Rajongói képzeletek

Baekhyun

      Plusz tizennyolc, plusz tizennyolc, plusz tizennyolc, smut, szexuális tartalom, szex…

   Mindenhol ezek a szavak, és nekem már elegem van belőle. Miért állítja mindenki azt, hogy ilyenek vagyunk egymással szemben? Eltitkoljuk a saját érzéseinket, aztán egymásra rontunk a fürdőben, éjjel mikor a másik alszik, vagy épp olyan kínos pillanatokat élünk meg, mint még soha senki. Az életünk, bár idolok vagyunk nem a szexről és a kielégülésről szól, mind a kilenc tagnak van olyan oldala, amit még a másik nem látott, nem tudjuk egymást elképzelni szeretkezés közben, hisz nem ilyenek vagyunk. Persze… tudjuk, hogy vannak olyan tagok, akik nem csak a nők felé húznak, de nem cikizzük vele, nem bántjuk, mert van olyan közöttünk, aki lassan tíz éve az SMnél van, és nem túl kicsapongó életet él.

   Mindenki elhiszi, hogy jók vagyunk, hogy nem iszunk, nem dohányzunk, tisztelet tudóak vagyunk, mert ez lett belénk nevelve, hogy a színpadon, a fansingen és egyéb olyan helyszínen, ahol megtalálnak minket a rajongók nem lehetünk bunkók, de van egy pár olyan tag az EXO-ban, aki kifejezetten köcsög. Például én, vagy Jongdae és hiába hiszi azt mindenki, hogy Chanyeol egy minta ember, mert nagy szíve van, mindenkire mosolyog, meg bohóckodik, egy seggfej. Szóval az a bizonyos Beagle line volt az EXO köcsög line-ja.

  Épp fanfictiont olvastam, bár kiemelte a menedzserünk, hogy ezek csak felbolygatnak minket, nevetségesek, és nincs benne semmi realitás, mert ugye a beteges fanok mindenbe bele képzelnek mindent, az valahogy megfogott. Nem a szokásos bandás sztori volt, nem azon volt a hangsúly, hogy a dominánsabb a lehető összes helységben megcsinálja a másikat, és közben nyögnek, kiabálnak és szerelmet vallanak. Rólam szólt, Chanyeol-ról és Jongin-ról. Egy sima kávézóban dolgoztam, aminek a főnöke a leader volt, Jongdae volt a legjobb barátom, Jongin tepert utánam, mintha egy olyan jó személyiségű ember lettem volna, míg én epekedtem Chanyeol kigyúrt alakjáért, és titokzatos mivoltáért. Valójában semmi érdemleges nem volt benne, hisz nem történt semmi, csak a dolgos mindennapok voltak leírva, néha bezsebeltem egy-egy kaján pillantást Jongin-tól és ennyi.

  Aztán álmodtam, Chanyeol-lal. Semmi pajzán gondolat, semmi szexualitás, csak egy egyszerű séta volt, arra keltem fel, hogy meg akart csókolni és aztán bejött a kávézóba.

   A legfurcsább abban, hogy olvastam a sztorit az volt, hogy nem tántorított el attól, hogy elolvassam ezt az egy rész, amiben a szex jelentette a főszerepet, hisz nem estem neki Chanyeol-nak, ahogy ő sem nekem, szépen kibontakozott a szerelmünk, és könnyekkel a szememben ültem a kanapén olvastam a szerelmes sorokat, és sírni kezdtem, nem tudom miért, csak jól esett.

   És a drága barátom ezt a pillanatot választotta, hogy mellém üljön és kiröhögjön. Ahogy mondtam, Chanyeol egy seggfej volt, nem kérdezte meg mi bajom van, ránézett a képernyőre és kikerekedtek a szemei. Én csak letöröltem az arcomat, nagy sóhajt engedtem, és letettem a tálcára a megnyitott blogot.

 - Baekhyun, megbeszéltük már egy párszor, hogy nem olvasunk ilyen szennyeket – bökött fejével a gépemre.

 - Nem szenny Chanyeol. Ez kifejezetten tetszik, nem azon volt a hangsúly, hogy milyen pózokban dugsz meg és nem azon, hogy hogy nyomjuk a szadó-mazót. Ha tudnád hány olyat olvastam, ahol fel volt tüntetve szinte minden résznél, hogy plusz tizennyolc, meg hogy szexuális feszültség. Rohadtul untam már, hogy mindig azt kell olvasnom, és ebbe legalább van érzelem…

  - Ami benned nincs meg. Nem is értem miért kell ezt csinálnod. Buzikat olvasgatsz, miközben csinálhatod azt, ami oda le van írva. Te is tudod, hogy nem zavar minket, hogy a fiúkhoz vonzódsz, Sehunt sem baszogatjuk.

  - De. Szegény azt sem tudja, hogy bújjon el, mikor épp olyan hangulatod van, folyamatosan bántod szegényt. – Próbáltam a maknae védelmére állni, hisz sorstársam volt, és én nagyon jókat szoktam vele beszélgetni, hülyülni és persze néha jó valakivel együtt aludni.

  - Jó mindegy. Nem ezért jöttem, elmegyek a stúdióba, majd valamikor hajnalban jövök – állt fel mellőlem, majd intett egyet, és elindult az előszobába felvenni a cipőjét.

  - Kezdesz elviselhetetlen lenni, verd ki – ordítottam utána, majd megráztam a fejem és visszamélyedtem az olvasásba. Olyan jó lenne, ha végre tényleg átölelne valaki, elmorogna nekem egy ’Jó éjt’-et és már aludnánk is. Sehun-nal olyan semmilyen aludni, hiába fészkelem bele magam a mellkasába, hiába húz magához a derekamnál, hiába van köztünk kémia nem olyan jó, mint amilyennek leírják ezekben.

  Aish… lehet Chanyeol-nak van igaza, és nem vagyok normális, hogy ezeket olvasom?

  - Hyung… - lépdelt ki lassan a szobájából a maknae. Elnyomta az arcát, kissé fel volt puffadva és láttam rajta, hogy most kelt fel, én keltettem fel az ordításommal. Levágódott mellém, arcát a nyakamba fúrta, míg egyik kezével átkarolt. Halkan szuszogott, néha felmorrant, de nem tett semmit, csak szüksége volt rám.

  - Baj van Hunnie? – szakítottam el a tekintetem a soroktól, melyeket szinte faltam, hisz annyira élethűen volt ábrázolva minden, ’Yeol ott tényleg szerelmes volt belém, én pedig viszonoztam azt.

  - Nincs – megrázta a fejét, majd elhúzódott tőlem és a képernyőre pillantott – cikket olvasol? Ohm… ez nem cikk – nevetett fel édesen, majd ujjaimra csúsztatta az övét, és lassan görgette le, hogy megnézze, hogy állok. Viszont a kép, ami a fejezet végén volt meglepett.  

  - Te miért olvasol ilyeneket? Nem izgulsz fel? És miért pont Chanyeol-lal tesznek össze mindig, mikor bárki mással jobban járnál, plusz csak barátok vagytok – fűzte össze ujjainkat, míg én csak gyér mosollyal fordítottam felé az arcomat. Nem éreztem semmit, sem heves szívdobogást, vagy pillangókat a hasamban, semmit olyan, mint ami le volt írva, pedig tényleg szerettem Sehunt. Jó talán nem voltam teljesen belehabarodva, de szerettem.

  - A ChanBaek-ből van a legtöbb, sok HunHan van, meg KaiSoo, oh illetve képzeld el, hogy Jongdaet Yixing-gel teszik össze, sőt… vannak olyan elvetemült írások, ahogy hármasba nyomják, mármint olvastam egy olyat, ahol én voltam a főszereplő, kikötözött a Yoda, te meg cigi csikkeket nyomtál el rajtam, felkészítettél hátul és Chanyeol kegyetlen mód bánt velem oda lent, míg te szerelmesen csókoltál! – Teljesen zavarba jöttem, de Sehun-nal legalább tudtam erről beszélni, nem úgy, mint a többiekkel, ő megértett.

  - Ugye tudod, hogy nem lennék képes bántani téged – simított az arcomra, majd egy halvány mosoly után lassan nyomta vékonynak tűnő párnáit az enyémre.

  - Hát persze – motyogtam ajkaiba, lecsuktam a laptop tetejét, óvatosan csúsztattam a kis dohányzó asztalra, majd Sehun tarkójára simítottam a kezem, és elmélyítettem a csókot.

 Hangos cuppanással vált el tőlem, majd a csípőmre fogva ültetett az ölébe. Kissé szomorú voltam, mert tényleg semmit nem tapasztaltam abból, ami le volt írva, nem éreztem a bizsergést, nem történt semmi a testemben, csak a vérem száguldozott az arcomba, ahogy pólóm alá simított és morogva markolt a csípőmre.

  - Sehun-ah… mit szeretnél? – kuncogtam ajkaiba, majd hajába markolva rántottam el bőrömtől.

  - Cigizni – kuncogott, majd végig simított gerincemen, nyomott egy puszit kissé elnyílt ajkaimra, és lefektetett a kanapéra, hogy felálljon, majd az erkély felé vegye az irányt.

 - Várj meg, te idióta! – ugrottam fel, és mosolyogva caplattam utána.

  Bár sosem voltunk olyanok, mint amilyennek elképzeltek minket a rajongók, jó volt olvasni, hogy Chanyeolt egy romantikus alkatnak vélték, volt, aki huncutnak titulált, volt, aki egy visszahúzódó kis senkinek, de volt olyan, aki megírta a nagy számat. Kai-nak és Sehun-nak vagy köcsög szerep jutott, vagy épp egy félisten, Jongdae általában a legjobb barát szerepet töltötte be, ahogy Kyungsoo és Junmyeon is.

  Lay Hyung a kis beszívott unikornis volt, Minseok pedig a heteró barát. Sokan képzeltek el minket együtt, külön párokra osztva, néha perverznek, néha szerelmesnek, de senki sem tudta milyenek is vagyunk igazából. Senki sem gondolta, hogy Sehun-nal van köztünk valami, senki sem gondolta, hogy a Yoda egy seggfej, és senki sem gondolta volna, hogy az egész dormban a veszekedés ment a nap legnagyobb részében. Bár ha ezektől eltekintettünk, tulajdonképpen mindenki olyannak formált meg minket, amilyenek talán sosem voltunk.