Lépésről-Lépésre [5]

Mondanám, hogy azonnal az jutott eszembe, hogy Chanyeollal pajzánkodjak, viszont akkor hazudnék.

 Azon voltam, hogy a lehető leghalkabban másszak ki az ágyból, és lépkedjek ki a konyhába. Rák vörös fejjel támasztottam a pultot csípőmmel, míg kezemben egy pohár vizet tartottam, azon filóztam miért álmodtam ilyet, és mi a fene ütött belém?

  - Mi a baj baby? - csoszogott ki egy kómás Chanyeol a szobámból, míg szemeit dörzsölte, és leült az asztalhoz.

 Azonnal hátat fordítottam neki, és próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne érjen a szekrény, lüktető férfiasságomhoz.

  - Semmi csak... - tettem le a poharat, majd hangosan fújtam ki a levegőmet. Nem tudtam neki válaszolni, kirázott a hideg hangjától, és lehunyt szemeim előtt megjelent a kép, amit álmomban láttam. Azt hittem csak képzelődöm mikor édes csókot éreztem vállamon, de rá kellett jönnöm, hogy párom tényleg ott áll a hátam mögött, enyhén nekem tolt ágyékkal.

 - Elmondod mi van? - nyomott puszit tarkómra, mire én megremegve rogytam meg. Hasamat azonnal elkapta tökéletes reflexeinek köszönhetően, majd megtámaszkodott a pulton, ezzel teljesen hozzám préselődve, pilláimat rebegtetve jöttem rá, hogy, ha nem tart meg összeesek.

 Kellemes nyögés csúszott ki belőlem, ahogy ágyéka felforrósodott valómhoz ért.

  - Lázas vagy? - kérdezte kissé aggódva, majd óvatosan engedett el, - nehogy összeessek - és a kis törölközőt megkeresve, bevizezte azt, hogy aztán rá terítse a tarkómra.

 Persze felszisszentem, majd akár egy kisgyerek odakapva vágtam hozzá a járólaphoz, toporzékolni kezdtem, minden bajom volt, szorított a mackóm és a bokszerem is, majd meghaltam annyira fáj a farkam és a legrosszabb az egészben az volt, hogy a pult nyomta.

 - Chanyeol, állok - nyögtem ki nagy nehezen. Éreztem, ahogy eltávolodik tőlem, és inkább visszaül az asztalhoz. Nem láttam mit csinált, hisz a pulton támaszkodtam, de gondolom a haját tépi, miközben izzadt hátamat lesi.

   Zakatoló szívemmel, és kapkodó lélegzetemmel nem tudtam mit csinálni, viszont muszáj volt innom egy keveset. A poharam tartalmát lehúztam, majd tenyeremmel takarva ágyékom, sétáltam el a nappaliba, hogy leüljek a kanapéra és az első kezem ügyébe kerülő párnát, sátrat vert nadrágomra nyomjam, egy kisebb, fájdalmas nyögéssel jutalmazva saját ostobaságom.

  - Utálom - nyögtem fel ismét. Le se mertem hunyni a szemeim, mert mindig megjelent előttem a kép.

Úgy éreztem magam, mintha épp kiszálltam volna a mocsárból, mocskos voltam, és vagy saját magamon segítek vagy más segít rajtam, amit nem akartam.

- Segítsek? - huppant mellém Chanyeol kisebb csillogással a szemében, amit a kislámpának köszönhetően láttam.

 Az ablak be volt csukva, pedig szükségem lett volna a hűs szeptemberi levegőre, próbáltam ujjaimmal Chanyeol felé kapálózni, de mintha meghallotta volna a gondolataim kinyitotta mindkét ablakot. Aztán egy kis világítást kapcsolt, a dohányzó asztal alatt lévő led-es megoldás mellett döntött, hisz így hangulatosabb volt az egész szoba.

 - Segítek... - mászott közelebb, majd ujjait lassan simítottam mellkasomra, hogy ujjaival mellbimbómat kezdje el piszkálni.

 Egyetlen érintésétől képes lettem volna a bokszerembe élvezni, de valahogy nem akart sikerülni, pedig könnyen letudhattuk volna az egészet.

 Bőröm már nem lehetett forróbb, viszont a szívem egyenesen az alhasamba vándorolt, hogy ott lüktetve biztos legyek benne, hogy merevedésem egyre inkább kiállt a kielégülésért.

  Elengedtem a párnát, majd ellökve magamtól páromat ő a hátára esett a kanapén, míg én azonnal lábai közé mászva markoltam meg haját.  Úgy éreztem képtelen vagyok magamat irányítani, így feladtam. Mindent, amit eddig képviseltem, a félénkségemet, a jégherceg ruhámat szinte lerugdostam magamról.

 Heves mozdulatokkal kerestem Chan nyelvét a szájába, és apró kissé már-már nyüszögő nyögésekkel próbáltam rájönni mi is lenne a legjobb nekem. Hogy Chanyeol mit akart? Őszintén, leszartam, a lényeg az volt, hogy valahogy csillapítsam a vágyam, és ne essek át a ló túl oldalara.

 

   - Baekh... - nyögött fel alattam Chan, ahogy teljesen neki dörgöltem ágyékom az ő fél merev, bokszerrel fedett férfiasságához - Kicsimh - húzta el fejét követelőző csókom elől.

Hangja mély és rekedtes volt, zihált és haja a homlokára tapadt az izzadságának köszönhetően. Nagyot nyeltem a következő mozdulatára, kezeit a fenekemre simította, én pedig remegve támaszkodtam felette.

  Annyira akartam már a kielégülést, belekóstolni ebbe a dologba, a mámorba, a vágyba, a ködbe.

  - Le fogom venni a nadrágodat - suttogta ajkaimra, míg én csak a fejemet rázva élesen szívtam be a lehűlt levegőt, ami az ablak másik oldaláról jött be.

 - Nem - ráztam folyamatosan a fejem, és vállara csapva homlokom az övének döntve szemeit bámultam.

  

 - Rohadt izgató vagy baby... - nyalta meg ajkait, én pedig teljesen elvesztettem minden eddigi eszemet is. Lehunyt szemekkel kaptam bokszeréhez, hogy minden szégyenérzet nélkül simítsak már merev péniszére.

 Éreztem forró nyögését a számba, hangosan szuszogva váltam el nyálas ajkaitól, majd nyakára akartam hajolni, de fenekembe markoló keze megállított.

   - Állj le - remegtem felette. A torkomat elszorította a gombóc, majd' meghaltam annyira kívántam Őt viszont rettegni kezdtem.

 Egyáltalán nem álltam még készen erre, feltámaszkodva feje mellé, felültem sarkaimra és felpattanva a szobámba rohantam, hogy az erkélyajtót kinyissam és a levegőre kiérve a kis kerítésbe kapaszkodva csússzak le a földre. A hideg levegőt csak úgy kapkodtam, ujjaimmal erősen fogtam a vasat, nehogy bajom essen.

 Szívem fájdalmasan kalimpált balra-jobbra, fejem megfájdult és úgy éreztem, ha nem nyugszom meg mehetek a vécére hányni.

  Heves szuszogásom alább hagyott, kinyitottam a szemeim és elém tárult az a gyönyörű látkép, amit mindig is imádtam.

  - Nem akartam rád ijeszteni - lépett ki az erkélyre, hogy aztán a kint lévő műanyag széken foglaljon helyet. Hallottam, ahogy felpattintotta a dobozának a tetejét, öngyújtót ragadt, majd egy hangos szusszanással fújta ki ajkai között a káros füstöt.

 Imádtam nézni, ahogy dohányzik, annyira rossz fiúnak tűnt így, bár sosem volt az a láncdohányos neki elég volt egy nap egy szál, már is jobban érezte magát.

  Összeszedtem magam, felálltam és óvatosan elé lépkedve ültem az ölébe. Éreztem rajta, hogy meglepődött, hogy még mindig merev hiába telt el majd' húsz perc, hiába tartogatja azt a méreg rudat az ujjai között, ugyanúgy kíván engem.

  - Sajnálom, hogy... elhitettem veled, és aztán meghátráltam - simítottam hajába, majd egy puszit nyomtam mentolos ajkaira.  Szabad kezével csípőmre markolt, majd nyelvével ajkaim közé férkőzve kezdett bele egy szenvedélyes csókba.

 Ujjaimmal hajába kapaszkodtam, míg csípőmmel előrébb csúsztam, így pénisze teljesen fenekemet nyomta. Egyszerre nyögtünk fel a kellemes érzésre. Kemény volt, akár egy gumibot, de engem nem zavart. Hirtelen pulzálni kezdtem alul, ami még soha nem fordult elő, nem akartam elhinni, túlságosan is élveztem mindent.

  Chanyeol letette ujjai közül a füstölgő cigarettát, majd mindkét kezét fenekemre simította. Míg én elvesztem ajkainak játékában addig ő lassan mozgatott rá magára, így egy-egy mélyebb nyögést kiváltva belőlem. Torkomon olyan hangok csúsztak ki, amiket még soha nem hallottam, Chanyeol pedig csak készségesen nyelte el őket, míg egyre erősebben szorított magához.

  Remegve túrtam hátra haját izzadt homlokából, majd megemelve csípőmet löktem egyet felé.

 Hátra vetette a fejét, hangosan nyögött fel, majd zihálva markolt fenekembe.

   Torkomban ismét megnőtt a csomó, hihetetlennek hatott, hogy végre éreztem egy kis élvezetet és mindennél jobban kívántam Chanyeolt a saját félelmeim bezavartak.

  - Neh, állj megh - simított fel gerincem mentén tarkómra, hogy ajkaimra harapjon, de én megremegtem, lángoltam és majdnem elhánytam magam.

 Éreztem, ahogy szemeimben összegyűlnek a könnyeim, hevesen mozgattam ajkaim páromén, majd ujjaival lassan mászott bele nadrágomba, hogy elő nedvtől síkos péniszemre fogjon.

   Szemeimet összeszorítva gurultak le a cseppek szememből, lassan végig az arcomon. Élveznem kellett volna, mindent megadni Chanyeolnak, amiért ezt teszi velem, és ezt váltja ki belőlem én mégis szerettem volna meghalni, mint végig csinálni ezt az egészet. Csókunkat lassan ízesítette meg sóskönnyem, mire elszakadt tőlem, kezét kikapta alsómból, és tarkómnál húzott a nyakába, vigasztalás képpen .

  Hangosan zokogtam fel, tudtam, hogy nem akart bántani, szeretett volna segíteni rajtam, de én nem engedtem. Helyette úgy zokogtam meztelen bőrére, mintha elvesztettem volna egy családtagom.

  - Semmi baj, gyere - nyomott egy puszit halántékomra, majd erősen tartva bevitt a szobába, lefektetett az ágyra, majd gerincemet simogatva altatott el, akár egy csecsemőt.