy - sóhajtott nagyot, és ujjaival a nadrágom korcához kapott. Kitágult szemekkel figyeltem, ahogy lassan kigombolta azt, és lehúzta a cipzárt. Szívem ismét felkúszott a torkomba, ahol eszeveszett tempóban dobogott, fülem sípolt, és tudtam, hogy kívülről egy rák is megirigyelne. Kezeimet az övére tettem, majd felhúztam magamhoz. Elmosolyodott, és egy vadmacskára hasonlító mozdulattal az ágyra lökött.

     - Hé, hé! - tiltakoztam. Azonnal a könyökömre támaszkodtam, és próbáltam feltolni magam, de ő gyorsabb volt.

       - Yixing, nem teheted ezt velem - suttogta érzékien, majd legörbült a szája. Hosszú ujjaival szépen végigszántotta a combomat, rátámaszkodott a csípőmre, így lent tudott tartani az ágyon. Begyeit – amelyek tűzforrónak hatottak - végighúzta kilátszódó, fekete bokszeremen, majd közelebb hajolt. Fülem ismét sípolni kezdett, mikor megéreztem ujjait a tarkómra csúszni, sosem volt még ilyen vad. Kezem szinte remegett, de képes voltam rámarkolni a csípőjére, mert legbelül tudtam, mit cselekszem; tudtam, hogy szükségem van Rá.

      Lehajolt hozzám; csillogó, sötétbarna szemeivel a tekintetemet kereste. Elgyengültem, minden tiltakozás kiveszett belőlem. Csak hagytam, hogy azt tegyen, amit szeretne. 

    Tekintetemet végigvezettem rajtam ülő kívánatos testén, majd mikor szemébe néztem, elmosolyodott. Oldalra döntötte a fejét, és lassan tapadt ajkaimra, keze fürgén futkározott oldalamon, majd lomhán a pólóm alá csúsztatta azokat. Bőröm lángolni kezdett ott, ahol megérintett. Fejemet elvesztve fogtam meg ismét csípőjénél, és oldalra fordítottam. Szívem eszeveszett tempóban kalimpált, azt hittem, kiszakad a helyéről. Kissé görcsös mozdulataim miatt édes ajkaival elvált tőlem, és fentebb húzódott az ágyon. 

     Kezemet térdhajlatába csúsztattam, közelebb húzódtam, és ajkaira csókot nyomtam. Gyönyörű, férfias hangja azonnal kiszökött torkából, mikor kicsit ráfekve összedörzsölődtünk alul, és egyenesen a csókba nyögött. Lábát összekulcsolta csípőmön, kezeit a hátamra tette, és alsó ajkába harapott. Kezemen támaszkodva pihegtem felette, szívem kalapált, a bőröm égett. A levegőt szaporán vettem, az érzéseimet pedig valahol elhagytam. Nem foglalkoztam már azzal, hogy fájdalmat fogok-e okozni Jondaenek, vagy, hogy mégis hogy az Istenbe fogok leállni, ha azt mondja, hogy fáj neki. 

    - Ne gondolkozz! - csókolt nyakamba, ezzel visszahozta belém az életet. Bólintottam egyet, rápillantottam és nyakába csókoltam. Nyelvemet lassan végigvezettem ádámcsutkáján, majd lentebb haladva próbáltam kulcscsontjára áttérni. Éreztem, hogy lélegzetvételei felgyorsultak, lába lecsúszott csípőmről, és teljesen kifeküdt alattam. Érzékien húzogattam nyelvem kulcscsontján; kissé megszívtam, majd felültem. Szememet legeltettem pihegő, kissé izzadt testén. Istenien festett. 

      Megnyaltam ajkaimat, és felsőjét felhúztam, mire észbe kapott, majd egy egyszerű mozdulattal vette le magáról a textildarabot. Leejtette az ágy mellé, és kezét felém nyújtotta. Közelebb hajoltam hozzá, kezeit nyakamba simította, majd ajkaimra mart. Erőszakos volt, kicsókolta belőlem a szuszt is, nekem pedig tetszett. Pár pillanatra váltunk csak el egymástól levegőhiány miatt. Nekem pont elég volt, hogy levegyem a felsőm, így visszafekve rá már csupasz mellkasunk találkozott egymással. Imádtam, minden érintését.

  

      Vadul kaptam ajkai után. Nyelvem akaratosan csusszant végig száján, hogy beengedjen. Kisebb csata után sóhajtott egyet, és leengedte állát. Mosolyogva vezettem át nyelvemet hozzá, majd édes csókokat váltottunk.

     Nem figyeltem a körülöttünk történő dolgokat. Fel sem tudtam fogni, hogy mit csinálok, már csak akkor érzékeltem magam körül a világot, mikor teljesen csupaszon feküdtem páromra, és nyakát vettem kezelésbe. Nem szerettem volna sötét, lila foltokat hagyni kívánatos bőrén, ezért gyorsan lentebb is haladtam. Az alattam sóhajtozó, néha felnyögő Jongdae biztosított arról, hogy semmit sem rontottam el. Eddig.

     Szívem még mindig idétlen ütemben vert, bőröm forró volt és az érzéseim kivesztek belőlem. Csak a történtekre koncentráltam. Ajkaimmal alhasát kényeztettem, nyelvemet lassan szántottam végig puha bőrén. Jongdae egyre intenzívebben nyögött, keze hajamba siklott, és próbált felhúzni magához.

    Elszakadtam hamvas bőrétől, és kicserepesedett ajkaira gyengéd csókot hintettem. Kezem ezalatt bokszerében mélyült el. Lassan markoltam rá kemény férfiasságára, mire belenyögött a csókba. Elváltam tőle, és lábai közé hajoltam. Lehámoztam róla a bokszert, majd elmosolyodtam mikor megláttam, annyira aranyos volt. Piros arccal pillantott íriszeimbe, szemei csillogtak, ajkai kicserepesedtek a hangos zihálástól. Ujjaimmal közrefogtam hosszát, majd kezemet mozgatni kezdtem.

     - Yi... - próbált felszínre törni a nevem ajkai közül, de mikor rájött, hogy túl hangos, inkább elfojtotta.

     Mellkasa gyorsan mozgott fel-le, próbálta visszafogni magát, de mikor lassan nyaltam végig nyílásán, hangosan felnyögött.

     - Semmi baj! - másztam felé mosollyal az arcomon. Tarkómra fogott, és egy mély csókba invitált. Ekkor kaptam vissza az érzéseimet. Gyomrom mintha összeugrott volna, levegővételem felgyorsult, a vér az ereimben száguldott, hogy elérje azt a pontot. Merev tagom hozzáért az övéhez, az intenzív inger hirtelen csapott fejbe, amitől torkomból felszakadt egy jól hallható nyögés. Jongdae próbált lassan, de erősen ellökni magától. Valamit elrontottam?

     - Dae mi a baj? Ha meggondoltad magad, nem baj! - motyogtam lihegve ajkaira, miközben homlokomat az övéhez döntöttem.

     - Csak... - lihegett továbbra is -, síkosító kell! - erőlködött a szavakkal. Bólintottam. De hol keressem? Nem is tudtam, hogy a dormban van.

    

     Jó, mondjuk érthető, mert Jonginnak és Luhannak szüksége van rá, de most kérjek tőlük? Értetlenül pillantottam íriszeibe. Rendezte légzését, majd nagy kínok között ismét kinyögött két szót.

     - Harmadik fiók - engedte ki a levegőjét, majd ismét hangosan kapkodta az éltető oxigént. Az agyam felfogta az információt, és azonnal a szekrényhez léptem. Az ajtóra pillantottam, ami nem volt bezárva, de a kulcs ott volt a zárban, így kétszer ráfordítottam, hogy biztos ne zavarjanak meg minket.

      Visszaléptem a szekrényhez, és keresni kezdtem a flakont. Volt abban a fiókban minden; cipőboksz, folyékony ragasztó, tusfürdő, de még hajgumi is. Kezembe vettem egy lila flakont, majd elolvastam a címkét. Nagy nehezen felfogtam, hogy azt kerestem, majd becsukva a fiókot elindultam a kiszolgáltatott helyzetbe került, édes pillantásokkal bombázó Jongdae felé.

      Légzésem helyreállt, a vért már nem éreztem az ereimben száguldani, a lábam közötti erekcióm pedig egyre jobban zavart.

     - Megtaláltad? - kérdezte felpillantva rám. Haja oldalt rátapadt halántékára. Nyelt egyet mikor szemeit levezette rajtam; egy mosoly kíséretében feküdtem vissza rá. De ismét elbizonytalanodtam, nem tudtam hogyan kezdjek hozzá. Kezem remegett, ahogy ajkaim is.

      - Nem megy - borultam mellkasára. Szíve eszeveszetten pumpált, bőre forró volt, és tudtam, hogy ő már készen áll. Lábait felemelte, majd enyhén lelökött magáról. A hátamra fekve figyeltem, ahogy nyomott egy adagot a lila folyadékból, lassan kente be vele kívánatos ujjait, majd ugyanolyan tempóban vezette le őket.

      Lassan, de biztosan helyezte fel magának őket, miközben hangosan nyögött. Arcomba tódult a vérem, és elpirulva figyeltem, mit művelt magával. Mikor már úgy érezte, teljesen felkészült, kihúzta ujjait. Ismét nyomott egy adagot kezére, majd felülve férfiasságomra fogott. Kezeinek érintése furának hatott. Kellemes volt, kifejezetten, de nem tudtam teljesen élvezni, mert féltettem.

 - Készen állsz? - mosolygott. Bíztatóan mosolyodtam el én is, majd csípőjére fogtam. Lábai közé férkőztem, és ajkaira hajoltam. Milliméterek választottak el finom, édes párnáitól, mikor hozzányomtam magam. Keze azonnal tarkómra csúszott, és felnyögött. A kellemes érzésre hangosan vettem a levegőt, majd megismételve az előző mozdulatot nyögtem bele csókunkba. Szabadon lévő kezével lenyúlt hosszomhoz, és egy gyors mozdulattal nyomta fel magának.

    Szűk, forró és eszméletlen jó. Ezek a szavak jártak akkor a fejembe, amiket bár nem mondtam ki, ő is pontosan tudta, hogy így gondolom. Fájdalommal telien nyögött fel alattam, mire kissé megrémülve pillantottam arcára. Nem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak. Mozduljak meg benne? Maradjak egy helyben? Esetleg segítsek neki valahogy?

     - Öhm… Chen? – szaladt ki ajkaim között színpadi neve, amire mindig is allergiás volt.

    - Jongdae vagyok! Érted?! Kim kibaszott Jongdae! – karmolt bele hátamba, mire felmordultam, és megmozdítottam csípőmet. Szemeit összeszorítva nyögött fel ismét. Csípett a karmolás helye, tudtam, hogy nem lesz szép látvány. - Csak várj egy kicsit, oké? – törölte meg szemeit. 
     Keze remegett, ujjaival arcélemre simított, és lassan hajolt száraz ajkaimra. Vártam, ízlelgettem a szenvedélyes csókját, és közben szoktam a szűk forróságot, ami körbeölelte lüktető, és kielégülésért kiáltó hosszomat. Levegőhiány miatt váltak el ajkaink egymástól, majd fellökte csípőjét. Szívem dobogását ismét a fülemben véltem felfedezni, mellkasomból a forróság és a bizsergés kezdett áttelepedni az agyamba. 

     Kezemmel feje mellett támaszkodtam, majd lassan kezdtem el mozgatni csípőmet. Éppen hogy csak megmozdultam benne, úgy éreztem, menten szétdurranok. Fejemet vállára döntve fújtam ki lassan a levegőmet, miközben ő alattam fájdalmasan nyögött fel.

     - Csak… kicsit gyorsíts, kérlek – nyögte halkan fülembe. Én pedig kérését teljesítve vettem egy kicsit gyorsabbra a tempót. Egyre hangosabb nyögéseit már nem fűszerezte a fájdalom, ez pedig megnyugtatott.

      Mellkasomban a forróság eltűnt, kezem kezdett zsibbadni, és tudtam, hogy csípőmnek sem fog jót tenni, ez az intenzív mozgás. Mélyebbre löktem magam forróságában, mire egy mély nyögést eresztettem Jongdae nyakára. Adtam rá néhány apró csókot, majd fülcimpájába haraptam. 

     – Harapj, karmolj, elégíts ki, Yixing! – suttogta fülembe kéjes nyögésekkel fűszerezve mondandóját.

    A pumpa felment bennem, és nyakába harapva vettem fel egy gyors tempót. Hangosan nyögött, sóhajtozott, sőt néha felordított. Folyton csak két szót hajtogatott, amitől képes lettem volna elélvezni, ha nem tartottam volna vissza magam.

     – Még! Akarom! – nyögte végig, egészen addig, míg a végső, mély lökéseknél fel nem ordított. Hasfalára élvezett, majd ujjaival hajamba kapott, és hosszú csókot nyomott ajkaimra. Csípőm továbbra is mozgott, magamat is a kielégülés felé hajszoltam, mígnem Jongdae fellökte csípőjét, én pedig nevét nyögve élveztem belé. Fáradtan, hevesen dobogó szívvel és teljesen elködösült elmével borultam mellkasára. Hosszom továbbra is benne volt, kicsit megemelve csípőmet csúsztattam ki azt, és nyomtam csókot kipirosodott ajkaira. Légzésemet közben próbáltam helyretenni.

     - Imádlak, Kim kibaszott Jongdae! – mosolyodtam el, és belenéztem fáradt íriszeibe.

   - Ugye, hogy nem volt olyan rossz? Viszont fáradt vagyok, de tudod, Xing, ez egy piszkos tevékenység, szóval… - pirosodott ki még jobban arca – Van esetleg idebent zsepi?

     Bólintottam, majd az éjjeliszekrényen lévő tartóba nyúltam. Adtam neki kettőt, amiket ő széthajtott. Leszálltam róla, végignéztem, míg letörölte magát, majd kezeit hasamra simította. Szíven megnyugodott, de most egy nagyot dobbant.

     - Köszönöm! – puszilt mellbimbómra. Torkom elszorult és ujjaimmal végig simítottam arcélén. Szemem egy pillanatra megakadt a harapásnyomon, ami lilán és sárgán pompázott hófehér bőrén.  

     - Hidd el, én köszönöm! – nyomtam csókot ajkaira.

Time control

   - Hányszor mondtam, hogy vidd a házból a létező összes órát? - Vízhangzott a ház. Kyungsoo ideges volt, nem is kicsit, és ilyenkor Sehun azt sem tudta hova bújjon el ijedtében.

  - Sajnálom hyung! - hajolt meg a fiatalabb, majd a bagoly szeműhöz sétált. Finoman az ágyon fekvő kezéhez nyúlt, és lassan végig simított a puha felületen.

      A fiatal szíve gyorsabban dobogott, sőt úgy érezte mindjárt kiszakad a helyéről. Nem tudta mihez hasonlítani. Gyönyörű volt, persze mindenki ezt mondta, de senki sem gondolta komolyan. Mindenki szánalmat érzett az ő szeretett Dyoja iránt, míg ő. 

     Ő tényleg gyönyörűnek vélte, és nem tántorította vissza semmi. Őt nem zavarta az, hogy egyre nehezebbé vállt a mozgás: így nem tudtak együtt elmenni kutyát sétáltatni, esetleg kézen fogva csak leszaladni a boltba tejért. Nem tudtak közösen a szabad levegőn téblábolbi. Nem tudott neki segíteni főzni; pedig Kyungsoo nagyszerű szakács volt.

     Nem zavarta az sem, hogy lefogyott, vagy hogy a haja hullani kezdett. Ő mindig is ugyanazt a Do Kyungsoot látta maga előtt, akit megismert. A mindig mosolygó, nagy szemű, ébenfekete hajú és alacsony Dyot látta. Mert szerette, tiszta szívből.

    - Ne haragudj meg rám, amiért leordítottalak, csak te is tudod, hogy utálom, ha kegyegnek ezek a szarok. Arra emlékeztetnek, hogy alig maradt időm - halkult el a végére az idősebb.

   - Ne agyalj ezen. Most csak pihenj! - nyomott csókot Sehun, a bagoly szemű, vörösen csillogó ajkaira.

     - Mindig ezt mondod, hogy pihenjek. Sehun két éve csak pihenek, és nem tehetek mást, mert ágyhoz kötött vagyok. Téged nem zavar? Annyi mindent csinálhatnál nélkülem. Szerethetnél valaki mást olyat, aki nem a halálos ágyán fekszik.

  Monológja élettel teli volt, Sehun szíve megdobbant, arcába szökött a vér, majd lassan ismét a másik ajkaira hajolt.

   - De én téged szeretlek Kyungsoo. Ha kell megállítom az időt, hogy örökre veled maradhassak! - húzódott közelebb, majd érezte, hogy párja kezei a nyakába csúsznak.

     Kyungsoo hatalmasat sóhajtott. Évek óta szerette volna valakitől hallani ezeket a szavakat. Enyhén elmosolyodva nyomta vastag, szív alakú ajkait a másikéra, majd mélyítette el a csókot.

Mit szeretnél?

Szélsebesen fújtatok az úton. Szemeimből a könny szinte kicsordul, szám pedig kezd kiszáradni. Mellkasom szaporán mozog fel-le, légzésem pedig ahhoz igazodik. Idegesen pillantok néha hátra, hogy nem követnek-e. Kissé megnyugodva indulok el újra. Az utcai lámpák éppen hogy csak megvilágítják az előttem lévő utat. Lépéseim kissé lelassítom, és hallgatni kezdem a kisváros zajait. Hátam mögött lépteket hallok, mire ismét szedni kezdem a lábaimat. Érzem, hogy a kötél a nyakam körül egyre jobban húzódik. Nem maradt sok időm, el kell jutnom a postáig. Kezemben szorongatott csomag kiesik, térdeim felmondják a szolgálatot, és a betonnak ütközik.

- Remélem, megrohadsz! – hallom párom gúnnyal teli hangját, és egy egyszerű mozdulattal vágja el a nyakamat éles késével.

Ijedtemben azonnal felülök az ágyban. Homlokomról veríték folyik, míg ujjaimmal görcsösen kapaszkodok a paplanba. Légzésem próbálom rendbe tenni, mikor egy hangos puffanást hallok meg a nappaliból.

 Félve bár, de erőt veszek magamon, és belebújtatom a lábam a papucsba. Kezeimet magam köré kulcsolom, és úgy csoszogok ki. A fényhez nehezen, de hozzászokik a szemem, ujjaimmal olyannyira szorítom felkarom, hogy nem érzem begyeimet. A félelem elmúlt: ahogy kiérek, megpillantom a páromat, aki épp a kanapé előtt fekszik. A tévében a nő halkan csacsog. Megkeresem az irányítót, és kikapcsolom azt.

 Szőke haja tökéletesen omlik arcába, ajkai kissé szétnyílnak, kezei pedig szanaszét hevernek.

Odasétálva hozzá ki söpröm szeméből haját, és egy lágy csókot nyomok rózsaszín, kiszáradt ajkaira. Apró sóhaj tör fel belőle, majd kezem után kap, és elmosolyodik.

 - Felébresztettelek? – kérdezi rekedtes hangján, mire én is elmosolyodok.

- Nem – rázom meg fejem, majd felállok, és magam után húzom Őt is. – Nagyon fáradt vagy? – hagyja el ajkaimat a buta kérdés.

- Miért? Mit szeretnél? – húzódik kaján vigyorra szája, majd megnyalja azt.

- Aludni. Miért, te mit szeretnél? – fordulok felé, és közelebb húzva magamhoz csókolok ajkaira. Kezemet tarkójára csúsztatom, és ujjaimat apró tincsei közé vezetem.

- Téged! – motyogja, mire belemosolygok csókunkba.

-  Tudom, hogy fáradt vagy - suttogom fülébe, és apró csókot nyomok állkapcsára. Nem válaszol, csak ujjait a felsőm gombjához vezeti, és lassan kapcsolja ki azokat.