Rossz megérzés

      Felnyögve terültem el a próbaterem hideg padlóján közel Kyungsoohoz. Szívem ki akart esni a helyéről, olyan hevesen vert, légzésem szapora volt, szám és torkom pedig kiszáradt. Kezemet a homlokomra tapasztottam, hogy eltakarjam a vakító fényt. Lehunytam a szememet, és pihentettem a szervezetemet, ami vízért kiáltott. 

      Hála Sehunnak nem tudtam sokáig ott feküdni, mert mellém gurított egy palack vizet. Elmosolyodva bólintottam neki, és lehúztam az egész üveg tartalmát. Közelebb csúsztam a kicsi Dyohoz, fejemet a lábára tettem, és ujjaimmal lassan kezdtem el simogatni kézfejét. Szívem heves pumpálása már kissé lenyugodott, de számon még mindig kapkodtam a levegőt. 

      - Ugye mára ennyi volt ? - hallottam meg Jongdae kifáradt hangját. Hát igen általában vagy ő kérdezi meg hamarabb, vagy én. Mi ketten utálunk táncolni, mert mindketten tudjuk, hogy botlábunk van. Jaewon felnevetett, majd csak annyit mondott, hogy mehetünk. 

     Magam körül alig észleltem valamit, csak lassan vettem le a nadrágomat, és az utcaiért nyúltam. Holnap semmi dolgom, csak otthon meresztem a fenekem, és pihenek, míg a többiek a saját programjukat teljesítik. Bár nekem is lassan mennem kell filmbemutatóra, az csak jövőhéten lesz, addig pedig rengeteg időm van. Csak az új számunk koreóját kell megtanulnom. 

      - Chanyeollie~ - hallottam meg Baekhyun magas hangját, majd leült az egyik székre. Felkaptam a nadrágom és a cipőmet, majd felé fordultam. 

      - Egy pillanat és mehetünk is - álltam be az egész alakos tükör elé, ahol a hajamat kezdtem el igazítani, illetve felvettem a divat szemüvegemet. Baekhyun volt az, aki általában megvárt, mert szinte mindig én voltam az, aki képtelen volt gyorsan öltözni. Láttam, ahogy figyel a barna szemeivel, majd mikor késznek nyilvánítottam magam elmosolyodott. 

       Szótlanul sétáltunk a dorm felé. Nem beszéltünk, ma nem, pedig mindig van valami téma. Hülyéskedünk, vagy én hisztizek, hogy a fáj a lábam esetleg a csípőm, Baek általában csak nevet rajtam, vagy énekel. De ma amolyan kínos csönd volt köztünk. Vissza érve a dormhoz megtorpantam, a folyosó falához támasztottam a fejem, és vártam, hogy ajtót nyisson, de még mielőtt elfordította volna a zárban a kulcsot rám nézett. 

      - Chanyeol - ejtette ki vékony, rózsaszín ajkai közül a nevemet. Másmilyen volt, mint szokott lenni. mindig viccesen, boldogan, vagy ha épp olyan kedve van gúnyolódva mondja, akkor mintha kicsit megbántott lett volna. Szemeibe bámultam, és úgy vártam a mondani valóját. Bár nem tudtam mit is szeretne közölni velem rossz előérzetem volt. 

      - Neked most van valami bajod velem? - kapta el fejét, és a folyosó szőnyegét pásztázta tovább. Láttam, ahogy arcára enyhe pír szökik, és ádámcsutkája megmozdul. Nyeltem egy nagyot, és barna üstökére pillantottam. 

     - Te nem gúnyolódtál - fújtam ki a benn rekedt levegőmet. Közelebb léptem, és ujjaira ráfogva nyitottam ki az ajtót. Felvettem a cuccomat a földről, és bementem hátam mögött hagyva a piros arcú, Baekhyunt. 

    Fáradt voltam, és álmos, de nem tudtam aludni. Utálom mikor ez történik. Törökülésbe szenvedtem magam, lábamra tettem a laptopomat, majd felmentem Youtube-ra, és mindenre rákattintottam, ami elém került. Leginkább persze magunkra kerestem rá, de mikor már felnőtt tartalmú videókat láttam az ajánlóba rosszul kezdtem el érezni magam. Nem szabadna ilyeneket néznem, felélénkül a fantáziám, és a soha nem fogok tudni elaludni. Aztán megláttam valami olyat, amit már sejtettem, de nem gondoltam, hogy ténylegesen vannak ilyenek. Egy fan videó, amelyben én szerepeltem Baekhyunnal karöltve, és bár sosem gondoltam, hogy valaha is megfogok nézni egy olyan videót, most mégis rákattintottam. 

    Nem kellett volna! Annyi minden volt ott, akkor, abban a videóban, hogy inkább letettem a laptopot, és csak visszafekve az ágyba lestem a plafont. Szívem összeszorult, a vérem szinte forrt és mindenem remegett, mikor elém került egy kép. Az a jól meg szerkesztett kép, ahogy én és Baek csókolózunk. Kezem a mellkasomon volt, szinte már kapkodtam a levegőt, majd oldalamra fordulva kaptam ki a párnám alól a telefonomat. 

        @real__pcy  :   Alszol? 

       Küldtem el az egyszerű üzenetet Baekhyunnak. Hallottam, ahogy a nappaliban megszólalt a telefonja, mert igen, még mindig kint alszik, Junmyeon rendetlensége miatt. 

        @baekhyunee_exo  :  Nem tudok... Miért?

     

       Kaptam a választ, mire kezem megremegett ismét. El akartam neki küldeni a videót, vagy csak a képet, és elbeszélgetni vele erről. Hogy nem szabad közel kerülnünk egymáshoz, tartanom kell a távolságot. Nem viszem többet robogóval sehova, ha műsorban vagyok nem őt hívom meg, és nem teszek semmi olyat, ami férre érthető lehet és, hogy mindez vonatkozik rá is. De nem tudtam leírni, mert... én tényleg szerettem néha megsimítani a kezét, vagy a hátát. Boldogan segítettem neki, nem csak azért, mert muszáj volt. Mosolyogva hívtam meg műsorokba, és a rengeteg időmet azért rá szántam, mert szerettem vele lenni.

     @real__pcy    : Nem akarsz egy kicsit beszélgetni?

     @baekhyunee_exo  :  Yeol, fél három van, és te beszélgetni akarsz? Mégis miről? Arról, hogy miért álltam kint az ajtó előtt? :/

    Dühösnek tűnt az üzenete, így kitakartam magam, és óvatosan a nappaliba lépdeltem. Nem tudom mi ütött belém, de tényleg megszerettem volna beszélni ezt vele.

     - Nem fogok neked semmit sem mondani! - hallottam suttogó hangját, a leválasztott részről. Közelebb csoszogtam a függönyhöz, és elhúzva azt megláttam, egy kissé rendetlen ágyat, egy kitakarózott, kócos hajú Baekhyunnal, aki egy szál alsóban és pólóban feküdt a matracon.

      - De szeretnéd elmondani? - kérdeztem, és mellé ülve simítottam reflex szerűen kezemet mellkasára. Úgy éreztem, mintha megremegett volna ujjaim alatt, egy pillanatra még a szívverését is éreztem, majd eltolt magától. De talán csak bebeszéltem már magamnak ezt a rengeteg hülyeséget.

       - Ne érj hozzám kérlek!  - suttogta, majd megfogta a takaróját, és átkarolta azt.

      - Én mondani akarok neked valami nagyon fontosat Baekhyun - suttogtam, majd elfeküdtem mellette remegő végtagokkal, és lehunyt szemeit vizslattam. Ajkai elnyíltak egymástól, és hallottam egy apró hangot, amit kierőszakolt magából, de egy nyeléssel legyűrte a torkán a feltörő szavakat.

      Kínos csendbe burkolózva feküdtem mellette, míg ő egyenletesen vette a levegőt, és kezével átkarolta a derekamat. Nem aludt tudtam, hogy fent van, mégis hozzámért. Csak voltam ott mellette, nem csináltam semmit. Éreztem, ahogy arcom égni kezd, és hogy minden mozzanatánál megbizsergek. Annyira hihetetlennek tűnt minden. A videó előtt sosem éreztem magam ilyen kellemetlenül mellette, mindig el hülyéskedtük még a kínos pillanatokat is. Aludtunk is együtt, mert fél a vihartól, és olyankor engem szokott hívni, mert magas vagyok, és mert szét durran a kezem, az ő szavaival élve.

     - Nem tudtam aludni, és videókat kezdtem el nézni - kezdtem suttogni, mire felém emelte arcát, és arcomat fürkészte, míg én ujjaimmal a hátát kezdtem el simogatni. - Mindegy volt, hogy milyen, csak álmosítson. Aztán már olyanokat dobott ki nekem a Youtube, amin mi vagyunk ketten - megálltam a beszédben, mert éreztem, ahogy lábai megfeszülnek.

      - Te most komolyan ChanBaek videókat néztél? - emelte fel a hangját. Mellkasomra tette remegő, jéghideg kezét, és eltolt magától. Feldúltan pillantott rám, majd egy amolyan "Nem vagy normális"  fejjel hátat fordított nekem.

      Ott feküdtem mellette továbbra is csendben. Kezemet rávezettem a hátára, de morogva lelökdöste azokat. Nem akartam elhinni, hogy egy egyszerű mondaton kiakadt. ennyire, hogy még szóba sem akar velem állni.

      - Baekhyun! - szólítottam meg közel hajolva hozzá. Ajkaim majdnem súrolták a  puha, porcelán bőrét, mire felém fordította az arcát, és tenyerét az arcomba nyomva tolt el magától. Vissza feküdtem mellé, és a plafont bámulva beszéltem tovább. 

       - Nem tudom, most hirtelen miért lettél ilyen elutasító Hyung, de ha már itt vagyok akkor elmondhatod, hogy miért álltál kint az ajtó előtt - fordultam felé, és közelebb csúsztam hozzá. Lábaival lökött el magától ismét, én pedig tenyeremet derekára simítva húztam magamhoz. Óriási levegőt vett, és hátra nézett rám, ahogy feneke majdnem hozzáért ágyékomhoz. Nehezen, de felém fordult, karjaim között, és mellkasomra nyomta mindkét kezét, majd a hátam teljesen a matracnak nyomódott. Óvatosan mászott rám, és ült rá csípőmre. Ujjait felvezette arcomra, és közel hajolt hozzám. 

       Éreztem, ahogy arcomba vér szökik, ahogy megremegek minden érintésére, és hogy kifújt levegője ajkamra csapódik. Óvatosan kezdett el suttogni, megmagyarázta a dolgokat, és bár alig fogtam fel valamit azokból a értelmetlen mondatokból, amik elhagyták rózsaszín ajkait, tudtam mindent. Kezemet derekára simítottam, mire bent rekedt a levegője. 

         - Tudom, hogy sok videó van fent, és tudom, hogy te nem tekintesz rám másképp, mint egy csapattársra, de szerintem van ezekben valami. Valami, ami igaz, mikor óvatosan simítasz végig a karomon, vagy átölelsz este mikor vihar van, vagy amikor bejössz miközben én fürdök. Szerintem ez csak egy rossz megérzés, de lehet te sem tudod, hogy mit akarsz. Kaphatok választ?   - remegett a hangja, éreztem rajta, hogy fél a reakciómtól. 

           Viszont én nem tudtam uralkodni magamon. Kíváncsi voltam, bizsergett mindenem, és igazságot véltem felfedezni a szavai mögött. Nem mondta ki, hogy szeret, nem tett érzelemre célzást, csak a vonzalomra. Nyeltem egy nagyot, benedvesítettem párnáimat, és felemelve fejemet, remegő ajkakkal csókoltam meg. Ujjaimmal pólója alá nyúltam, és bokszerének a vonalánál simogattam. Kezével hajamba dúrt, mire felsóhajtottam, melegem lett, a fülem sípolt, és a szívem hevesen kezdett el kalimpálni odabent. Enyhén oldalra döntötte a fejét, így jobban hozzáfértem, nyelvemmel végig simítottam alsó párnáján, és enyhén ráharapva arra, kértem engedélyt a bejutásra.  Megkapva azt feltérképezhettem üregét, majd belemosolyogva a csókba, indítottam meg a kezemet lefelé, hogy fenekére simíthassam kezem. Azokra a formás félgömbökre, amiket minden viharos éjszakán érezhettem magamhoz közel. Levegőhiány miatt váltunk el egymás édes ajkaitól, majd homlokát az enyémnek döntötte, és zihálva csúszott fentebb fenekével. 

       Felnyögtem, mikor megéreztem férfiasságomnál őt, szemeibe bámultam, ő pedig mosolyogva figyelt. Egyik  kezével közénk nyúlt, és lassan simított végig azon a részemen, amire a legbüszkébb vagyok. Ismét felnyögve csókolt nyakamra. Kezemmel bokszerébe nyúltam, majd erősen markoltam puha bőrébe. Apró nyögéssel díjazta mozdulataimat, majd elszakadt a nyakamtól. 

          - Lehet ezt nem kéne! - ráztam meg a fejemet. Kaptam egy csalódott pillantást, és egy újabb csípő mozgást. Vérem száguldani kezdett az ereimben, oly annyira melegem volt már, hogy éreztem, ahogy izzadságcseppjeim a homlokomon sorakoznak. 

           Baek pedig csak jót mosolygott rajtam, és hergelt tovább, egészen addig míg be nem adtam a derekam, és lefeküdtünk.

        Reggel apró mozdulatokra keltem magam mellett. Kinyitottam a szemem, és egy mosolygó Hyunggal találtam magam szemben. Apró csókot nyomott ajkaimra, mire csak felsóhajtottam. 

          - Köszönöm az estét Chanyeollie~ - suttogta, édes hanglejtéssel. Egy utolsó csókkal váltam el tőle, és magamra kaptam a bokszerem. 

          - Talán tényleg csak egy rossz megérzés volt! - hagytam ott a leválasztott részen, és vissza mentem a saját szobámba. 

           És talán akkora görény sosem voltam, mint azon az éjszakán, mert nem sok hiányzott, hogy kimondjam azokat az érzéseket, amikre akkor jöttem rá, mikor kielégülten szuszogott a mellkasomon. 

Séta

  Hűvös péntek. A sok fiatal Hongdae szívében bulizni, kikapcsolódni indult. Kivéve Do Kyungsoot. Dudorászva tollászkodott a tükör előtt. Szemeit óvatosan emelte ki egy kis sminkkel, majd ajkain végig húzta kétszer-háromszor a fogát, hogy az vastagabbnak tűnjön.

      Szerette ajkait, mert jól bánt velük, bár kissé félénk természetének köszönhetően nem sok embernek mutatta még meg tudását.

        - Kicsim, kilenc múlt hússzal! - szólt fel az emeletre édesanyja.

Kitágult szemekkel fixírozta minden négyzet milliméterét.. Megigazította a ruháját, lelépkedett a lépcsőn, és a konyhába sietett, inni valamit.

         - Váo! Nem semmi fiú lehet! - hallotta anyja hangát a háta mögül.

         - Csak egy séta. Semmi több! - mosolygott Soo, mint egy idióta. Anyja mindent tudóan bólintott, majd egy puszit nyomva fia arcára aludni tért.

       Kyungsoo erősen dobogó szívvel lépett ki az ajtón. Szemeivel egyből a számára ismerős alakot kereste. De nem látta sehol.

     - Kyungsoo-yah - hallotta meg a keresett fiú édesen csilingelő hangját. Arca kipirult, ahogy meglátta maga előtt a barna hajú fiút.

     - Áh Jongdae! - mosolyodott el kissé kínosan, inkább a földet pásztázta, mintsem hogy a fiút kelljen figyelnie.

      - Nagyon jól nézel ki. Mondjuk ezt már megszokhattam volna - mosolygott Dae, és kézen ragadta a nagy szemű fiút.

     Szótlanul húzta maga után egészen addig, míg a parkhoz nem értek. Ott csendben helyet foglaltak a padon, majd hangtalanul ültek egymás mellett.

       - Mmm - nyelt egyet Jongdae - Nem zavar, ha én most rágyújtok? - pillantott a megszeppent fiúra.

       - Nem nyugodtan, de a parkban...

       - Még nem szóltak le érte, nem egyszer voltam már itt - mosolygott szeliden Dae, majd ujjai közé vett egy szál cigarettát.

       - Nem tudom, te dohányzol? - sandított oldalról a másikra, mire Kyungsoo enyhén lefagyott. Volt rá példa, hogy rágyujtott nem is egyszer.

       - Tudod, volt egy lázadó korszakom. Két évig folytattam olyan életmódot, amire nem vagyok büszke. De most el fogadok egyet - bólintott a végére. Végig halkan beszélt, mert nem akarta megzavarni a park esti nyugalmát.

       -  Miért lázadtál? - tette fel a legfontosabb kérdését Jongdae, majd Kyungsoo kezébe csúsztatott egy szálat.

      - Akkor tudta meg apám, hogy meleg vagyok - vette ajkai közé a rudat. Kikapta Dae kezéből a gyújtót, és egy egyszerű mozdulattal már parázslott is a vége a nikotinos halálnak.

         - Azóta már elfogadtak? - kíváncsiskodott a göndör hajú tovább, majd ő is meggyújtotta a szálat.

 Kyungsoo néma csendben ült barátja mellett. Nem akart ilyenekről beszélgetni, elvégre nem azért jöttek, hogy feltárja az életét.

      - Tudod... Ez nekem kicsit fájdalmas téma. Ugorhatunk? - mosolyodott el szelíden, és kifújta a tüdejébe juttatott füstöt. Jongdae is elmosolyodott, majd közelebb csúszott a nagy szeműhöz.

      - Persze, sajnálom! - karolta át a másik vállát, kifújta ő is a füstöt, és óvatosan a másik ajkaira hajolt.

Álom

  A szívem kalapálni kezdett, mikor megláttam a színpadon. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen közelről is láthatom az előadását.  Rappelni kezdett, én pedig elvesztettem minden érzésemet. Könnyes szemekkel néztem, a vörös haját, ami csak úgy szált minden felé. A gyönyörű szemeit, amelyek sminkben úsztak. Azt az édes arcát, amelyen megcsillantak az izzadság cseppjei, és az ajkait, amelyek hozzá nyomódtak a mikrofonhoz, miközben darálta a szöveget.
  Kislányokat megszégyenítően kezdtem el kántálni a nevét, miközben egy kartont tartottam az égbe. Rajta nagy betűkkel szerepelt egy amolyan szerelmi vallomás.


 Óriási mosollyal az arcomon álltam az öltöző előtt. Kezeim remegtek, ajkaimat harapdáltam idegességemben. Majd kinyílt az ajtó, és rendezett ruhában, smink nélküli Chanyeol lépett elém. Fel emeltem a fejemet,majd a mellkasára döntöttem azt. Beszívtam a parfümjének, édes, de férfias illatát, és sírni kezdtem.
 - Ha tudnád mióta várok erre! - szipogtam, majd hátára csúsztattam a kezem, és megmarkoltam a pulcsiját.
Elnevette magát, és derekamra fogott, majd egy kicsit közelebb húzott magához. Hátrálni kezdett, én pedig bepánikoltam. Nem akartam, hogy lássanak a többiek. Nekem megfelelt volna az, hogy csak Chanyeol, és senki más.
 Erre mire beértünk már mindenki nagy mosollyal fogadott. Pezsgőt nyomtak a kezembe, és gratuláltak, én meg csak mosolyogtam. Összekoccantak a poharak, mindenkinek jó kedve volt, én pedig a szerelmemre pillantottam.
 - Szeretlek! - emelte felém a poharat, mire szemeim ismét könnyesek lettek. Letettem a poharat a legközelebbi asztalra, majd közelebb léptem hozzá, és nyakába csúsztattam a kezeimet.

 Nem hittem el, hogy mindez megtörténik velem. Kicsit lentebb hajolt, és vörös ajkait az enyémre nyomta. Émelyítő csókja miatt, tudtam ez nem a valóság, ám mikor Sehun felkurjantott, majd csatlakozott hozzá Kai és Chen is ismét elmorzsoltam egy könnycseppet, amelyet Chan egy egyszerű mozdulattal csókolt le arcomról.
 Baekhyunra pillantottam, aki elmosolyodott, majd leült a kanapéra. Adta még egy csókot Chanyeol kívánatos ajkaira, majd Baek felé vettem az irányt. Odaérve elé, leültem a karfára.
 - Ne haragudj rám oké? - kérdeztem, majd kezemet a vállára tettem.
- Ha Chan boldog akkor én is! - mosolyodott el, de tudtam, hogy fáj neki.

Eltűnő Fáradtság

    - Nem akarok, fogd fel! - ordítottam torkom szakadtából. Lihegtem, a szívem össze-vissza kalimpált. Szinte ki akart törni a mellkasomból. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy nem megyek sehova. Végre szabadnapot kaptam, nem kell bemennem a sok barom közé dolgozni, erre Ő, a drága párom el akar rángatni Namsanba. 

        - Baekhyun, kérlek! - fogta meg felkarom, és közelebb rántott magához. Ajkaimra lihegett, majd egy apró csókot nyomott rá. Elgyengültem, fáradt voltam és utáltam vele veszekedni. Kezemet mellkasára tettem, éreztem, ahogy szíve néha kihagy egy ütemet. Szemeibe pillantottam, majd ujjaimmal erősen megkapaszkodtam felsőjébe. Illata lassan ködösítette el elmémet.

         - Csak arra vágyom, hogy végre pihenjek egy keveset Chanyeol, erre te el akarsz rángatni csak azért, hogy egy kibaszott lakatot tegyünk egy hülye kerítésre. Ha elmondod, hogy ez miért olyan fontos akkor talán, ismétlem talán elmegyünk! - döntöttem homlokomat mellkasára, és kezemmel körbeöleltem derekát. 

          Elhallgatott, nem mondott semmit, szinte éreztem, ahogy kattognak a kereket abban az okosnak hitt buksijában. Ajkaimmal megérintettem mellkasát,  lassan apró, édes csókokkal haladtam felfelé.

Kulcscsontjánál a pólót lentebb húztam kezemmel, majd kissé megharaptam a csonton lévő bőrét.

Felszisszent, s  ujjait hajamba vezette, halkan sóhajtott fel, majd megszólalt. 

         - Jobb ötletem van, mint Namsan - sóhajtott fel ismét, mikor nyakára tévedtek ajkaim - Mi lenne, ha kipihennéd magad? De csak akkor, ha előtte kifáraszthatlak! - fogta meg arcomat, majd ajkaimra mart. Durván tépte az alsót, utána lassan kezelésbe vette a felsőt. Nyelvével lenyalta a kiserkenő véremet.

         Szerettem mikor ilyen vad volt, és bár manapság nem nagyon jutott egymásra időnk nem szívesen töltöttem volna ezt az egy napot, sem azzal, hogy az ágyban fekszünk, és nem csinálunk khm.. semmit. 

        - Tudod Chan... nem kell kifárasztani, mert az elmúlt hónapban nem sokat pihentem szóval, mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy... kérek reggelit - mosolyogtam rá, majd ellöktem magamtól és ismét talpamra álltam. Egyik lábamat tettem a másik után, miközben a csípőmet ringattam. Beérve a konyhába leültem az egyik székre, és vártam, hogy magához térjen. 

     Biztos voltam benne, hogy még mindig ledermedve áll a nappaliban. Ujjaimmal az előkészítőn zongoráztam, lehunyt szemekkel élveztem a csendet. Milyen jó is volna, ha lenne egy gyönyörű, fekete zongoránk. Esetleg a vendégszobába betuszkolhatnánk, és akkor néha, mikor fáradtan hazaérek ledobnám magam elé. Az ujjaimat végighúzva a fekete vagy fehér billentyűkön élvezném a zenét, amit én magam kreálok. Esetleg Yeollal négykezesezünk, kiegészítjük egymást. Hangos sóhajt engedve gondolkoztam el. 

          Milyen lehet egy zongorán csinálni? - megráztam a fejem, kinyitottam szemem és egy félmeztelen Chanyeollal találtam magam szembe, aki épp egy müzlis tálat vett elő. Hova lett a felsője? - kérdeztem magamtól, de lezártam az ügyet egy meleg vannal.   Óriási kezeivel, az apró tojások után nyúlt, és lassan ütötte őket hozzá a tál vastag pereméhez. Apró hang törte meg a csendet, a villa hozzá ért a tál aljához, mire talpamra ereszkedtem. 

        Túl kívánatos volt, ott előttem. Betörőket megszégyenítő módon lopakodtam mögé. Kezemet hasára csúsztattam, és ujjaimmal kisebb köröket rajzoltam köldöke köré. Ajkaimmal néha hozzáértem forró bőréhez, vagy csak néha ráfújtam a bent maradt levegőmet. Kiejtette a kezéből a villát és kezeit az enyémre tette. A fáradtságom csak úgy elillant.

        - Nem kell kifárasztani nem igaz? Már nem vagy éhes Baekhyunie? - kérdezte idegesítő hanglejtéssel, majd megfordult karjaim között. Ujjaival állam alá nyúlt, és maga felé húzott, óvatosan csókolt ajkaimra, lábam alányúlt, és felkapott.

                                                    Mondanom sem kell hol kötöttünk ki. 

Nem teheted ezt!

JongDae

   

   Idegesen rontottam be a szobánkba. Nem tudtam, mit tehetnék; megbántottam, nem is kicsit, de meg kell értenie, hogy vissza kell fognia magát. Leültem az ágyra, és fejemet a párnába nyomtam. 

    Szerettem, ez nem volt kérdés, bármit megtettem volna érte. Fájt mindig, ha mással láttam, mikor odament Luhanhoz, Junmyeonhoz vagy Minseokhoz; mikor vigasztalásképp megölelte Baekhyun. Tudtam, hogy nem olyan szándékkal teszi, nekem mégis rosszul esett. Úgy éreztem, elárultak, de nem tettem semmit, mert a fanok így is túl sok mindenről tudnak. Nem egyszer hallottam már a koncerteken, hogy a rajongók a mi nevünket kiabálják összevontan. Az elején nem tudtam, miért, aztán Yifan ge felvilágosított. A LayChen a shipnevünk. Tudják, sejtik, vagy legalábbis reménykednek abban, hogy mi ketten együtt vagyunk. 

       - Yixing - hallottam meg elhaló hangját, majd a nyitott ajtó elé állt -, szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, kordában kéne tartanom az érzéseimet, de ez számomra lehetetlen. Te is tudod, hogy mindennél jobban szeretlek - suttogta maga elé. Ajkai közt kiszökő hangja olyan volt, akár a szellő. Nem bántotta a fülemet, csak simogatta, és éreztette velem, hogy itt van. 

     Ő kér bocsánatot mikor nekem kéne, a viselkedésem nyilvánvaló, hogy nem normális, mégis így szeret. Feltápászkodtam az ágyról, és felé vettem az irányt. Szívem gyorsabban kezdett dobogni, mikor elé értem. Egy egyszerű mozdulattal csaptam be háta mögött az ajtót, majd kezemet a mellkasára tettem, és egy kicsit meglöktem. Száját megnyalta, majd a macskamosoly helyett egy nagy vigyor terült szét arcán, ezzel gyönyörűvé varázsolva őt. Arcom lángolni kezdett, szemeimmel nem tudtam hirtelen, hova koncentráljak.

     Halványan csillogó, sötétbarna szemeire, vagy édes, fénylő, vörös ajkaira, amik szinte kiabáltak, hogy megcsókoljam.

     - Én is szeretlek, Jongdae. Nem kell bocsánatot kérned, hisz nekem nem kellett volna így felfújnom a dolgot. Tudom, nem azért csináltad, hogy magunkra hívd a figyelmet, esetleg lebukjunk. Csak azért, mert adni szerettél volna egy csókot. De értsd meg, a nyílt világ előtt nem szabad ilyet – hangom végig feszült volt.

     Torkomban dobogott a szívem. Ujjaimmal végigszántottam pirospozsgás arcát, majd egy apró puszit nyomtam megszeppent ajkaira.

     Elmosolyodott, és ujjaival hajamba túrt. Közelebb léptem hozzá, kissé remegő testét az ajtónak nyomtam. Éreztem, hogy testem minden pontja felforrósodik, ahol hozzám ért. Kezemmel a feje mellett támaszkodtam, és óvatosan hajoltam ajkaira. Az édes íz lassan szétáradt bennem, illata beférkőzött az orromba, és teste minden pontja memorizálódott. 

     - Yixing - suttogta lassan nevem, majd elengedett. Homlokomat az övéhez döntöttem, miközben hangosan ziláltam. Arca vörössége csak mélyebbre váltott, édesen kapkodta előlem az éltető oxigént, megszólalni pedig alig bírt, a torkán akadtak a szavak. Imádtam minden porcikáját.

       - Igen? - kérdeztem, miközben elengedtem a csapdámból. 

      Felpillantott rám, majd alsó ajkam közrefogta, és lehúzott magához. Lassan mozgatta először csak azt, majd később a felsőt is. Nyelvemet végighúztam mézédes ajkain, amik tűzforrónak tűntek, majd leengedte állát, így átvezettem hozzá izmomat. Mélyebb csókokat váltottunk, kezem pedig becsúszott vékony pólója alá. Simogatni kezdtem enyhén kidolgozott hasát, és kissé lelassítottam az eldurvult csókot.

     Csípőjére markoltam, majd lassan az ágy felé araszoltunk. Kissé féltem, hisz sosem volt köztünk semmi testi. Mindig csak egy vad csókig jutottunk, esetleg addig sem. A rossz előérzet hatalmába kerített, nem akartam olyat tenni, amit aztán mindketten megbánhatunk. Vágytam rá, mindennél jobban, de lehet, hogy képtelen lennék neki fájdalmat okozni. 
     Elváltam tőle, majd nagyokat sóhajtva vártam egy keveset, míg az enyhe légszomjam nem csillapodott. Kezem lecsúszott fenekére, hogy megtartsam.

      - Jongdae! Remélem, nem szeretnél semmi őrültséget csinálni - adtam egy apró puszit ajkaira.

      - Yixing, ez nekem így nem megy - sóhajtott nagyot, és ujjaival a nadrágom korcához kapott. Kitágult szemekkel figyeltem, ahogy lassan kigombolta azt, és lehúzta a cipzárt. Szívem ismét felkúszott a torkomba, ahol eszeveszett tempóban dobogott, fülem sípolt, és tudtam, hogy kívülről egy rák is megirigyelne. Kezeimet az övére tettem, majd felhúztam magamhoz. Elmosolyodott, és egy vadmacskára hasonlító mozdulattal az ágyra lökött.

     - Hé, hé! - tiltakoztam. Azonnal a könyökömre támaszkodtam, és próbáltam feltolni magam, de ő gyorsabb volt.

       - Yixing, nem teheted ezt velem - suttogta érzékien, majd legörbült a szája. Hosszú ujjaival szépen végigszántotta a combomat, rátámaszkodott a csípőmre, így lent tudott tartani az ágyon. Begyeit – amelyek tűzforrónak hatottak - végighúzta kilátszódó, fekete bokszeremen, majd közelebb hajolt. Fülem ismét sípolni kezdett, mikor megéreztem ujjait a tarkómra csúszni, sosem volt még ilyen vad. Kezem szinte remegett, de képes voltam rámarkolni a csípőjére, mert legbelül tudtam, mit cselekszem; tudtam, hogy szükségem van Rá.

      Lehajolt hozzám; csillogó, sötétbarna szemeivel a tekintetemet kereste. Elgyengültem, minden tiltakozás kiveszett belőlem. Csak hagytam, hogy azt tegyen, amit szeretne. 

    Tekintetemet végigvezettem rajtam ülő kívánatos testén, majd mikor szemébe néztem, elmosolyodott. Oldalra döntötte a fejét, és lassan tapadt ajkaimra, keze fürgén futkározott oldalamon, majd lomhán a pólóm alá csúsztatta azokat. Bőröm lángolni kezdett ott, ahol megérintett. Fejemet elvesztve fogtam meg ismét csípőjénél, és oldalra fordítottam. Szívem eszeveszett tempóban kalimpált, azt hittem, kiszakad a helyéről. Kissé görcsös mozdulataim miatt édes ajkaival elvált tőlem, és fentebb húzódott az ágyon. 

     Kezemet térdhajlatába csúsztattam, közelebb húzódtam, és ajkaira csókot nyomtam. Gyönyörű, férfias hangja azonnal kiszökött torkából, mikor kicsit ráfekve összedörzsölődtünk alul, és egyenesen a csókba nyögött. Lábát összekulcsolta csípőmön, kezeit a hátamra tette, és alsó ajkába harapott. Kezemen támaszkodva pihegtem felette, szívem kalapált, a bőröm égett. A levegőt szaporán vettem, az érzéseimet pedig valahol elhagytam. Nem foglalkoztam már azzal, hogy fájdalmat fogok-e okozni Jondaenek, vagy, hogy mégis hogy az Istenbe fogok leállni, ha azt mondja, hogy fáj neki. 

    - Ne gondolkozz! - csókolt nyakamba, ezzel visszahozta belém az életet. Bólintottam egyet, rápillantottam és nyakába csókoltam. Nyelvemet lassan végigvezettem ádámcsutkáján, majd lentebb haladva próbáltam kulcscsontjára áttérni. Éreztem, hogy lélegzetvételei felgyorsultak, lába lecsúszott csípőmről, és teljesen kifeküdt alattam. Érzékien húzogattam nyelvem kulcscsontján; kissé megszívtam, majd felültem. Szememet legeltettem pihegő, kissé izzadt testén. Istenien festett. 

      Megnyaltam ajkaimat, és felsőjét felhúztam, mire észbe kapott, majd egy egyszerű mozdulattal vette le magáról a textildarabot. Leejtette az ágy mellé, és kezét felém nyújtotta. Közelebb hajoltam hozzá, kezeit nyakamba simította, majd ajkaimra mart. Erőszakos volt, kicsókolta belőlem a szuszt is, nekem pedig tetszett. Pár pillanatra váltunk csak el egymástól levegőhiány miatt. Nekem pont elég volt, hogy levegyem a felsőm, így visszafekve rá már csupasz mellkasunk találkozott egymással. Imádtam, minden érintését.

  

      Vadul kaptam ajkai után. Nyelvem akaratosan csusszant végig száján, hogy beengedjen. Kisebb csata után sóhajtott egyet, és leengedte állát. Mosolyogva vezettem át nyelvemet hozzá, majd édes csókokat váltottunk.

     Nem figyeltem a körülöttünk történő dolgokat. Fel sem tudtam fogni, hogy mit csinálok, már csak akkor érzékeltem magam körül a világot, mikor teljesen csupaszon feküdtem páromra, és nyakát vettem kezelésbe. Nem szerettem volna sötét, lila foltokat hagyni kívánatos bőrén, ezért gyorsan lentebb is haladtam. Az alattam sóhajtozó, néha felnyögő Jongdae biztosított arról, hogy semmit sem rontottam el. Eddig.

     Szívem még mindig idétlen ütemben vert, bőröm forró volt és az érzéseim kivesztek belőlem. Csak a történtekre koncentráltam. Ajkaimmal alhasát kényeztettem, nyelvemet lassan szántottam végig puha bőrén. Jongdae egyre intenzívebben nyögött, keze hajamba siklott, és próbált felhúzni magához.

    Elszakadtam hamvas bőrétől, és kicserepesedett ajkaira gyengéd csókot hintettem. Kezem ezalatt bokszerében mélyült el. Lassan markoltam rá kemény férfiasságára, mire belenyögött a csókba. Elváltam tőle, és lábai közé hajoltam. Lehámoztam róla a bokszert, majd elmosolyodtam mikor megláttam, annyira aranyos volt. Piros arccal pillantott íriszeimbe, szemei csillogtak, ajkai kicserepesedtek a hangos zihálástól. Ujjaimmal közrefogtam hosszát, majd kezemet mozgatni kezdtem.

     - Yi... - próbált felszínre törni a nevem ajkai közül, de mikor rájött, hogy túl hangos, inkább elfojtotta.

     Mellkasa gyorsan mozgott fel-le, próbálta visszafogni magát, de mikor lassan nyaltam végig nyílásán, hangosan felnyögött.

     - Semmi baj! - másztam felé mosollyal az arcomon. Tarkómra fogott, és egy mély csókba invitált. Ekkor kaptam vissza az érzéseimet. Gyomrom mintha összeugrott volna, levegővételem felgyorsult, a vér az ereimben száguldott, hogy elérje azt a pontot. Merev tagom hozzáért az övéhez, az intenzív inger hirtelen csapott fejbe, amitől torkomból felszakadt egy jól hallható nyögés. Jongdae próbált lassan, de erősen ellökni magától. Valamit elrontottam?

     - Dae mi a baj? Ha meggondoltad magad, nem baj! - motyogtam lihegve ajkaira, miközben homlokomat az övéhez döntöttem.

     - Csak... - lihegett továbbra is -, síkosító kell! - erőlködött a szavakkal. Bólintottam. De hol keressem? Nem is tudtam, hogy a dormban van.

    

     Jó, mondjuk érthető, mert Jonginnak és Luhannak szüksége van rá, de most kérjek tőlük? Értetlenül pillantottam íriszeibe. Rendezte légzését, majd nagy kínok között ismét kinyögött két szót.

     - Harmadik fiók - engedte ki a levegőjét, majd ismét hangosan kapkodta az éltető oxigént. Az agyam felfogta az információt, és azonnal a szekrényhez léptem. Az ajtóra pillantottam, ami nem volt bezárva, de a kulcs ott volt a zárban, így kétszer ráfordítottam, hogy biztos ne zavarjanak meg minket.

      Visszaléptem a szekrényhez, és keresni kezdtem a flakont. Volt abban a fiókban minden; cipőboksz, folyékony ragasztó, tusfürdő, de még hajgumi is. Kezembe vettem egy lila flakont, majd elolvastam a címkét. Nagy nehezen felfogtam, hogy azt kerestem, majd becsukva a fiókot elindultam a kiszolgáltatott helyzetbe került, édes pillantásokkal bombázó Jongdae felé.

      Légzésem helyreállt, a vért már nem éreztem az ereimben száguldani, a lábam közötti erekcióm pedig egyre jobban zavart.

     - Megtaláltad? - kérdezte felpillantva rám. Haja oldalt rátapadt halántékára. Nyelt egyet mikor szemeit levezette rajtam; egy mosoly kíséretében feküdtem vissza rá. De ismét elbizonytalanodtam, nem tudtam hogyan kezdjek hozzá. Kezem remegett, ahogy ajkaim is.

      - Nem megy - borultam mellkasára. Szíve eszeveszetten pumpált, bőre forró volt, és tudtam, hogy ő már készen áll. Lábait felemelte, majd enyhén lelökött magáról. A hátamra fekve figyeltem, ahogy nyomott egy adagot a lila folyadékból, lassan kente be vele kívánatos ujjait, majd ugyanolyan tempóban vezette le őket.

      Lassan, de biztosan helyezte fel magának őket, miközben hangosan nyögött. Arcomba tódult a vérem, és elpirulva figyeltem, mit művelt magával. Mikor már úgy érezte, teljesen felkészült, kihúzta ujjait. Ismét nyomott egy adagot kezére, majd felülve férfiasságomra fogott. Kezeinek érintése furának hatott. Kellemes volt, kifejezetten, de nem tudtam teljesen élvezni, mert féltettem.

 - Készen állsz? - mosolygott. Bíztatóan mosolyodtam el én is, majd csípőjére fogtam. Lábai közé férkőztem, és ajkaira hajoltam. Milliméterek választottak el finom, édes párnáitól, mikor hozzányomtam magam. Keze azonnal tarkómra csúszott, és felnyögött. A kellemes érzésre hangosan vettem a levegőt, majd megismételve az előző mozdulatot nyögtem bele csókunkba. Szabadon lévő kezével lenyúlt hosszomhoz, és egy gyors mozdulattal nyomta fel magának.

    Szűk, forró és eszméletlen jó. Ezek a szavak jártak akkor a fejembe, amiket bár nem mondtam ki, ő is pontosan tudta, hogy így gondolom. Fájdalommal telien nyögött fel alattam, mire kissé megrémülve pillantottam arcára. Nem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak. Mozduljak meg benne? Maradjak egy helyben? Esetleg segítsek neki valahogy?

     - Öhm… Chen? – szaladt ki ajkaim között színpadi neve, amire mindig is allergiás volt.

    - Jongdae vagyok! Érted?! Kim kibaszott Jongdae! – karmolt bele hátamba, mire felmordultam, és megmozdítottam csípőmet. Szemeit összeszorítva nyögött fel ismét. Csípett a karmolás helye, tudtam, hogy nem lesz szép látvány. - Csak várj egy kicsit, oké? – törölte meg szemeit. 
     Keze remegett, ujjaival arcélemre simított, és lassan hajolt száraz ajkaimra. Vártam, ízlelgettem a szenvedélyes csókját, és közben szoktam a szűk forróságot, ami körbeölelte lüktető, és kielégülésért kiáltó hosszomat. Levegőhiány miatt váltak el ajkaink egymástól, majd fellökte csípőjét. Szívem dobogását ismét a fülemben véltem felfedezni, mellkasomból a forróság és a bizsergés kezdett áttelepedni az agyamba. 

     Kezemmel feje mellett támaszkodtam, majd lassan kezdtem el mozgatni csípőmet. Éppen hogy csak megmozdultam benne, úgy éreztem, menten szétdurranok. Fejemet vállára döntve fújtam ki lassan a levegőmet, miközben ő alattam fájdalmasan nyögött fel.

     - Csak… kicsit gyorsíts, kérlek – nyögte halkan fülembe. Én pedig kérését teljesítve vettem egy kicsit gyorsabbra a tempót. Egyre hangosabb nyögéseit már nem fűszerezte a fájdalom, ez pedig megnyugtatott.

      Mellkasomban a forróság eltűnt, kezem kezdett zsibbadni, és tudtam, hogy csípőmnek sem fog jót tenni, ez az intenzív mozgás. Mélyebbre löktem magam forróságában, mire egy mély nyögést eresztettem Jongdae nyakára. Adtam rá néhány apró csókot, majd fülcimpájába haraptam. 

     – Harapj, karmolj, elégíts ki, Yixing! – suttogta fülembe kéjes nyögésekkel fűszerezve mondandóját.

    A pumpa felment bennem, és nyakába harapva vettem fel egy gyors tempót. Hangosan nyögött, sóhajtozott, sőt néha felordított. Folyton csak két szót hajtogatott, amitől képes lettem volna elélvezni, ha nem tartottam volna vissza magam.

     – Még! Akarom! – nyögte végig, egészen addig, míg a végső, mély lökéseknél fel nem ordított. Hasfalára élvezett, majd ujjaival hajamba kapott, és hosszú csókot nyomott ajkaimra. Csípőm továbbra is mozgott, magamat is a kielégülés felé hajszoltam, mígnem Jongdae fellökte csípőjét, én pedig nevét nyögve élveztem belé. Fáradtan, hevesen dobogó szívvel és teljesen elködösült elmével borultam mellkasára. Hosszom továbbra is benne volt, kicsit megemelve csípőmet csúsztattam ki azt, és nyomtam csókot kipirosodott ajkaira. Légzésemet közben próbáltam helyretenni.

     - Imádlak, Kim kibaszott Jongdae! – mosolyodtam el, és belenéztem fáradt íriszeibe.

   - Ugye, hogy nem volt olyan rossz? Viszont fáradt vagyok, de tudod, Xing, ez egy piszkos tevékenység, szóval… - pirosodott ki még jobban arca – Van esetleg idebent zsepi?

     Bólintottam, majd az éjjeliszekrényen lévő tartóba nyúltam. Adtam neki kettőt, amiket ő széthajtott. Leszálltam róla, végignéztem, míg letörölte magát, majd kezeit hasamra simította. Szíven megnyugodott, de most egy nagyot dobbant.

     - Köszönöm! – puszilt mellbimbómra. Torkom elszorult és ujjaimmal végig simítottam arcélén. Szemem egy pillanatra megakadt a harapásnyomon, ami lilán és sárgán pompázott hófehér bőrén.  

     - Hidd el, én köszönöm! – nyomtam csókot ajkaira.

Time control

   - Hányszor mondtam, hogy vidd a házból a létező összes órát? - Vízhangzott a ház. Kyungsoo ideges volt, nem is kicsit, és ilyenkor Sehun azt sem tudta hova bújjon el ijedtében.

  - Sajnálom hyung! - hajolt meg a fiatalabb, majd a bagoly szeműhöz sétált. Finoman az ágyon fekvő kezéhez nyúlt, és lassan végig simított a puha felületen.

      A fiatal szíve gyorsabban dobogott, sőt úgy érezte mindjárt kiszakad a helyéről. Nem tudta mihez hasonlítani. Gyönyörű volt, persze mindenki ezt mondta, de senki sem gondolta komolyan. Mindenki szánalmat érzett az ő szeretett Dyoja iránt, míg ő. 

     Ő tényleg gyönyörűnek vélte, és nem tántorította vissza semmi. Őt nem zavarta az, hogy egyre nehezebbé vállt a mozgás: így nem tudtak együtt elmenni kutyát sétáltatni, esetleg kézen fogva csak leszaladni a boltba tejért. Nem tudtak közösen a szabad levegőn téblábolbi. Nem tudott neki segíteni főzni; pedig Kyungsoo nagyszerű szakács volt.

     Nem zavarta az sem, hogy lefogyott, vagy hogy a haja hullani kezdett. Ő mindig is ugyanazt a Do Kyungsoot látta maga előtt, akit megismert. A mindig mosolygó, nagy szemű, ébenfekete hajú és alacsony Dyot látta. Mert szerette, tiszta szívből.

    - Ne haragudj meg rám, amiért leordítottalak, csak te is tudod, hogy utálom, ha kegyegnek ezek a szarok. Arra emlékeztetnek, hogy alig maradt időm - halkult el a végére az idősebb.

   - Ne agyalj ezen. Most csak pihenj! - nyomott csókot Sehun, a bagoly szemű, vörösen csillogó ajkaira.

     - Mindig ezt mondod, hogy pihenjek. Sehun két éve csak pihenek, és nem tehetek mást, mert ágyhoz kötött vagyok. Téged nem zavar? Annyi mindent csinálhatnál nélkülem. Szerethetnél valaki mást olyat, aki nem a halálos ágyán fekszik.

  Monológja élettel teli volt, Sehun szíve megdobbant, arcába szökött a vér, majd lassan ismét a másik ajkaira hajolt.

   - De én téged szeretlek Kyungsoo. Ha kell megállítom az időt, hogy örökre veled maradhassak! - húzódott közelebb, majd érezte, hogy párja kezei a nyakába csúsznak.

     Kyungsoo hatalmasat sóhajtott. Évek óta szerette volna valakitől hallani ezeket a szavakat. Enyhén elmosolyodva nyomta vastag, szív alakú ajkait a másikéra, majd mélyítette el a csókot.