Enyhe fejfájásra
keltem. A lámpa égett, a zene elhalt csak a csend fogadott, és az éjjelin lévő
pohár, egy fél szem gyógyszerrel. Elmosolyodva ültem fel az ágyamban, majd
körül nézve rá kellett jönnöm, hogy Chanyeol eltűnt. A levetett ingje nem volt
az ágyban, és ahogy kinéztem az ajtón a táskája se volt az előszobában. Haza
ment volna? Úgy gondolta ennyi bővel elég belőlem, és inkább haza megy?
Végülis, ha jobban belegondolok, részegen vártam, egy szál alsóban, ott ráztam
előtte magam, aztán smároltunk, és az ágyban kötöttünk ki. Viszont örültem, hogy
nem tettünk semmi olyat, amit megbántunk volna, és túl gyorsnak véltem volna.
Bevettem a
gyógyszert, megittam a vizet és kezembe véve telefonomat megnéztem, hogy írt-e
nekem. Viszont nem számítottam arra, ami fogadott. Lekapott miközben én
aludtam, ráadásul szétkürtölte mindenkinek a tényeket. Kissé zavarba jöttem, de
inkább ideges lettem. A beleegyezésem nélkül publikál rólam olyan fotókat,
amiket nem kéne.
’baekhyunee’
~Elküldtél egy
hivatkozást neki: real__pcy.~
Most úgy őszintén
normális vagy? ._. Lehet, hogy részeg voltam, meg léptünk egy nagyobbat.
De nem kellene a
beleegyezésem nélkül kipakolnod a képet.
’real__pcy’
Jó reggelt
álomszuszék. Csináltam vacsorát, nem jössz ki?
Csak szusszanva egyet másztam ki az ágyból és egy mackó
nadrágot, meg egy pólót felkapva mentem ki a konyhába, hogy ott találkozhassak
egy kivirult Chanyeollal, aki a telefonját bújta és közben a megmelegített
tésztát turkálja.
- Ne bánts
azért, mert büszke vagyok magunkra – állt fel, és lepakolva mindent a kezéből
lépett elém, hogy derekamra simítsa kezét, és ajkaimra nyomjon egy puszit.
- Nem akartalak
bántani, de legközelebb, kérdezd meg, hogy kiteheted-e, kérlek – húzódtam el,
hogy karjaimat belevezessem nyakába, és elmosolyodva, szemeimet behunyva
hajoljak ajkaira, és egy lágy szerelmes csókot nyomjak rá. Nyelvemmel óvatosan
simogattam az alsót, majd csak felkuncogva ugrottam hírtelen fel rá, és
kulcsoltam át lábammal csípőjét. Nem tudom miért, de akkor már nem éreztem
magam annyira kellemetlenül, talán hírtelen elfogadtam az érintéseit és
nyelvének ízét. Azonnal fenekem alá kapott, hogy megtartson, majd belemorgott a
csókba, és nyelvével elkezdte az enyémet keresni. Erősen markoltam a tarkóját,
míg ő lassan sétált a konyhába, hogy aztán a pultra tegyen. Elszakadt tőlem,
majd a kezébe vette a tányért, amin az általa készített étel volt, és lassan
kezdett el etetni.
- Remélem,
tudod, hogy… ha egyszer eljutunk oda, hogy… tudod … - annyira édes volt, ahogy
próbálta kinyögni a szavakat. Nem tudta, hogyan fogalmazzon, ő maga is zavarba
jött nemhogy még kimondja és engem is zavarba hozzon. Csak megráztam a fejem,
hogy nem kérek több tésztát, és a fehér felsője nyakánál megfogva, magamhoz
rántottam.
- Tudom, hogy
kell hozzá gumi, meg síkosító. Nem vagyok olyan buta Chanyeol… csak még félek
egy kicsit, de ha itt vagy velem, és segítesz átlépni ezeket az akadályokat nem
lesz baj. Csak ne siessük el jó? Ha készen állok valami újra szólok, vagy… ha
bele lendülsz, de én még nem készültem fel rá akkor is – bólogattam neki,
miközben a haját rendezgettem, és néha nyomtam egy puszit kissé elnyílt
ajkaira.
- A félénk és
jégherceg Baekhyun képes lesz felengedni? – állt be teljesen lábaim közé.
Ujjbegyeivel lassan csúszott be pólóm alá, hogy csípőcsontomat simogassa, miközben
a másik kezével rámarkolt.
Zakatoló szívvel
és reszketeg sóhajokkal díjaztam Chanyeol munkálkodását ajkaival a nyakamon,
viszont nem szerettem volna messzire menni. Körmömet óvatosan mélyesztettem vállába,
mikor éhesen harapott kulcscsontomba, ha úgy megjelöl, hogy meglátszik, biztos
lehet benne, hogy nem fogom takargatni, és abban is, hogy visszakapja.
- Azt hiszem el
kéne mennünk fürdeni, aztán nézhetnénk egy filmet… vagy valami – nyaltam végig
a nyakam, majd fülcimpámat megnyalva nézett ködös tekintettel.
- A-a – ráztam a
fejem, és közel hajolva hozzá szuszogtam kipirultan ajkaira – vigyél be a
szobába!
Chanyeol csak fenekemnél fogva lassan lépkedett be velem
az említett helységbe, néha egyik kezével elengedett, de csak annyira, hogy lekapcsolja a
villanyt, majd visszatette tenyerét. Annyira szerettem volna egy kicsit
kalandozni rajta, én akartam érinteni őt, nem fordítva, csak rá volt szükség,
hogy kezem bőrén barangoljon.
Miután
lefektetett a teljesen széttúrt ágyra úgy gondoltam itt az ideje összeszednem
magam, minden eddigi erőmet összekaparva, vállára simítottam a kezem és egy jó megmozdulással magam mellé löktem, majd csípőjén foglaltam helyet. Minden
zavarom az arcomba tódult, éreztem, hogy lángolok, combjaim kissé feszítettek,
hisz sosem fogtam még így közre Chanyeolt, de nem zavart. Felülve rajta először
kifújtam magam, hogy ne legyen baj ebből az egészből, majd hajamba vezettem
ujjaim. Megigazítottam az elcsászkált tincseim, hogy rendben álljanak, majd
megtámaszkodtam párom feje mellett. Szívem majd’ kiesett bordáim fogságából, de
Chan lágy mosolya megnyugtatott.
- Érzem mennyire
feszengsz. Tudok várni baby – suttogta remegő pillákkal. Várta, hogy végre
megcsókoljam, de én csak nagyot nyelve kicsit lentebb csúsztam rajta ezzel ágyékán
ültem, kissé zavartan, hisz sosem éreztem még más férfiasságát csak a sajátom,
és akkor konkrétan azon ültem. Nem volt felizgulva, semmi jelét nem mutatta
annak, hogy képes lenne velem szeretkezni, de éreztem a puhaságot, ahogy kissé
kitüremkedik. Jó érzéssel töltött el, ahogy fenekemhez simult, így egy
szakadozott sóhaj után hajoltam párom nyakához, és béna csókokkal leptem el
bőrét. Nem tudtam, hogyan kéne csinálnom, úgy mintha az ajkain tétováznék, vagy
csak apró puszikat nyomjak rá? Ha beleviszem a nyelvemet is a játékba, akkor
jobb lesz neki? Én élveztem, mikor a mellbimbómmal játszadozott, nekem is ezt
kellene tennem?
Kissé nehezen
vettem rá magam, hogy nagyobbra nyissam a szám és szívni kezdjem a bőrét, de
úgy gondoltam jó neki, hisz hírtelen vezette kezeit fenekemre, majd kissé
megmarkolta félgömbjeimet, mire én felnyögve estem mellkasára. Forró leheletem
nyakára csapódott, ajkaimat beharaptam, majd felülve kissé félve húztam
mosolyra ajkaimat. Mellkasán megtámaszkodtam egy pillanatra, míg elhelyezkedtem
rendesen combján utána pedig ujjaimmal óvatosan toltam fel felsőjét, hogy aztán
egy kisebbet csapjak mellkasára és megemelkedve leszedjem róla azt.
- Nem kell ezt
csinálnod – markolt csípőmre teljesen kipirulva, zilált hajzattal, vörös,
felduzzadt ajkakkal.
- De én most
ezt akarom – biggyesztettem le ajkaim, és egy gyors puszit nyomtam a szájára,
majd megremegve a félelemtől hajoltam mellkasára. Bár tartottam magam felette,
úgy reszkettem, hogy néha a kezem összecsuklott, így ajkaimmal kissé
erősebben érintettem őt. Ezerszer jobban éreztem magam ebben a szerepben, hogy
én irányíthattam, nem kellett néznem, ahogy rajtam tevékenykedik, és nem kellett megküzdenem azzal a ténnyel, hogy ő érint engem.
Csak egy kézzel támaszkodtam az ágyon mellette a másikkal
az oldalát cirógattam, míg nyelvemmel óvatosan simogattam köldökét. Néha egy
apró sóhaj csúszott ki belőle, aztán egy kuncogás, végül ahogy ujjaimmal
felsimítottam melléhez, majd körmeimet belevájtam bőrébe, férfias nyögés hagyta
el párnáit. Elszakadtam selymes és forró bőrétől, majd alhasára fújva éreztem,
ahogy megmerevedik alattam, –nem rosszra gondolni- teljesen befeszült, kockái
alakot öltöttek és mellizma megrándult. Bár azt csak éreztem felért egy szenvedélyes
csókkal.
-Baekh... Azt
hiszem most kell megállnod – nyelt egy hatalmasat, majd hajamba simította
ujjait.
- Én meg úgy
hiszem, hogy… bár már nem vagyok részeg szükségem van arra, hogy megérints,
megcsókolj, simogass, és megmarkold a fenekem – egy-egy csókot nyomtam bőrére,
majd felérve ajkaihoz nyelvemmel az övé közé nyalintottam, nyeltem egy nagyot
mellyel megpróbáltam a torkomba keletkezett gombócot legyűrni, majd megéreztem
forró tenyerét csípőmön. Remegve fújtam ki a levegőmet, majd nyakába hajolva
estem mellkasára. Hevesen kapkodtam a levegőt, ahogy egyik kezével belső
combomra, míg másikkal a nadrágomba simított. Éreztem szívünk heves ütemét,
amely néha egyszerre, néha ellentétesen kalimpált, nem akartam elhinni, hogy
ezt csináljuk, és nem éreztem magam kellemetlenül! Talán csak rá kellett
jönnöm, hogy Chanyeol tényleg nem bántana engem soha, és sóvárgok az
érintéséért, csak nem mertem bevallani magamnak.
- Csak szólj
rám, ha túlmentem, vagy épp a határon toporgok – markolt erősen combomba. Én
csak kipirulva bólogattam bele nyakába, és felsóhajtottam az intenzív érzésre.
Fülemben
éreztem, ahogy a vérem száguld, Chanyeol heves szívverését a mellkasomon, ahogy
lábam között fekve, fedetlen mellkasomon szívogatja a bőrt. Ujjaimat már az
első cuppanásnál a hajába vezettem, így mikor kicsit intenzívebb volt az érzés
meghúztam azt. Hátra vetett fejjel, elnyílt ajkakkal nyögtem halkan. Kezeivel
már nem oldalamon, hanem belső combomon matatott, ami nem volt baj, hisz
élveztem, de mikor végig simított egész tenyerével ágyékomon egy nyögésbe
burkolózott „neh” volt a válaszom. Megértette, amit szerettem volna, így elszakadva
bőrömtől hajolt vissza ajkaimhoz, hogy aztán bele mosolyogva a csókba
elmorgott egy „édes”-t.
-Aludjunk, mára
elég volt ennyi – mászott le rólam, és oldalára fordulva ujjainkat összefűzve
nyomott a homlokomra egy csókot, míg magunkra húzta a takarót, és közelebb
csúszott hozzám.
Alig fogtam fel, hogy Chanyeol hozzám nyúlt ott, szinte
bebarangolta az egész testem a kezével, sőt a szájával is ő már szinte horkolt
mellettem. Heves szívverésemet lecsillapítottam, kicsit kitakaróztam, hisz
nekem állati melegem volt hála neki, majd egy pillangó csókot nyomtam ajkaira,
és lehunyt szemekkel „jó éjt”-et kívántam. Viszont arra nem számítottam, hogy a
szemeim előtt árnyékba burkolva saját magunkat fogom látni, ahogy Chanyeol
merev tagomra fog, összegyűjti nyálát, és óvatosan engedi rám, míg én felnyögve
hajába kapok és erőszakosan nyomom fejét ágyékomhoz.
Mondanom sem
kell, hatalmas merevedéssel, és a saját izzadságomba fürödve keltem hajnali
négy tájékában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése